Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

6. oldal Gazdasági Tükör 1995. június 12., hétfő „Önállóságra” ítélt fiatal orvosok fohászai Drága a rendelő, drága a fog A Fiatal Fogorvosok Ma­gyarországi Egyesülete ta­valy alakult. A szervezet, amely a Young Dentists Worldwide nemzetközi in­tézménynek is tagja, a hét végén tartotta III. országos találkozóját Monoron. Az egyesület elnökétől, dr. Bőgi Katalintól kérdeztük: a megváltozott gazdasági és egészségügyi viszonyok kö­zött milyenek ma egy fiatal fogorvos szakmai lehetőségei Magyarországon? Nehéz - summázta a hely­zetüket az elnök. A mostani tanácskozás egyik fő témája például az volt, egyáltalán hogyan és főképpen hol ké­szülhetnek fel a szakvizsgá­jukra. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az egye­tem után két esztendőt kellett eltölteni valamelyik SZTK- rendelőben, s utána lehetett szakvizsgázni. A privatizá­cióval azonban a helyzet megváltozott, és a magáncé­gek, illetve az azokban dol­gozó orvosok közül csupán néhány kapta meg a Szakmai Kollégiumtól a szakvizsgára való felkészítés jogát. A gazdasági nehézségekről dr. Bőgi Katalin elmondta: egy fiatal fogorvos csak akkor tud önálló rendelőt nyitni, ha gazdag szülők, rokonok áll­nak a háta mögött. A fogor­vosi berendezések, műszerek és anyagok méregdrágák, a hitelfeltételek rosszak, sokat és gyorsan kell törleszteni. Mindezek miatt drága a fo­gászati kezelés, az ár akár tíz­szerese is lehet egy hasonló módon és berendezéssel mű­ködő nyugati rendelőének. Ezt viszont ki tudja megfizetni? Jó lenne, ha a fogorvosok, és fő­képp a fiatal fogorvosok szá­mára valaki olyan hitelrend­szert dolgozna ki, ami lehetővé tenné működésüket. A fogászat biztos üzlet - fogalmazott dr. Bőgi Katalin -, csak az indulás nehéz, ahhoz kellene némi len­dületet kapnunk. A hitel vissza­fizetésének már nem lenne nagy kockázata. Előfordulhat az is, hogy töb­ben összeállnak és közös vál­lalkozásba kezdenek, de a jelen­legi gyakorlat szerint inkább pénzügyi befektetők nyitnak rendelőt, s ők alkalmazzák a fogorvosokat. A vasárnapi közgyűlésükön bejelentették, az egyesület a jövő­ből karitatív munkát is szívesen vállal: a hátrányos helyzetű gyer­mekek fogait kívánják szűrni, rendbe tenni, s megmenteni a még menthetőt. Ő.K. Szociális vagy szakmai szempontok Mire való a tanműhely? A számok sokat mondanak számunkra - hangsúlyozza Solti Gábor, az IPOSZ Nem­zetközi és Oktatási igazga­tója, miközben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium iparitanuló-képzésről szóló füzetét lapozgatjuk.-Az 1993/94-es tanévben 174187 ipari tanuló volt az országban. Ma szinte vala­mennyi szakmában keveseb­ben vannak. Szakközépisko­lában tanul 30 százalékuk, kisiparosoknál 34, üzemi munkahelyeken, tanműhely­ben 36 százalékukat oktatják. Az utóbbi két évben 296-ról 762-ra nőtt az iskolai tanmű­helyek száma.- Ez örvendetes beruházás.-Csakhogy nekünk ezzel az a gondunk, hogy mindad­dig, amíg nem tölt be más funkciót is, a tanműhely a leg­kevésbé hatékony beruházás. A kisipar szakmunkás tanulói nem látogatják, így könnyen kiszámítható, hogy egy-egy tanműhely egy évben 170 fia­talt foglalkoztat. Mivel feles­leges kapacitásuk van, csak­nem valamennyi iskola elkez­dett termelni. És mert dotáció­val működnek, olcsóbban tud­ják termékeiket piacra dobni.