Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-18 / 115. szám
% 6. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1995. május 18., csütörtök Krimivilág A „Nagy Alma” már nem olyan rohadt New York - vagy ahogyan az amerikaiak hívják - a „Big Apple”, azaz a „Nagy Alma” a javulás útjára lépett. Az amerikai metropolisról azt tartja a közhiedelem, hogy veszélyes, rossz a közbiztonság, és szinte percenként követik egymást a gyilkosságok és a betörések. Nos, a statisztika száraz tényadatai nem támasztják ezt alá. Ez derül ki az FBI legfrissebb közleményéből. Korábban a gyilkosságok számát tekintve New York nemegyszer a világ első huszonöt városa között szerepelt, és 1992/93-ban a súlyos bűnügyeket tekintve hatszor olyan veszélyes volt, mint az amerikai átlag. Ám az 1994-es gyilkossági statisztika javulást mutatott. 334 gyilkossággal kevesebb történt, mint 1993-ban. New Yorkot egyébként azért is szokták „Nagy Almának” nevezni, mert olyan, mint egy kívülről gyönyörű, de belül rohadt alma. Erőszakoskodót ölt a leszbikus asszony Silke W. (teljes nevét humánus megfontolásokból nem hozták nyilvánosságra) ma 30 éves. A szomszéd erőszakoskodni próbált vele, ezért megölte. Levegőt fecskendezett az eszméletlenférfi vénájába. Azt akarom, hogy mindenki megtudja, miért tettem - mondja felindultan a megtört asszony. Még első osztályba se járt, amikor sofőr apja egy este részegen az ágyába fészkelődött. „Borzasztóan fájt, csupa vér lettem. De megfenyegetett: ha bárkinek szólni merek, agyoncsap” - emlékezett a szomorú éjszakára. Ezután már csaknem minden este ez jutott neki altatómese helyett. Silke sem vágyott másra, mint a halálra. Tízévesen gyógyszerekkel próbált öngyilkos lenni. Anyja kórházba vitte, megmentették. Még négy alkalommal kísérelte meg eldobni fiatal életét. Apja továbbra sem hagyta nyugton, mi több, már a kollégáinak is martalékul dobta a serdülő kislányt. Egy-egy „fuvarért” húsz NDK-márkát (kb. 100 forintot) kaszált, és vitte a kocsmába. A gyerek „nehezen nevelhetővé” vált. Apjától először 15 évesen esett teherbe, orvosi javaslatra elvették a magzatát. Három évvel később újra terhes lett, és bár tudta, hogy a saját édesapja a gyerekének az apja, még akkor sem merte bevallani. A szellemi fogyatékos fiút mások nevelik. Ezután ismerte meg Frankot. Nem a szerelem, a menekülési ösztön vitte az anyakönyvvezető elé 12 évvel ezelőtt. Lánya már 11, a fia 6 éves. Minderről a következőket mondta: „Apám rémtetteinek emléke annyira kísért, hogy semmi örömöm sem leltem az együttlétben férfival. Egyre jobban vonzottak a nők, mert ők gyengédek, megértők, tapintatosak, igazi szeretők.” Egyik este a szomszéd férfi erőszakoskodott vele. „Csíptem, rúgtam, haraptam, sikoltoztam, végül megragadtam a nyakát. Elájult. Akkor találtam rá a fecskendőre, és szúrtam a karjába. Meghalt. Abban a pillanatban az volt az érzésem, hogy az apámat öltem meg" - magyarázta a kihallgatásán. Furcsa kártérítések mesés összegekkel Az Egyesült Államok a pereskedők országa: az elmúlt harminc évben megháromszorozódott a bírósági keresetek száma, amelyekben az amerikaiak fogyasztói és polgári jogaik védelmében fordultak a bírósághoz. A kártérítési keresetek nemritkán igencsak eltúlzottak. Egy Új-Mexikó állambeli hölgy például a McDonald’ s-nál leforrázta magát kávéval, égési sebeket szenvedett a combján. Ezért 2,7 millió dollárra perelte a céget. Egy San Franciscó-i ügyvédi iroda munkatársa viszont szexuális zaklatásért perelte be a munkaadóját, tőle kerek hétmillió doljáros kártérítést igényelve. A jóvátétel összege rendszerint sokkal alacsonyabb, mint az eredeti igény. Áz említett McDonald’s-ügyben például hírek szerint az eredeti követelés egyötödében egyeztek ki peren kívül, de az alkut hivatalosan nem hozták nyilvánosságra. Ferenczy Europress ' AJÁNLATI FELHÍVÁS Az Országos Érc- és Ásványbányák v.a., mint Kiíró az Állami Vagyonügynökség jóváhagyásával meghirdeti a Gyöngyösoroszi, Ércelőkészítő telephelyét (helyrajzi száma: 701/2, területe: 13 hektár és 55 négyzetméter) egyfordulós nyilvános pályázat keretében történő értékesítésre. A Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő telephely Gyöngyösoroszi község külterületén fekszik. A telephely teljes egészében az Országos Érc- és Ásványbányák v.a. kezelésében áll. A telephely tulajdonjoga kerül értékesítésre. A pályázóknak vállalnia kell, hogy a pályázat megnyerése esetén végrehajtja az Országos Érc- és Ásványbányák v.a. részére az Észak- Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség által előírt, 4339/1994. számon rögzített, a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő Mű területén feltárt környezeti károkozás megszüntetése érdekében teendő intézkedéseket. A telephely megvásárlására Egzisztencia-hiteles ajánlatot és kárpótlási jegyet nem fogad el a Kiíró. Tehát csak készpénzben lehet a vételárat kiegyenlíteni. Az ajánlatokat öt példányban zárt, feladó nélküli borítékban az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. A pályázónak vállalnia kell, hogy ajánlatát kilencven napig fenntartja. Az Országos Érc- és Ásványbányák v.a., mint Kiíró és az Állami Vagyonügynökség fenntartja magának a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Az ajánlatok beérkezésének határideje: 1995. július 5. 10 és 12 óra között Az ajánlatok közjegyző jelenlétében történő benyújtásának helye: 1062 Budapest, Andrássy út 126. fszt. 2. A Kiíróval megkötendő adásvételi szerződés érvényességének feltétele a szerződés Állami Vagyonügynökség általi jóváhagyása. A pályázatok benyújtásának feltétele a részletes pályázati kiírást is tartalmazó ajánlati anyag 5.000 Ft + áfa áron történő megvásárlása a Kiírónál, 1062 Budapest, Andrássy út 126. szám alatt, titoktartási nyilatkozat ellenében, valamint 200.000 Ft, azaz Kettőszázezer forint bánatpénz letétbe helyezéséről szóló igazolás, melyet a pályázati anyaghoz csatolni kell. További információért Boza István vagy Herédi József urakhoz lehet fordulni a 1121-834-es, illetve a 1121-434-es telefonszámokon. ______________________(31452) T öbb „Marinko Magda” is van a magyarországi börtönökben... Beszélgetés dr. Tari Ferenc vezérőrnaggyal, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával Illusztris vendége volt az elmúlt hét közepén Petőfibánvá- nak. Dr. Tari Ferenc vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka azért érkezett a mátraaljai településre, hogy személyesen kérjen bocsánatot az emlékezetes városligeti lövöldözés községünkben lakó sértettjeitől. A barátságos hangulatú találkozót követően készséggel adott interjút a Heves Megyei Hírlapnak.- Tábornok úr, a névazonosság alapján akár földik is lehetünk...-Valóban, hiszen innen a közelből, Pásztóról származom. Amikor kiderült, hogy Petőfibányára szólít a kötelesség, még mondtam is: lám csak, majdnem hazajövök. Annál is inkább szükségét éreztem egyébként, hogy személyesen vegyek részt ezen a találkozón, mivel hasonló eset még soha nem fordult elő testületünk életében, és nagyon reméljük, a jövőben sem lesz rá példa.- Nem lehetséges, hogy alkalmatlan személyeket is felvesznek a munkatársaik közé?- Nyugodtan állíthatom, a jelentkezők a legszigorúbb szűrön mennek át, mire megkaphatják nálunk az állást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy száz felvételiző közül jó, ha két-három ember bizonyul minden szempontból- tehát fizikailag, pszichikaiig és egészségügyileg egyaránt - megfelelőnek erre a feladatra.- Gondolom, az Önök területén is egyre inkább problémát jelent manapság a pénztelenség. Kérem, árulja el, egyáltalán képesek még finanszírozni az intézményeik működését?- A fenntartás ugyan megoldott, ám az tény, hogy fejlesztésekre nem nagyon futja. Ebből a szempontból 1994 kivételes esztendőnek számított, hiszen a nehézségek ellenére is gáláns volt velünk a pénzügyi kormányzat. Lecserélhettük a gépkocsiállományunk jelentős részét, bővíthettük az informatikai rendszert. A negatív körülmények leginkább a személyi állományt érintik: sorra hagynak el sajnos bennünket a jobbnál jobb szakemberek, mivel évek óta nem változik a bérszintjük.- A börtönökben, egyéb fegyintézetekben megfelelő az „ellátás" színvonala? Van-e elég férőhely, börtönőr, s rendelkezésre áll-e a szükséges technika?- Elég szűkösen vagyunk. A tízezer-ötszáz helyre 13 ezer elítélt jut, ami csupán azért nem túl jelentős különbség, mivel voltak már 25 ezren is.- Bizonyára ez az adat még az ötvenes évekből, a Rá- kosi-rendszerböl való...- Akkor még 50 ezren voltak... Az említett adatok a nyolcvanas évekre vonatkoznak. A 6700 főnyi személyzet azonban ennyi emberre sem elég. Újabb és újabb megbízatásokat kapunk - például az idegenrendészetben -, ám nem vehetem el a létszámot más területekről. A váltások miatt intézeteinkben egy feladatra minimálisan öt ember kell.-A közelmúltban olvastam, hogy Magyarországon Marinko Magda a legdrágább rab. Az ő fogva tartása, kerül a legtöbbe az államnak. Valóban így van?-Ne gondolja, hogy csak egy „Marinko Magda" van a börtöneinkben... Más esetekben is élünk a belső elkülönítés rendszerével, ám ez csak az egyik része a speciális feladatoknak. Minden elítélt különböző bánásmódot igényel. Egyre súlyosabb gondot jelent napjainkban a bűncselekmények szerkezetének a megváltozása. Előtérbe kerültek ugyanis a brutális elkövetők, jelentkeztek a szervezett alvilág képviselői, valamint a gazdasági vonalon rajtakapott visszaélők.- Sokan azért is tartják külön világnak a börtönéletet, mivel állítólag a falak között fokozottabban jelen van a homoszexualitás!-Nem olyan mértékű odabent az egyneműek szerelme, mint az a köztudatban elterjedt. Félve bár, de megkockáztatom azt a kijelentést: a jelenség nem gyakoribb, mint a többi, összezártan élő ember között. A büntetés-végrehajtási intézetekben az idők során kialakult ennek a gyakorlata. A fiatalok olykor erőszakoskodnak egymással, az idősebbek között azonban jellemzőbbek a megszokott párok.- Tábornok úr, köszönöm a beszélgetést! Tari Ottó A fiatalemberek villámgyorsan eltűntek a megállóból Zsebesek az autóbuszokon Hiába a sok-sok figyelmeztetés, csak nem tanulunk! Még a mások kárán sem... Legalábbis addig, amíg pórul nem járunk. Ezt igazolja az az ügy is, amelynek szenvedő alanyai lapunkat keresték fel, hogy legalább mások okuljanak az esetükből... A házaspár a minap Egerben, a Széchenyi utcai postánál szállt fel a - szokás szerint - zsúfolt 12-es autóbuszra. Néhány pillanat múlva a hölgy úgy érezte, mintha a vállán lógó táskája mozogna, önálló életre kelne. Nem gondolt semmi rosszra, elvégre a tolongásban az ilyesmi előfordulhat. Csak akkor kapott észbe, midőn a Tűzoltó téri megállóban észrevette, hogy a körülötte álló két vagy három fiatalember villámgyorsan leugrik a buszról, s mar el is tűnik a környező utcában. Rosszat sejtve nézett a táskájára, amelynek kihúzott cipzára már eleve semmi jóval nem kecsegtetett... Nos, a többi könnyen kitalálható. Ám a kevésbé fantáziadúsak számára mégis elárulom: az elillanó férfiak nem betettek némi pénzt a táskába, hanem kivettek onnan néhány ezrest. Ne várják tőlem, hogy most megvonjam e kis „életkép” tanulságait. Már csak azért sem teszem, mert ez mindenki számára más és más. A kárvallottak megállapíthatják: a rendszer változik, a zsebes örök. Utóbbiak meg nyugodtak lehetnek a jövőjüket illetően. Hiszen a buszok holnap is járnak majd, vélhetően tömeg is lesz. Jelen gazdasági helyzetben csak egy bizonytalansági tényezővel kell számolniuk: lesz-e még pénz a bukszákban...?! (s. i.) TOLLVÉGEN Kiknek keil(ene) feleletet adniuk az egri panaszra? A legutóbbi egri közgyűlésen az egyik városatya olyan témakört feszegetett, amely találkozik a megyeszékhelyen lakók többségének véleményével. Várko- nyi György a településen eluralkodott áldatlan állapotokat ecsetelte, igen szemléletesen. Mint lapunkban is olvashatták, orangutánokhoz hasonlította a padokon ugrándozókat, ordító tevékhez a köztereken éjszaka harsogókat. Jogos észrevételei között szerepeltek a vérebeikkel másokat ijesztgető, túlontúl magabiztos ifjak, a gyerekeket bármi áron való pénzszerzésre ösztönző pénznyelő nyerőautomaták, a keménydrog terjedésének nagy gondja. Mondhatjuk erre: végre-va- lahára felfigyelt ezekre a rendkívül kedvezőtlen jelenségekre olyasvalaki is, akinek - lévén a közgyűlés pszlopos tagja - szava van, befolyása lehet ezen állapotok megváltoztatására. Az is örvendetes s megnyugtató lehet, hogy az elhangzott kérdések nem válnak gyorsan szétpukkadó szó-léggömbökké, hiszen a következő ülésen interpelláció formájában kíván visszatérni minderre. Az azonban nem hallgatható el, hogy a kukaborogatás, a város illusztris helyein az éjszakánkénti randalírozás, a sétálóbelvárosban a nyugati gépkocsijaikkal villogó „újgazdagok” és csemetéik száguldozása, az áruszállítók ellentmondást nem tűrő út- és térfoglalása bizony, nem új keletű. Évek óta okoznak sok-sok bosszúságot a lakóknak, fejtörést a hatóságoknak. Mint ahogy nem egyik napról a másikra jelentek meg helységünkben a drognepperek sem. Hosszú hónapokon át tartó folyamat révén jutottunk el a mai „rémületig”, amikor egyszerre fontossá vált e kérdésekről hangsúlyosan beszélni. Valljuk be, eddig nem nagyon foglalkoztatta az illetékesek egy részét, hol, milyen körülmények között tölthessék szabadidejüket a tizen-huszonéve- sek. Miként az sem eléggé, mennyire lényeges lenne felhívni a szülők figyelmét a kábítószerezés erősödésére. De sajnálatosan az a tény sem, hogyan lennének kiszűrhetők a fiatalkorúakat megmételyező nyerészkedők, akik ütre-pufra hozzájuthatnak bármiféle engedélyhez. Az ugyanis nagyon igaz, hogy a sikerre vezető megoldásban csupán egy-egy hatóságra várni önmagában nem elegendő... (-lay) A nagy fogás A lőrinci rendőrőrs életében igazi nagy kapásnak számított, amikor sikerült kézre keríteni azt a helybéli lakost, aki kemping- és Mountain Bike kerékpárokra specializálta magát. Az illető azt gondolta, ha nem lakóhelyén követi el bűn- cselekményeit, megúszhatja az igazságszolgáltatást. Ezért főként Hatvanban, illetve Szolnok megye különböző településein „portyázgatott”, majd a szajrét az orgazdáknak továbbította. Kis Endre r. százados őrsparancsnoktól megtudtuk, idáig több mint félszáz járgányt sikerült lefoglalniuk. Ezek között tízezer forintot érő éppúgy található, mint száznyolcvanezerbe kerülő csodamasina. Várják a károsultak jelentkezését. A képen csak a zsákmány egy része látható fotó: szigeti tamás
