Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

1995. május 30., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Hogyan lehetünk kiegyensúlyozottak? A jelenlegi család- és lakásvi­szonyok - s ezt keserű, aligha kétségbe vonható tapasztalatok regimentje kétségbevonhatatla- nul bizonyítja - nem kedveznek a kiegyensúlyozott öregkornak. Életük alkonyán - mint a sta­tisztikai adatok is jelzik - sokan egyedül maradnak, s szembeke­rülnek ennek az életszakasznak a legnagyobb próbatételével, a magánnyal.- Ismerjük az ellenszert, bár más a hatásfoka azoknál, akik már időskoruk előtt társtalanok voltak, és azoknál, akikre eset­leg egyik percről a másikra szakadt rá az egyedüllét — mondja dr. Iván László pro­fesszor, a Gerontológiai Köz­pont igazgatója.- De minden idős embernek megszív lelésre ajánlom Ro- senmayer mondását: „Az öreg­ség késői szabadság és egy da­rab öntudatosan élt élet." Esze­rint fogják föl az egyedüllétet, és saját ritmusuk szerint ren­dezzék be napjaikat. Legyen pontos napirendjük. Azonos időben költsék el a reggelit, az ebédet, a vacsorát, és legalább napi 5 percet tornázzanak! Ez többet ér akár többórás levegő­zésnél is, mert sokat számít az erőnlét megőrzése a jó közérzet szempontjából.- Élni kell az úgynevezett magatartásterápia egyik-másik fogásával is.- Ha például lehangoló gon­dolatok járnak a fejükben, fizi­kailag is lépjenek ki a helyiség­ből, ahol a nyomasztó érzések eluralkodtak rajtuk. Tereljék gondolataikat a pozitívumokra, arra, minek tudtak örülni aznap, s gondolják meg: vannak nehe­zebb sorban is kortársaik.- Nem elég a testi-lelki kon­dícióra vigyázni; nélkülözhetet­len a szellemi frissesség őrzése is.- A recept egyszerű: köves­sék a világ dolgait újságolva­sással, rádiózással, tévézéssel. A rejtvényfejtés, a kártyajáték, a tévés vetélkedők követése se­gít megtartani a szellemi erőn­létet.- Az öregkori válás, halál­eset, a gyerekek elköltözése stb. miatt hirtelen jött magány­nyal sokan külső segítség nél­kül nehezen tudnak megbir­kózni.- Gyakran szinte kompenzá­cióként betegségbe menekül­nek, s a depresszió veszélyes lejtőjére kerülhetnek. Ilyen esetben a családtagoknak, a környezetnek feltétlenül szak­ember segítségét kell kérnie, mert orvosi kezelés nélkül a magánynak ebből a csapdájából nem lehet kikerülni - figyel­meztet a professzor. Légrády Eszter (FEB) Egész életében szerette a szakmáját A tervezőmérnök otthonában a bútor, a berendezés tárgyai és az üveg mögött sorakozó könyvek mind egyetlen célt szolgálnak, hogy a kis terve­zőasztal fölött hajladozó mér­nökember találjon rá a legjobb megoldásra, amikor alkot. Harmath László építészmér­nök nyugdíjas, 74 éves, de a gyermekkorától megszokott rend már kora reggel a terve­zőasztal mellé szólítja. Nyug­hatatlan lelke ma is munkára serkenti. Ezért is mondja ma­gáról: „Egész életemben sze­rettem a szakmámat”. Persze, ennek a fogyhatat­lan erejű szakmaszeretetnek vannak gyökerei, és nem is kell messzire menni, csak Hatvanig, ahol született Har­math László. Édesapja a Du­nántúlról származó vasutas volt, nagyon fegyelmezett, kö­telességtudó ember, és itt a családban válik életelemévé a pontosság és a munka. Ehhez társul még a következetesség, alaposság, ami kínálja, hogy építész legyen. Már gyermek­korában sem érezte követel­ménynek a fegyelmet, termé­szetesnek vette, de az egész család is ebben a felfogásban élt, így nem csoda, hogy az építészmérnöki pályára készül a budapesti Műegyetemen. A háborús évek rányomják bé­lyegét a pályakezdő mérnök életére, romok várják, ame­lyek helyében otthonokat kell építeni és közintézményeket emelni. Szerencsésnek tartja magát, hogy 24 éves fejjel, ’46-ban őt nevezik ki Hatvan város főmérnökévé, visszaem­lékezve kissé furcsállja ezt a helyzetet: „olyan környezetbe kerültem, ahol mindenki apám lehetett volna, mégis én ren­delkeztem a legmagasabb vég­zettséggel”. A fiatal mérnök hamarosan felnő a feladatok­hoz, optimista szemlélete sze­rencsésen vezeti át buktatókon is. A város helyreállítása volt a feladat, és akkor valahogy mindenki csak bontani akart, hogy ne lássanak romokat. Erre a sorsra jutott volna Hat­van egyik központi épülete is, de felismeri ennek kulcsszere­pét, és sikerül visszaállítania régi fényében, hogy harmoni­kus összképet nyújtson a tér­nek. Ezzel győzött a korszerű­ség elve a helyreállítás munká­lataiban, de világosan kirajzo­lódott a városiasodás helyes irányvonala is. A városrende­zés sürgető feladatai azonban Egerbe hívják, de majdnem elakad a lélegzete, amikor az akkori utolsó alispán közli vele, hogy az egri Beruházási Vállalat főmérnöki állását kí­nálják fel, gondolkodási idő egy nap. A döntés felelőssége mégis csak rá hárul egyedül, mert pedagógus felesége, Ko­vács Katalin nem akarja lebe­szélni férjét a szakmai fel- emelkedés útjáról, inkább kö­veti őt. Az ötvenes évek elején Harmath László főmérnökként kapja a megbízatást, hogy hozza létre Egerben a Tervező Irodát. Ez valóban hasonló volt a teremtés munkájához, mert nem lévén főiskola, egye­tem Egerben, nem is számít­hattak jól képzett tervezőkre, ezért a szakemberképzésnél kellett kezdeni: fiatal érettsé­gizetteket képeztek ki a terve­zőmunkára, hogy 1953-ban már számottevő feladatra is vállalkozhasson. Harmath László szerencsés embernek mondhatja magát, hogy a sors őt szemelte ki a megpróbáltató évek során a legbonyolultabb és sok bukta­tóval járó munkákra. Talán éppen ezért is sikerült annyira, hogy a hatvanas években 400 lakást adjon át a városnak, megszülessen a hatvani lakó­telep, felemeljék a Technika Házát, a Vízépítő Vállalat épü­letsorát. A műemlékvédelmi albizottság tagjaként kezde­ményező szerepet vállalt a pó­tolhatatlan történelmi értékek megmentésében, és ennek a nemes folyamatnak még a mai napig is Harmath László az egyik hajtóereje. Bár csak ke­rékpáron jár, mégis eljut min­den olyan közügyekkel fog­lalkozó összejövetelre, ahol urbanisztikáról, városrende­zésről, műemlékvédelemről esik szó, mert ott neki is van ám egy szava a jó ügy érdeké­ben - Eger városáért. Ma sem nézi jó szemmel, hogy a belvá­ros sűrű beépítésű, parkosí­tással kellene levegősebbé tenni a környezetet... Külön varázsa, hogy mun­kájáról, építészeti elveiről szép magyar nyelven beszél, ízes, pallérozott beszédstílu­sán is meglátszik az aszódi évek Petőfi-kultusza, ahol hosszú időre magába szívta ezt az éltető hagyományt. így válik teljessé benne az ember, aki nemcsak hajlékot húz - tervezéseivel - az emberek feje fölé, hanem őrzi a házak szellemét is, hogy lakói embe­rül éljenek. Gál Elemér Egy régi szerelmi történet nyomán... Egy régi szerelmi történet nyomán fedezte fel egy izraeli régész annak a templomnak a hasonmását, amely évszáza­dokon át a zsidók életének központja volt, s amelyet közel 2000 évvel ezelőtt pusztítottak el a rómaiak. Jichak Magen, Ciszjordánia izraeli főrégésze Josephus Flavius zsidó törté­netíró írása nyomán bukkant a templom mására. Flavius fel­jegyzése Menasénak, egy je- ruzsálemi főpapnak az esetét írja le. Menase megszegte a törvényt, mert feleségül vette a nem zsidó Nikasót. Az asz­szony szamaritánus volt. A főpap felett elhangzott az íté­let: „vagy a templomot ha­gyod el, vagy feleségedet.” A főpap a feleségét választotta. A történetíró szerint Nikaso apja, a szamaritánusok egyik vezetője azt ígérte Menasénak, hogy felépítteti a jeruzsálemi templom pontos mását, s an­nak ő lesz a főpapja. így is tör­tént. A zsidótemplom egy V. századbeli bizánci templom romjai alatt fekszik a Gerizim- hegyen, egy kopár hegycsú­cson, amely Nablusz város mellett emelkedik. Az izraeli régész 1983-ban kezdte az ásatást, de a szama­ritánus templom maradványai csak most bukkantak elő. A le­let a maga nemében egyedül­álló, mert az első hiteles kép arról, milyen is volt a rómaiak által K. u. 70-ben elpusztított zsidótemplom. Az eredeti je­ruzsálemi templom, az úgyne­vezett Második Templom romjait nem lehet kiásni, mert a templomdomb alatt fekszik, amelyen a muzulmánok két szent mecsete áll: a szikla­templom és az Al-Aksza me­cset. A Lélek Sebei Az önzés legyőzhető Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalko­zunk a hozzánk érkezett, a nyugdíjassors érzelmi összete­vőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra tö­rekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat ad­junk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczy u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovat­címet: A lélek sebei. M. Gyuláné, Gyöngyös: Az ön esete sem egyedi. Tanulságai mások által is megszívlelendők, épp ezért tesszük közzé ezeket. Jelzi: két éve vesztette el élete párját, azt a férjet, akivel 42 esztendőt töltött együtt jó- ban-rosszban. Megfogal­mazza: először a szinte elvi­selhetetlen fájdalomhoz ötvö­ződött az egyre erősödő ma­gány. Megértem azt, hogy nem találta helyét, elvesztette érdeklődését minden iránt. Persze, hiszen az utolsó hó­napokban csak azért volt, hogy gondozza azt, akihez tartozott. Arra is rájött - mindnyájunkkal ez történik az ilyen szituációban -, hogy a múló idő a leghatékonyabb gyógyír. Mégis panaszolja: szerény, filléres özvegyi nyugdíjából szinte képtelen megélni. Utal arra, hogy az anyagi bajokkal is megbir­kózna, ha famíliáját nem mérgezné a békétlenség. Négy gyermeke közül csak egy akadt, aki legalább annak töredékét szeretné viszo­nozni, amit édesanyjától ka­pott, azaz rendszeresen pos­tázza a havi támogatás össze­gét. A többiek azonban mere­ven elzárkóztak ettől, s ez bi­zony bántja. Ráadásul a jó­szívű fiú hiába ösztönzi test­véreit, azok csak nem hajlan­dók fizetni. Emiatt megromlott köztük a jó kap­csolat. Sajnos, az önzés nagy úr. A csak magukkal törődőknek eszükbe sem jut, hogy ezt a ridegséget hasonló helyzetben garantáltan visszakapják, s akkor majd ők gyötrődnek miatta. Tudom: ez nem nyugtatja meg, mégsem reménytelen az ügy. Azt javaslom: kísérelje meg a közömbösség elleni okos küzdelmet. Mindenféle kommentár nélkül ecsetelje körülményeit. Hátha megtö­rik a jég. Ha türelmes, kitartó, akkor távlatilag elérheti célját. Ad­dig pedig éljen a hivatali - bár ezek is szűkösek - lehetősé­gekkel. A kényszerű kérel­mek híre is hat valamilyen formában azokra, akik segítő kezet nyújthatnának. S még egy: valakihez bár­mikor fordulhat, nála folyvást meghallgatásra lel. Ha felfe­dezi a bensejében ott viliódzó isteni szikrát, ha így kér, ak­kor nem hiába szólt. S az sem elképzelhetetlen, hogy a Te­remtő az önhöz legközelebb állók hűvösségét is feloldja. Keresse Őt, nem csalódik. Ezt saját élményeimmel hi­telesíthetem. Pécsi István A szeretet visszasugárzik Bulányi György nevét nemcsak honunkban, hanem határainkon túl is ismerik. A piarista páter, a számos nyelven beszélő ma­gyar-német szakos középisko­lai tanár már ifjúkorában arra törekedett, hogy a krisztusi eszméket torzítás nélkül értel­mezze. Gondjai 1945 után fo­kozódtak, s kiscsoportjainak szervezése miatt majd kilenc esztendőt töltött a Rákosi- és a Kádár-rendszer börtöneiben. Szabadulása után sem adta fel. Nézetei miatt ekkortól az egy­házi hierarchiával hadakozott, mert köreiben azt hirdette, hogy fegyverfogásra senkit sem lehet kényszeríteni. Nem kapott ál­lást, hosszú ideig fizikai mun­kásként dolgozott, majd fordí­tásból élt, hiszen eltiltották papi tevékenysége gyakorlásától. Mégis tovább hirdette azt, hogy a hétköznapok során a gyakor­latban kell érvényesíteni a sze­retet törvényének előírásait, hogy ha megleljük magunkban a Teremtőt, akkor belénk költö­zik a nyugalom, a béke. Őt ismerhetik meg az érdek­lődők - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szer­vezésében - május 31-én, szer­dán délután 4 órakor az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Ifjúság út 2.). Pé­csi István, újságunk lapszer­kesztője készít vele nyilvános riportot, amelynek keretében készséggel vitázik is. Az egyesületi tagok arcképes igazolványok felmutatásával ingyenesen juthatnak be a prog­ramra, amelyen új jelentkezők is részt vehetnek. Visszaemlékszem gyermekko­romra, amikor még az egri külvárosi utcákról disznókon- dákat, szarvasmarhacsordákat, kecske- és juhnyájakat, lova­kat hajtottak ki a környező le­gelőkre. Akkor volt értelme a léc-, deszka-, kő-, fonott és vaskerí­tésnek, nehogy az utcára kihaj­tott állatok betévedjenek a há­zikertekbe, kárt okozzanak mások portáján. Azóta persze sokat változott a Világ! Ma már nemcsak városon, de még a falvakban is csak el­vétve lehet látni a legelőre ki­hajtott állatokat. így a kerítés funkciója is megváltozott. Dísz és giccs lett belőle, sokszor erőn felüli, teljesen fö­lösleges kiadást okozva a tu­lajdonosok számára, hiszen a beton-, kő-, vaskerítések mai Kerítések áron számolva közel tízezer forintba is belekerülnek. Betö­rés ellen nem védenek, hiszen legtöbbjén néhány másodperc alatt be lehet hatolni a portára. Annak ellenére, hogy az örökzöld sövények az előbbi­eknek csupán 5-10 százalé­kába kerülnek (500-1000 fo­rint) alig látni szépen ápolt sö­vénykerítést, melyek sokkal szebbek, mint bármi más, por- és gázszűrő tulajdonsággal rendelkeznek, védenek a zaj és a beláthatóság ellen is. Olajzöld színük télen és nyáron egyaránt gyönyörköd­tető, nyugtató, kevés ápolással is'néhány év alatt szinte átha­tolhatatlan sövénykerítés ne­velhető belőlük. Például a Kecskerágó (Eu­ónymus) maximum 3 méterre növő, jól alakítható lombo­zató, rendkívül erős törzsű, bőrszerű levelű. Kevés vizet párologtató, s még a néhány évvel ezelőtti mínusz 25 fokot is átvészelte károsodás nélkül. Duplasorosan ültetve is hasz­nálható, amiből kb. 60 centi­méter szélességű, sűrű, tömött sövény nevelhető. Könnyen telepíthető tavasztól őszig, környezetbarát, szélfogó, a már meglévő kerítések mellé is telepíthető. Egyetlen kerítésfestés anyag- és munkadíjából meg­valósítható! Kérem, akinek kedve támad írásom után, tekintse meg a már kész örökzöld élő sö­vénykerítést, remélem, nem bánja meg. Majoros Bernát Eger, Móricz Zs. u. 20. A120 éves Jeanne „bosszúja” Tudjuk: Jeanne Calment, akit a világ legidősebb asszonyának tartanak, szépen megünnepelte százhuszadik születésnapját. Ötvenhárom éve özvegyük meg, eltemette egyetlen haja­don lányát, így egyedül él. Százévesen hagyott fel a rendszeres biciklizéssel, és száztizenhét esztendősen szo­kott le a dohányzásról. Ha a hosszú élet titkáról fag­gatják, mosolyogva mondja: „A jó Isten megfeledkezett rólam, és még nem szólított...” Miközben nyolcvan dísz­vendéget vártak a szülinapi bu­lira, és Arles polgármestere egy hatalmas tortát rendelt, a város - legszebb öröm a káröröm - az egyik helyi ügyvéden derül. Az ügyvéd 1965 novemberében, amikor Jeanne már túl volt a ki­lencvenediken, afféle eltartási' szerződést kötött vele. Havi öt­venezer forintnak megfelelő életjáradék fejében megvette az akkor már idős hölgy szép há­zát, s ha a jó Isten öt-hat éven belül magához szólította volna az öreg hölgyet, az ügyvéd igen jól járt volna. Nem így történt: lassan há­rom évtizede kénytelen folyósí­tani a tekintélyes havi össze­get. A jogtudor, minden valósnak tűnő elképzelése ellenére, na­gyot bukott a remélt szuperüz­leten. Sőt, közben megromlott az ügyvéd egészségi állapota - Jeanne asszony nem éppen ár­tatlan megfogalmazása szerint -, mert „a halálomra számított. Az a bosszúm, hogy élek. De azért szeretem...” (FEB) Nem ártalmasak a régi fazekak? Pennsylvania állam egye­temének kutatói szerint a mostanáig romboló hatású­nak tartott alumínium lera­kódása az agyban mind ge­netikai, mind táplálkozási okokra vezethető vissza — írja a UPI. így a kísérleti egereken végzett vizsgálatok kimutat­ták, hogy a vashiány az alu- umínium felhalmozódásá­hoz vezethet az agyban. Vissza tehát az alumíni­umfazekakkal. A kutatócsoport egyik tagja, dr. Gary Érosmire azt is elmondta, hogy eddig kórokozó hatásúnak vélték az alumíniumot, ám az utóbbi időben egyre több orvos kételkedik ebben. MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents