Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-11 / 109. szám
1995. május 11., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Új jegyző Ecséden Május 2-től új irányítója van az Ecsédi Polgármesteri Hivatal apparátusának. A képviselő-testület három jelölt közül Szélesné dr. Szénási Annát választotta jegyzőnek, aki korábban Hatvanban a városüzemeltetési iroda jogásza volt. Utazás Szlovákiába A hatvani múzeumbarátok köre kirándulást szervez a dobsinai jégbarlang megtekintésére. Az utazásra május 20-án kerül sor. Bővebb felvilágosítást Pádár Sándométól lehet kérni a 37/341-711-es telefonszámon. Rászorulók vására Kedvezményes gyermekruha- és játékvásárt hirdetett meg a Hatvani Családsegítő Szolgálat. A rászorulók ma és holnap kereshetik fel a régi könyvtár épületében található szervezetet, ahol egységesen 30 forintért válogathatnak a ruhaneműk közül. Telefonos lelki segély A lelki segély telefonszolgálat hétfőn és szerdán 13—21 óráig, pénteken másnap reggel 6-ig, vasárnap este 9-től hétfőn reggel 6 óráig is díjtalanul hívható a 37/341-700-as telefonszámon. Vetítés a könyvtárban Ma este 5 órakor Schiffer Pál filmrendező lesz a vendége a hatvani Ady Endre Városi Könyvtárnak. Az eseményen levetítik a „Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába” című alkotást, majd az érdeklődők ankéton találkozhatnak a művésszel. Hatvani nyitva tartás A Heves Megyei Hírlap hatvani fiókszerkesztősége hétköznap 9-15 óráig várja Olvasóinkat.1 A környékbeliek itt adhatják fel hirdetéseiket, elmondhatják a lapterjesztéssel kapcsolatos észrevételeiket, s azt is közölhetik, miről olvasnának szívesen az újságban. Az irodában postaláda is vásárolható. Telefon: 37/341-051. Hatvan: a zűrök magányos szigete? A március 12-én bejelentett kormányintézkedések óta Hatvan egyre gyakrabban kerül a lapok címoldalára. Az országos és regionális média képviselői szinte egymás kezéből tépik ki a városháza kapujának a kilincsét, hogy a legilietéke- sebbektől szerezzenek információkat az éppen aktuális botrányról vagy ennek lehetőségeiről. Némi túlzással: Szinyei András polgármester újabban többet szerepel a képernyőn, mint Friderikusz Sándor és Jockey Ewing - együttvéve. Nem unalmas mostanság a közélet a Zagyva két partján. Szinte minden képviselő-testületi ülés felér egy kisebbfajta tüntetéssel, s az egyes határozatok előtt az jelenti a legnagyobb dilemmát: a lakosság mely rétegével lehet számítani egy újabb konfrontációra. És ha remény nyílna pár napos nyugalomra, mindjárt beüt egy újabb nem hiányzó intermezzo, úgymint irodatűz, alkohol-ellenes kampány, elbocsátott főorvos, miegymás. Szóval, sűrű az élet. Egynémely, ellenlábas újságnál tevékenykedő kolléga persze irigykedik. Könnyű Hatvanban dolgozni - mondják -, ott mindig akad egy kis balhé. Hetekig megélhettek belőle. Ez azonban - s itt talán a kötelezőnél is szerényebbek leszünk - csak részben igaz. Mert a hírértékű anyagokhoz nem elég a gyorsaság, a helyzetfelismerés; sokszor kelletik a szerencse is. Tény, hogy lapunk elsőként adta hírül a roma önkormányzatok választásával kapcsolatos polémiát, a pedagógusok kontra város egy-egy újabb fejezetét, s a Hírlapban olvashattak először a gázkrízisről is. Ám az események enélkül is bekövetkeztek volna, legfeljebb csendesebben, diszkrétebben. Amikor azonban szóvá tettük a bonyodalmakat, némi fáziskéséssel megjelentek a terepen más sajtóorgánumok is, és a téma élveboncolása máris a megyehatárokat túllépő, megkülönböztetett figyelemben részesült. De vajon valóban a békétlenség, a zűrök magányos szigete-e a Grassalkovichok városa? Tényleg akkorák itt a feszültségek, mint szerte a vidéken sehol? A felhalmozott elégedetlenség kizárólag Hatvanban jelent akár robbanással is fenyegető tűzfészket? Aligha. A híradásokból tudjuk, hogy máshol is fennáll a pedagógus-létszámleépítés, az iskolabezárás veszélye. Cigányok is számos településen élnek, s nem is mindenhol értettek egyet a személyi kérdésekben; hogy pechjükre - vagy éppen a város balszerencséjére - éppen a hatvaniak kaptak publicitást, akár a véletlennek is köszönhető. Ha azonban a magyarázatot keressük, ez csupán az egyik tényező. A másik, sokkal lényegesebb - még ha sokan kétségbe is vonják - a képviselő-testület nyitottsága. Nem mindennapi feladatra vállalkozott az a tizenhét ember. Ismerve a város Kádár-korszakból örökölt pénzügyi helyzetét - még ha bíztak is a szocialista kormány ígéreteiben -, kellett egy adag jó értelemben vett mazochizmus ahhoz, hogy belevessék magukat a kilátástalannak tűnő helyzetbe. Ä vezetőség összetétele itt is az országos képhez igazodik, vagyis a delegáltak többsége szocialista. A kívülálló számára is feltűnő: mekkora erőfeszítésekbe kerül, hogy az MSZP-s képviselők úrrá legyenek tudathasadásos helyzetükön. Megpróbálnak lojálisak maradni a kormányintézkedésekhez, ugyanakkor - szem előtt tartva a lokálpatrióta érdekeket - a lehető legkisebb károkat okozni a városnak. A fölülről jövő gazdasági kényszer miatt azonban nem kérdéses, döntéseikkel melyik elvárásnak tesznek eleget. Ehhez két kulcspozíciót is a magukénak mondhatnak: övék az alpolgármesteri szék, valamint a költségvetési bizottság elnökének a funkciója. Farkas Kálmánná alpolgármester vérbeli pedagógus. Róla terjedt el leginkább, hogy ideológiai síkon politizál, mint a régi, baloldali emberek többsége. A legutóbbi testületi ülésen ő „tette helyre” lázongó pedagógustársait, s ez jelzi, hogy melyik irányzat elkötelezettsége dominál. Amúgy „ért” a köz nyelvén, kiállásával jelentősen formálhatja a vezetőségről kialakult véleményt. Kifelé talán nem ennyire színes, de mindenképpen az image kialakításában legmarkánsabb szerepet vállaló városatya a szintén szocialista Vajda Pál. A költségvetési bizottság irányítója kitűnő pénzügyi szakember, abszolút gyakorlatias módon hajtja végre a kívánalmakat, csak az észérveket helyezi előtérbe. Talán az a könyörtelen következetesség a jellemző rá, mint Bokros Lajos pénzügyminiszterre, de hogy ez a hideg racionalizmus nem minden esetben „adható el”, az események is bizonyítják. A vörös szegfűs frakció többi tagja gyakorlatilag távol tartja magát a „politikacsinálástól”, beletörődik a szavazógép szerepébe. Adott esetben bizonyos részterületeken előállhatnak ugyan eredetinek mondható ötletekkel, ám ezek inkább csak a nagyközönségnek szólnak, érdembeni, „globális” jelentőségük elenyésző. Egyszemélyes párt az SZDSZ. Noha a csoport három főből áll, dr. Bajusz Imrét kivéve a többiek csöndesek, háttérbe húzódóak. Dr. Bajusz képesítésénél, képzettségénél, habitusánál fogva alkalmas a vezérszerepre. Ám csapongó, olykor logikátlannak tűnő megnyilvánulásai, sajátos kifejezésmódja miatt gyakorta elszigetelődik. Magában hordozza a „meg nem értett zseni” jellemvonásait is, ezért érzékenyebb megközelítést igényel, amit képviselőtársai nem tolerálnak kellőképpen. Mint az ügyrendi bizottság elnökének, lehetősége nyílik, hogy beleszóljon a kardinális kérdésekbe, de ötletei jelentős részben perifériára kerülnek. Talán a legkiszorítottabb helyzetben a jobboldal található. Képviselőik szürkébbek, kevésbé önmutogatók, mint a fentebb említett társaik. Csupán az lehet a szerencséjük, hogy a soraikból való Szinyei András polgármester, aki politikusi erényeket is csillogtatva kiharcolt néhány középerős bizottsági elnöki tisztet a frakció részére. Érdekes, hogy az ezek közé tartozó területeken - népjólét, városfejlesztés - diplomatikusabban, ütközés- mentesebben oldják meg a problémákat, mint máshol. Mindenképpen meg kell említenünk Zavarkóné Hargitai Katalint, aki - mint független képviselő - a kulturális bizottságot vezeti. Beosztásánál fogva heroikus küzdelmet vív koncepciójuk érvényesítéséért, őrlődve a költségvetés és a pedagógus-lobby között. Valóban nem zajlanak Hatvanban - sem - zökkenőmentesen az események. Csakhogy amíg itt beszélnek a problémákról, tájékoztatják a közvéleményt, máshol esetleg igyekeznek suba alatt elintézni a dolgokat. Hogy ez a módszer sem jó? Túlexponálja magát a testület? Meglehet. Ám a szemléletüket segélykiáltásként is felfoghatjuk: emberek, tényleg nagy a baj, de erről mi tehetünk a legkevésbé. A vonatot a kormány tette erre a vágányra. Az önkormányzat legfeljebb az ütköző lehet. Tari Ottó Lőrinciben is járt a fejedelem Az 1708. évi hadjárat Korábban már beszámoltunk II. Rákóczi Ferenc Heves megyében - ezen belül Lőrinciben - tett látogatásairól. Ezúttal Márki Sándor életrajzi művének 1910-es kiadásából idézünk. Az 1708. évi hadjárat június 15-től július 31-ig terjedő időszakáról a következőket írja: „...18-ikán Lőrincziben egy dombról szemlélte, hadai példás rendben hogyan vonulnak be a táborba. Másnap tábora közepén audiencziás sátrában fogadta Mazeppa zaporogi kozák hetman kapitányát, ki a moldvai Kimpolunk és a má- ramarosi Borsa közt posták fölállítását kérte, s Golovkin tábornok orosz minisztertől is hozott levelet. Bercsényivel folytatott délutáni tanácskozása ezzel a követjárással függhetett össze. Húszadikán megszemlélte serege indulását, s hadait a lovasság egy részével maga is követte a nógrádi Dengelegre, hol ismét hosszasan tanácskozott Bercsényivel”. A Thaly Kálmán kiadásában 1866-68-ban Pesten megjelent Rákóczi Tár I. kötetének 137. oldalán olvashatjuk a Rákóczi írnoka által vezetett napló 1708. június 18-i feljegyzéseit: „18. idein - korán a’ Palotás- és Almássy Gyalog Ezerek, az Artelleriával és Bagáziával is megindulván, Lőrinczihez előre-mentenek; kik után a’ Lovasok is eő Felségével együtt megindulván, rendelt seregekben a táborra bémenének, eő Felsége penig Táboron kívül rendelt Udvari hadakat megte- kéntvén, háromszori Taraczk lövésekkel excipiáltatott, annak utánna penig egy dombra fel- állván, miként masíroztak? nézte; előre ment Bessenyei Lovas Ezere, utánna Karabé- lyos Ezer Amótokkal, ezután Fervil granatíros Gyalog-Regiment, Bonafus Gyalog, Zay Andrásé és Szemere György Ezerei mentenek, és együtt az eő Felsége Táborával meg- egyeztenek. A Táborra eő Felsége bémenvén, mivel bőjtölt, magánossan való dolgokban foglalatoskodott, és estve felé Collonellusoknak és más hadi Tiszteknek is Audetiát adott. Aái nap Mosqua Czár követtye az Udvarhoz érkezett, Kinek Audientiája és exceptiója más napra haladott”. Borovszky: Nógrád vármegye című kötetéből idézzük: „1710. január havában megkezdte az előnyomulást és kemény téli időben, január 18-án Heves vármegyében Ecséden egyesült Károlyi hadtestével és gyalogosával, onnan 20-án átvonult Kállóra, a hol 21-én, mielőtt tovább vonult volna, buzdító beszédet intézett hadaihoz”. (Rákóczi seregének útvonala Ecsédről Kállóra nagy valószínűséggel Lőrincin keresztül vezetett!) Válogatta: Nagy László Véget ért a hasznos vetélkedő „Hatvan városa - úgy tűnik - nem elégszik meg a központi megfogalmazások pufogtatásá- val, amelyek a múlt örökségeinek feltárására vonatkoznak, valamint azoknak ápolására. Tettekkel bizonyítják: helyet kémek a világban. Feltűnően bátran és gazdagon nyúlnak az elszakított területeken élő magyar kisebbség kulturális és művészeti értékeihez is úgy, hogy azzal különösebb csoport- és állami érzékenységet sértenének” - ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amíg az Ady Endre Könyvtár igazgatójának, Kocsis Istvánnak összefoglalójára vártam, amely a nemrégiben véget ért hatvani helytörténeti vetélkedőt értékelte.- Nagy sikernek könyvelhetjük el ezt a versenyt, amelyben nemcsak a tanulók nyertek, hanem kicsiben a jövőnk is - kezdte Kocsis István igazgató. - A búvárkodást a 12-16 éves korosztálynak hirdettük meg, s a könyvtár „Helytörténeti füzetét” százhúszan vitték magukkal. A 72 értékelhető munkából kiemelkedett Földi Péter, Kássa Gábor és Földesi Péter dolgozata. Valamennyien a Kossuth általános iskola tanulói. A Bajza József Gimnázium diákjai közül a legigényesebb, legmélyebb búvárkodást Bállá Izabella, Hibszki Veronika, Si- monyi Anett és Szőke Agnes végezte.- A győzteseknek Kassai Andrásné, a helytörténeti vetélkedő ötletgazdája, könyvtárunk munkatársa adta át azokat a könyveket, melyeket a Hatvány Lajos Múzeum és az Ady Endre Könyvtár ajánlott fel a jeles rendezvény támogatására. Március 18-án a nyerteseknek a Miskolci Rádió nyilvánossága előtt is kellett bizonyítaniuk helytörténeti jártasságukat, s talán ezek voltak az elmúlt hetek legizgalmasabb órái. A sikerből ítélve a jövőben lesz folytatása az ilyen és hasonló kezdeményezéseknek, amelyekkel talán egy igényesebb, gazdagabb jövő tárulhat fel. Sziki Károly Hol a határ Rózsaszentmártonban? Összegyűlt ; Úgy tűnik, Rózsaszentmártonban is egyre több a negatív jelenség. Ezek egyikével kőrútunk során is találkoztunk: a gázberuházást követően - kivált az útpadkákon - megsüllyedt a nyomvonal. A polgár- mesteri hivatalban megtudtuk: már keresik a kapcsolatot a beruházók érdekeit képviselő tigázos műszaki ellenőrrel. Szeretnék, ha a garanciális munkálatok keretében helyreállítanák az eredeti állapotokat. Ismét napirendre került a sokszor emlegetett szemétdomb megoldatlan problémája is. A megnyugtató rendezéshez mindenképpen szükség lenne a három érintett település - Ecséd, Szűcsi és Rózsa; adósság - elillant a szentmárton - összefogására, ám egyelőre az sem tisztázott, hol húzódik a községek közös határa. Erre a hivatalos okmányokban sem találtak hitelt érdemlő útmutatást. Annak idején lapunk is hírül adta a Beocsini Tésztafeldolgozó Kft. körül kialakult anomáliákat. Az ősz folyamán a helyzet tovább romlott, így a polgármesteri hivatal felmondta a bérleti szerződést a cégvezetővel, Nemes Anna Juliannával. Erre azért került sor, mivel a községnek kellene rendeznie az elmaradt telefon- és villanyszámlákat, ami idáig több mint 200 ezer forint. Mára a bérleti díj is felhalmozódott, ám ez aligha gyarapítja már a község vagyonát. Áz tésztagyáros üzemben december óta nincs termelés, a dolgozókat fizetés nélkül az utcára tették, akik ezért bírósághoz fordultak. A település vezetése polgári peres eljárással kívánja kinn- lévőségeit behajtani, az épületre pedig várhatóan birtok- védelmet kémek, hogy a végrehajtó teljesíthesse feladatát. Időközben Nemes Anna Julianna - aki állítólag jogilag már nem a cég vezetője - végleg otthagyta Rózsaszentmár- tont, s jelenlegi tartózkodási helyén sem hajlandó tudomásul venni a szerződésbontást. A gépek is hátramaradtak, elképzelhető, hogy ezekre a polgármesteri hivatal zálogjogot jegyeztet be. (t. o.) Selypen túl is vezetik a gázt; fórum a Mátravidéki Erőműnél Az elmúlt időszakban örvendetes változások tanúi lehetnek Selypen a környék lakói. Rendezték az ABC előtti területet, új buszmegálló épült - igaz, utóbbit a hagyományoknak megfelelően most is sokan WC gyanánt használják -, s gazdára leltek a vendéglátóipari egységek. Új bitumenréteget húztak a Zagyvaszántó irányába vezető útszakaszra, s a legfrissebb hír: elkészül végre a sarkon túl is a gázvezeték! A lakók már kötik a szerződéseket, és a cukorgyár ígéretet tett arra, hogy akinek az idén nem áll módjában a belső szereléseket megvalósítani, a következő tél végéig - várhatóan magasabb áron - továbbra is élvezhetik a központi fűtést. Másik hír a településről: a Bonusz lakóegylet kifogásolta, hogy az önkormányzat az újtelepen található három utcát nem vonta be a május 28-i népszavazásba. Elmentek a köztársasági megbízotthoz informálódni, majd visszavonták a panaszukat. így május utolsó vasárnapján csak a lakótelepen élők dönthetnek arról: a városnál maradnak-e, vagy önálló településként próbálnak szerencsét a jövőben. Az eseményre készülődve 18-án, este 6 órára Varga Antal polgármester és Fónagy László jegyző lakógyűlést hívott össze az erőműi kultúrházba, ahol ismertetik az eseménnyel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. (tari) Vita Heréden Érdekes ötletet terjesztett elő a herédi testület legutóbbi tanácskozásán Fazekas András, a község polgármestere. Javaslata szerint az a képviselő, aki egy alkalommal igazolatlanul mulaszt, attól megvonnák az évi tiszteletdíját. Amennyiben igazoltan marad valaki távol, egyhavi apanázst fizet be a kasszába. A tervezetet a vezetőség elutasította. Ezúttal sem sikerült alpolgármestert választani, mivel egyik jelölt sem kapta meg a szükséges szavazatmennyiséget. A szemétdíj megállapítására is várni kell, a döntést a következő tanácskozásra halasztották.
