Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
1995. április 5., szerda Az Olvasók Fóruma 15. oldal A gyöngyösi családsegítők mondják Elismerés az együttműködésért Újabb vélemények a füstbe ment vécsi falugyűléssel kapcsolatban A gyöngyösi Családsegítő Központ dolgozói ezúton, a Heves Megyei Hírlap hasábjain fejezik ki köszönetüket mindazoknak, akik munkájukkal, együttműködésükkel elősegítették az intézmény 1995. évi téli társadalomkutató terepgyakorlatának sikeres lebonyolítását. A Centrál Kör Egyetemközi Egyesület egyébként az idén negyedik alkalommal jelölte ki Gyöngyöst a terepgyakorlat helyszínéül. A fogadó szakmai intézmény a város részéről hagyományosan ismét a már említett Családsegítő Központ volt. Az ország különböző részeiből érkező egyetemisták és főiskolások tíz napon keresztül valóságosan is aktív részesei lehettek a város közéletének, a szakintézményekben folyó munkának. A diákok igen hasznosnak ítélték ezt az egész gyakorlatot, a programot pedig élményekben és ismeretekben gazdagnak. Tapasztalataikat - választott témáik szerint - szakmai dolgozatban összegzik majd. A terepgyakorlat legfőbb céljának megvalósulásáért feltétlenül őszinte köszönet illeti az alábbi intézményeket és személyeket: Bugát Pál Kórház férfi ne- uro-pszichiátriai osztály, dr. Béla Árpád pszichiáter, osztályvezető főorvos, dr. Bodrog György pszichiáter, Simon Mi- hályné asszisztens; Körzeti Nevelési Tanácsadó, Daubner Bé- láné pszichológus, intézményvezető; Bugát Pál Kórház Pszichiátriai Gondozó, dr. Lovász Terézia pszichiáter, intézetvezető főorvos; Felsővárosi Plébánia Hivatal, Utassy Attila, Egyházi Kincstár idegenvezetője; Mátra Múzeum, dr. Füköh Levente múzeumigazgató, Horváth László történész; Gyöngyöspatai Polgármesteri Hivatal, Molnár Károly polgármester, Kenyeres Ilona, a Művelődési Ház igazgatója; Gyöngyösi Rendőrkapitányság, Bálint Sándor százados; Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola Kollégiuma, Daubner Béla igazgató. Tóth Attila a Családsegítő Központ vezetője A vécsi „hatoknak!” A Heves Megyei Hírlap 1995. március 8-i számában megjelent „Füstbe ment a vécsi falugyűlés” című levélre a vécsi hatoknak és Szajcz Nándorné- nak a következőkben válaszolunk. A levelükben leírtak az 1994. december 11-i választási eredményekből adódó sérelem és rosszindulat szüleményei. Számukra a választás kedvezőtlen eredménnyel zárult, és ezért részükről az intrika és a támadás, mely durván megkezdődött már a választás előtt is. Nem tudják elviselni, hogy nem úgy történtek az események, ahogy ők szerették volna. Jobban örülnénk, ha az ominózus falugyűlésen, a már leközölt újságcikkben és levelükben a sorozatos valótlanságok helyett a község jövőjének jobbítását és fejlődését szolgáló hasznos javaslatokat tettek volna. A decemberi falugyűlésen a lakosság részletes tájékoztatást kapott a képviselő-testület és polgármester négyéves tevékenységéről, köztük az újságcikkben szereplő felvetésekről is, melyeket valamennyien megértettek és elfogadtak, csak a „hatosok” nem tudták megérteni és elfogadni. Újabb falugyűlés megtartására nem került sor, mert a „hatok” kezdeményezése nem a közösség érdekét szolgáló ügyben történt, hanem csak Szlo- vencsák Attiláné személyi jellegű kérdését szolgálta volna. Tisztelt Olvasók! Vécs község lakói nagy többségünkben békés, becsületes, szorgalmas emberek. Szeretnek dolgozni, tenni önmagukért, családjukért és községükért. Józan gondolkodásukkal és ítélőképességükkel megvetik a romboló, a rossz szándékú, zavart keltő személyeket és azok nemkívánatos cselekedeteit. Tudják, hogy a falu életét nem a békétlenség, hanem a megértés, az összefogás és a tenni akarás viszi előbbre. Természetesen ennek érdekében nemcsak kritizálni, hanem tenni is kell. Bízunk abban, hogy egyszer a levél írói is rádöbbennek erre. Végezetül a „hatok” felé és Szajczné felé annyit, hogy ha nem tudnak a község érdekében jót és hasznosat tenni, akkor rosszat ne tegyenek, mint tették azt eddig. Arra talán nem is gondoltak, hogy a levelükben sorozatban állítottak valótlanságot, és megsértették a személyiségi jogokat. Javasoljuk, hogy jól nézzenek szét saját házuk táján, valószínű akad ott is takarítani való. Mi pedig, akik kaptuk a bizalmat - a lehetőségeken belül -, tőlünk telhetőén továbbra is igyekszünk a törvényességet betartani és betartatni és mindent megtenni a községünk fejlesztéséért, a lakosságért. Búzás István Molnár Attiláné polgármester mb. hivatalvezető Dr. Galgóczy Béla háziorvos, képviselő Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mint polgármester kötelességemnek érzem, hogy reagáljak Szajcz Nándomé becsmérlő levelére. Az olvasók tájékoztatására megjegyezni kívánom, hogy Szajcz Nándomé annak a Szlo- vencsáknénak az édesanyja, akik miatt íródtak az előzőekben megjelent cikkek, tehát mint ilyen, több mint elfogult. Én magamat minősíteni nem kívánom, mint tette azt Szajczné önmagáról. Minősítsen a lakosság, aki ezt meg is tette, az 1994. december 11-i önkormányzati választásokon második ciklusban is polgármesterré választott. A négy induló polgármesterjelölt közül meggyőző, több mint 50 százalékos. szavazati aránnyal nyertem el újból ezt a tisztséget, annak ellenére, hogy a hat levélíró, és köztük Szajczné már a választási kampány idején is hazugsággal teli, rágalmazó röplapokkal próbálták a lakosságot félrevezetni. Ezekben nemcsak engem, hanem a számukra nem szimpatikus képviselőjelölteket is igyekeztek lejáratni. Szerintük az O jelöltjeik, illetve hátukon kívül senki sem alkalmas sem polgármesternek, sem képviselőnek, csakhogy a faluban mindenkit ismernek, és ennek megfelelően döntött a lakosság. Akkor is és most is sokan megkerestek, elítélik és elhatárolják magukat ezektől a személyektől, kihangsúlyozva, hogy nem Ők a lakosság! Asszonyom! Levelének hangneme az abban áhítottakkal túlmegy a jó ízlés határán, kimeríti a becsületsértés fogalmát. Levelében a község törvényesen megválasztott polgármesterét hazugnak nevezi, igyekszik a megye közvéleménye előtt lejáratni, melyet a leghatározottabban visz- szautasítok. Önt az olvasók előtt nem kívánom bemutatni, hiszen az Ön által leírtak önmagukért beszélnek, és jól minősítik a levélíró jellemét. Ledében a 30 éves állam- igazgatási múltjára hivatkozik, melynek alapján megállapítható, hogy szellemi színvonala még most is ott tart, ahol az ’50-es években a közigazgatási munkát elkezdte. A személyi kultusz csökönyös hátraha- gyottságával példálózik Ön, aki ezt sokkal jobban tudja, hogy mit jelent, mivel gyakorolta. Mint begyűjtési felelős, elkötelezett, hű kiszolgálója volt annak a rendszernek, de tudja ezt a lakosság is, máig sem felejtették el a padlássöpretést. Állításával ellentétben a testületi ülések nyilvánosak, amit bizonyít az is, hogy az újságcikk hat aláírója közül kettő rendszeres látogatója a testületi üléseknek. Igaz, hogy Ön az elmúlt négy év alatt egyszer sem volt kíváncsi a testület munkájára. Lehet, hogy a község sorsa nem érdekelte? A testületi ülések jegyzőkönyveibe bárki betekinthet, mint ahogy megtette ezt Ön, Szlovencsák Attila és Minczér György is. Remélem, ezt nem akarja letagadni? Úgy gondolom, hogy kriti- kátlan hangvételű levele a kulturált emberi érintkezés alapjait is nélkülözi. A „tyúk az abc-hez” való hasonlítása pedig a fennálló önkormányzati elvvel való szembeszegülését is jelenti, hiszen a polgármesterek nagy része nem az államigazgatásból került ki. Nem is előírás részükre az államigazgatási végzettség, de ezt Ön sajnos 30 év államigazgatási gyakorlat után sem tudja. Tudom, Önnek elviselhetetlen, hogy a község életében meghatározó döntéseket a képviselő-testület és a polgármester hoz, és nem Ön. Tisztelt Olvasók! A választások befejezése után közel négy hónappal félre kell tenni minden személyes indíttatású ellenségeskedést, és azon kell összefogva dolgoznunk, hogy községünk tovább fejlődjön. Községünk lakosságára nem az a mentalitás jellemző, amelyet Szajczné és a nevüket az olvasók előtt eltitkoló „hatok” képviselnek. Tisztelettel: Búzás István polgármester *** Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az alábbi köszönő sorokat kérnénk az Olvasók Fórumában leközölni, amelyet előre is megköszönünk, és ugyanúgy, az előbbi „Füstbe ment a vécsi falugyűlés” leközlését, és csak megköszönni tudjuk a 234 aláíró nevében is, ami csak azért lett 234, mert annyi személyt kerestünk fel, de ez lehetett volna sokkal több is, igaz, így is a szavazók 58 százaléka és a választók 33 százaléka körüli az a 234 aláírás, melyet kívánságra a Szerkesztőségnek is át tudunk nyújtani. Továbbá elnézést kell kérni a kisnánai polgármester Úrtól, ha az a falu lejáratása, hogy mi úgy tudósítottunk az építésügyi előadó személyét illetően, hogy „leváltották”, Ön szerint pedig „lemondott”. De erre Grétsy László is azt mondaná, hogy majdnem egyet jelent, mert a lényeg az összeférhetetlenség. Úgy gondoljuk, hogy ezzel az egy szó meghatározással nem értett egyet Koncsos Úr, azért észrevételezte a Megyei Hírlap március 27. számában, ezért Önnek is köszönetünket fejezzük ki, hogy a cikk többi mondanivalójával egyetért. De azért ami a söprögetést illeti, azt meg mi utasítjuk vissza a Koncsos Úrnak, nehogy Ő mondja már meg, hogy mi, a „vécsi hatok”, hol söpörjünk. Majd mi tudjuk, hol kell söpörni, csak az igazság győzzön (amiben bízunk). Még itt mondunk köszönetét a „vécsi 36-oknak”, akik elhatárolják magukat a „Füstbe ment a vécsi falugyűlés” íróitól. Azért is mondunk köszönetét, hogy nem nekünk kell elhatárolni magunkat és tisztára mosakodni és bizonygatni, hogy csak 36 jóérzésű és tisztességes lakója van Vécsnek, hanem a 234 lakó is van olyan tisztességes és jóérzésű, akiknek nevében csak hat aláírás került a cikk alá. A 36-oknak is visszautasítjuk a „mocskolódó és vádaskodó” szót, melyet informátoruk által leközöltek. Szerettük volna, ha konkrétan feltünteti, ami nem fedi a valóságot, ami a rágalomra utalna, vagy netán hazugságra. Mert az egymillió veszteség fennáll, azt nem vitathatja senki. A többi megállapításaink csak részletkérdések. (Például az is, hogy jelenleg is 11 millió forint hiánnyal lett elfogadva az 1995. évi költségvetés, és ha ezek a milliós számok van, akinek nem mondanak semmit, azokat csak sajnálni lehet.) Tisztelettel: „ Vécsi Hatok" *** (Miután a Szerkesztőség minden érintett tagot meghallgatott, így a vitát lezártnak tekintjük. A Szerk.) Urak és csirkefogók Gazdag és szép a magyar nyelv. Szókincse bőséges, nyelvi szerkezete csaknem tökéletes. A magyarul leírt szó - egy-egy ipszilonos kettős betűtől eltekintve, minden indogermán nyelvet beszélő ember számára könnyen olvasható. Más kérdés persze, hogy a leírtakat értik-e? Úgy tűnik azonban, hogy nyelvünk szépséges árnyalataival nemcsak a velünk egy kultúrkörbe tartozó, ám idegen ajkú társaink nincsenek tisztában, de néha tulajdon honfitársaink sem. Az elektromos és írott sajtóban, híradásokban, riportokban ugyanis gyakori az a fordulat, hogy „... a tettes kézre került... elfogták,... vallott..., még nem vallott... talán ő ölte meg... stb.” Tehát vélt vagy nyilvánvaló bűnözőről van szó, akinek teljes nevét a személyiségjogok védelme okán nem közlik. Itt lép be a nyelvi bukfenc. Megtudhatjuk, hogy „N. Tasziló úr, miután áldozatát megerőszakolta, megfojtotta, nyugovóra tért.” Avagy: „L. Vilmos úr ittasan hasba szúrta édesanyját, majd feladta magát a rendőrségen.” A naponta hallható, hasonló hírek példatárát nem szaporítom. Sejtem persze, hogy itt az „úr” jelző többnyire pejoratív, gunyoros értelmű. Öly gyakori azonban ez a szóhasználat, hogy a jámbor néző, hallgató, olvasó már-már azt fogja hinni, hogy a gyilkosok, betörők, hasfel- metszők az urak, áldozataik pedig csirkefogók. Ne forgassuk ki tehát a szavak értelmét, már csak azért sem, mert azokat a tévében, rádióban nem lehet idézőjelbe tenni. A hangsúlyt pedig - már ha van - nem biztos, hogy mindenki „kiérzi”. Az úr, a gyilkos, a rabló, a tolvaj ellentéte. Egy úr mindig jellemes, becsületes, tisztességes. Az 1978-ban megjelent Magyar Értelmező Kéziszótár viszont így határozza meg az „úr” fogalmát: „A kizsákmányoló osztályhoz tartozó ember...” Hát nem! Ezt az avítt, ó-bolsevista ideológiát tükröző megfogalmazást sutba kell vetni, e fogalomnak eredeti rangját vissza kell adni! Hogyan lehetne egyébként Kovács János asztalos Úr, a miniszterelnök Úr, és a főhadnagy is Úr?! Ők valóban Urak, a szó legjobb értelmében! De a bűnözők e nemes jelzőre méltatlanok. Maradjon övék a gyilkos, a rabló, a tolvaj titulus! Csak ezt érdemlik! Czenkár Béla dr. Új ruhát akkor kaptam, mikor megszülettem. Egy téli napon érkeztem a beregszászi internátusba. Este hat óra lehetett. A gyerekek megvacsoráztak és egy gyertya halvány világánál indultak fel a lépcsőn a hálószobákba lefeküdni. Egy kis gregorián aláfestés hiányzott csak ehhez a kö- zépkorias képhez, ahogy az imbolygó fényben kísértetiesen libegtek a halvány árnyak. Csak az történt, a városban szünetelt az áramszolgáltatás, le kellett állítani a kazánokat. S mit tehettek a gyerekek a jéghideg szobákban? Bebújtak az ágyba, hogy kevésbé fázzanak. Kárpátaljai gyerekek vallanak leveleikben az életükről. B. Viktória írja Beregszászról: Anyuval ketten élünk, hét éve elváltak a szüleim. Apu nem fizet tartásdíjat. Zsebpénzt nem kapok, nem jut rá. De két szelet kenyérnek is örülök, amit elviszek az iskolába. A. Tamás Beregszászról: Apukám munkanélküli, pedig két szakmája is van. Hárman vagyunk testvérek, másfél szobás lakásban vagyunk öten. Nincs fürdőszobánk, se vezetékes gázunk, nem futja rá. Ha ruhát kell venni, akkor lemondunk a rendesebb ennivalóról. T. Erika, Beregsom: Néhány hónapja meghalt az édesapám. Négyen vagyunk testvérek, édesanyám is beteges. Két nagyobb testvérem munkanélküli. Összes jövedelmünk még 500 forint sincs egy hónapban. Egy pár cipőm van. Jó lenne, ha lenne télikabátom és néha jutna édességre is. Tízóraira általában zsíros kenyeret viszek. B. Feri Beregújfaluból: Tízéves múltam. Édesapám, édesanyám munkanélküliek. A nagyszüleim is velünk laknak, így egyetlen pénzforrás a nagyszüleim nyugdíja. Ketten kapnak 1500 forintot. Ezt kell beosztanunk hónapról hónapra. Nehéz körülmények között élünk, de vannak nálunk szegényebbek is. Új ruhát csak akkor kaptam, amikor megszülettem, azóta abban járok, amit az unokatestvéreim kinőnek. Másfél éve folyamatosan érkeznek kéthetente 45-50 fős csoportokban a szegény sorsú kárpátaljai gyerekek. Egy-egy egyházközség, iskola látja őket két hétig vendégül. A költségeket adományokból gyűjtjük össze. Aki segíteni tud, a Szent Bernát Alapítvány számlájára küldje el adományát: 546-002449-5 OTP 1221 — Budapest, Kossuth u. 32. Április 25-én már a 60. busszal érkeznek a határon túli magyar gyerekek Budapestre. Ha akadna egy-egy busznyi gyereket vendégül látó egyházközség, iskola, közösség, azt kérem, címemen jelezzék. Isten áldjon meg minden segítő szándékot! Atányi László tanár 1119 Budapest, Etele út 23. HEVES“*1 HÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN. HEVES, FÜZESABONY, fL&JS LŐRINCI PÉTERVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA az Axel Springer-Magyarország Kiadói Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Főszerkesztő: KAPOSI LEVENTE. Felelős szerkesztő: Budavári Sándor, dr. Szalay Zoltán Felelős kiadó: KIS SZABÓ ERVIN, az AS-M. Heves megyei irodavezetője. Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf.23.). Telefon: 36/413-644. Hirdetés: 410-880. Fax: 36/412-333 Az előfizetők részére terjeszti ügynökségei révén az AS-M Kft. Heves Megyei Irodája. Árusításban terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. 3530 Miskolc, Király u. 2. Telefon: 06-46/350-230. Előfizethető közvetlenül a Heves Megyei Hírlap kiadójánál 3300 Eger, Barkóczy u. 7. (Telefon: 36/413-644) és ügynökségeinél, postautalványon és átutalással a 359-98567/03401864 pénzforgalmi jelzőszámra, valamint megrendelhető a kiadónál Előfizetési díj egy hónapra 375 Ft, negyedévre 1125 Ft, fél évre 2250 Ft, egy évre 4140 Ft. Az árus példányok ára: 18,80 Ft. Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökségekhez munkanapon 8 órától 16 óráig távbeszélőn és a Heves Megyei Hírlap kiadójához a 36/412-646 távbeszélőszámon 8-16 óra között kérjük bejelenteni, illetőleg levélben meak; 'deni. Előállítja az Egri Nyomda Kft. Eger, Vincellériskola u. z. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 0865 91o Kárpátaljai gyerekek Magyarországon