Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-03 / 102. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. május 3., szerda Miért van szükség erre az akcióra...? A beteg gyerekekért indított jótékonysági akció segítségével összegyűjtött összegből a 19 megye és Budapest kórházainak gyerekosztályai kaphatják meg az általuk kért legfontosabb műszereket, mert a kórházak felszereltsége sok helyen tragikus, és ez fokozottan vonatkozik a gyerekosztályokra. Kérésünkre felmérés készült a legégetőbb hiányokról. Van, ahol EKG-készülék kell, mert a régit leselejtezték. Van, ahol egy 30 ezer forintos veszélyjelző, hogy a bölcsőhalált megelőzhessék. Másutt egy laringoszkóp az újraélesztéshez. Aki azt mondja, hogy a beteg gyerekek megfelelő kórházi ellátása az állam alapfeladata, annak igaza van. Aki azt mondja, hogy az állam nem tud minden gyerekosztályt teljes műszerezettséggel ellátni, annak is igaza van. És aki azt mondja, hogy ezen próbáljon segíteni a civil társadalom, nos, reméljük, annak is igaza van. Hisszük, hogy az újságok, a rádió és a tévé, valamint a május 7-i műsor segítségével elindulhat egy civil jótékonysági mozgalom. E mozgalom célja nem a felelősök keresése, hanem a segítségnyújtás. Ezzel nem vesszük le a felelősséget az állam, a kormány és a kórházi ellátást felügyelő személyek válláról. Sőt! Azzal, hogy a figyelmet egy megoldatlan problémára irányítjuk, még nagyobb nyomást gyakorolhatunk a döntéshozókra. Andrea levele Kedves Csilla néni! Engem Szabó Andrea Annának hívnak, és januárban voltam 7 éves. A Liszt Ferenc Ének-zene Általános Iskola Ha osztályába járok. Láttam a televízióban, hogy szeretnének rendezni május 7-én a beteg gyermekekért egy jótékonysági estet. Nekem is van egy osztálytársam, a Palika, aki bottal jár, mert kicsi kora óta beteg. Palikát nagyon szeretem. Sokat segítek neki, amikor elesik. Az iskola előtt sok fehér botos gyereket látok, és olyanokat, akik kormányozható székben ülnek. Nagyon sajnálom őket. Palika ének órán - ha zenét hallgatunk - jókedvű. Arra gondoltam, hogy szeretnék minden beteg gyereknek egy kis örömet adni, akik az országban élnek. Megengedte az anyukám, és Ilonka néni is segített. Én nagyon szépen zon- gorázok, és ha megengednétek, szeretnék zongorázni a beteg gyerekeknek. Kérlek benneteket, fogadjátok el ezt a kis ajándékomat. Sok szeretettel: Szabó Andrea Aranyág: a beteg gyerekek támogatására Bár szakmailag elfogadott, hogy nem szabad különbséget tenni a szakágak között, számtalan tényező befolyásolja, hogy egy kórházi osztály milyen műszerezettségű, menynyire támogatott. Egyrészt az igazgató, az osztályvezető személye, szervezőkészsége, értékítélete, képzettségének a foka, másrészt a kapcsolatai döntőek. Sajnos, ma hazánkban sokszor nem szakmai szempontok, nem az igény vagy szükség döntenek, hanem adott esetben három pályázó közül az „nyer”, akinek jobbak a kapcsolatai a pénz kezelőivel, tulajdonosaival. A tapasztalatok szerint az is előfordul, hogy még a meglévő műszereket sem tudják az orvosok kielégítően használni, mert az amortizációra, illetve a működtetésre nem jut elegendő pénz. A műszerpark kórházanként is nagyon változó. Vannak nagyon modem és nagyon elavult műszerezettségű intézmények. A kihasználtság ennek függvényében változik, mivel egy rosszul működő, gyakran javításra szoruló műszert nem lehet jól kihasználni. A vizsgálati eszközöknél óriási generációs különbségekről lehet beszélni. Gyakori eset, hogy az önkormányzattól azt a választ kapja a pályázó kórház: minek megint venni egy ilyen vagy olyan gépet, amit „most” kapott a kórház öt éve. Csakhogy az a gép már régen elévült és el is használódott. Sajnos, Magyarországon az orvosi műszerek amortizációs ideje a nyugati országokhoz képest sokszorosan lerövidül, hiszen ha egy kórház hozzájut egy adott műszerhez, az egyetlen eszköz fokozott használata következtében az feleannyi idő alatt elhasználódik. Másrészt az orvostudomány és az orvosi technika rohamos fejlődésével szinte havonta jelennek meg új, sokkal fejlettebb műszerek, amelyekkel határozottan jobban lehet megállapítani valamit, mint az előző műszerrel. Mindennapos eset, hogy a más intézetbe konzíliumra látogató orvosprofesszorok viszik magukkal a „saját”, modernebb műszereiket, mert az adott intézetnek egyszerűen nincsen megfelelő gépe. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a műszerek generációs különbségei közötti eltérésektől nemritkán a beteg gyermek élete függ. A közelmúltban történt, hogy egy nyolcéves, Cushing-kórban szenvedő agybeteg kislány operációját a neves hamburgi agysebész specialista csak abban az esetben vállalta, ha a gyermeket kezelő kórház komputertomográf segítségével századmilliméter-pontos- sággal megállapítja, hogy az agyfüggelékben lévő apró elváltozás hol helyezkedik el. A komputertomográfiában - rétegfelvétel - már legalább három generáció létezik. A fenti esetben az egyik korábbi generációval nem lehetett pontos rétegfelvételt készíteni, egy újabb - másik helyen található- műszerrel viszont ki lehetett mutatni az elváltozásokat. A német agysebész professzor vállalta a műtétet. A modernebb, nagyobb felbontóképességgel rendelkező készülék hiánya előbb-utóbb a kislány halálához vezetett volna. De gondolhatunk Villás Dani esetére, aki megállíthatatlan izomsorvadásban szenvedett, gyógyítására nem voltak meg Magyarországon a feltételek. De 1989-ben egy szupertechnikával felszerelt párizsi mio- pátiás kutatóintézetben elvégzett kezelés nyomán a kisfiú látványos fejlődést produkált, néhány hét múlva már nem volt szüksége a tolószékére, ma pedig már iskolába jár, úgy él, mint bármelyik, egészségesen született gyermek. Ma az újszülött egy csepp véréből meg lehet állapítani, hogy veleszületetten van-e valamilyen pajzsmirigy-rendel- lenessége, nincs-e túl sok vagy túl kevés pajzsmirigyhor- monja. Ha ötnapos korban felfedezik a rendellenességet - amiben segít a vérvizsgálaton kívül a pajzsmirigy izotópos feltérképezése, amihez a dó- ziskalibrátor elengedhetetlen - és elkezdik a hormonpótlást, a gyermek pontosan úgy fejlődik, mint egy egészségesen született gyermek. Nyugaton ez a vizsgálat már rutinnak számít, nálunk még a megfelelő centrumokban is hiánycikk a dóziskalibrátor. A vérgáz-analizátorral (pul- zus-oximéterrel) - 3-4 millió forint - az oxigén-szén-dioxid arányának eltolódását egy pillanat alatt meg lehet nézni. Ha ezek a műszerek hiányoznak, a vér vizsgálata a hagyományos módon rengeteg időt vesz igénybe, egyes esetekben előfordulhat, hogy az orvos túl sok vagy túl kevés oxigént ad a betegnek - mindkettő végzetes lehet. Hazánkban egyre inkább szaporodik a gyermekeknél fellépő gyomorfekély, amiről sokáig azt hitték, csak felnőtteknél alakulhat ki. A gaszt- roszkóp - egy több mint félmillió forintba kerülő készülék- segítségével el lehet kerülni egy műtéti beavatkozást, hogy megbizonyosodjunk, vérzik-e a beteg, vagy nem, s ha igen, hol, stb. A fővárosban az elmúlt négy évben emelkedő tendenciát mutat a műszerigények támogatottsága, ez azonban a tapasztalat szerint csak részben az önkormányzatok - nemritkán a külső segítség, szponzorok, alapítványok - érdeme. A cégek, vállalatok belátták a gyermekosztályok műszerezettségének fontosságát: hogy ha egy kórház szinten akar maradni, modem felszerelésekre van szüksége. Egy fővárosi gyermekkórház 1993-ban 14 millió forint központi és 10 millió forint szponzori támogatást kapott, 1994-ben 16 és fél milliót kapott a fővárostól és 27 milliót a minisztériumtól, külső segítőktől, vállalatoktól, alapítványoktól. Egy másik kórház az 1995. évben nyolc- százezer forintot tudott elkülöníteni a költségvetésből gépek és műszerek beszerzésére. Köztudott, hogy egyetlen alapvető műszer - például egy gasztroszkóp - több mint félmillió forintba kerül. A hiányzó összeg pótlása az évi költségvetésből azonban már a betegek étkeztetésének, ellátásának rovására menne. Normális esetben egy jól felszerelt, évi százezer ambuláns beteg és négyezer fekvőbeteg ellátására alkalmas gyermekosztálynak mintegy húszmillió forint rendszeres önkormányzati támogatásra lenne szüksége azon kívül, amennyit saját maga össze tud gyűjteni szponzori támogatásokból, alapítványoktól, pályázatok útján. Egy minden profilban működő, szakosított gyermek- kórháznak kb. ötvenmillió forintra lenne szüksége műszerek vásárlására. Többen próbálkoztak már áthidaló megoldásokkal, amikor két vagy több kórház vásárol meg egy műszert, illetve az egészségügyi intézmények vizsgálatokat végeznek el más vizsgálatokért cserébe. Az ilyen próbálkozások presztízs- kérdések miatt általában már a kezdeteknél elbuknak. Magyarországon - sajnos - megint tendenciaszerűen kezd elterjedni, hogy a gyermekosztályokat a nagy kórházakban helyezik el, amit óriási szakmai visszalépésnek kell tekintenünk. Nyugaton a kétmilliónál nagyobb lélekszámú nagyvárosokban önálló gyermek- kórházak vannak, ahol az orvos egész nap gyermekekkel foglalkozik, és nem a felnőttek osztályairól hívnak át alkalmanként egy sebészt, fül-orr-gégészt vagy urológust. Ez a megoldás azonban az ismert gazdasági okok miatt nem teremthető meg minden megyében, csak a nagyvárosokban. A progresszív, lépcsőzetes betegellátáshoz természetesen meg kell teremteni a feltételeket egy nagyobb kórháznak, de a ritkább, speciális betegségeknek úgynevezett regionális központokat kellene létrehozni. Három megyének kellene egy központi intézet, ahol kevés a beteg, de nagy a műszerezettség, és egy-két órán belül oda lehet küldeni a beteget. Népszerű televíziós személyiségek az élő adásban Várják az adományokat... Május 7-én, vasárnap, anyák napján 17.00, 18.20 és 20.00- 00.30 között „Aranyág” címmel jótékonysági műsort sugároz a Magyar Televízió 1. csatornája a TMA Kft. és az MTV rendezésében, a Népjóléti Minisztérium szakmai segítségével. A műsor célja: támogatások gyűjtése budapesti és megyei kórházak gyerekosztályainak a jobb ellátás érdekében. A több mint ötórányi programban a nézők 18 kedvenc műsorvezetője és 30-40 műsorszám látható majd élő adásban. Táncosok és énekesek, hangszeres művészek és popegyüttesek, sportolók és színészek. (A műsor elkészítéséhez jelentős mértékben hozzájárult eddig az OTP Bank). A magánszemélyek és a cégek az adás ideje alatt is felajánlhatják adományaikat egy telefonszámon. Nevük a képernyőn megjelenik. . Az adományokat bármelyik bankfiókban, takarékszövetkezetben, postán a megadott számlaszámra vagy azon a csekken fizethetik be, amelyet az ország településeinek ön- kormányzati hivatalaiban, a Magyar Vöröskereszt irodáiban és a Rádió és Televízió Magazin 18. számában találhatnak meg. A beküldött összegek a Népjóléti Minisztérium „Aranyág” néven elkülönített számlájára kerülnek. Az összegek sorsáról kuratórium dönt majd, amelynek elnöke dr. Kovács Pál, a volt népjóléti miniszter. Az adományozókról, a beérkezett pénzről, illetve az összegek fel- használásáról május-június hónapban önálló tévéműsor és a sajtó segítségével tájékoztatják a nézőket. Az 1995. január 1-jétől hatályos adótörvények alapján a társasági adó hatálya alá tartozó adakozók (cégek, egyéni vállalkozók) esetében: közérdekű hozzájárulások a tárgyévi adóalap 20 százalékáig vonhatók le az adóalapból. Személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó adományozók (magánszemélyek, egyéni vállalkozók) közérdekű kötelezettségvállalás céljára befizetett összegének 30 százaléka vonható le az adóból. Az „Aranyág” akció számlaszáma a következő: MNB 232-90166-0036 „ARANYÁG”. Az egyértelmű azonosíthatóság és az adóigazolás miatt fel kell tüntetni a számlaszám mellett az „Aranyág” szót. További információ kérhetők: Nógrádi Gábor tel./fax: 173-2019. Boldogi támogatás Enikőnek A Heves Megyei Hírlap többször is foglalkozott Horváth Enikő sarudi beteg kislány megsegítésével. A mi iskolánk, a Boldogi Általános Iskola diákönkormányzata is csatlakozott ahhoz a karitatív tevékenységhez, amely Enikő megsegítését. szolgálja. Diákjaink 20 ezer 200 forintot gyűjtöttek, és az összeget három héttel ezelőtt el is küldték a Füzesabonyi Takarékszövetkezetnél nyitott számlára (ezt dokumentálni is tudjuk). Az iskolai önkormányzat vezetője (Csatlós Andrea nyolcadik osztályos tanuló) egy rövid kis tudósításban ez megküldte a szerkesztőségnek, amelyről mindmáig egy sor sem jelent meg. Mi ezt nem dicsekvésnek szántuk, hanem - talán - követendő példaként. Nem tudjuk, mi az oka, hogy ez a nem lebecsülendő cselekedet miért nem érdemelt meg néhány sort a naponta megjelenő apró hírek között. Ez személy szerint engem is bánt (úgy is, mint a Hírlap előfizetőjét, úgy is, mint az iskola egyik tanárát). Ezt nem tartom a Hírlap jó propagandájának. Sajnos, nagyon csalódtam, és lehet, hogy mások is. Lehet, hogy az Ön munkatársai ezt nem tartották olyan fontosnak, mint mi. E pár soros észrevételemet azzal a jól ismert mondással tudom befejezni, hogy „kinek a pap, kinek a papné”. Köszönöm, hogy levelemet elolvasták. Tisztelettel: Bálint Sándor, tanár (Tanár Úr! Önnek tökéletesen igaza van. Reméljük, fentebbi sorok közlésével némileg jóvátettük hibánkat.) Nagyfiigedi gáz: kifogás helyett tetteket! Önök az utóbbi időben jó néhány alkalommal foglalkoztak a nagyfiigedi gázhelyzettel (legutóbb április 1-jén). De szinte mindig a község vezetőinek a „mosakodása” jelent meg. Most végre jusson már szóhoz az egyik szenvedő fél is. Községünkben a legelsők között kezdték el a gázzal kapcsolatos munkákat. Kará- csond, Visonta, Detk, Do- moszló sokkal később fogott hozzá, mégis e községekben már gáznál melegszenek, mi pedig sokan ezen a télen is fa- gyoskodtunk. A fővállalkozókra, alvállalkozókra egy darabig lehet hivatkozni, de a végtelenségig nem, mert ezt nem lehet elhinni. Hiszen ugyanaz a fővállalkozó végezte a többi községben is a munkát. A kérdés: azon települések vezetői voltak-e talpraesettek — és valóban vezetőknek valók -, vagy a mi vezetőink nem megfelelőek? A két állítás közül az egyiknek igaznak kell lennie, mert Nagyfügeden még mindig nincs gáz. S ahogyan az utóbbi időben hallani lehet, még jó ideig nem is lesz. Említi a polgármester úr a kötbérigényt. Ebből is csak neki lesz haszna, mert ha van még fizetnivaló, a kötbérből szépen rendezheti. (Vagy talán mi, lakosok is kapunk belőle valamit?) Megvettük és beszereltettük az igen drága gázkészüléket, és azok mindmáig ott állnak kihasználatlanul. Egyelőre csak lakásdíszek, pedig a feladatuk a melegítés volna. Már három esetben voltam érdeklődni a polgármester úrnál, egyszer pedig a jegyzőnővel beszéltem. Szinte mindig az volt a válasz, mint az újságcikkben is: „Ők megtettek mindent.” És ez az, amit nem lehet elhinni. Sok mindent tehettek, de nem mindent, mert akkor a lakásokban már volna gáz, de csak bizonytalan ígéretek vannak. Lehet, hogy a környező községekben kevesebbet tettek a vezetők, gáz viszont már van. Ezt úgy is szokták mondani, hogy kevesebb szöveg, több cselekedet. A kifogásokból már elegünk van. Reménykedett az ember, hogy - ha a karácsonyt nem is - a húsvétot a gázzal fűtött helyiségekben, melegben lehet tölteni. A tüzelő is elfogyott, a rávaló is. Ezek megint arra vallanak, hogy a vezetők nem túlzottan ismerik a lakosság helyzetét. Remélem, észrevételeimtől megtáltosodnak, s lesz végre gáz. Jelenleg sem javult a helyzet, de reménykedünk, hogy mire ez a cikk megjelenik a lapban (Önöknél ez gyors szokott lenni), valamilyen csoda - amelyben már nem nagyon hiszünk - csak bekövetkezik... Tisztelettel: Földházi János nyugdíjas Nagyfüged, Bacsó B. u. 12.
