Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-06 / 81. szám
1995. április 6., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Közmeghallgatások a hatvani polgároknak Folyamatosan rendezik meg Hatvanban az első félévi közmeghallgatásokat. Ma este a nagygombosi MONO-Hatvan Kft. étkezdéjébe, a jövő kedden a szakképzési intézetbe, április 13-án, csütörtökön pedig a MÁV-kultúrotthonba hívják az érdeklődőket, ahol Szinyei András polgármester, a képviselő-testület több tagja, valamint a polgármesteri hivatal szakértői várják a kérdéseket, felvetéseket. Valamennyi esemény 17 órakor kezdődik. Iskolanapot tartanak pénteken a hortiak... Sok érdeklődőt várnak a holnapi iskolanapra a horti gyerekek és pedagógusok. Reggel 9 órakor a tornateremben, 11-től pedig a helybéli művelődési házban kerül sor arra a programra, ahol a tanórán kívüli foglalkozásokkal mutatkoznak be a tanulók. Lesz - egyebek mellett - kiállítás, színjáték, néptánc- és tomabemutató is. A Hatvani Vegyeskar belvárosi koncertje „Ünnepeink” címmel indít hangversenysorozatot a Hatvani Vegyeskar. Az első előadásra holnap este 6 órakor kerül majd sor a belvárosi templomban, ahol Bach, Brahms, Kodály műveiben is gyönyörködhetnek a zenebarátok. Vezényel: Pechan Kornél. Jótékonysági bál lesz a selypi kultúrházban A helyi általános iskola megsegítésére rendez jótékonysági bált az intézmény kollektívája. Holnap este 7 órakor a kultúr- házba várják mindazokat, akik anyagilag is szeretnének segíteni, hogy a gyerekeknek természetjáró- és táborozófelszerelést vásárolhassanak. Orgonamuzsika szól a lőrinci templomban Pénteken este 7 órakor a lőrinci templomban lép fel Virágh András orgonaművész. Irodalmi műsorral közreműködnek az általános iskola diákjai. Több mint kétszáz szülő sürgeti a mielőbbi intézkedést Isznak-e a hatvani középiskolások? A rendőrkapitány szerint az atyai pofon segít A címbéli kérdésre általánossággal is lehetne válaszolni: természetesen - csakúgy, mint máshol - van, aki iszik, s van, aki nem. Ha nagy ritkán, mondjuk házibuli, születésnap, évbúcsúztató alkalmával lecsusszan egy-két pohárkával, máskor azonban egy gyűszűnyi sem, figyelmeztetésként megteszi az összevont szemöldök is. De ha a tünet nem eseti, szükséges a falakat rengető jajkiáltás. Kétszázhuszonnyolc aláírásnak súlya van. Ennyien látták el kézjegyükkel azt a levelet, amelyet eljuttattak Hatvan polgármesterének, valamint dr. Jusztin Ferenc r. alezredes, városi rendőrkapitánynak is. A szignálók között hatvani és környékbeli szülők, pedagógusok, helyileg ismert közéleti emberek is szerepelnek, akik a nevüket adták a következő nyilatkozathoz: „Azzal a kéréssel fordulunk az önkormányzathoz és a rendőrkapitányság illetékeseihez, hogy a 18 éven aluliak alkoholfogyasztási tilalmáról szóló rendeletet a város vendéglátóipari egységeinél szigorúan betartatni szíveskedjenek.” A felhívás néhány napja eljutott a címzettekhez. De vajon annyira súlyos a helyzet, hogy szükséges az ilyen széles körű összefogás? A környékbeliek tényleg rosszabbul állnak, mint a többi, hasonló adottságokkal bíró település? Dr. Zeke Gábor, az Albert Schweitzer Kórház belgyógyászatának irányítója szerint a statisztikai mutatók nem adnak okot a túlzott elégedettségre.- Ha csupán az ide kerültek számát vizsgálnánk, talán még nyugodtak is lehetnénk - válaszolta kérdésünkre a főorvos. — Heti átlagban egy-két fiatalkorút szállít be a mentő, akik olyan állapotban vannak, hogy már nem tudnak lábra állni. Többnyire diszkó után kerül sor az ilyen esetekre, s az ápo- landók csaknem eszméletlenek, vagy éppen üvöltenek, agresszívak.- Akadnak közöttük lányok is?- Ma még túlnyomó részben fiúk, ám tapasztalható a „szebbik nem” felzárkózása. Nem túl régen például egy olyan kislány volt a „vendégünk”, aki megivott egy üveg vermutot.- Ilyenkor a gyomormosás következik?- Azt csak az életet veszélyeztető mennyiségű alkohol- fogyasztás esetén alkalmazzuk. A részegeket lefektetjük, megfigyeljük őket, és reggel hazamehetnek. Sajnos, sok közöttük a verekedésből, elesésből eredő sérült, akiket a traumatológiára irányítunk.- A heti egy-két fiatal - a közvéleményben elterjedttel szemben — nem túl magas szám...- Valóban. Az utcán feltűnően többel találkozhatunk. Aki „csak” dülöngél, de megpróbál járni, azt nem hozzák ide. A helyzet súlyosságáról árulkodik viszont az a tény, hogy rohamosan emelkedik a májbetegek száma a mai harmincasok, negyvenesek körében. S amíg húsz évvel ezelőtt csaknem kizárólag a férfiak között találtunk toxikus májártalomban szenvedőket, mára ez a kór a nőknél sem számít ritkaságnak. Elgondolkodtató, mi több, félelmetes a főorvos által vázolt kép. A májbetegség nem egyik pillanatról a másikra alakul ki; az út sokkal hosz- szabb és rögösebb odáig. Ha egy krisztusi korban lévő ember mind többet tapogatja az oldalát, nagy a valószínűsége, hogy huzamosabb ideje - netán már a serdülőéveitől - a pohár után nyúl. Laczkó Ildikó, az Aranyfácán presszó felszolgálónője éveinek számát tekintve akár a veszélyeztetettek közé is tartozhatna. Hogy mégis elítéli a jelenséget, vélhetően az egyéb - nevelési, morális - okok mellett a negatív tapasztalatainak is köszönhető.- Hozzánk is betérnek iszogatni az iskolások - állt meg néhány pillanatra a munkája közben. - Természetesen ha „gyanús” az illető, elkérjük az igazolványát, ám ez nem valami hatásos módszer. Legtöbbször csoportosan érkeznek, és a „rangidőst” küldik a pulthoz, aki már elmúlt 18 éves. Mi este 8-kor bezárunk, de diszkók idején a környéken elszabadul a pokol. Horton lakom, sokszor már az odafelé tartó busz is tele van hangoskodó, piás fiatalokkal. A lányok is jobban isznak, mint néhány évvel ezelőtt, ezért a korosztályuk „normális” része nem érzi jól magát közöttük. Szerencsére az utóbbiak lényegesen többen vannak, ám - éppen szolid életvitelük folytán - kevésbé észrevehetőek, mint a feltűnősködő korhely hányad. Mindezek ellenére komoly a probléma.- Komoly bizony! - adott igazat a város agilis alpolgármester asszonya, Farkas Kálmánná, aki évtizedeket töltött a katedrán, mielőtt „hivatásos” politikussá vált. - Megértem az indulatok okait, amiért a beadvány megszületett. Az alkohol errefelé szélesebb körben elérhető, mint a drog, és a kamaszok fokozottan veszélyeztetettek. Oda kell figyelni, valóban szükséges a széles körű összefogás.- Hogyan jöhet ez létre?- Rendszeressé kellene tenni például a meghatározott célú járőrszolgálatot a környéken. Az akcióba a rendőrségen kívül be lehetne vonni a gyermekvédelmi felügyelőket, a polgármesteri hivatal és a szülők képviselőit is. Önkormányzatunk felállított egy ifjúsági albizottságot, amelynek a vezetője Matiszlovicsné Horváth Éva. Nekik éppen az az egyik feladatuk, hogy integráló szerepet vállaljanak a hatáskörükbe tartozó kérdések kezelésében. Dr. Jusztin Ferenc rendőr- kapitány racionálisan közelítette meg a témát.- Szívesen elbeszélgetnék az aláírásgyűjtés szervezőivel - mondta. - Tisztázhatnánk, konkrétan mit is szeretnének. Ha valaki megszervezi, leülök akár az összes aláíróval, a szülői munkaközösség tagjaival és a pedagógusokkal is, ha ez eredményre vezet. Csakhogy a levél alapján nem világos, mit várnak a rendőrségtől. Eljárás ugyanis csak feljelentés alapján indítható, ez pedig nem áll a rendelkezésünkre. A rendőrjárőr tehetetlen, ha nagykorú személy kéri ki a szeszes italt.- Az úgynevezett ifjúságvédelmi őrjáratokban lát lehetőséget a bajok orvoslására?- Annak idején a legendás Numann százados vezetésével, jogi keretek között bevált ez a módszer. Ma azonban nincs ilyesmire mód. Éppen ezért várok minden jó kezdeményezést, ami törvényes és hatásos.- Ön, aki gyakorló édesapa is egyben, mit javasolna?- A gyermeket elsősorban a családban kell nevelni. Ha az én csemetémen hazaérkezésekor alkoholszagot éreznék, akkora pofont sóznék le neki, hogy a fal adná a párját. Az más kérdés, hogy ha arra kérem, ne igyon, akkor nem teszi. Sajnálatos tapasztalatunk, hogy ha egy szülő nem bír a „szeme fényével”, tőlünk várja a megregulázását. Ilyen alapon akár a családi pótlékra is igényt tarthatnánk... Tari Ottó Hosszú az út Apctól Rotterdamig Gaál Gaszton: Témák és improvizációk Amíg autóm kerekén szorgalmasan koptatják a gumit a kilométerek, csak egy zenét hallgatok napok óta, a komponista és előadó Gaál Gaszton muzsikáját. Amikor ezt a tiszta tényt közöltem vele a Fehér Szarvas étteremben, egy jó akusztikájú zenélése végén, hitetlenül nézett rám. „Lehetett volna jobban is játszani” - tette hozzá hirtelen, majd hosszan hallgattunk, és bólogattunk. így lett csendekkel teljes ez az interjú.- A sok darab közül nekem az „Aba-variáns” a legkedvesebb. Ehhez mit szólsz? - kérdeztem.- Hát, ez egy tizenöt éves számom, lehet, hogy csupán ezért - válaszolt, s dúdolta a témát.- Igen, ez az! És Rotterdam dzsesszrajongói felfigyeltek a játékodra?- Ezt inkább tőlük kérdezd. Jó volt ott muzsikálni. Zenélésemnek értelmet kölcsönzött az a két-három hónap, amelyet az elmúlt nyáron és 1993-ban töltöttem az ottani klubokban. A zenei élet arrafelé egészen más.- Apcról indultál, s gondolom, többször felmérted, milyen messze van ettől a kis falutól - mondjuk - Hollandia...- így van. Tizennégy éves koromig éltem a Mátraalján. Olyan az egész, mintha ez a szép, tiszta falu itt terülne el az Eged tövében. És a csúcsról belátható a város, az ottani hegytetőről apámék háza, ahová ma is hazajárok. Kedves emlékeim kötnek egykori tanáraimhoz, diáktársaimhoz. Bizonyára ez a nosztalgia kicsendül a dalaimból is.- Eger túl csendes város ahhoz, hogy újabb és újabb improvizációkra sarkalljon?- Valóban, ám az egész magyar zenei élet elég vérszegény, miért Egert bántsuk? Az Ifjúsági Ház még szervez nekem egy-egy koncertet, mint legutóbb, amikor a Vukán-trióval játszhattam. És éppen e város két kulturális intézményének köszönhetem, hogy a kazettám napvilágot látott. Az, hogy különben nem inspirál a város, adott dolog, amelyen nem változtathatok.- Kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez. Zeneművészeti főiskolát végeztél. Hogyan kerültél a dzsessz hatalmába?- Tizenöt , évvel ezelőtt Gonda János segédletével elvégeztem a dzsesszkonzit is. Reményteljesen indult a pályám, de húszévnyi pesti albérleteskedés sem hozta meg a várt eredményeket. Amikor kirúgtak az utolsó bérleményemből, vidékre vezetett az utam. Közben - 1986-ban - különdí- jat kaptam a katowicei improvizációs versenyen. Később, egy gyenge pillanatomban aláírtam egy gyöngyösi szerződést. A Mátra Szállóban muzsikáltam, amíg nem kaptam egy jobb ajánlatot Egerből. Következett a Grill, majd a Fehér Szarvas.- „Szórakoztatóipari tanuló” lettél...- így is mondhatjuk. Ez persze, nem elítélendő cselekmény. látszhatom dzsesszt is, ha úgy adódik.- Egyenesbe jött az életed?- Anyagi értelemben nem mondhatom magam tehetősnek. Úgy is fogalmazhatnék: a zongorista nehezen él. A családomat éppen úgy tartom el, hogy a vendéglátóiparban játszom, de gondolom, nem én viselem egyedül ezt a cipőt, amit rám kényszent a körülölelő valóság.- Ez már majdnem politika!- Azt azért mégsem. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Néha elgondolkodom az ország helyzetén, de semmi több. Zárkózott ember vagyok, végzem a saját dolgomat. Ebben ugyan akadályozhat a társadalmi vezetés, én mégis a munkámat szeretném folytatni, ahogy lehet. Gondolataim, érzéseim ott vannak a zenémben, és ez nekem elegendő. Sziki Károly A horti polgármester panaszai A napokban megállapították Horton a közüzemi díjakat. Ennek értelmében a víz 52,50, a csatornadíj 42 forint + áfába kerül. Kassa László polgármester ezzel kapcsolatosan nem rejtette véka alá a véleményét.- Tapasztalataink szerint országos szinten sincs egyértelműen eldöntve, hogy a szolgáltató vállalatok milyen módon, milyen költségvetésből, egyáltalán hogyan működjenek - panaszolta. - Anarchikus állapotok uralkodnak a területen. A vállalatok vagyonának egy része az önkormányzatoké, ugyanakkor az árakat nem mi szabjuk meg. Rákényszerítenek bennünket, hogy emeljünk. Az Országgyűlésnek egyértelműen rendeznie kellene, hogy aki üzemeltet, az szabja meg az árakat. Ne mással szentesíttes- sék a népszerűtlen, előre elkészített döntéseket. Miért kell mindent az eladósodott, tönkretett önkormányzatok nyakába varrni? Ha valódi tulajdonosok lennénk, a szolgáltatók saját nyereségükből fizethetnének használati díjat. Hány szavazat kell az új községhez? A Mátravidéki Erőmű lakótelepe az elmúlt hét csütörtöké óta a matematika lázában ég. Ekkor határozott úgy Lőrinci képviselő-testülete, hogy május 28-ára írja ki azt a népszavazást, amelyen a lakótelepen élők dönthetnek arról: együtt vagy külön településként próbálnak szerencsét. Az egyik legfontosabb kérdés az volt: bevonják-e a kezdeményezésbe az „újtelepen” található három utca - Mátra, Meggyfa, Bercsényi - lakóit, vagy sem... A Bonusz Lakóegylet mindenképpen a kibővített keretek között kívánta megvalósítani az elképzeléseket, ám - tudomásul véve az érintettek ellenkező előjelű aláírásgyűjtését - a vezetőség másként határozott. Vélhetően politikái szempontok miatt afelett is szemet hunytak, hogy a benyújtott kérelem a pótlás ellenére is hiányosnak mutatkozott. Felmerül a kérdés: hány szavazat szükséges annak eldöntéséhez, hogy 700 ember jövője a továbbiakban miként alakul? A választásra jogosultak száma 525, a népszavazás akkor érvényes, ha közülük legalább 263-an az urnákhoz járulnak. Hogy egyértelmű állásfoglalás szülessen, ahhoz 132 „igen” vagy „nem” szavazat szükségeltetik. Ha mindenki azt szeretné, hogy a döntés teljes legitimitással történjék, annak egyetlen módja van: ha május 28-án az érintettek kivétel nélkül élnek a nem mindennapi, törvény adta lehetőségükkel. (t. o.) Aki befestené a cukorsilót U. Szegedi Árpád hatvani képzőművész rendkívüli ember. Már a nevében álló „U” betű is erre utal. Azt jelenti: „utánozhatatlan”. Kollégái látták el ezzel a jelzővel, mert a „spak- lis” technológia területén rendelkezik egy olyan eljárással, amelyet idáig senkinek nem sikerült lemásolnia. Legutóbb ismét kiagyalt valamit.- A cukorgyártelep volt a „hazám” - kezdett a mesébe. - Megszoktam, hogy ez a mocsok, ez a kosz, a melasz, a tartály együtt jár a látvánnyal. Mint művészember, örökös lázongó vagyok, így felháborodással értesültem a siló építéséről is. Különösen a városkép miatt. A barátaim is megkerestek: „Mi lesz itt? Csinálj valamit!” Bementem az illetékesekhez, akik felvilágosítottak, nem az a fontos, hogy csúnya, hanem hogy munkahely legyen. Világ csodája lenne, ha befesteném - vetettem fel. A polgármesteri hivatalba küldtek, ahol már elfogadták az eredeti tervet, a zöld-szürke színt, de beszéljek velük. Ők addig tájékoztatják a cukorgyár francia tulajdonosút. A hivatalban üdvözölték az ötletet, ám pénzt nem adtak. Az ár felmehet 30 millióig is. Három változatot dolgoztam ki. Ötezer négyzetméteren belül lehet variálni.- A főépítésztől kezdve mindenki támogatta az elképzeléseimet, ám pénzt nem sikerült szerezni. Inkább tesznek rá valamilyen feliratot. ^ (tari) Ebben gyönyörködhetnének a szemlélők... fotó: KAPOSI tamás- ■#: t
