Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-24 / 120. szám

1995. május 24., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Sarudi dolgok - mi az igazság...? A Heves Megyei Hírlap május 17-i számában olvasói írás je­lent meg ezzel a címmel: „Sa­rudi gondok - lefelé a lej­tőn...?” Az írás témája a sarudi kép­viselő-testület április 27-i ülé­sének egyik napirendjére vo­natkozik, ennek során a testület rendeletet alkotott az önkor­mányzati ingatlanok elidegení­tésének szabályairól. A szerző az aláírás tanúsága szerint: Berecz Gábor nyugdí­jas, Sarud, Kossuth út 188. sz. alatti lakos. Az ülésen az emlí­tett írás szerzője is jelen volt. Ismerve az előzményeket, megdöbbenéssel olvastam so­rait. Úgy tűnik, a szerzőt nem a tájékoztatás szándéka vezette, másként közre sem tette volna ezt az olvasókat félrevezető le­velét. A szerzővel eddig sem ma­gánemberként, sem hivatalból semmiféle nézeteltérésem nem volt. Most is rendelkezésére áll­tam volna, ha ő ezt kéri. Éppen ezért furcsának találom ezt a fajta frontális támadást, s ezek után most már az a kérdés, hogy ténylegesen ki vagy mi áll a háttérben? Minthogy - úgy érzem - a támadás éle elsősorban szemé­lyem ellen irányul, így köteles­ségemnek érzem ugyanolyan nyilvánosság mellett bemutatni a valódi helyzetet. Korábbi testületi határozat alapján rendelettervezetet kel­lett készítenem az említett té­máról, aminek eleget is tettem. A rendelettervezet melléklete tartalmazza az értékesítésre ki­jelölt ingatlanokat, lista szerint. A szolgálati lakásokat ille­tően a tervezetemben három la­kás kijelölését javasoltam, a negyedik (Végh Tamás által la­kott) nem az én döntésem alap­ján került a tervezetbe. Az első két lakás: Heinrich Tamás AMK-igazgató és Gálné Majo­ros Edit óvónő által lakottak ér­tékesítéséről már korábban döntött a képviselő-testület, csak az értékesítés feltételei nem voltak tisztázottak, erre volt - többek közt - hivatva az új rendeleti szabályozás. A harmadik, az általam lakott „jegyzőlakás” szintén szerepelt a tervezetben avégett, hogy er­ről is döntsön a testület. Az előzményekhez tartozik, hogy ezt megelőzően - megfe­lelő személynél - személyesen érdeklődtem afelől, hogy van-e valamilyen akadálya a lakás megvásárlásának, s a közhan­gulat ismeretében erre számít- hatok-e. Miután a válasz ked­vező volt, így kérelmet terjesz­tettem elő vásárlási szándé­komról a képviselő-testülethez, s egyúttal - mivel egy tervezet a végleges döntésig csak javas­lat - ezt a rendelettervezetbe is felvettem. Az írás szerzője szerint ez a tény „rendkívül éles vitát” vál­tott ki. A „rendkívül éles vita” azt jelentette, hogy főképp Be­recz Gábor rendkívül indulatos hozzászólásaival és fenyegeté­seivel szinte drámai hangulatot teremtett, ami főleg ellenem irányult. A községi vagyon el- tékozlásáról szónokolt, értve ez alatt a „jegyzőlakás” esetleges értékesítését. A másik két lakás esetében már nem féltette a községi vagyont, noha az egyikben a védőnői, a másik­ban az állatorvosi rendelő is benne foglaltatik. (Az általam lakott lakás tu­lajdonképpen csak egy lakrész, ami a régi jegyzőlakás fele - az udvari rész -, kilencvenéves épület, vizes, salétromos, mál- lik a vakolata, a felújítása igen sokba fog kerülni.) Az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi években több szolgálati lakás is „felszabadult”, s nem egy azóta is üresen áll. A cikk ellenséges irányultsága mutat­kozik meg abban, hogy a rende­letnek az ún. „kedvezményes vásárlásra” vonatkozó egy rész­letét is idézi, azt a részt azon­ban már elfelejti idézni, hogy ez a forma a szolgálati lakások esetére nem alkalmazható. A szerző szándékos félrevezetése leginkább abban nyilvánul meg, hogy az ún. „jegyzőlakás” nem került be az értékesítésre kijelölt ingatlanok közé. A 10%-os vételár-előleg és a 25 éves törlesztési idő az elővá­sárlási jogosultsághoz kapcso­lódnak. Ha a szerző figyelt volna az általam elmondot­takra, illetve figyelmesen elol­vasta volna a rendelettervezet­hez mellékelt indoklást - amit ő is előzőleg kézhez kapott -, ak­kor tudná, hogy mindez törvé­nyi előírás, és nem a saját ötle­tem. Továbbá, ha áttanulmá­nyozta volna a tervezethez ugyancsak mellékelt számítási példákat, akkor tudná, hogy 10-40%-os előlegekre és 6—10 éves törlesztési időre lehet számítani, valamint arról is szólna, hogy minél több a tör­lesztési idő, annál nagyobb a vételár-hátralékokra kiszabott kamatok mértéke is. Nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy ez a rende­let más önkormányzatok ha­sonló rendeletéihez képest igencsak szigorú, ahhoz képest sokkal keményebb feltételeket ír elő a vásárolni szándékozók­nak. Hát akkor ki az, aki itt „el­kótyavetyéli” a vagyont, Be­recz Űr? A lakások árai forgalmi ér­tékbecslés alapján lettek megál­lapítva, azok előzőleg - plakát útján - meghirdetésre kerülnek, bárki megveheti őket. A benne lakóknak azonban elővásárlási joguk van (azonos árajánlat esetén ők a vevők). Berecz Gábornak mindeze­ket tudnia kellett, illetve meg­tudhatta volna akár részleteiben is, ha akarta volna. Végezetül még egy dolog. A szerző velem szemben való érvként előhozza, hogy nem vagyok sarudi. De nem hi­szem, hogy egy embert így kell megítélni... Megjegyzem, hogy az én „őseimnek” is van azért némi közük Sarudhoz, az idő­sebb sarudiak ezt jól tudják... Tudomásom szerint a többi szolgálati lakás lakója sem sa­rudi, de ez már nem zavarja Be­recz urat. Én úgy gondolom, hogy a va­lóságról csak tisztességes tájé­koztatást szabad adni, aki pedig nincs kellő információ birtoká­ban, az előbb nézzen utána a dolgoknak... Dr. Gulyás Ferenc jegyző Sarud Ösztöndíj hadiárváknak és gyámoltaknak! Örömmel értesítjük a belföldön és határainkon túl élő hadigon­dozottakat, hadigondozásra vá­rókat, volt hadiárvákat, hadi- gyámoltakat és más érdekelte­ket, hogy a választások előtt a KDNP, MSZP, SZDSZ-szel kötött egyezségünkre tekintet­tel, az Országgyűlés elnökénél benyújtott petíciónkat figye­lembe véve, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságánál és a Honvédelmi Minisztériumban kidolgozás alatt áll a hadigon­dozottak között általános elke­seredettséget okozó, a vérrel szerzett jogainktól megfosztó 1994. évi XLV. hadigondozási törvényt módosító javaslat ki­dolgozása. A módosító törvény- javaslatot az Országgyűlés őszi ülésszakán tárgyalják meg, fo­gadják majd ek Erről hivatalos értesítést az Országgyűlés elnökétől kap­tunk, melyet a Honvédelmi Mi­nisztériumban a politikai állam­titkár megerősített. Köszönjük az intézkedést dr. Gál Zoltán, Mécs Imre és Keleti György uraknak. A törvény közeli módosítá­sáig kérjük az érdekeltek szíves türelmét. Készülünk a módosításra ke­rülő hadigondozás-ügyi tör­vény végrehajtására. Felkérünk minden hadirok­kantat, hadiözvegyet, hadiár­vát, hadigyámoltat, hadigondo­zotti családtagot, volt hadiár­vát, hogy személyes érdekkép­viseletük ellátása végett érdek- képviseleti nyilvántartásba vé­tel céljából jelentkezzenek személyesen, levélben vagy te­lefonon a Honvédelmi Minisz­térium támogatásával működő MAHONSZ Országos Ügyin­tézői Irodáján, függetlenül at­tól, hogy Ón nem tagja a MA- HONSZ-nak, vagy más szerve­zetnek tagja. Szervezzük az 1996 nyarán megtartásra kerülő I. magyar hadigondozott-világ­találkozót, mely foglalkozni fog a hadigondozottak sorskér­déseivel és kárpótlásával ma­gyar és nemzetközi viszonylat­ban egyaránt. Kérjük, jelentkezzenek azok a hadigondozottak, volt hadi- gondozottak, akik szervezési munkát vállalnak a világtalál­kozó sikere érdekében. Jelentkezési cím: Budapest, XIII. Gidófalvi Lajos u. 1/b. 1134, honvédelmi minisztéri­umi telefonszámunk: 06­H1322-500-7892-es mellék. Felhívjuk a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, gyámokat, hogy a-MAHONSZ alapsza- bályszerű feladatainak támoga­tására létesült „ZOUNUK” Nemzetközi Hadigondozott Alapítványnál jelentsék be azokat a hadigyámoltakat, ha­diárvákat, akik általános, kö­zép-, főiskolák vagy egyetemek nappali tagozatán tanulnak, hogy 1995/96. tanévre elnyer­hessék iskoláztatási támogatá­sát, ösztöndíjait. Az alapítvány kiemelten támogatja a hadi­gondozotti leszármazókat, ha katonai főiskolán tanul és a ka­tonatiszti pályát élethivatásul választja. Jelentkezési cím: 5000 Szol­nok, Kolozsvári u. 16. fsz. 12. Tel.: 56/376-736 (üzenetrög­zítő). A jelentkezéshez csatolni kell az iskolalátogatási igazo­lást, tanulmányi előmenetelt ta­núsító bizonyítvány másolatát, s közölni kell a tanuló, hallgató személyi adatait, lakcímét, s a pályázat indokát. Beküldési határidő: 1995. jú­lius 31. A MAHONSZ Országos Elnöksége Szilánkok Egy tárca nélküli miniszter hiába kapkod a farzsebéhez! Olvasom, hogy a jégbe fa­gyott alpesi Ötzi fütyije kicsi. Nem csoda! A jegelés összehúzza! Van egy súlyos betegem. Legalább 120 kilós... Erdély a miénk...! - hörögte a dákó-román..., majd szétverte dákóját egy magyar román. Bántón felkúszott az áram! Szólt le a póznáról az áram... Csak németül értőknek: Ich bin Für Anikó... Czenkár Béla dr. Kis jövedelmű családoknak Gyermeküdültetési lehetőség Balatonszepezden A Gyöngyösi Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete munkanélküliek és kis jöve­delmű családok gyermekei ré­szére Balatonszepezden kétszer egyhetes nyaralást szervez, összesen 60 főnek. Egyesületünk anyagi hely­zete nem teszi lehetővé, hogy az üdülés teljesen ingyenes le­gyen. Kérnénk mindazon vállala­tok, üzemek, vállalkozók és egyének adományait, akik szí­vesen támogatják kezdeménye­zésünket. Adományaikat az OTP gyöngyösi fiókjánál az MNB 359-9855 727-002344-1 számlaszámra kérnénk átutalni, vagy az egyesület címére postai utalványon lehet feladni. Munkanélküliek és Álláske­resők Egyesülete, 3200 Gyön­gyös, Fő tér 3. Támogatásukat előre is kö­szönjük. Vona Jánosné, elnök Pétervására és Vidéke Áfész Hogyan tovább... - talán a felszámolásig? Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, hogy az alábbi észrevé­telt olvasói levélként szíves­kedjenek a Hírlapban lekö­zölni. Czene Györgyné, a pétervá- sárai „Fantom" áfész elnöké­nek! Tisztelt Elnökasszony! Mint a Pétervásárai Áfész tagja - önnek címezve - kívá­nok észrevételt tenni a Heves Megyei Hírlapban 1995. április 25-én az áfésszel kapcsolato­san megjelent cikkre. Azzal kezdeném, hogy ön­nek nincs szerencséje a magya­rázkodással, mivel ugyanekkor - ugyanazon oldalon - egy ez idő szerint is jól működő, eredményesen gazdálkodó, hatmillió forint nyereséget rea­lizáló áfészről szóló tudósítás is megjelent. A Párád és Vidéke Mátra Áfészről van szó, arról az áfészről, melynek tevékenysé­gét, annak vezetőit ön és mun­katársai korábban - még a rendszerváltás előtt, amikor ön pártvonalon befutott vezető volt (párttitkár és áfész-elnök egy időben) - leminősítették. És mit hozott az élet? A parádi áfész vezetői - ha­sonlóan az áfészek többségé­nek vezetőihez - egyértelműen bizonyítják, hogy az új hely­zetben, a piacgazdasági viszo­nyok között is fenn lehet ma­radni, eredményesen tevé­kenykedni. Nem a változások, a gazdasági szabályozók - amire ön olyan gyakran és elő­szeretettel hivatkozik - tették tehát tönkre a pétervásárai áfészt -, hanem az ön és vezető munkatársai hozzá nem értése, felelőtlensége. A szóban forgó cikkben a kritikát megfogalmazóknak vé­leményem szerint teljes mér­tékben igazuk van! Nem személyes bosszúról, minden alapot nélkülöző vá­daskodásról van tehát itt szó, mint ahogy azt ön megfogal­mazta. Magyarázkodása a kritikus helyzet kialakulására nem helytálló, nem az igazságot tar­talmazza. Az 1992. évi csődegyezség­ből már „csak 2 millió forint” tartozása van az áfésznek! (Svingli.) De mi van az azóta keletkező, egyre növekvő tar­tozással? Tudomásom szerint az APEH- és tb-tartozások a tíz­milliós nagyságrendet is meg­haladják. Ezt „holdingként”, vagyon­kezelőként mikor tudják ki­gazdálkodni? Véleményem szerint ennek nincs realitása, és csak a fel­számolás következhet. Érdekes még megjegyezni, hogy Ön az 1991-es ominózus küldöttgyűlés kérdésében (ezen küldöttgyűlés határozat- képtelenség miatt törvénytele­nül hozott határozatokat) a Legfelscíbb Bíróság jogerős döntését még ez idő szerint is megkérdőjelezi. Hogyan tovább, van-e kiút ezen helyzetből? Úgy gondo­lom: van! De semmi esetre sem az, amit ön megfogalmaz, misze­rint megbízásának lejártáig (1997-ig) - tudomásom szerint közel havi százezer forint fize­téssel, jövedelemmel - veze­tője marad az áfésznek. Köz­ben felélik majd az áfész teljes vagyonát. Véleményem szerint csak egy alternatíva van. illetve egy alternatíváról lehet szó. Még­pedig az ön mielőbbi lemon­dása, és ezt követően az áfész felszámolása, ami a kialakult helyzetben már elkerülhetet­len. Ez esetben természetes, mi, a szövetkezet tagjai, elsődlege­sen követelhetjük vissza a ko­rábban befizetett szövetkezeti részjegyünket. Ez egyébként szövetkezeti szinten közel kétmillió forint, melyre az áfész az utóbbi években egyetlen fillér kama­tot (visszatérítést) nem számolt el. Ugyanakkor a szövetkezet tagjai jogosan tarthatnak igényt a korábban nevesített vagyon kiadásaira is. Szövetkezeti tag, volt dolgozó (Pontos név és cím a szerkesztőségben található) A divat merész vonalai... FOTÓ: KAPOSI TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents