Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-06 / 81. szám

1995. április 6., csütörtök Bűnügyi Kaleidoszkóp 7. oldal Az apósán bosszulta meg házassága megromlását- Tessék mondani kérem, mi a családi állapota? - érdeklődött a megyei bíróság büntetőtaná­csának elnöke a vádismertetést követően a kissé megszeppent vádlottól. A törékeny, cingár, gyerek- képű fiatalember egy pillanatra igazából nem is értette a kér­dést. Csak némi győzködésre adott választ:- Elvált... Egy hete a hatvani bíróságon közös megegyezés­sel elváltam a feleségemtől. A Bander Mihály bűnügyé­ben tegnap tartott tárgyalás ilyesfajta bevezetése egyálta­lán nem volt véletlen. A kü­lönböző vallomásokból kitű­nően bizonyossá vált, hogy a műit év november 8-án Heré­den elkövetett szörnyű gyilkos­ság tettesét elsődlegesen a kí­vülálló számára korai, elsietett házasságának megromlása ve­zérelte cselekedetében.- Bűnösnek érzi-e magát? - kérdezte a tanácsvezető bíró.- Igen - hangzott a halk, de egyértelmű felelet. A tárgyalóteremben ülők ezután megbizonyosodhattak arról, hogy a bíróság - igen kö­rültekintően és megfontoltan cselekedve - igyekezett minél nagyobb mélységben megis­merni a fiatal felnőtt vádlott jellemét, személyiségét, életkö­rülményeit. Megtudni azt, va­jon mi indította arra ezt a csen­des, békés természetűnek, egyáltalán nem agresszívnek látszó ifjú embert arra, hogy meggyilkoljon egy 70 éves fér­fit, aki befogadta a lakásába. A történtekhez tudni kell - s ez jól nyomon követhető volt a tegnapi tárgyalási napon -, hogy a jászkiséri Bander Mi­hály munkahelyén, a Hatvani Konzervgyárban ismerkedett meg M. Erzsébettel. A nála egy évvel fiatalabb lány Cs. Imre és felesége nevelt gyermeke volt. Vér szerinti szüleit ma sem is­meri, három és fél éves korá­ban került Herédre. A fiatalok meglehetősen rö­vid ismeretség után határozták el magukat a házasságkötésre. Az újdonsült asszony akarata döntött: Heréden maradtak a nej nevelőszüleinél. Meglehe­tősen sekélyes életet éltek — derült ki mind a vádlott, mind pedig a tanúként meghallgatott asszonya vallomásából -, hi­szen nem voltak nászúton, nem jártak szórakozni, kirándulni sem. Napjaik csak munkával teltek a gyárban, illetve otthon is. Elhangzott tegnap az is, hogy a fiatalasszony nem sze­relemből ment férjhez, csak mert úgy gondolta, ez az álta­lános, a normális. Elejtett olyan kijelentést is, hogy iga­zából nem szeretett sehol sem végigmenni az utcán a férjével. Figyelemre méltó volt az is, mennyire ellentmondásos vé­lemények hangzottak el az érintettektől arról, milyen em­ber is a vádlott. A neje és az anyósa szerint elég gyakran nyúlt a pohárhoz, s legalább annyiszor nézett a fenekére is. Az ital hamar megártott neki, s ilyenkor meglehetősen köteke­dővé, agresszívvé vált. Neki­ment volna a nálánál jóval erő­sebbeknek is. Bár ezt a véleke­dést támasztotta alá egy, a fia­tal házasokkal a gyárban egy­ütt dolgozó nő tanúvallomása is, ugyanakkor mások - így például a férj munkahelyi ve­zetője, kedvenc sörözőjének bérlője - úgy nyilatkoztak, nem tekinthető semmiképpen sem alkoholistának a fiatalem­ber. Mindenesetre az tény, hogy Cs. Imrééknél meglehető­sen gyakoriak voltak az össze- szólalkozások, a veszekedések. Bander szerint ifjú asszonya nagyon sokszor nem úgy vi­selkedett vele, ahogy azt el­várta volna tőle, s nem szerette benne azt sem, hogy csúnya beszédű. A nők ezzel szemben a jászkiséri fiatalember köte­kedő természetét, ittasan vere­kedő hajlamát hozták fel érv­ként. Arra is utaltak, hogy Bander nemegyszer az apósát is megtámadta. Az előbbiek miatt a vádlott több ízben is elköltözött fe­lesége és családja lakásából. Ám a szülei sem fogadták ki­törő örömmel. Részben azért, mert úgy tartották, a házasem- bemek a neje mellett a helye, részben pedig azért, mert mun­kanélküliek lévén, nem telt már egy harmadiknak enniva­lóra... Utoljára múlt év októberé­nek végén távozott felesége községéből Bander Mihály. Elhatározása véglegesnek tűnt, hiszen a konzervgyárban is felmondta az állását. Mivel azonban nem volt hová men­nie, ezért napokon át a hatvani vasútállomáson tengődött. Az utolsó napokon - bár az anyósa az ő elmenetele előtt kiadta a neki járó, takarékban össze­gyűjtött 12 ezer forintot - már élelmet sem tudott vásárolni magának. Tavaly november 8-án reg­gel ezek után döntött úgy: is­mét felkeresi az apósát. A bíró­sági vallomása szerint azért, hogy kibéküljön vele. Azt hitte, ha az idős férfi megbo­csát neki, akkor a házassága is helyreállítható. Azt is elismerte viszont, hogy megfordult a fe­jében: ha nem sikerül a meg­egyezés, akkor megöli. Sajnálatos módon ez az utóbbi változat következett be! Bár a nyomozó- és vádhatóság előtt tett vallomásaival ellen­tétbe keveredett a vádlott, vé­gül a bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy az udvari vécében várta meg a miséről hazatérő Cs. Imrét. Utánament a lakásba, ahol azonban mindjárt megkapta az elutasító mondatot: mit keresel itt, azonnal takarodj! Ideges­ség fogta el, kivette a szek­rényből a legalább 17 centimé­ter pengehosszúságú konyha­kést, s azzal támadt rá az öregre. Elrántotta az idős em­ber védekezésül felemelt görbe botját, a vágószerszámmal át­szúrta a combját, ezután pedig több alkalommal a sértett mellkasába döfte azt. Az áldo­zat sérülései közül több önma­gában is halálos volt. Brutális tette után Bander átöltözött, a felesége farmerját húzta fel, s összevéreződött sa­ját nadrágját a kamrába tette. Ezt követően legalább 25 ezer forintot kivett az ágyneműtar­tóból, magával vitte a lakás­kulcsot, s eltávozott. Hatvan­ban, majd Budapesten ténfer- gett, november 12-én haza­ment a szüleihez, s apja taná­csára még aznap Jászapátiban feladta magát a rendőrségen. A holttest egyébként majd­nem egy álló napig hevert a he- rédi lakásban, mivel Cs. Imre felesége csak a munkából ha­zatérő lányával együtt tudott bejutni. Ä szakértő szerint azonban a sértett életét semmi­képpen sem lehetett volna még gyors beavatkozással sem megmenteni. Vádbeszédében az ügyész - fenntartva a vádiratban megfo­galmazott tényállást - nyere­ségvágyból elkövetett ember­ölés bűntettének kimondását indítványozta. Álláspontja sze­rint az ölési motívumok között a bírósági tárgyaláson elhang­zottakkal együtt is ott szerepelt a pénzszerzési vágy. Ügy vélte, a nyomozati vallomá­sokhoz képest nem fogadható el a vádlottnak az a verziója, miszerint a tulajdonképpeni gyilkosság megvalósítása előtt fel sem merült benne, hogy el­vigyen pénzt a lakásból. A vádhatóság képviselője azt is kérte, a kiszabandó szabadság­vesztés-büntetés fegyház le­gyem- Álláspontom szerint a tár­gyaláson nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a pénz megszerzése volt az ölési cselekmény indítéka - tudatta a bírósággal a véleményét Ban­der Mihály védője. Kérte to­vábbá azt is, fogadja el a bünte­tőtanács azt a változatot, hogy igazából csak a helyszínen öt­lött fel az elkövetőben az ölési szándék. Indítványozta ennek megfelelően, hogy tettét indu­lati cselekményként értékeljék. Külön is felhívta a figyelmet az enyhítő körülményekre, ezek közül is nyomatékosan arra, hogy a bűntény után négy nap­pal - a mai gyakorlathoz ké­pest merőben szokatlanul - Bander önként jelentkezett a rendőrségen. A bíróság ítéletének indoko­lásában hangoztatta: a vádlott primitív személyiségű, ám a beszámítási képességében nem korlátozott. Éppen ezért vele szemben felelősségre vonás a törvényi rendelkezéseknek megfelelően alkalmazható. Azt is kimondta a büntetőtanács elnöke, hogy szerintük Bander esetében a pénz nem játszott szerepet, erre utal az is, hogy minden keresményét rendsze­rint hazaadta. Továbbá az, hogy november 8-án az apósa házához érkezve nyugodtan betörhetett volna, s bármit el­vihetett volna, ha ez a szán­déka. Ő azonban a feleségével való kapcsolatának helyreállí­tását kívánta, ám mivel ez nem sikerült, ezért a bosszú moti­válta Cs. Imre meggyilkolásá­ban. Ez pedig a törvényi érté­kelés szerint aljas indoknak minősül. Nem állapította meg a bíróság egyébiránt az előre ki- terveltség minősítést sem, an­nak hangsúlyozásával, hogy bizonyos elemei azért felfe­dezhetők voltak. A bíróság enyhítő körülménynek vette a vádlott büntetlen előéletét, azt az élethelyzetet, amibe beleke­rült, beismerő vallomását. Sú­lyosítóként mérlegelte a halma­zati jelleget, az élet kioltására alkalmas eszköz használatát, s az emberölések meglehetősen nagyszámú előfordulását. Az ítélettel kapcsolatban az ügyész háromnapi gondolko­dási időt tartott fenn magának, a vádlott és védője - a bűncse­lekmény téves minősítése mi­att, és enyhítésért - fellebbe­zést jelentett be. Az ítélet nem jogerős. Szalay Zoltán FF , F MIELŐTT ATMENNE ÖN ELŐTT Az új HUNGÁRIA CASCO határtalan biztosítás külön díjtétel nélkül egész Európára érvényes. A baleset-biztosítási térítés összege a duplájára emelkedett. Alapbiztosításunk három fő kockázati területe: az elemi károk, a tűzkárok és az autó ellopása. Egyénileg választható kiegészítő biztosítási kínálatunk négy kockázatot érint: ablaküveg, töréskárok, extra tartozékok, baleset-biztosítás. Ön részletesebb tájékoztatást kíván? Hálózatunk országszerte várja partnereit. BIZTOS . HUNGÁRIA CASCO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents