Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-10 / 108. szám
8. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. május 10., szerda Hónapról Hónapra Májusi gyöngyvirág Manapság, amikor hírlapjainkból, rádióból, televízióból folyton-folyvást jelen idei, súlyos gazdasági-pénzügyi bajainkról s azok elszomorító következményeiről olvashatunk és hallhatunk, talán nem lesz felesleges, ha e kis írás most más témával próbál foglalkozni. Igaz ugyan, hogy a hírközlésnek elsősorban a feladata az időszerű és minden állampolgárt érintő ügyek felvetése és boncolása, de a felettünk sötétedő árnyék rátelepszik az országra és népére. így aztán a hétköznapi ember — s ilyenek vagyunk legalább 90 százaléknyian az országban - már nem nagyon lát kiutat ebből a „padlóra került” állapotból. Az átvitt értelemben gondolt májusi fagy és annak fokozottan sújtó következményei lebegnek szeme előtt. Mert már nem hiszi, hogy a kormányzat, vagy a Világbank, vagy a bajuszos vagy bajusztalan pénzügyi és bankvezérek és egyéb potentátok - eddigi megnyilatkozásaikat hallgatva - egy kis biztató reménysugarat is mutatnának az erre áhítóknak. De hát e lehangoló nyitány után térjünk át e sorok elején emlegetett más témára. Legyen ez a téma igencsak időszerű: a természet tavaszi megújulása, s az évről évre újból jelentkező, s kertjeinkben, ezt követően piacainkon megjelenő virágok sokasága, mondhatnánk: tengernyi özöne. Jólesik ránézni a színek tobzódására, látni a változatosság gyönyörködtető ajándékát. Mindezek mellett érezhetjük sok-sok virág pluszként halmozódó, kellemesnél kellemesebb illatát. A virágok többsége kedves az emberek előtt, de kecses formájánál fogva és pazar illatát árasztva a legkedveltebbek közé tartozik a gyöngyvirág. Ezt igazolja az is, hogy költészetünkben s dalainkban nemegyszer találkozunk ezzel a kedves, eredetileg erdei virággal, amelyik ma már virágos- és házikertjeinkbe is bekerült, és ott szemet gyönyör- ködtetően díszük. Szakmailag a növénytan májusi gyöngyvirág elnevezéssel tartja nyilván. Latin neve: Convallaria majális. A latin nevet nem latintudásom fitogtatására írtam ide, mert arra egy csöpp okom sincs, de el kell gondolkodnom azon, hogy kisgimna- zista koromban az egri ciszterci gimnáziumban, paptanáraink oktatása nyomán még most, 70 év után is - jaj, de régen volt - agytekervényeim őrzik, sok egyéb mellett, a gyöngyvirág latin nevét, mint ahogy az illatos ibolya, a tavaszi hérics, őszi kikerics, a pásztortáska, vérehulló fecskefű, a vad- vagy csipkerózsa, vagy a katángkóróét, és sorolhatnám tovább a növényvilág ismert vagy kevésbé ismert egyedeit is. A fentiekben említett fehér-fekete reverendás paptanáraink nemcsak sikeresen oktatták a tantárgyakat. Ez kevés lett volna. De neveltek is bennünket, s ez a nevelés a szülői ház hasonló munkája mellett eredményes volt, mert eligazított a fiatalság sokszor meggondolatlan, nemegyszer jobbra-balra kanyargó útjain, útvesztőin, szeretettel nyesegetve a vadhajtásokat, mindig megmutatva a helyes irányt. Ezért is lehet hálás mindenki, aki ebben részesült, és ezért gondolunk rájuk emlékező szeretettel, haló poraikban is. Májust a tavasz legszebb hónapjának tartjuk. A földön zöldell a friss fű, a pázsit, fentről sugarait küldi a nap, a szellő lágyan simogatja arcunkat, s virágzás virágzást követ. Május! Fiatalok tétova s bimbózó szerelmének hónapja. Néha-néha az idősebbeké is. Május! Aranyat érő esőd hullasd a szomjas földre, hogy növekedjen tovább a fű, a fa, a virág és cserje, s a hétvégi kiskertekben a kiültetett palánták is erősödjenek, hogy hozhassák majd a remélt termést. Május! Szőlőtőkék, fakadjatok, hogy majd a fürtök bogyói édessé érlelődjenek a nyári melegben, s ha rákerül a sor, a tiszta pohárban ragyogni lássuk az ízletes nedűt. Májusi gyöngyvirág! Fehér csengettyűiddel szólalj meg, szíveinket simogatva, hogy szívhassuk magunkba áradó illatodat. Hogy legalább érezhessük a testi-lelki béke áldásait ebben a gondokkal teli, sajnálatosan elvadult, embertelennek mondható, sokszor szörnyűséges világunkban. Csillag László Felépítik a ,,Madárodú-várost” Iskolák alkotó hozzájárulására számítanak a kezdeményezők Matty község határában, a Madár Emlékparkban - Pan- theum Avium — öt évvel ezelőtt a KTM Természetvédelmi Hivatala társadalmi segítséggel tizenhárom faragott faoszlopot állított fel, emlékeztetve arra a tizenhárom madárfajra, amely örökre kipusztult hazánkból. Ebben az esztendőben, a természetvédelem éve alkalmából ugyanott felépítjük a „Madárodú-várost”. Szeretnénk, ha minden iskola egy-egy odú készítésével részt venne az odúváros kialakításában. A legcélszerűbb, leghangulatosabb készítmények díjazásban részesülnének, és a legjobb munkák készítői elnyerik a Madár Emlékpark bronz emlékplakettjét. *** Az odú bármilyen formában elkészíthető (hengeres, hasáb vagy egyéb), külső mérete azonban legfeljebb 20x20x30 cm lehet. A madárház bármilyen természetes anyagból készülhet, amely az időjárás hatásainak ellenáll. Az odúkat személyesen vagy postai úton 1995. június 20-ig a következő címre kérjük eljuttatni: Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság 7625 Pécs, Tettye tér 9. A pályázat résztvevőit meghívjuk a „Madárodú-város” avatására. Elesettek és mártírok emlékműve Tisztelt Kaposi Levente Főszerkesztő Úr! Elolvastam az 1995. április 7-én, az 1-3. oldalon Feljelentéssel szeretne pénzhez jutni az önjelölt alkotó - A perben fogant hatvani emlékmű címmel megjelent írást. Az abban foglaltakkal nem értek egyet, és visszautasítom, egyben helyre- igazítást kérek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen módon kapok publicitást lapjukban. Az Elesettek és mártírok emlékművének tervezése kapcsán - ha már írtak róla - akkor az ügyhöz méltó, komoly, korrekt tájékoztatást kellett volna adni, nem pedig sértő, rágalmazó, hamis és ellentmondásokat tartalmazó cikket adjanak közre. Nem hagyhatom szó nélkül a leírtakat, ezért az alábbi helyreigazítást kérem. A címről. Nem felel meg a valóságnak, hogy „Feljelentéssel szeretne pénzhez jutni az önjelölt alkotó”. Ugyanis 1992 decemberében a EL világháborús és mártír emlékmű alapítványának megbízottja levélben keresett meg, hogy elvállalom-e az emlékmű tervezését. Nem igaz „A perben fogant hatvani emlékmű”, előbb volt a felkérés, utána a szobortervezés, majd miután nem fizették ki a tiszteletdíjamat, voltam kénytelen bírósághoz fordulni. Nem igaz az állítás a „megkörnyékezésről”. A kuratórium elnöke, akit előzőleg nem is ismertem, 1993 januárjában meghívott Hatvanba, megmutatta a helyszínt, majd lakásán folytattuk a tárgyalást, tanúk jelenlétében. Nem felel meg a valóságnak, mert „ingyenes tervezésről”, szoborátadásról nem volt, nem is lehetett szó. Ilyen „jegyzőkönyv” nem létezik. Ellenben létezik egy jegyzőkönyv 1993. szeptember 10-i keltezéssel, amely „nem szabálytalan, nem kreált okmány”, amelyben a megjelent kuratóriumi tagok kifejtik véleményüket, megvalósításra javasolják szobortervemet, és elfogadják a megvalósítás díját is. Semmiféle „pályázati meghívásról” nem volt szó, és arról sem, hogy párhuzamosan más szobrásszal tárgyaltak volna. Senki sem közölte velem, hogy csak egyik résztvevője lennék egy emlékmű-állítási ötletnek. Nem igaz, nem „fenyegetőztem országos sajtóban megje- lentetendő cikkekkel”, ami pedig megjelent a Magyar Nemzetben, az nem volt „ellenséges hangvételű” írás. Ezután még nem került bíróságra az ügy. Nem felel meg a valóságnak, hogy „a művészt támogatta a képzőművészeti lektorátus”, a zsűrit ugyanis a kuratórium kérte, a jegyzőkönyvben foglaltakkal egyetértett, s aláírta azt. Valótlan állítás a „nyomás- gyakorlás” kifejezés. A televízió forgatócsoportja valóban készített egy portréfilmet a már fölállított és készülő munkáimat bemutatva, abban azonban a hatvani emlékműről nem volt sem szó, sem kép, mégpedig azért, mert nem kívántam, hogy egy ilyen állapotban lévő ügy rontsa a portréfilm hangulatát. Végezetül még egyszer viszszautasítom a megtévesztőnek számító „önként ajánlkozást”, hiszen többször meghívtak, így találkozhattam személyesen a polgármesterrel, a prépost úrral és a kuratórium többi tagjával... Visszautasítom azt az állítást, mert nem felel meg a valóságnak, hogy a lektorátus és az én hozzáállásom „fosztotta” volna meg Hatvant a pályázat és az emlékműállítás, valamint a közadakozás lehetőségétől. Kérem, hogy a helyreigazítást lapjuk ugyanazon helyén, ugyanolyan tipográfiával és minél hamarabb közölni szíveskedjenek, és döntésükről levélben értesítsenek. Megjegyzem, hogy az „ominózus” jegyzőkönyvvel és több, az üggyel kapcsolatos irattal bármikor a szerkesztőség rendelkezésére állok, ha úgy gondolják, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Üdvözlettel: Kligl Sándor szobrászművész Szeged 6 »íií«síidbe»? Merengve. FOTÓ: KAPOSI TAMÁS
