Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám

1995. június 14., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal' íme, a „morvaizmus ••• Nagy sikert aratott a „Tavaszi szél”páros tánc Angolkisasszonyok: A Évzáró ünnepség Az elmúlt hét végén tartották meg az egri Angolkisasszo­nyok Sancta Maria Leánygim­názium és Kollégium évzáró ünnepségét. Délután hálaadó misét tartottak a Bazilikában, majd az intézményben gyűlt össze a diákság. Az ünnepsé­gen fellépett a kollégium népi táncegyüttese, amely október­ben alakult meg. A kisebbek pusztafalusi leánytáncot és kendötáncot, míg a nagyok ajaki leánytáncot adtak elő. A Lenkey János Honvéd Kollé­gium tagjaival léptek fel a pá­ros táncban, amelynek koreog­ráfusa szintén a mikófalvi la­kodalmas csoport vezetője, Nemes Józsefné volt. Megválaszolatlan kérdések A pétervásárai áfész-küldöttgyűlés kapcsán Elhittem én annak idején Mor­vái Ferencnek, hogy a szocia­lizmus keretein belül is lehet életképes egy vállalkozás, a kommunista vezetők állandó fúrása ellenére is lehet valaki „kazánkirály”. Egy jó tizenöt évvel ezelőtti rádióriport elhitette velem, hogy itt egy ember, aki minden gáncsoskodás ellenére hasznot hajt nekünk, és még többet is tenne, ha hagynák. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy közelebbi kapcsolatba kerülök vele, il­letve az ő üzleteivel. Majdnem elhittem neki, hogy akkortájt az „ellene” indí­tott adóvizsgálat kizárólag a tönkretételét szolgálja, pedig akkor már sejthető volt, ugyan kinek lenne ez érdeke? Elhinném neki, hogy csodá­latos vállalkozása a jobbnál jobb kazánokat ontja, ha nem beszéltem volna olyan főköny­velőkkel, akik - csak úgy négy- szemközt - elmondták, a folyó évben a vele kötött üzlet miatt nem osztanak nyereséget a ta­goknak, és ha nem láttam volna a használhatatlan kazánjait a szabadban rohadni. Lehet, elhinném neki, hogy a veszélyes hulladékot égető ke­mencéi az egész ország ilyetén problémáit megoldják, ha nem lett volna szerencsém a Debre­ceni Orvostudományi Egyete­men ennek ellenkezőjéről meg­győződni. Esetleg még azt is elhinném neki, hogy egy teljesen önzet­len ember, aki élete minden percében a demokrácia létrejöt­téért dolgozik, ha nem engedély nélkül építette volna fel híressé vált telephelyét Gyöngyösön. Talán még azt is elhihetném neki, hogy csak és kifejezetten a Bokros-csomag miatt mondja fel vállalkozásait, ha nem tud­nám, hogy adósságának mér­téke kissé kínos. Akár még azt is el tudnám hinni neki, hogy Bokros úr 50 dollárért vette a diplomáját, ha azt is megtudnám, hogy meny­nyibe került nekünk az, hogy Morvái Ferenc - az első siker­telen kísérlete után - pártlistán bejusson a Parlamentbe. Sőt, még el lehetne hinni neki azt is, hogy az ÁÉSZ mű­ködését saját pénzeszközének igénybevételével tartotta fenn, ha két sorral lejjebb nem ő írná, hogy 11 milliós hitelt az elnök és az elnökhelyettes teljes egyetértésével vett fel. Tisztelt Morvái Ferenc! Legújabb ügyében - ÁÉSZ - megfogalmazott válasza teljes tükörképe eddigi pályafutásá­nak: vádaskodás, mellébeszé­lés, csak éppen mindig a lényeg sikkad el. Képtelen vagyok elhinni, hogy ebben az országban - kü­lönösen országgyűlési képvise­lőként - megteheti valaki, hogy minden elszámolás nélkül úgy dönt, ahogy Ön, Morvái Fe­renc, és egyszerűen megszüntet egy szövetséget minden elszá­molás nélkül. És még mindig hihetnék Ön­nek, ha mellébeszélés helyett nyilvánosságra hozná, hogy egészen pontosan az a 11 millió mire ment el, mire költötték (költötte?)? Most már úgy hiszem, ezt a kérdést azért kerülte ki, mert nincs rá válasza, talán még a mentelmi jogában is bízik, ami minket, polgárokat nem illet meg. Többségünk nem képes arra, hogy pénzt - netalán a más pénzét - „feccölje” be poli­tikai karrierje érdekében. Egyébként már nemcsak hi­szem, hanem meggyőződésem, hogy Ön azon emberek közé tartozik, aki mind a „puha dik­tatúrában”, mind a „kemény demokráciában” üldözöttként tünteti fel magát, s kizárólag annak érdekében, hogy ezt saját boldogulásának megfelelően kamatoztassa. Teljes bizonyossággal hi­szem, hogy az Ön által képvi­selt politikai-gazdasági stílus előbb-utóbb eltűnik - mindnyá­junk érdekében. „Cippolin" A Hírlapban megjelent Bizalom az elnökasszonynak című cikk­ről az a véleményem, végre egy cikk, ami őszintén próbálja be­mutatni és tájékoztatni a lakos­ságot a szövetkezet tényleges helyzetéről, a küldötteinek, tes­tületéinek elfogult, részrehajló döntéséről. Bizalom: 100 ezer forintos fizetés az elnökasszonynak, 800 ezer forint tiszteletdíjak a bizalmat adó testületi tagoknak, de nincs a tagságnak vásárlási visszatérítés, részjegyeik után kamatfizetés. Hát mi ez, ha nem a még megmaradt csekély va­gyon felélése, kisajátítása? Kérdem én, hogy van-e a küldötteknek - testületi tagok­nak - lelkiismerete? Vélemé­nyem szerint nincs, mert ha volna, akkor ilyen helyzetben nem tartanának igényt és nem vennék fel az önmaguk javára megszavazott nagy összegű tiszteletdíjakat. Ugyanez mondható el a Mészöv vezetői­ről is, mert őket is csak az ér­dekli, hogy a fenntartásukra át legyen utalva a pénz, de évek óta a jelen szövetkezetért nem tesznek semmit - még egy szakmai tanács erejéig sem -, ezt több éven keresztül be lehet bizonyítani. Kivétel az elnök, az igazgatóság pártolása. Né­hány évvel ezelőtt 500 millió forintos árbevétel volt, ma 18 millió, de ki tudja igazán, Ha egy napnyugati diplomata velünk tárgyal, feltétlenül helyesli csatlakozá­sunkat a NATO-hoz. De ha nem velünk, akkor nem...! * Nem vagyok olyan ostoba, mennyi még a vagyona és tar­tozása? Megélhetést adott 250 embernek, ma kettőnek, de azt kiemelten fizetve a semmitte­vésért. Áron alul eladták a jól jövedelmező egységeket a tar­tozás (fennmaradás) fejében, úgy, ahogy vették. Az alig használt főkönyvelői bútort ötezer forintért vitte el a jelenlegi főkönyvelő, az aszta­losműhely felszereléseit potom pénzért az elnökasszony nádúj- falusi ismerőse, eltűnt a színes tévé a tanácskozóteremből, he­lyette egy régi rossz van. Fillé­rekért eladták a boltok beren­dezéseit (hűtők, pultok, állvá­nyokat), amelyeket a magánke­reskedők még gazdaságosan, évekig használhatnak. Hát mi ez, ha nem kifosztás, a tagság megkárosítása, azoké a tagoké, akik évekkel ezelőtt sok társa­dalmi munkával gyarapították egy-egy településen a közös vagyont. Hát, ilyen gazdálkodáshoz adja a jelenlegi küldöttek több­sége a nevét, voksát az anya­giak fejében. Ha közülük valaki szót emel (mert ilyenek is van­nak), akkor azt hajtogatják, hogy ez a gond a rendszerváltás következménye. Valószínű, nem tudják, vagy nem is akar­ják tudni a küldött urak, hogy az országban 280 szövetkezet működik, és ebből csak 15 veszteséges. Törvénysértést hogy véleményem kellő érvek nyomán ne változzék. * Szigethy András (Népszabad­ság) úgy véli, a pénzügyminisz­követnek el azzal, hogy meg­tartják a küldöttgyűlést úgy, hogy előtte nem tájékoztatják a tagságot. Úgy látszik, a tagság véleménye már nem fontos, fel­tehetően félnek a tagság elé állni, és számot adni súlyos gazdálkodásukról. A felügyelőbizottság mind­ezekhez statisztál, elnöke éves 100 ezer forintos tiszteletdíjat kap a személyes bejelentések ellenére, semmit sem tesznek a tagság vagyonának megvédése érdekében. Megválasztásáról csak any- nyit: lakóhelyén a tagságtól küldöttként nem kapott bizal­mat, mégis ő lett a felügyelőbi­zottság elnöke. A törvény a küldöttekről való választást javasolja. A szövetkezet tönkremene­tele felé halad, és mindezek el­lenére az elnökasszonynak százezer forintos havi fizetés (külföldi tanulmányi utak), a testületi tagoknak magas tiszte­letdíjak járnak, ahelyett, hogy az elnökasszony önszántából felállna székéből, még azt várja, küldjék el, hadd kapjon még nagy összegű végkielégí­tést nyugdíj előtt, neki erre még szüksége van, a többi már nem érdekes. Igen, már rég (1991-ben) el kellett volna küldeni, amikor a megyei bizottság társadalmi tu­lajdon megkárosításáért elítélte térré kiszabott 20 ezer forintos bírság a fintoros demokráciát igazolja. Ezt „forintos demagógiával” toldanám meg: mennyi lehet Bokros úr havi jövedelme? (de szerencséje volt az amnesz­tiával). Igen, el kell küldeni mi­előbb, de nem végkielégítéssel, hanem fegyelmivel. Az okozott kárt meg kell fizettetni vele. A jelenlegi küldötteket minél előbb vissza kell hívni, erre a törvény lehetőséget ad. (Csak a tagság 10 százalékának aláírása kell hozzá.) Menteni, ami még menthető, a felszámolást kezdeményezni, a csekély megmaradt vagyont értékesíteni (nem felélni hagyni), majd a tagságnak szét­osztani. Tisztelt tagság, hát ez a hely­zet a Pétervásárai Áfész fan­tomszövetkezetné] ! E cikken keresztül kívánok tájékoztatást adni a tagságnak a valós hely­zetről (és lehetőségekről), mi­vel az igazgatóság ezt (rész- közgyűlések) formájában nem tette meg, ezzel megsértette az alapszabályt és a szövetkezeti törvényt. Tagtársak! Ha fájó is, ez az igazság, a helyzet tűrhetetlen, a végleges pusztítás előtt a felosz­latást meg kell tenni. A tények ismeretében minden tag saját maga döntse el, kihez csatlako­zik, és kinek ad igazat. Hagy­juk-e, hogy a jelenlegi vezetés tovább pazarolja a tagság va­gyonát? Ez a szövetkezet már halott, helyrehozása lehetetlen. (Név és cím a szerkesztőségben) * ,Ágyúlövedék a kombájnban! Talán a német-szlovák határon került oda...” Ezek az ebadta germánok, hát már megint kelet felé terjesz­kednek...?! Vagy a szlovákok nyugatra...?! Czenkár Béla dr. Köszönet a gondos ápolásért...! Tisztelt Szerkesztőség! Régi előfizetője vagyok a Heves Megyei Hírlapnak. Ha lehetőség van rá, a köszönetemet a lapon keresztül szeretném kifejezni! 1995. május 22. és június 2. között az egri Markhot Ferenc Kór­ház és Rendelőintézet I. emeleti nőgyógyászati osztályán feküdtem. Szeretném megköszönni az osztályon dolgozó orvosoknak és nő­véreknek, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a betegek kö­zött különbséget nem téve, mosolyogva, kedvesen és igen lelkiis­meretesen tudnak gyógyítani és ápolni. Külön megköszönöm dr. Tárczy Csaba adjunktus úrnak a kivá­lóan sikerült műtétet és a gondoskodást, amit a kórházi kezelésem során nyújtott nekem! Kívánom az osztály dolgozóinak, hogy to­vábbra is ilyen sikeresek, kedvesek és lelkiismeretesek legyenek! Köszönettel: Csuhay Józsefné Eger, Malomárok u. 57. Szellemi Szilánkok „Amitől a világ megváltozik” Egy oktatóprogram sikere az Egri Közgazdasági Szakközépiskolában A cím annak a Junior Achie­vement (Alkalmazott Köz- gazdaságtan) elnevezésű ok­tatóprogramnak a mottója, amely amerikai alapítású és amerikai központtal műkö­dik, s a világ számtalan or­szágában sikeres a fiatalok körében. Ennek oka, hogy a legkorszerűbb kereskedelmi, pénzügyi, közgazdasági elmé­leti és gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat közvetíti a diákok számára. A program megvalósítása so­rán közvetlen kapcsolat alakul ki az üzleti világ és a fiatalok között. A program újszerű és a diá­kok körében legnépszerűbb eleme a diákvállalkozás, amely lehetőséget ad a megszerzett elméleti tudás azonnali gyakor­lati alkalmazására. A diákok szabadon és felelősséggel dönthetnek, hogy milyen terme­lői, kereskedelmi stb. tevé­kenységet folytatnak, s hogy mindezt milyen vállalkozási formában látják legsikereseb­ben megvalósíthatónak. Egy tanév során az elméleti oktatással párhuzamosan való­ságosan is „végigélik” egy vál­lalkozás működését az alapítás­tól a felszámolásig. Mindezek mellett nemzet­közi számítógépes versenybe is benevezhetnek a résztvevők. Az úgynevezett MESE-prog­ram szimulációs gazdasági, üz­leti feladatok sikeres megoldá­sát várja el a diákoktól. A Junior Achievement prog­ramban immár a világ számta­lan országából vesznek részt diákok. Tapasztalataik megvi­tatására évente Amerikában rendeznek nemzetközi diákfá- rumot. Magyarország 1993-ban kapcsolódott be a Junior Achi­evement nemzetközi hálózatba. Az Egri Közgazdasági Szakkö­zépiskola az elsők között csat­lakozott e programhoz, és azóta is nagyon népszerű a diákok körében. Kezdettől fogva szoros kap­csolat alakult ki a Postabank helyi fiókja, továbbá az Egri Dohánygyár Kft., valamint a Junior Achievement intézmé­nyi csoportja között. Nagyjá- nosi Gyula fiókvezető és dr. Takács György osztályvezető konzulensként a diákok elmé­leti felkészítésében vett részt. Az iskolában a programot gon­dozó tanár pedig Hermann Györgyi. Az elmúlt tanévben betéti társaságot hoztak létre a Junior Achievement csoport tagjai. Apróbb-nagyobb ajándéktár­gyakat állítottak elő, péksüte­ményt árultak a tanév során. Tevékenységük egy nagysza­bású kétnapos tavaszi vásárban teljesedett ki. A MESE-programban az is­kola diákcsapata országos har­madik helyezett lett. Az idén alakult csoport több kisebb vásár és kiállítás meg­rendezésére vállalkozott, ám ezeket mind más-más vállalko­zási formában valósította meg. így nagyobb teret kaptak a diá­kok a valós üzleti szerepek gyakorlására. Az idei számító- gépes verseny is szép sikert ho­zott a diákcsapatnak. Az iskolában folyó Junior Achievement program országos elismerését, szakmai sikerét je­lenti, hogy az intézmény két di­ákja angol nyelvű pályázatot írt az iskolában folyó vállalkozói tevékenységről, amit szakmai zsűri előtt - s szintén angol nyelven - mindketten eredmé­nyesen meg is védtek. Ennek eredményeként Anga Szilvia és Révész Tamás, az Egri Közgazdasági Szakközépiskola idegenforgalmi, két tannyelvű ágazatának tanulói képviselik Magyarországot az amerikai Mindlandben augusztusban megrendezésre kerülő Nemzet­közi Diákfórumon. Az intézményben nagy hangsúlyt kap a korszerű köz- gazdasági elméleti és gyakor­lati képzés, s ez az oktatóprog­ram ehhez nyújt segítséget. Olyan ismeretek és tapasztalat birtokába juthatnak ezáltal a di­ákok, mely alkalmassá teszi őket arra, hogy ne csak szemlé­lői és elszenvedői legyenek a gazdasági folyamatoknak, de alakítói és formálói, hogy az ő aktív részvételük nyomán vál­tozzon meg a világ. Révészné Bőgős Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents