Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-09 / 107. szám

2. oldal VlLAGTUKOR 1995. május 9., kedd Barátságban - A két elnökjelölt - Jacques Chirac és Lionel Jospin - a választás előtti napon együtt tekintette meg a francia rögbi-bajnokság döntőjét. Mint a képen is látható: baráti hangu­latban. FOTÓ: FEB-REUTERS A szocialisták igen jól szerepeltek Az új francia elnök: Jacques Chirac Szóba sem jöhet a „purgatórium” A francia belügyminisztérium által közzétett hivatalos, de még nem végleges adatok szerint Jacques Chirac 52,67 százalé­kot (15.551.412 szavazatot), el­lenfele, Lionel Jospin pedig 47,33 százalékot (13.975.871 szavazatot) kapott a franciaor­szági elnökválasztás vasárnapi, döntő fordulójában. A választásra jogosultak száma 39.070.871 volt. Közülük 31.400.367-en vet­tek részt a voksolásban. A távolmaradók aránya tehát 19,63 százalék. Az adatok azért nem tekint­hetők véglegesnek, mért még nem tartalmazzák a tengeren­túli francia területek (például Martinique, Guadeloupe, il­letve Réunion) és a külföldön élő franciák szavazatait. Párizs központjában hétfőre virradó éjszaka százezrek ün­nepelték Jacques Chirac meg­választását. Míg 14 évvel ezelőtt, Fran­cois Mitterrand hatalomra kerü­lésekor a baloldal választótá­bora a Bastille környékén tar­tott hasonló népünnepélyt, a jobboldali szavazók most - stí­lusosan - a jóval előkelőbb Concorde teret, s a híres sugár- utat, a Champs-Élysées-t vá­lasztották a hajnalig tartó ün­neplés színhelyeként. A tömeg olyan nagy volt, hogy a kocsik nem tudtak vé­gigmenni a világ legnagyobb sugárűtján. Számos autón egyébként va­lósággal fürtökben lógtak a fia­talok, 10-en, sőt 15-en ültek a tetejükön, francia zászlókat lengetve. A leginkább felajzottak ru­hástól ugrottak a szökőkutakba (ezt elősegítette, hogy Párizs­ban napok óta nyár van, 28-30 fok körüli napi csúcshőmérsék­lettel). Mások pezsgővel koccintot­tak jelöltjük egészségére. A fő jelszó azt volt, hogy „Chirackal a nép tért vissza a hatalomba”. Bár Chirac végül nem jelent meg a Concorde téren, illetve a Champs-Elysées-n ünneplők között, a vigasság egészen haj­nal négyig tartott. Utána a köztisztasági vállalat emberei vették át az uralmat a terep felett, hogy délelőttre, a II. világháború európai végének 50. évfordulós ünnepségeire ismét rendbe hozzák a területet. Chirac diadala véget vet az elnöki posztra vonatkozó, im­már 14 éve tartó szocialista korszaknak Franciaországban: egyébként több mint 20 év, azaz Georges Pompidou halála óta most először került ismét gaulle-ista politikus az államfői székbe. A választás nagy meglepetése egyébként nem Chirac győ­zelme, hanem a másik jelölt, a szocialista Lionel Jospin rend­kívül jó szereplése. Miközben az első forduló eredményei alapján Franciaor­szágban a jobboldal tábora je­lenleg másfélszerese a balolda­lénak, Jospin a számára rendkí­vül kedvezőtlen, 60-40 száza­lékos arányt 52-48-ra tudta csökkenteni: ez azt jelenti, hogy a szocialista párt igazi ve­zetőjévé nőtte ki magát, s ami még fontosabb, a teljes esélyte­lenségből sikerült ismét a jobb­oldal riválisává tennie a balol­dalt. Kérdés, hogy az általa elindí­tott fellendülési folyamat mi­lyen eredményeket hoz az egy hónap múlva tartandó francia- országi önkormányzati válasz­tásokon - mindenesetre megfi­gyelők nem tartják lehetetlen­nek, hogy a három év múlva esedékes parlamenti választá­sok, s egy ottani szocialista győzelem után fordítva ugyan, de ismét megvalósul a „társ­bérlet” , azaz egy jobboldali el­nököt egy baloldali politikus el­lenőriz majd a kormányfői székből. Ez azonban még a jövő kér­dése, s nagyban függ Chirac po­litikai programjának megvaló­sulásától is. Az kétségtelen, hogy a biz­tos, de váratlanul csekély ará­nyú győzelem miatt szóba sem jöhet az a „purgatórium”, ame­lyet Chirac egyes hívei ígértek a másik nagy jobboldali tábor, a „Balladur-párt” vezetőinek: az új államfőnek mindkét tábort maga mögé kell majd tömöríte- nie. Ennek első jeleit az új kor­mány - még májusban várható - megalakítása, annak összeté­tele mutatja majd meg. MTI RMDSZ: Borbély Imre nyüt levele Az RMDSZ elnökségére pá­lyázó Borbély Imre nyílt leve­lével, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelenlegi elnökéhez jelző nél­küli „Béla" megszólítással fordul a Hargita megyében parlamenti képviselővé válasz­tott temesvári RMDSZ-politi- kus, újabb terjedelmes doku­mentummal gazdagodott a szövetségen belüli, valójában pedig a romániai magyar köz­véleménynek és politikusi ré­teghez szóló vitairodalom. A levél nyilvánosságra ho­zatala gondosan időzített és előkészített lépés volt. Bor­bély Imre fellépését meglepe­tés, zavar és gyér taps fogadta, Markó Béla rögtönzött vála­szát a többség megtapsolta. A nyílt levél szerzője ­Markó Béla, illetve Tokay György képviselő és mások el­leni - személyi és politikai po­lémiába ágyazva fejti ki kon­cepcióját mind az RMDSZ, mint a szövetségi elnök fel­adatait illetően. írásának jelen­tős részét Tőkés László mélta­tásának szenteli, az őhozzá való viszonyulást tekinti mér­cének. Borbély szerint Markó Béla Tőkés Lászóban - és Kincses Elődben — „inkább vetélytársakat, semmint har­costársakat” lát. A temesvári politikus az RMDSZ történe­tét elemezve megkülönbözteti a hozzá közel álló „autonomis- tákat”, akiknek ihletőjét Tőkés Lászlóban jelöli meg, s egy­ben úgy véli, hogy az ő hitelé­nek rontása „elsőrendű célja és igyekezete az 1989 utáni román etnokrata politikum­nak”. A másik oldalon állnak szerinte „a szűk értelemben vett kisebbségi politizálás hí­vei” - akiknek vezéregyéni­sége Domokos Géza, az RMDSZ első elnöke volt, aki az 1993. januári 3. RMDSZ-kongresszuson „le­köszönt”. Szerinte a 3. kong­resszuson elfogadott új struk­túra megfelelt az autonomista célkitűzésnek, vezető pozíci­ókba viszont olyan politikusok kerültek, akik az 1992 októbe­rében Tőkés László ösztönzé­sére elfogadott, a belső önren­delkezés elve mellett síkra- szálló Kolozsvári Nyilatkozat előtt „vagy nem exponálták magukat, vagy pedig tevőle­gesen késleltették az autonó­miaigény kinyilvánítását. London és Párizs után A győzelmet ünnepük Moszkvában Jelcin elnök politikai üzenete fél évszázada aratott európai győzelmének fényes külsősé­gek közepette zajló londoni év­fordulós ünnepségein, s a me­netrendszerű sértődés állító­lag sértődést szült. Hivatalos helyen azonban e híreket nem erősítették meg, s a jelenlévő magas vendégse­reg - a vendéglátókkal együtt - szinte vastapssal fogadta a csokomyakkendőben, szmo­kingban érkező Kohlt a lon­doni City központjában tartott grandiózus fogadáson, ame­lyen II. Erzsébet királynő kije­lentette: ötven esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy fel­edtesse a háborús nemzedék­kel a hat hosszú év emlékeit. II. János Pál pápa vasárnap felszólította az emberiséget: soha ne feledkezzen meg a Húszezer ember emlékezett vasárnap a felső-ausztriai Mauthausen egykori koncent­rációs táborának Appelplat- zán az ötven évvel ezelőtti fel­szabadításra. Az emlékezök, köztük a világ harminc orszá­gának hivatalos küldöttsége, a borzalmak túlélői, volt fog­lyok, az áldozatok hozzátarto­zói azon a kapun léptek be az egykori tábor területére, ame­lyen 1945. május 7-én az ame­rikai csapatok érkeztek '. Ma­gyarország népes küldöttségét Nagy Ferenc államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke ve­zette. Jelen voltak és elhelyez­ték a kegyelet koszorúit a Bu­dapesti Zsidó Hitközség és a Magyar Ellenállók és Antifa­siszták Szövetségének képvise­lői, valamint Peisch Sándor bécsi magyar nagykövet. Hétfő délelőtt a francia fő­városban nyolcvanhárom kül­földi delegáció - közöttük öt­venöt államfő - vett részt azon az emlékünnepségen, amelyet a II. világháború európai har­cai befejezésének ötvenedik évfordulóján tartanak. A francia szervezők az ösz- szes olyan országot meghív­ták, melynek katonái akár győztesként, akár vesztesként valamilyen szerepet játszottak az európai háborúban. Magyarországot Göncz Ár­pád képviseli, aki számos kol­légájával együtt vasárnap este 10 óra után, egy Eurostar exp­ressz fedélzetén érkezett Lon­donból Párizsba. A vonat a Csatoma-alagúton át tette meg a Nagy-Britanniát Franciaor­szágtól elválasztó távot. A többi delegáció külön-külön, repülőgéppel érkezett. A kül­döttségeket a fővárosban, il­letve egyes elővárosokban he­lyezték el: Göncz Árpád pél­dául a magyar nagyköveti re­zidencián töltötte az éjszakát. Londoni hírek szerint az utolsó pillanatig kétséges volt, elmegy-e Kohl kancellár a Gu- ildhallban rendezett, királyi pompával kísért fogadásra. A német kormányfő szombaton meglehetős vihart kavart azon kijelentésével, miszerint a né­metek szenvedéseiről is illenék megemlékezni a szövetségesek Avatás - II. Alekszij pátriárka felavatta a most épült temp­lomot a moszkvai Poklonaja-dombon. A II. világháború em­lékére emelt építmény lesz az 50. évforduló alkalmából ren­dezendő ünnepségek legfőbb színhelye. fotó: feb-reuters Meghatódott veteránok - Londonban a Hyde park­ban a II. világháború befejezésének 50. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségen felvonultak a meghatódott vete­rán katonák is. fotó: feb-reuters második világháború tanulsá­gairól. A római Szent Péter té­ren összegyűlt több tízezer za­rándok és turista előtt a katoli­kus egyházfő bejelentette: le­velet írt „valamennyi jó szán­dékú embernek” a II. világhá­ború befejezésének 50. évfor­dulója alkalmából. Az ötven éve együtt kivívott győzelem emléke segíti a szov­jet utódállamokat abban, hogy közösen szavatolják biztonsági érdekeiket és biztosítsák a szi­lárd fejlődést országaik szá­mára - hangsúlyozta Borisz Jelcin orosz elnök üzenetében, amelyet a győzelem napja al­kalmából tartott veterántalál­kozó résztvevőihez intézett. Jelcin üzenetét a szovjet utódállamok háborús veterán­jainak, illetve a moszkvai ve­zetés tagjainak találkozóján tették közzé. Az orosz elnök leszögezte: határozottan szembe kell szállni a szovjet utódállamok fejlődését fenye­gető veszélyekkel. A gyűlé­sen, ahol Vlagyimir Sumejko, a felsőház elnöke és Anatolij Bogdanov tábornok, az orosz vezérkari főnök helyettese is megjelent, a résztvevők két felhívást is elfogadtak. Az első, a FÁK államfőihez, par­lamentjeihez és kormányaihoz intézett dokumentumban arra szólították fel az érintetteket, hogy tegyenek meg mindent az államközösség gazdasági, politikai, katonai és kulturális együttműködéséért. A másik felhívásban a FÁK fiatalságához fordulva hangsú­lyozták: a FÁK nem válhat egy eleve bukásra ítélt állam­közösséggé. A május 9-i győ­zelem napja alkalmából hirde­tett tűzszünet, illetve a mind hangosabb nyugati neheztelés ellenére is folytatódtak Cse- csenföldön a halálos áldoza­tokat követelő összecsapások, Dzsohar Dudajev elnök erői és a szövetségi csapatok kö­zött. Az orosz parancsnokság ál­lítása szerint a csecsen fegyve­resek már nemcsak éjszaka, hanem napközben is támadják a szövetségi csapatok állásait. Az orosz állításokat csecsen részről nem erősítették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents