Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-10 / 134. szám
Türingia miniszterelnökének a szlovákiai szobrász műveit mutatja be az egri festő „Baráti szeretet által Augsburgi beszélgetés Dohnál Tiborral- A kultúra, a művészet látható, hallható, tapintható a tágas augsburgi lakásban, ahol beszélgetünk. Történelmi, szépirodalmi, tudományos és művészeti könyvek rendezett sokasága, könyvtárnyi hanglemez, míves tárgyak és képek... A falakon, csak ahogy tekintetemet hirtelen körbevezetem, Kassák és Vasarely műveinek társaságában öt „Dohnált” látok - három festményt, kettő rajzot. Hogyan kerültek ezek ide?- Baráti szeretet által.- Egy biztos, jó kis kollekció. Mikori munkák?- Ha így van, az a házigazdák ízlését dicséri. A két rajz a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készülhetett, a képek 77 és ’82 közöttiek.- Sokakhoz kerültek képeid?- Nagyon kevesekhez. Kezdettől arra törekedtem, hogy munkáimban valamiféle fecsegésmentes, jelszerű üzenet legyen. Illúzióim nem voltak, tudtam, de főleg tapasztaltam, hogy ezekkel a képi tőmondatokkal kevesen kívánnak együtt élni, ráadásul lassabban is készül az ilyesmi, mint a (pesti vicc)...- Szűkszavú képi beszédedet szakavatott kritikusaid mindig is felismerték és elismerték.- Jobbára tényleg így volt.- „Minden műve definíció, képi közmondás...” - idézem egy húsz évvel ezelőtti kritikából. Tucat éve hallottam: „Mesterségének csínját-bínját jól ismeri, kassáki fegyelemmel gyakorolja...” Kassákot személyesen is ismerted?- Találkoztunk párszor. „Tótkalapja” alól azt mondta nekem egyszer: „Tudja, az ember akkor különbözhet, ha már azonosult.” Volt ebben valami József Attilá-s (születtem, elvegyültem, kiváltam), de valami végrendeletszerű is.- Vasarely is ismeri tevékenységedet. Jól tudom?- Inkább csak arról van szó, hogy elismerően vélekedett ama kevésről, amit látott tőlem (látod, nála is van három festményem), 1994-ben pedig felajánlotta, legyek vendégtanár a marseille-i egyetem fakultásaként működő, Aix-en- Provance-i Alapítvány továbbképző tagozatán. Az meg külön megtiszteltetés, ha itt- ott munkáink is egymás mellé sodródnak...- Kik vásárolják képeidet?- Lényegében senki. „Szobadíszének nemigen valók, a műtárgyra őszintén vágyóknak drágák, a sznoboknak meg még olcsók...- Hol voltak kiállításaid a közelmúltban, hol lesznek a közeljövőben?- Bécsi, torinói, római, erfurti szerepléseim említhetők - pár „kötelező” hazai részvétel mellett. Hamarosan Madridban lesz egy grandiózus Európa-24 tárlat, e nemzetközi találkozóra tizenkét nagyméretű képemet várják. Szeretnék eleget tenni néhány itthoni meghívásnak is. A budapesti Vigadó Galériába is kell tartalékolnom egy terem- nyi anyagot... Előkészítés alatt van egy nagy müncheni kiállítás is, mely - ha megvalósul - a mil- lecentenáriumi év legreprezentatívabb magyar képzőművészeti eseménye lehet Németországban.- Megtudhatnánk róla többet is?- Igen, mihelyt eloszlik körűié minden felhő. Egyelőre csak annyit, hogy ez is egri kezdeményezés: sikere érdekében tárgyalásaim folyamatban vannak Edmund Stoiber úrral, Bajorország miniszter- elnökével.- Milyen díjakat kaptál mostanában?- Vas megye tisztelt meg művészeti díjával, a „Pro Culture Comitatus Vas”-plakettel. A Csontváry-plakettet is boldogan őrzöm...- Úgy tudom, ez utóbbit nemcsak művészek kapták: ugyanúgy megkapta Vasarely is, mint dr. Habsburg Ottó, Catherine Lalumiére, az Európa Tanács korábbi főtitkára, Gepa Maibaum, az Európai Parlament tagja és dr. Bern- hard Vogel, Türingia miniszterelnöke is.- Igen, sőt, az általad megnevezetteknek én adtam át.- Tegyük hozzá: az Európa-24 magyar tagja, első elnökeként. Csonka György Kell egy kis áramszünet... Szó se róla, mindenütt jó... de aki csak teheti, a nyári szabadság heteit ne otthon töltse. A megszokott környezettől, a napi problémáktól való eltávolodás önmagában is felüdülést jelent. A pszichológiai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a ki- kapcsolódás, a nyaralás akkor ér igazán valamit, ha legalább 3 hétig tart. Az első 7-12 nap ugyanis nagyrészt azzal telik, hogy akklimatizálódunk, szervezetünk „szokja” a megváltozott körülményeket, s csak ezután kezd valójában pihenni, feltöltődni. A jó pihenésnek, a gondtalan kikapcsolódásnak egyébként egyszerű a titka: a szellemi munkás fizikai erőkifejtéssel, a fizikai munkás szellemi elfoglaltsággal tud legjobban regenerálódni. Az idegeskedéssel, rohanással teli hétköznapokon alig vagy egyáltalán nem jut idő a családtagok meghitt együttlé- tére, az egymás örömeiben- gondjaiban való osztozásra. A házastársak, a szülők és gyerekek közötti lazuló kapcsolatok megújítására kitűnő alkalom a közös nyaralás néhány hete. A közös hazai vagy külföldi vakációzás örömét könnyű elrontani, ha a család valamelyik tagja (többnyire a szülők egyike) ráerőlteti kívánságait, kedvteléseit a többiekre. Célszerű az arany középutat járni: programba iktatni városnézést, múzeumlátogatást, ha mondjuk a szülőknek ehhez van kedvük, s időt szakítani focimeccsre vagy popkoncertre is, ha a gyerekeknek ez a szívük vágya. Dr. Takács Ilona Ferenczy Europress ______________A Paragrafusok Birodalmában______________ Rugdosta, fojtogatta az élettársát, és még áramot is vezetett a testébe A vádirat, mint egy féltékenységi dráma utózöngéje Éppen két hete, a megyei főkapitányság vezetőjének bűnügyi helyettesével készült elemzésünkben volt szó róla: az idei esztendő első négy hónapjában sajnálatosan megszaporodott megyénkben a bűncselekmények száma. Az elmúlt év hasonló időszakához képest mindenképpen. Talán a legaggasz- tóbb tény, hogy már eddig több emberölési ügyben kellett nyomozniuk, mint tavaly egész évben. Az egyik kirívó eset volt az, ami február 16-án késő este történt Petőfibánya egyik lakásában. A vizsgálat megállapítása szerint féltékenységi dráma játszódott le, s végződött tragédiával. A büntető- eljárás - miután a megyei főügyészségen elkészült a vádirat - a bírósági szakaszába lépett, s jövő héten szerdán tartják az egri Törvény ház épületében az elsőfokú tárgyalást. Az asszonyon állandóan kék-zöld foltok voltak A Heves Megyei Főügyészség nemrégiben elkészült vádirata a 43 esztendős petőfibányai R. Tibor bűntényéről precíz, idézetekkel bőven ellátott összefoglalója ennek a halálos kimenetelű féltékenységi drámának. A férfiról annyit érdemes tudni, hogy számára nem ismeretlen a tárgyalótermi légkör, hiszen legutóbb 1987. november 11-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélte el garázdaság vétsége miatt őt, mint többszörös visszaesőt, jogerősen nyolc hónap börtönbüntetésre, s tiltotta el egyévi időtartamra a közügyek gyakorlásától. A vádlott még 1986-ban létesített Sz. S.-nével élettársi kapcsolatot, s vele négy évvel később költözött Petőfibá- nyára, ahol a Dózsa György úton laktak. A szomszédok úgy vélekedtek a párról, hogy olykor pokollá tették a környezetükben lévők életét.- Amikor pénzük volt, a sárga földig le itták magukat - jellemezték a viselkedésüket. Hozzátették: a gyermekeikkel és a mellettük lakókkal sem voltak ilyen esetekben kíméletesek. Különösen maga a vádlott bizonyult igen agresszívnak: ütött-vert, akit csak ért.-Az élettársa szinte állandóan kék-zöld volt az ütlegek- től - vallották a megkérdezett tanúk. Alátámasztja mindezt az a tény is, hogy e nemes jellemre egyáltalán nem valló magatartás miatt 1994-ben három csemetéjüket állami gondozásba kellett venni. Az ügyeletén panaszolta: kizárták a lakásából Nemhogy változott, netán javult volt a helyzet a gyerekek elvétele után, hanem egyre inkább rosszabbodott - olvasható a vádhatóság tényeket rögzítő írásos anyagában. Folyton-folyvást veszekedtek. Miként megint csak a közelükben élők említették: amikor megkapták a nyugdíjukat, szinte az egész épület reszketett. Senki sem merte felhívni a figyelmüket életmódjuk tarthatatlanságára, mert akik mégis szóvá tették, azoknak ugyancsak volt részük ordíto- zásban, szitokáradatban. A mindennapos perlekedések kiváltójaként jelölhető meg az is, hogy R. Tibor rendkívül féltékeny volt az élettársára! Meghallgatásakor is elmondta: több éve sejtette, tudta, hogy a nő megcsalja őt, tulajdonképpen ezért menekült az italozásba, s mámoros állapotában bizony többször el is fenekelte az asszonyt. Február 16-án ismét - immár sokadszor - kitört a balhé. Este nyolc óra tájban Sz. S.-né kapta lelkét, és távozott otthonról. Mint kiderült, volt alapja a vádlott félelmének, a hölgy ugyanis kortyolgatással egybekötött szerelmi légyotton töltött pár kellemes órácskát egy másik helybéli férfi lakásában. A hoppon maradt R. Tibor meglepő módon cselekedett. Telefonon felhívta a Hatvani Rendőrkapitányság ügyeletét, s elpanaszolta, hogy az élettársa elment otthonról, öt pedig kizárta a lakásból. Arra kérte a rendőröket, keressék meg a nőt. Persze, elutasító választ kapott... Elment ezután a csábítóhoz is, felszólítván őt, hogy küldje ki Sz. S.-nét.-Nem ő, hanem más hölgy van nálam - hangzott a rövid felelet. A vádlott még egyszer próbálkozott a rendőrségen, ám ezúttal is ugyanúgy járt, mint előzőleg. A szaladozásba belefáradva hazatért, s lefeküdt aludni. Sikoltozás közben érkezett a halál ••• Az élettárs éjjel 11 óra után nyomta le a vádlottal közös lakás ajtajának kilincsét. A férfi nyomban bősz számonkérést tartott, s mivel nem voltak ínyére valók a súlyosan ittas nő válaszai, ezért brutálisan bántalmazta őt. Kisebb, éllel-heggyel bíró eszközzel csipkedte a bőrét, majd megragadta a nyakát és fojtogatta. Ennek erejére mi sem jellemzőbb, mint hogy a sértett nyelvcsontja eltört. Mindezt a fejre, a hastájékra mért, pörölyszerű ökölcsapások követték. A nyomaték kedvéért meg is rugdosta őt. Az igazságügyi orvosszakértő a fentieken túl még orrcsonttörést, a pókhálóhártya alatt bevérzéseket, bélfodor- és májbeszakadást állapított meg. Szakvéleményében azt is lejegyezte, hogy az agyállomány a koponyaűrben elmozdult, agyvizenyő alakult ki. Összesen húsz pontban írta le az áldozaton felfedezett külsé- relmi nyomokat, de a belső sérülések száma is meghaladta a tízet. Vizsgálati tény még az is, hogy R. Tibor áramot vezetett élettársa testébe a kitartó ütlegelést követően. A sértett halála - amit végül is a traumás sokk idézett elő - igen elhúzódónak bizonyult, hosszabb, különleges szenvedéssel együtt járt folyamat eredménye volt - tartalmazza a vádirat, amely leszögezi: a kiterjedt, kitartó bántalmazás és a tragikus végkifejlet között egyértelmű az ok-okozati kapcsolat. R. Tibor másnap hajnali 4 óra 40 perckor jelentette be a hatvani kapitányságon, hogy megverte a partnerét, aki belehalt a sérüléseibe. A férfit természetesen február 17-én bűnügyi őrizetbe vették, egy nappal később pedig a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. A Heves Megyei Főügyészség a bizonyítékok alapján egy rendbeli, a Büntető Törvény- könyv 166. szakasz (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés d. pontja szerint minősülő, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádolja R. Tibort. Az ügy eldöntésére első fokon a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa hivatott, a jogi előírások értelmében. Ami helyhiány miatt kimaradt a tudósításból Csütörtöki számunkban tudósítottuk Olvasóinkat arról a szerdán Egerben megtartott tárgyalásról, amelynek során a megyei bíróság döntést hozott a szintén február 16-án történt besenyötelki apagyilkosság ügyében. (A fiatalemberre egyébként nyolcévi, börtönben letöltendő szabadságvesztés-büntetés vár, hat évre eltiltották őt a közügyek gyakorlásától, s alkoholizmusa miatt elrendelték a kényszergyógyítását is.) A beszámolóban negyed mondattal utaltunk egy bizonyos kínos közjátékra, ami az ítélet kihirdetését megelőzte. Terjedelmi korlátok miatt akkor nem volt lehetőség ennek a sajátos momentumnak a bővebb részletezésére. Nos, annyi történt „mindössze”, hogy a büntetőtanács elnöke által - az eljárást első fokon lezáró igen fontos mozzanatra — kijelölt időpontra a vádlott védője nem érkezett vissza a tárgyalóterembe. Valóban meglehetősen kínosan telt az a néhány perc, amíg várakozni kellett, hiszen a távollétében nem hangozhatott el a bíróság határozata. Leginkább nyilván a vádlottnak lehetett kellemetlen... Az is kétségtelen tény, miként azt utóbb a tanács elnöke nem titkolt szemrehányásként megjegyezte: az ilyesmi egyáltalán nem tesz jót, sőt kifejezetten árt a bíróság tekintélyének. Végül ezerforintos rendbírság lett a dolog vége. Ennyivel elintézhető is lenne - azért nem túl gyakori ez -, ha nem fordult volna elő máskor is hasonló eset. Emlékezhetünk: tavaly egy gyöngyösi gyilkosság eléggé fiatal elkövetőire szabtak ki életfogytiglan tartó szabadság- vesztést, ám az elsőrendű vádlott képviselője éppen más tárgyaláson vett részt. Úgy kellett „beugró” kollégát előhalászni a Törvényház folyosójáról... Szalay Zoltán