-Mi lehetne a tanműhe­lyek kihasználásának leg­jobb módja?- Szerintünk a többségében korszerűen felszerelt tanmű­helyeknek három feladatot kellene megoldaniuk. Évente három-négy hétre minden ta­nulónak kötelező fenne igénybe venni, hogy azok, akik a kisiparosnál nem talál­kozhattak a fejlett technológi­ákkal, itt megismerhessék. Legalább ilyen fontos lenne, hogy öt-hat évenként továbbképzésre mestereket is fogadjanak ezek az intézmé­ek. Harmadsorban pedig ez lehetne színtere a mestervizs­gáztatásnak, amelyhez szin­tén indokolt megkövetelni a fejlett technológia ismeretét. E nélkül ma már semmit sem ér a mesterlevél! A világon mindenütt mű­ködnek úgynevezett technoló­giai képző központok, amelyek ezt a hármas funkciót látják el. Miért ne lehetne a tanműhe­lyeket ilyenné átalakítani?-Alkalmasak erre ezek a műhelyek?- Feltehetően kis átalakítá­sokkal igen! De szükséges, hogy némiképp igazodjanak a gazdaság gyakorlatához. Az iskola „sterilen” neveli a gye­rekeket, az oktatók évek, év­tizedek óta távol vannak az élet mindennapos dolgaitól, így ezeket csak a mesterek mellett leshetik el a fiatalok.- Úgy tűnik, ezt nem lesz könnyű megvalósítani.- Éontos lenne végre meg­határozni, milyen szerepet szánunk a szakképzésnek. Mind a mai napig sajnos az az elsőrendű feladata, hogy a hátrányos helyzetűekkel, a munkanélküliekkel, a szociá­lis feszültségek oldásával fog­lalkozzon. Ez viszont azzal jár, hogy rendszerint háttérbe szorulnak a szakmai szem­pontok. Mindaddig amíg nem mondjuk ki, hogy ez utóbbi az elsődleges, addig a magyar gazdaság szakemberképzése nem felelhet meg a követel­ményeknek. K.T.-FEB Vállalkozók találkozója Kárpát-medencei vállalko­zók találkoztak Gödöllőn, hogy feltérképezzék, milyen területeken adódik együtt­működési lehetőség a ma­gyarországi, az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a csallóközi üzletemberek kö­zött. Elsősorban a fa- és fém- megmunkálásban, az idegen- forgalom fejlesztésében és az élelmiszeriparban kínálnának kedvező üzleti lehetőségeket egymásnak. A tankönyvek, a Világbank és a nulla bázisú tervezés Az átalány nem visz előre Az „átlagos” megtakarítás olykor pazarlást jelent Ha a költségvetési kiadások mérsékléséről, az állami intézmé­nyek létszámcsökkentéséről beszélnek és írnak, egységes száza­lékos kulcsokat emlegetnek, leggyakrabban a 15 százalékot. Azt hihetnénk, hogy itt egy át­lagszám fejezi ki azt a megtaka­rítási hányadot, ami az egyes in­tézményeknél nagyon is külön­böző lehet. Hol jóval nagyobb annál, hol pedig kisebb, esetleg nulla, attól függően, mennyire pazarlóan illetve mennyire taka­rékosan bántak az erőforrások­kal korábban az egyes hivata­lokban, kórházakban, iskolák­ban. Sőt, azt is el tudom kép­zelni, nemcsak nulla lehet a megtakarítás, hanem akad olyan intézmény is, amelyre az állam egyáltalán nem kíván költeni. Akár azért, mert fölös­legesnek ítéli, akár azért, mert szerinte nem közpénzből kell fenntartani. Amikor azonban például arról értesülünk, hogy az egyetemeken megközelítően azonos, s az át­laggal csaknem egyező a pénz- és létszámcsökkentés mértéke, az ember gyanút fog. Mert az efféle átalányszerű csökkentés nem­hogy nem javítja, hanem meg­őrzi, folytatja mindazokat a szer­kezeti, azaz aránybeli torzuláso­kat, amelyek korábban keletkez­tek. Abban talán egyetértenek a döntéshozók, hogy az emberi erőforrások, a szellemi tőke sze­repe meghatározó a jövő alakí­tása szempontjából. Csak úgy teremthetünk jó­módú országot, ha kiváló minő­ségű munkával, tetemes kutatási és fejlesztési erőfeszítést tartal­mazó, takarékosan használható termékeket állítunk elő, vagy erre irányuló szolgáltatásokat alakí­tunk ki. Ehhez pedig oktatni és képezni kell az embereket, ráadá­sul elég sűrű időközökben to- vábbképezni, átképezni is. Ha tehát Magyarország eddig is keveset költött nemzetközi összehasonlításban az oktatásra, akkor feltehetően másutt kellene többet megtakarítani, itt pedig semmit. Sőt, esetleg az oktatás bizonyos területeire kellene - máshonnan elvett pénzeket - át­irányítani. A megközelítésnek tankönyvi példája is akad, megvan a kiala­kult gyakorlata, technikája. Úgy hívják, hogy nulla bázisú terve­zés. Ennek során nem az dönti el, hogy egy-egy terület az inflációs rátánál többet vagy kevesebbet, esetleg semmivel sem többet kap-e, hanem minden intéz­ménynek, munkakörnek két­ségbe vonják a létjogosultságát, s azt igazolva, s annak reális mér­tékét megállapítva lehet csak erő­forrásokhoz jutni, nem pedig au­tomatikusan a múltnál valamivel többhöz vagy kevesebbhez. Tankönyv! - legyintenek so­kan, jóllehet a jó tankönyv a gyakorlatból születik, s annak is szól. A nulla bázisú tervezés sem állt és áll meg a tankönyv­nél. Ezzel az eljárással csökken­tette radikálisan a. Világbank költségeit egyik elnöke, Co­mbié, s ezzel az eljárással fo­lyik a Magyar Hitelbank bizo­nyos területeinek felülvizsgá­lata. Egy biztos: ez sem jár több konfliktussal, mint a hagyomá­nyos módszer, viszont annál sokkal hatékonyabb. Bácskai Tamás Közgazdász-vándorgyűlés A 101 évvel ezelőtt alapított Magyar Közgazdasági Társa­ság június 14—16. között Mis­kolcon tartja idei vándorgyűlé­sét. A közgazdászok kétségte­lenül legrangosabb rendezvé­nyének témája a gazdasági sta­bilizáció és társadalmi környe­zete. A szervezők arra töreked­tek, hogy ne csak a szakma szűkén vett időszerű kérdéseit vitassák meg, hanem azt is, ho­gyan érzi magát, miképpen rea­gál az elhatározott és a még csak tervbe vett intézkedésekre a társadalom. Többek között Komái János akadémikus és Szabó György népjóléti miniszter is arra ka­pott felkérést, hogy előadásaik­ban térjenek ki a jóléti rendsze­rek szükséges reformjaira. A rendezvény főszereplője feltehetően Bokros Lajos pénz­ügyminiszter lesz, akinek tu­lajdonképpen itt kell elfogad­tatnia programját a szakma képviselőivel. Nevezetes cso­magtervének megvalósítása vi­tathatatlanul attól is függ, mennyire állnak mögé a köz­gazdászok. Másrészt pedig ek­kor telik le miniszterségének első 100 napja, ami jó alkalom arra, hogy mérleget készítse­nek a kezdetről. Minisztériumi jelentés az állattenyésztés helyzetéről A selejttehénnek is jó ára van A múlt hónapban csökkent a húsipar számára felajánlott te­henek és üszők száma, ami a szarvasmarha tenyésztési kedv megélénkülését sejteti. Az állattartók az üszőborjak zömét felnevelésre és tovább- tartásra szánják, amihez - a földművelésügyi hivatalokhoz befutott jelzések szerint - tá­mogatást szándékoznak igénybe venni. A választott borjúnak, a nö­vendék- és selejttehénnek el­sősorban ott van jó ára, ahol a kínálat átmenetileg megha­ladja a keresletet. De a ked­vező adottságú vemhes üsző és a fiatal tehén is jó áron ér­tékesíthető. A Földművelésügyi Minisz­tériumtól kapott információink szerint vágósertéssel telítve van a hazai piac. A hízott sertések száma az országban szinte mindenütt meghaladja a vágó­üzemek igényeit. A túlkínálatra válaszképpen a felvásárló szer­vezetek és a húsipari vállalatok csak szerződéses árut vesznek át, abból is elsősorban a jó mi­nőségű, nagyüzemi sertéseket. Az átvétel bizonytalansága és a felvásárlási árak folyamatos csökkenése elbátortalanítja a sertéstartókat, sokan nem mer­nek hosszabb távra tervezni. Más a helyzet a törzstenyé­szetekkel, ott ugyanis az előző hónaphoz hasonlóan továbbra sem tudják kielégíteni a meny- nyiségi igényeket. A koca-sül­dőért például sorban állnak a vevők. A juh tenyészállatok iránt szintén megnőtt a kereslet. Saj­nos, a hazai törzstenyészetek az igények töredékét sem képesek kielégíteni, a juhtartók pedig ál­talában nem tudnak megfelelni a támogatási rendeletben előírt - a tavalyinál egyébként ked­vezőbb - tenyésztési feltételek­nek. A szakemberek a kedve­zőbb árfekvésű importban lát­ják a megoldást. (újvári) Késnek a privatizációs bevételek 20 milliárd forinttal nőtt a költségvetés hiánya Május végén a költségvetés hiánya elérte a 166,3 milliárd forin­tot. Az előző hónapban 19,2 milliárd forinttal nőtt a deficit, el­sősorban azért, mert május a kamatfizetések hónapja. Az egyre növekvő mértékű belföldi eladósodás miatt 60 milliárd forintot fizetett a költségvetés kamatszolgálatra. Az előző hónapban már nem növekedett lényegesen a defi­cit, ezért a Pénzügyminisztéri­umban úgy látják, hogy a kor­mány által az idei évre készített pótköltségvetés kereteit nem lépi túl az államháztartás. - kö­zölte László Csaba, a Pénz- ügyminisztériur% helyettes ál­lamtitkára. A kormány azzal számol, hogy az idén a privatizációból 150 milliárd forint lesz a költ­ségvetés bevételé. Május vé- .géig 66 milliárd forintnak kel­lett volna megérkeznie, s ebben az esetben a hiány csupán 100 milliárd forintot tenne ki. A Pénzügyminisztériumban op­timisták, még mindig arra szá­mítanak, hogy a várt privatizá­ciós bevételek nagy része meg­érkezik az idén, bár elképzel­hető, hogy néhány nagyobb el­adás átcsúszik a jövő év elejére. László Csaba szerint a költ­ségvetésben már érzékelhetők a stabilizációs csomag első eredményei. Növekedtek az áfa-bevételek és jelentősek - a bevezetett vámpótlék és a számottevő leértékelés hatá­sára - a vámbevételek is. A kiadások összességükben el­maradnak az időarányostól, elsősorban a támogatásoknál volt viszonylag gyors a fel- használás. A költségvetés nettó finanszí­rozási igénye május végéig 182,2 milliárd forintot ért el, ami részben az eddigi deficitből, részben pedig a tb-alapok 14,8 milliárd forintos forgóalap igénybevételéből adódott. A saj­tótájékoztatón elhangzott, hogy a kormány múlt heti ülésén foglal­kozott a jövő évi költségvetési irányelvekkel, amelyeket a Pénzügyminisztérium már a ka­binet elé teijesztett. A jövő évi költségvetési hiányt - a privati­zációs bevételek nélkül - a GDP 3 százaléka körülire tervezik. Az idei évre tervezett költ­ségvetési hiány 155 milliárd fo­rint, ami ugyancsak a GDP 3 százalékát jelenti, ám a privati­zációs bevételek nélkül a 6 szá­zalékot is elérheti. Bajor segítség A Bundestag élelmezés- ügyi, mezőgazdasági és er­dészeti bizottságának e héten hazánkban tartóz­kodó küldöttsége ellátoga­tott a MOSZ-hoz is. A ma­gyar és a külföldi szakem­berek Németország és ha­zánk agrárgazdaságáról, a kelet-német tartományok mezőgazdasági átalakulá­sáról, a két országban zajló kárpótlásról, a földbirtokok és a szövetkezeti mozga­lom alakulásáról, jövőbeni szerepéről folytattak esz­mecserét. Mint azt Nagy Tamás, a MOSZ elnöke lapunknak el­mondta: a tárgyaláson szóba került az is, hogy viszonylag fejlett agrár ország lévén, mi­lyen esélyekkel léphetünk be majd az Éurópai Unióba. „Szövetségünk véleménye az volt, hogy hazánk köny- nyen beilleszthető az EU rendszerébe. Nyugat-Euró- pának azonban el kellene is­mernie, hogy a teljes jogú tagság számunkra létfontos­ságú.” A Bundestag képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy nagyobb súlyt kell fek­temi a magyar agrártermékek reklámjára. Felajánlották to­vábbá, hogy a nem élelmi- szeripari mezőgazdasági alapanyagok előállításában, feldolgozásában szívesen se­gítenek a bajor vállalatok. Az MNB hivatalos devizaárfolyama (1 egységre, forintban) Német márka 89,14 Osztrák schilling 12,68 USA-dollár 125,22 ECU (Európai Unió) 164,73 Az ideális üzletember Mit tegyek, hogy a partne­reim megbízható, korrekt üzletembernek lássanak? - ezt a kérdést manapság sok „botcsinálta”, kényszer­szülte vállalkozó tehetné fel önmagának, hiszen legtöb­ben a munkanélküliség he­lyett választották az „üzlet­emberek” nem mindig Mer­cedesszel és mobil telefon­nal honorált nehéz kenyerét. Dr. András Vera pszicho­lógus a Gazdasági Kamará­ban tartott előadása ugyan­erre a kérdésre a következő választ adta:-A jó üzletember első­sorban tetteivel igazolja szavainak megbízhatóságát. Fontos az önismeret, saját erővonalainak, korlátainak feltérképezése. Az arculat kialakításánál érdemes gon­dot fordítani nemcsak a megjelenésre, az öltözkö­désre, a mozgás- és beszéd­kultúrára, hanem a kommu­nikációs készségek fejlesz­tésére is. Az üzletembernek - a színészhez hasonlóan - ügyelnie kell arra, hogy gondolatait hatásosan és lo­gikusan fejtse ki. A vállal­kozó önmaga választotta életformája állandó megmé­rettetéssel jár és a teljes személyiségét igénybe ve­szi. Az ideális üzletember­nek törekednie kell arra, hogy esetleges „hatalmával” megfelelően éljen. Ameny- nyiben beosztottakkal dol­gozik, akkor válik igazán jó, hatékony vezetővé, ha olyan különleges személyi kvali­tásokkal, vonzó tulajdonsá­gokkal rendelkezik, ame­lyekkel az általa irányított munkatársak is azonosulni tudnak. N.Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents