Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-25 / 121. szám
1995. május 25., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Óriás táblakép Mátraszentimrén? A festő Hatvanból való A hétköznapi olvasó számára talán nem annyira meghökkentő a hír, nem olyan, amitől hanyatt esik, mert ámulatát nem képes elviselni: de érdekes kul- túrtörténetileg, a megyében és főleg Mátraszentimrén feltétlenül megörökítésre méltó. U. Szegedi Árpád Mátraszentimre egyik fontos csomópontján akarja felállítani azt a hatvan négyzetméternyi táblaképet, amely a tíz egyiptomi csapást jeleníti meg. Nyílt térben, esőnek-fagynak, netán a rongálásnak is kitéve, mert hátha nem mindenki fogja érteni a művészi szándékot. Elsősorban az egyiptomi csapásokról valamit. Hogyan jut eszébe mai halandónak, hogy a bibliai szövegekből éppen az egyiptomi rémképekkel ijesztgesse a mai embert? Nem elég neki az, amit el kell viselnie? Nap mint nap hallani kell a híradásokat, látnia kell a tévében és a mindennapi életben a hazai térség és az egész földkerekség szennyes ostobaságait, a háborúkat, a vérengzéseket, amikkel megkeserítik mások életét azok, akiknek ez a „történelmi hivatásuk”. U. Szegedi Árpád emlékeztetni akar egy műalkotással arra, hogy a történelem korszakai kegyetlenül ismétlésbe fordulnak, fordulhatnak. Jobb tehát idejében ráébreszteni az embereket arra, hogy szánjanak magukba, éljék át a bibliai üzenet mélységét, netán aktualitását. Az esztétikai hatás itt másodlagos, ez és most és itt a történelem, a veszély suhogását akarja jelenteni. A művész képei nemcsak a képzeletben léteznek, a tíz tábla már „meg van festve” kicsiben. És olyan technikai megoldással, amely „olvasható”, zárt térben, teremben felsorakoztatható. De a másik méret, az a bizonyos hatvan négyzetméteres kiadás - még odébb van. Ami a térséget illeti, Mátraszentimre elöljárói hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a hatalmas táblaképet a művész náluk állítsa fel. Most már csak szponzorok, támogatók kellenek, hogy az eszméből majd látható valami is legyen. És nem akárhol! Ott is, a környezetben is az uralkodó helyet, hogy aki ránéz az alkotásra, az „egyből” kapja a lényeget, mire is céloz ez a belső viharokról vallani akaró szellemiség. Nem botcsinálta prófé- taságról van itt szó, sokkal mélyebb gyökerekből szökik fel a segíteni akarás! Elsőre a képek meghökkentőek. Mi azt közöljük, ahol véres karddal az Angyal körüljár, mert a halál az újszülöttekért jön, köztük öldököl. A köznapi élet hírei között nem árt egy ilyen témát is megforgatni. Gondolnunk kell arra is, hogy nem mindenki szokott a saját sorsával foglalkozni - ünnepi időben sem. Olykor a hétköznap is elénk dobhatja az élmény tisztító tüzét! Farkas András Maratoni ülés várható Hatvanban... Huszonkét napirendi pont szerepel a hatvani képviselő-testület ma délelőtt 9.30 órakor kezdődő tanácskozásán. Valószínűleg ismét hosszadalmas ülésre kerül sor, ugyanis a megtárgyalandó témák között szerepel az előterjesztés az ön- kormányzati tulajdonú lakások lakbérének a mértékéről, a közüzemi társaságok városban végzett tevékenységéről, valamint a település tűzvédelmi helyzetéről is. Lőrinciben hétfőre napolták el a gyűlést Eredetileg csütörtökre tervezték, ám az illetékesek május 29- ére, hétfőre halasztották a képviselő-testület rendkívüli ülését. A tanácskozáson a Mátrai Erőmű Rt. közmű-felajánlása kerül a vezetőség asztalára. Petőfibányán ma döntenek a HAF-ról A helyi képviselő-testület ma 15 órakor kezdődő plénumán döntés születik arról, hogy a népszavazás eredménytelenségét követően a község vállalja- e, hogy a területén hulladékakkumulátor-feldolgozó üzemet létesítsenek. Az ülésre a kultúr- házban kerül sor. A gazdálkodásról - beszámoló Szűcsiben Május 30-án, kedden 14 órakor a polgármesteri hivatalban gyűlnek össze Szűcsi irányítói, hogy megtárgyalják az aktuális kérdéseket. Többek között beszámolót hallgatnak meg a művelődési ház tevékenységéről, a közbiztonság helyzetéről és a munkaerő-gazdálkodásról. Bemutatkozik a roma kisebbség Holnap délután 5 órakor a hatvani Gyopár eszpresszóban tartja bemutatkozó fellépését a helyi romák kisebbségi önkormányzata. Zenés műsorral várják a vendégeket, amelyen fellép a város ifjúsági rajkózenekara, Mezei Gyula és népi együttese, Robotka Lajosné és ifj. Vidák Béla. Mégis, kinek az érdeke...? Gondolatok egy népszavazás „előestéjén” Már csak néhány nap és, eldől, 1995. május 28-a beíró- dik-e a Lőrinci életét jelentősen átformáló történések sorába. Ekkorra tűzték ki ugyanis azt a népszavazást, amelynek egyetlen, ám annál fontosabb kérdése: együtt marad-e a Mátravidéki Erőmű az anyatelepüléssel, illetve - leszakadva a várostól - önállóan próbál szerencsét a jövőben. Vagy ennyire azért mégsem egyszerű a helyzet? Rendhagyó módon - anélkül, hogy spórolni kívánnánk az érvekkel pro és kontra -, kötelességünk mindjárt az elején tudatosítani az érintettekkel: bárhogyan döntsön is a lakosság, a leválás a jelen helyzet ismeretében nem kivitelezhető. Az új önkormányzati törvény értelmében ugyanis forráshiánnyal nem létesülhet önálló település. így az erre vonatkozó előterjesztés valószínűleg már a Belügyminisztériumon „fennakadna”, el sem jutna Göncz Árpád köztársasági elnökig. Nehéz elképzelni, hogy ezzel nem voltak tisztában a kezdeményezés „szülőatyjai”, midőn beindították a jogi mechanizmust. Ha már demokrácia van - vélekedhettek -, élni kell vele, mindenáron. Természetesen csak akkor, ha ezt az árat más fizeti meg, jelen esetben az önkormányzat. Nem mintha más területen nem lenne helye ennek a félmi lli- ócskának, ám a képviselő-testületnek nem volt választása: kerül, amibe kerül, tiszteletben kell tartani a népakaratot. De vajon valóban szeretné- e a nép ezt a lépést? Vasárnap este egyértelműen kiderül. Addig azonban érdemes néhány dolgot sorra venni. Például azt, kinek áll érdekében az önállósodás? Ilyenkor általában gazdasági tényezőkre gondol az ember, többnyire nem alaptalanul. Az egyetlen kivétel talán maga a város, az egész Lőrinci. A település számára ugyanis pénzügyileg ráfizetéses az együttmaradás. Köztudott: az új község szuverenitása esetén maximum 26 5 millió forint bevételhez jutna, kiadásai pedig meghaladnák a 35 milliót. A különbözetet nekik kellene előteremteni valahonnan. Amennyiben a jelenlegi helyzet marad, ezt „lenyeli” a közös költségvetés. Lőrinciben tehát csakis érzelmi indokok szólnak az együttmaradás mellett. A leszakadni szándékozók Merre...? hangadói szintén gazdasági érvekkel bizonygatják igazukat. Szerintük az erőmű önállóan is megállna a lábán, mivel bevételei fedeznék a kiadásokat. Igaz, nem beszélnek arról, hogy már a 26,5 millióhoz is annak az ideális helyzetnek kellene előállnia, hogy az iskolában 110, az óvodában 40 gyermek maradjon. Ha figyelembe vesszük, hogy a telepen mindössze öten iratkoztak be első osztályba, ezek a feltételezések nem nevezhetők komolynak. (A legújabb változat szerint már a legbőszebb leszakadók is belátják: a mostani állapot nonszensz, s az intézményt a munkásszállóba kívánják áthelyezni...) Ezért is érthetetlen azoknak a pedagógusoknak a hozzáállása, akik - talán bosszúból, mert megszűnt a munkahelyük - felelőtlenül magukkal sodorják a kevésbé tájékozott lakosságot. Lássuk, a leválás esetén mennyibe kerülne ez a „kaland” az új településnek: Az iskola fenntartása - abban az esetben, ha fiatal, így kisebb bérezéssel járó tantestülettel dolgoznának - elvinne 12,6 milliót, azaz a teljes költségvetésük felét. Óvoda: 3 millió. Szociális ellátásokhoz 4 millió szükségeltetik. A település- üzemeltetés - közkifolyók, közvilágítás, szennyvíz, közterület-fenntartás - 6 millió, ezt jelenleg még a Mátra Erőmű Rt. fedezi. A következő számottevő téFOTÓ: KAPOSI TAMÁS tel az újonnan felállítandó polgármesteri hivatal költség- vetése. A minimális létszámmal is 9,5 milliót emésztene fel a működtetése, s ezen csak akkor lehetne spórolni, ha a leendő polgármester és a képviselők ingyen, költségtérítés és tiszteletdíj nélkül látnák el feladatukat. (Lehetséges, hogy lokálpatrióta érdekektől vezérelve akadnának ilyen emberek? A szóbeszéd szerint máris ketten ajánlották fel szolgálataikat a vezetői posztra..,) A fentieken kívül az új településnek is részt kellene vállalnia a regionális szeméttelep, a rendőrőrs, a hatósági állatorvos, a kisegítő iskolák és a tűzoltóság fenntartásából. S akkor még nem szóltunk a kultúráról és a sportról, amelyek köztudottan mindinkább úri passziónak számítanak profit- orientált világunkban. A bevezetőben említetteket és a többi realitást figyelembe véve úgy véljük, a vasárnapi népszavazás nem lesz egyéb, mint senkinek sem hiányzó feszültségforrás az emberek között. Helyesen látja az egyik erőműi városatya: „bárhogyan alakuljon is az eredmény, nem szabad elfelejtenünk, hogy továbbra is szomszédok maradunk". Többek között ezért is talán minden egyébnél nagyobb jelentőséggel bír a címben megfogalmazott parafrázis. Tari Ottó A díszlet egy kicsit szokatlan... - A hatvani Pályakezdők Speciális Szakiskolájának végzősei egykori tanodájuk színhelyén, a leégett városi művelődési központ romjai között tartották ballagásukat. feb-fotó: kaposi tamás Lopják a virágot Kétségbeesve kereste meg lapunkat Nagy Lászlóné hatvani olvasónk. Mint arról beszámolt, nemrégiben családi gyász érte, ám a városi temetőben tapasztalt események igencsak belegázoltak - többször is - kegyeleti érzéseibe. Ismeretlen tettesek rendszeresen feldúlják a sírokat, a virágokat és a koszorúkat ellopják, a szalagokat pedig a kukába vetik. Érdekes, hogy kizárólag a frissen kivitt növények tűnnek el, amiből arra lehet következtetni, hogy esetleg újrahasznosítják, ne adj’Is- ten, eladják azokat. Nem egyedi jelenségről van szó. Bizonyítja ezt az is, hogy nemrég hasonlóan jártak az egyik, hajdan köztiszteletben álló elhunyt hozzátartozói is. (t. o. - k. t.)
