Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-05 / 80. szám

1995. április 5., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Füzesabonyban 8-án lottósorsolást tartanak Füzesabonyban április 8-án 15 órai kezdettel a polgármesteri hivatal nagytermébe fogadásra hívja a Szerencsejáték Rt. az ér­deklődőket. 16 órától gálamű­sor keretében sorsolják ki az 5-ös és 6-os lottó nyerőszámait a művelődési központban. / Április folyamán útjavítások Poroszlón Ahogyan az idő jobbra fordul, Poroszlón hozzáfognak az utak, az útpadkák javításához. A Fő út 8-tól a 35-ös számig a pad­kát, valamint az Alkotmány utat hozzák rendbe. Hozzálát­nak a gázközmű kiépítése miatt megrongálódott útszakaszok garanciális javításához is. Kárpátaljai gyerekek az abonyi családoknál Április 25-től május 8-ig Kár­pátaljáról 45 kisgyermek pihen füzesabonyi családoknál. Pol­gári kezdeményezés volt a ha­táron túli magyar gyerekek üdültetése a városban. Már minden kis vendégnek megvan helye. A víztorony cseréjéhez 3,6 millió Sarudnak... Sarudon már évek óta esedékes a víztorony cseréje. Nyáron, amikor megnövekszik a vízfo­gyasztók száma, különösen ak­tuális a kérdés. Talán az idén megoldódik ez a gond. A köz­ség 3,6 millió forintot kapott céltámogatásként a torony cse­réjéhez. De a költségek hatvan százalékának előteremtése az önkormányzatra vár. Polgármestereknek polgárvédelmi képzés Füzesabonyban április 6-án 9 órakor kezdődik a polgárvé­delmi parancsnokságon 17 te­lepülés polgármesterének PV-továbbképzése. A régi és új polgármesterek felkészítése mellett szó lesz többek között arról, hogy mennyire veszé­lyeztetett a füzesabonyi körzet, hogyan lehet polgárvédelmi szerveket létrehozni azokban a községekben, ahol ilyenek még nincsenek.----m i mm ** »* * »■# Az európai látogató számára egyszerűen lenyűgözőek az itteni méretek. Az USA - egy feldebröi szemével... (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen volt a fogadtatás, melyek voltak az első benyo­mások?- Az amerikai magyarok őszintesége, vendégszeretete, állandó barátságos mosolya, folyamatos érdeklődése na­gyon kellemes benyomást kel­tett bennem. Feltűnő volt, hogy milyen egészséges táp­lálkozást folytatnak, még­hozzá roppant tudatosan. Meg­lepő volt, hogy a középületek­ben, közterületeken és egyálta­lán a közösségekben szinte nem, vagy alig dohányoznak. A hazai tapasztalatokhoz és szokásokhoz viszonyítva na­gyon mértékletes az alkohol- fogyasztás is. Jellemző, hogy mindenre odafigyelnek. Taka­rékosak. Jó szervezők, és nagy hangsúlyt fektetnek a környe­zetvédelemre. Természetesen Amerikára jellemző az is, hogy minden félelmetesen nagy, megdöbbentően óriási. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött a farmergazdaságok megtekintése során? — Minden gazda büszkén mutatta be farmját, lelkesen beszélt arról, hogyan kezdte el valamikor a gazdálkodást, és hogyan csinálja most. Minde­nütt azt tapasztaltam, hogy a feldolgozott végterméket is sa­ját maguk igyekeznek értéke­síteni. A tehénistálló egyik ré­szében fejik a tehenet, s ezt - egy üvegfalon keresztül, az épület másik részéből - köz­vetlenül nézhetik azok, akik az ott kialakított tej-, tejtermék- és vegyesboltban közvetlenül megvásárolhatják a farmer ál­tal előállított friss árut. Termé­szetesen ebben az üzletben minden áru a tejre, tehénre és sajtfélékre utal, minden ilyen csomagolásban van, és általá­ban egy-két egyedi termék, speciális íz, egyéb különleges­ség, érdekesség is megtalál­ható, amely vonzza, csábítja a vevőket. Kevés élő munka­erővel, szinte teljes gépesítés­sel dolgoznak. 160 tehenet egyetlen személy fej, és a 200-as állományt egyetlen ember eteti, gondozza. Kemé­nyen dolgoznak, de a munká­juknak meg is van az eredmé­nye.- Mi a helyzet az iskolá­ban?- Vannak önkormányzati és magániskolák. A magánisko­lákban elég sokat kell fizetni, de nagyon jó hírük van. Az önkormányzati iskolákban vi­szont nagyon erős a szülök képviselete. Mivel döntő rész­ben a településen élő szülők adójából tartják fenn és üze­meltetik az iskolákat, ezért óriási lehetőségük van a fel­ügyeletre, ellenőrzésre és álta­lában a működésbe történő be­leszólásra. A könyvtárhaszná­latot már első osztályos kor­ban oktatják, egyben pedig megkövetelik. Ugyancsak az első évtől tanítják a számító­gép kezelését és az informati­kát, valamint a képzőművésze­tet. A látottak alapján úgy íté­lem meg, hogy nagyon jól fel­szereltek, tiszták, vonzóak és barátságosak az osztályok. Meglepő volt számomra, ami­kor az egyik lincolni iskolában a harmadikosokat oktató ta­nító néni a gyerekek által számítógépen írt és készített könyveket mutatta meg. Ter­mészetesen csak a saját szint­jükre kell gondolni, de az igazgatónő szerint maga a tu­dat, hogy ők már írtak egy könyvet, nagyon lelkesíti a gyerekeket.- Járt-e kórházban, netán oi-vosi rendelőben?- Igen. Mondhatom, ott is sok meglepetés ért. Legelőször a sok önkéntesen, társadalmi munkát vállaló emberen cso­dálkoztam el. A betegápolók, a beteghordók és a lelkibe- teg-gondozók nagy része - természetesen megfelelő szakképzettséggel - önként, saját elhatározásából vállal ilyen feladatokat. A rend, a tisztaság elkápráztató. A kór­házi dolgozók figyelmessége, segítőkészsége elbűvölő. Per­sze, biztosítás nélkül nagyon drága, szinte megfizethetetlen az ellátás. Egy sajnálatos vé­letlen folytán a testvérbizott­ság vezetőjének a kintlétem alatt egy komoly epekőmű­tétje volt. A műtét után 24 órával kiadta az orvosa, hiszen nem volt indokolt a további kórházi kezelése. Természete­sen ez is Amerika, de a kép úgy teljes, ha hozzátesszük: ameddig kórházban van va­laki, addig 5 csillagos szállo­dai szinten látják el, és ha haza is adják, a műtét eredményes­ségéért a kórház és a kezelő­orvos vállalja a felelősséget. Megjegyzendő az is, hogy a különböző vallási felekezetek is erősen jelen vannak, élnek, virulnak és tevékenykednek mind az amerikai közéletben, mint általában a kórházakban, az egészségügyben. Beszélgetésünk során csu­pán az élmények töredékét elevenítettük fel Kelemen Jó­zseffel. A tűzoltóságnál, a rendőrségnél, a közhivatalok­ban, a kisüzemekben látottak­ról, az egyházi életről és álta­lában az Egyesült Államok ke­leti partján élő magyarság életviteléről egy újabb beszél­getés keretében számolunk majd be. (— J. L.) Divat-e ma rendőrnek lenni...? Megszaporodtak a bűncselekmények. A kisebb-nagyobb lopá­soktól, sikkasztásoktól a milliárdos értékű károkozásig, az ut­cai rablásoktól a brutális gyilkosságokig sok mindenről értesü­lünk nap mint nap. Ennyire bűnös lenne az a világ, amelyben élnünk kell? Ugyanakkor többszörös a túljelentkezés a rendőr- főiskolán. Divatos szakma lett a rendőré? Van hát elég vállal­kozó az alvilág megfékezésére?- Nos, mindkét kérdésre igennel válaszolhatok - mondja dr. Petrovits János, a füzes­abonyi rendőrkapitányság veze­tője. - Ami az utóbbi mondato­kat illeti, hozzátenném: a ro­mantikát keresők kíméljenek. Szakmánk nagyon komoly oda­figyelést, tudást, nem utolsó­sorban pedig fizikai állóképes­séget igényel. Különben a füzesabonyi kapitányságnál a magam negyven-egynéhány évével rontom a statisztikát. Nálunk az átlagéletkor 30 év körül mozog. S annak is örülök, hogy a rendőri hivatás egyre el­ismertebb, divatosabb lesz.- Anyagilag megéri ma rendőrnek lenni?- Aki szereti a munkáját, az- szoktuk mondogatni - ingyen is csinálná. De igazából messze nincs összhangban - legalábbis manapság - tevékenységünk társadalmi fontossága a fizeté­sekkel. Mert 18—20 ezer forin­tot nem nevezhetünk jó fizetés­nek. Ebből családot eltartani, otthont teremteni nehezen le­het. Régebben a szolgálati lakás is vonzotta az embereket erre a pályára. Ma már ez sincs.- Pandúrból lesz a jó betyár- fordíthatjuk meg a régi mon­dást, amikor a bűnözés útjára lépett rendőrökről hallunk. Az utóbbi időben mintha megsza­porodtak volna ezek a hírek...- A sajtó hajlamos a szenzá­ciókeltésre. S az ilyen esetek azok... Olyan van, hogy egy rendőrnek másodállást kell vál­lalnia keresete kiegészítésére. Mivel engedélyt nemigen kap­nak, hát - sajnos - a feketegaz­daságban próbálkoznak. Ezt már csak azért is helytelenítem, mert nem tudni, hogy munka­adójuk vagy a velük dolgozók tevékenységéből mikor lesz ügy. Csak emberileg tudom va­lamennyire mindezt a jelensé­get elfogadni, vezetőként sem­miképpen.- Érdekelne, mennyire veszé­lyes ez a szakma?- Mindenki a krimik világára gondol, ha nyomozásról hall. Az élet más... A munkatársak nem annyira fizikai, mint in­kább pszichikai megterhelés­nek vannak kitéve. Törvénye­sen eljárni, s mindvégig ember­nek maradni nem könnyű.- Egy hete az ön egyik beosz­tottja öngyilkosságot kísérelt meg. Tudni már, hogy miért tette?- A nyomozás folyik. Egye­lőre semmit sem állíthatunk. Nagyon sajnálom őt, de - a szakmától függetlenül - min­denkinek tudnia kell, hogy ön- gyilkossággal semmilyen prob­lémát sem lehet megoldani. S itt visszatérnék a pszichikai nyomásra, amit egy rendőrnek ki kell bírnia.1 Egyelőre ez ugyan még nem gyakorlat, de mindenképpen jónak tartanám, ha nem csupán a munkába ál­lásnál tesztelnék a rendőröket. Időnként kívánatos lenne, ha sor kerülne ilyen vizsgálatokra a szolgálat ideje alatt is.- Térjünk vissza a „sima” bűncselekményekhez...- Az idei év eleddig eltelt ideje alatt valóban nőtt a bűn- cselekmények száma. Olyan negyven százalékra tehető az elmúlt évihez képest. Különö­sen a vagyon elleni bűncselek­mények - lopások, betöréses lopások - szaporodtak. S meg­jelent egy, akár új kategória­ként is számon tartható bűnö­zési forma: a létfenntartási bű­nözés. Óvodák, iskolák, közét­keztetési egységek konyháit ke­resik fel a tolvajok.- Összhangba hozható ez a növekvő munkanélküliséggel?- Nem szívesen mondanám ezt, ugyanis véleményem sze­rint a tolvajláshoz valamiféle hajlam kell, s persze, alkalom. Az állampolgárok gyakran gyanútlanok, hiszékenyek. Vannak eszközök, amelyek ré­vén - a lakossággal közösen - csökkenlhetnénk a betörések számát, a felkínált alkalmakat. A rendőrség is rendelkezik olyan riasztóberendezésekkel, amelyeket fel lehetne szerelni mondjuk a lakásokba, hétvégi házakba.- Mit jelent a működésfele­lősségi rendszer? Gazdasági­lag mennyire függetlenek?- Nagyon leegyszerűsítve: a rendőrségnek minden körülmé­nyek között szolgálnia és véde­nie kell. Gazdasági téren nem vagyunk jogi személyek. Köz­ponti költségvetésből kapjuk a pénzt. Hetvenezer forint a havi ellátmányunk. Ebből a ceruzá­tól a tanúk jegykiegészítéséig mindent fedeznünk kell.- Mire lenne szükségük a ha­tékonyabb bűnüldözéshez?- Még néhány autóra, rádió- telefonokra, vagy harminc rendőrre. S ne limitáljuk, hogy mennyit futhat naponta egy-egy rendőrautó... Dr. Petrovits János füzes­abonyi rendőrkapitány a bűnös mindennapok valóságában él. Almai azonban neki is lehetnek. Mert utóbbi kívánságai inkább azok. Legalábbis ma még... Rada Katalin m 't. Játékkártyák készülnek Kerecsenden A tavaszi szél vidáman lengeti a zászlókat Kerecsenden, az M3-as főút mellett. Mögöttük új épület, rajta a felirat: Titán Kiadó. No és persze: játékkár­tyagyár. Ä céget Tamási és Komlósi Kft.-ként jegyezték be. Egye­dülálló az országban, családi vállalkozásként működik. A fővárosi kártyagyáron kívül nemigen van másik üzem, amelyik ilyesmivel foglal­kozna. Mindezeket Tamási Frigyes, az egyik tulajdonos meséli, aki készségesen tájé­koztat bennünket egyebekről is.- Tízéves az üzem - mondja -, öt esztendeje kft. Fél éve költöztünk Kerecsendre Eger­ből. Húszán dolgozunk egy műszakban. Elképzelhető, hogy átállunk a két műszakos foglalkoztatásra, ha minden az elképzeléseink szerint alakul. Később megtudjuk azt is, hogy fő profiljuk a magyar kár­tya, az autó- és gyermekkártya, valamint az iskolai oktatást is szolgáló, a kötelező irodalmat feldolgozó színes, regényes művek, az irodalmi kártyaso­rozatok előállítása. De készíte­nek szám- és szorzókártyákat is, mert felismerték, hogy a gyerekek többsége nehezen is­merkedik meg a számtan tu­dományával.- A kártyák 70 százalékát saját magunk terveztük. A csa­lád találja ki az ötleteket, a gra­fikusok rajzolják meg a terve­ket, és azokból választjuk ki a legszebbeket. Ez minden ter­mékünkre vonatkozik - foly­tatja a „gazda”, akinek a fia is itt dolgozik, a nyomdai részt vezeti. - Az egész országban „terítünk”, sok száz partne­rünk van. Sokszor a papírra! van bajunk, amelynek kilójáért 300forintot fizetünk. Közben bekapcsolódik be­szélgetésünkbe a feleség, a másik cégtulajdonos, a volt jo­gász, dr. Komlós Marianna, aki elmondja, hogy felvették a kapcsolatot a Közlekedési Mú­zeummal, s az ott lévő tárgyak­ról - hajókról, különböző mozdonyokról - készítettek egy-egy kártyasorozatot. Évente több százezer cso­magot állítanak elő. Most igyekeznek meghódítani a kül­földet is, elsőként a román és szlovák piacot... F. I. Stand Ggörgy és Tamási Frigyes elindíiják az ofszetnyomó gépet. FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents