Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-04 / 79. szám
1995. április 4., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal > 3 (fl <U S j= ><D U * 3 4 5 3 * a ?-< 5 ■i Pódiumon a novaji asszonykórus FOTÓ: PERL MÁRTON Jeleskedtek a hatvanon túliak: a közönség jól „zsűrizett” Mindenki dicsérte a családias légkört Immár hagyománnyá vált az Idősek Városi Fesztiválja Egerben, amelyet ebben az évben 1995. április 1 -jén tartottak meg a Heves Megyei Művelődési Központ dísztermében. 1. A fesztivál egyik szervezője Nagyné Váradi Anna, aki elmondja, hogy a fesztivál először négy évvel ezelőtt indult el a siker útján. Az a cél vezette a szervezőket, hogy a létező nyugdíjasklubok életét fogják össze, és lehetőséget nyújtsanak az idősek öntevékeny művészi bemutatkozására. Szándékosan kerülték el a hivatalos zsűri ténykedését, hiszen nem az volt a cél, hogy csak a legjobbak teljesítményét díjazzák, hanem, hogy valamennyien nyertesek legyenek, akik felléptek a pódiumra. 2. A közönség jutalmazó tapsa helyettesítette a zsűrit. A fesztivál sikeréhez hozzájárult Papp Jánosné szervezői szerepe is, aki időt és energiát nem kímélve vállalta e sok feladattal járó megbízatás terheit. Az eredmény a közönség szeme előtt valósult meg: a látványos hagyományőrző együttesek bemutatkozásával, népdalkórusok, énekesek, hangszeres előadók és versmondók népes felvonulásával. A hangulatos és élményeket nyújtó fesztivált az Egri Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének vegyes kórusa nyitja meg dr. Istók Barnabás karvezető irányításával. 3. Nagyné Váradi Anna műsorvezető köszönti a megjelent közönséget, és közli, hogy nem versengésnek lesznek tanúi, hanem értékeket hordozó, hagyományőrző, szórakoztató és hangulatkeltő művészi teljesítmények részesei. A Kerecsendi Népdalkórust Simon Miklósné vezeti, és emeli a produkció teljesítményét, hogy ő kíséri tangóharmonikán a kórust. Eredetiségre vall, hogy Békési Gyuláné (Ke- recsendről) saját versét mondja el. Jelenkori helyzetkép elevenedik meg szemünk előtt, ahogyan népi szemléleten át látja a megváltozott falu életét, a rohanó világ fejlődő áradatát. Bizonyos nosztalgia érződik a letűnt világ iránt. A Demjéni Asszonykórus ma is élő népdalcsokrot nyújt a közönségnek. Ösz- szesen nyolc kórus és hagyományőrző együttes lép a pódiumra. Egerből, Kerecsendről, Verpelétről, Demjénről, Párádról, Novajról és Ostorosról. A szereplők sorait gazdagítja a kilenc versmondó (Békési Gyuláné, Erdélyi Pálné, Horváth Györgyné, Kiss Józsefné, Popovits Zoltánné, Szalai Gyuláné, Besenyei Illésné, Pallagi Ferenc, Dorogházi Istvánná), hat énekes vállalja a szólista szerepét (Kocsis Károly, .Veres Istvánná, Szepesi József, Tavaszy József, Kádár László, Czobor Istvánná). A hangszeres előadókat képviseli Tóth Sándor, Füzesi Sándor és Zsiga András. 4. Suszter Istvánná hangulatos népmesét adott elő. Sebestyén János, a művelődési központ igazgatója köszöntő szavai fejezik ki az elismerést és dicséretet a találkozó résztvevőinek, akik deresedő éveiket meghazudtolva, fiatalos lelkesedéssel vállalták a szereplést. Gál Elemér Számvetés az időskorúak megyei közgyűlésén A nyugdíjasok törődésre számítanak Néha még előfordul, hogy a beszámoló hivatalos hangja mögött néhányan elszundítanak, vagy érdektelenül hallgatják a szavakat, de most a Heves Megyei Nyugdíjasok Szövetségének közgyűlésén Egerben, amelyet a Művelődési Központ dísztermében tartottak március 28-án, változott a fogadtatás. Nemcsak azért, mert helybéli és vidéki nyugdíjasklubok vezetői vettek részt, akik érdekeltek az ügyben, hanem az arcokon feszülő figyelem újabb gondokat megoldó szándéka is megnyilvánult. Érződött, hogy csak a törődés terheit vállalva lehet kimunkálni valahogy a megoldás útjait. Az apadhatatlan felelősség jellemezte a beszámolót is, amelyet Tófalusi Emil elnök tartott. Az adatok felsorolásában is érződött, hogy minden szám- szerűség mögött élettel töltött tevékenység rejlik, amely a nyugdíjasklubok létjogosultságát igazolja. Az elnöki beszámoló kivonata is jelzi a szövetség sokrétű tevékenységét. Ezek szerint foglalkozik a klubok rendezvényeivel, rendszeresíti az idősek napja országos ' rendezvényét, valamint az Idősek Fesztiválját, a klubonként tartandó névnapi és családi évfordulókat, szorgalmazza a pályázatok ügyét, figyelemmel kíséri a nyugdíj- és áremelések problémáját, megoldást keres az energiaár-kompenzációval kapcsolatban, kiutat a megszorító intézkedések ügyében, népszerűsíti a nyugdíjassajtót, és kapcsolatot tart a népjóléti miniszter képviselőivel. A Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége 1992. november 16-án alakult 30 nyugdíjasklub csatlakozásával. Jelenleg 33 helységben működnek klubok. Az elnöki beszámolót szomorú, emlékeztető bejelentés szakítja meg egy pillanatra, és Tófalusi Emil elnök felkéri társait, hogy emlékezzenek a múlt évben elhunyt három nyugdíjastársukra egyperces néma felállással: Szabó Endrére, Szabó Antalra és Szabó Miklósra. Az elnök bejelenti, hogy a nyugdíjasszövetség véglegesítette az alapszabályokat, és pártsemleges marad, egyik politikai párttal sem alkot frakcióközösséget. A Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége múlt évben 353.628 forint bevétellel rendelkezett, amelyből 320.468 forintot adott ki, és az évet 51.160 forint maradékkal zárta. Az ellenőrző bizottság is megállapította, hogy szakértelemmel és felelősséggel kezelik a költségvetésből és pályázatokból érkező pénzügyi alapot, lelkiismeretesen vezetik a naplófőkönyvet is. Szabálytalanságokat nem tapasztaltak. A kulturális rendezvények közül kiemeli a beszámoló a parádi idősek és fiatalok közös hagyományőrző műsorát, a verpeléti és demjéni szüreti felvonulást, a Pétervásárán tartott rendezvényt és a kerecsendi műsort. A Verpeléten megrendezett Idősek Fesztiválja azért vált jelentőssé, mert csaknem 650 fő volt jelen, és ott volt dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke, valamint Kása Pál, az országos szövetség kulturális bizottságának a tagja. Mindketten elismeréssel szóltak a rendezők munkájáról, a szereplők teljesítményéről és a műsor színvonaláról. Hagyománnyá vált a vidéki klubok testvéri találkozója, amikor kicserélik tapasztalataikat, és a kölcsönös meghívásnak örvendve együtt beszélik meg dolgaikat, és szórakoznak. Az idősek napja is egyre több helyen válik ünnepélyes eseménnyé. A szövetségen belül — a beszámoló szerint - kiemelkedően tevékenykedett Demjén- ben Hliva Andrásáé, Rózsa- szentmártonban Nagy László, Pétervásárán Bíró Lajos, Párádon Szmigura Józsefné, Besenyőtelken Kriston Andrásné, Poroszlón Cseh Ferencné, Markazon Baranczó Bertalan, Tiszanánán Orosz Dávid, Hevesen Ötvös Imre és Hatvanban Móricz Máté: Az elnökségi beszámoló egyéni hangvételét, érdekkeltő és építő szándékú hozzászólások sora követte. Párádról Szmigura Józsefné tudósítja, hogy a klub kétszobás helyiségét sikerült fűtőberendezéssel ellátni, jó felszereltséggel működik, rendelkeznek színes tévével, vérnyomásmérővel, és könyvek is szolgálják az érdeklődőket. Rendszeresen megtartják a születés- és névnapokat, kiemelkedik e sorból a palóc napok műsora, de nem feledkeznek meg a beteglátogatásról és a gondozásra szoruló nyugdíjasok megsegítéséről sem. Poroszlóról Cseh Ferencné arról számol be, hogy ’91-től létezik a klub, és a rendszeres tevékenységet kiegészíti a kirándulás, színházlátogatás. Hozzászólását külön színesíti az a bejelentés, hogy a klub jövedelmi forrását jelentékenyen növeli az a vállalkozás, amibe fogtak a klubtagok. Rendszeresen lottóznak a közösség javára, és a szerencse mindig jutalmazza vállalkozásukat, hiszen eddig 67 ezer forint nyereséget tarthatnak számon. Ezenkívül alkalmi éneklést is vállaltak, egyszer önszántukból jelentek meg egy temetésen, amely után 5 ezer forint részvételi díjban részesültek. Pétervásáráról Bíró Lajos veti fel a nyugdíjasok súlyosodó gazdasági gondjait, amelyek megoldására csak társadalmi összefogással lehet vállalkozni. A szövetség jelentős szerepet vállal a választások időszakában, és az elnök külön megköszöni nyugdíjastársainak a siker érdekében kifejtett közreműködését. A jövőre vonatkozó tervek tartalmazzák a hagyományos tevékenység folytatását, és fokozottabb mértékben követik nyomon a nyugdíjasok életkörülményeinek alakulását is. A szövetség érdekvédelmi jellegét továbbra is elsőrendű feladatának tartja. Gál Elemér Hogyan is működik a tudatalatti? A varázsvessző és az inga ősi eszközök. Akkor is, ha Európában csak a XVIII. századtól ismerik mindkettőt. Azóta neves tudósok vizsgálták működésüket. Megállapították, hogy használatuk során a fizika törvényei is érvényesülnek, s ezek révén jelez a tudatalatti. A kérdéskör ismert honi szakértője a Budapesten élő és munkálkodó Aranyi László és felesége. Velük találkozhatnak az érdeklődők április 7-én, pénteken délután 4 órától - az egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Ifjúság út 2. sz.). A vendégekkel Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője készít nyilvános interjút, amely elsősorban gyakorlati bemutatókra épül. Az egyesületi tagok arcképes igazolványuk felmutatásával ingyenesen vehetnek részt a programon. A helyszínen új érdeklődőket is szívesen fogadnak. O' t'. > 'O • „ft 3 Ma Izidor névünnepe köszöntött ránk. Azé az Izidoré, akiről mára már a magát kellően kiművelt emberfő is vajmi keveset tud. SajnosTettek erről pallérozóink is, hogy ne tudjunk, de attól a legenda még él, hat és működik itt és most Egerben is. Elég, ha csak elsétálunk a vármegyeháza börtönében kialakított múzeumba, és máris szembetaláljuk magunkat Izidorral egy remek, kisméretű, 1753-ból való táblaképpé Hüt- ter Jánös Lukács által megálmodva, amely hajdan, eredetileg, s még nem is régen, mindössze 16 éve a kórház refektó- riumát díszítette lambéria-be- tétmezőként. Európa zegzugait járva, lépMiként lehetünk úrrá olykor gyötrő problémáinkon? ten-nyomon találkozhatunk Izidorral, ugyanis az izidorság elválaszthatatlan az európaiságtól. így az sem véletlen, hogy Egerben is leképződik, mert minden európai megtalálható Egerben, és ugyancsak az itteni örökség Európában. Ennek a városnak soha nem kellett és a jövőben sem kell Európához csatlakoznia. Az itt jelenlévő Izidor, aki mindössze annyit hirdet a rohanó, gürcölő, egyik munkalehetőségtől másikig futkározó embernek, hogy erőlködés nélkül is lehet dolgozni. S pusztán ez az üzenet - ha jól meggondoljuk - nem is kevés. Hát attól európai, mert erőlködéstől, nyögvenyelőstől és izzadtságtól mentes. Csak úgy könnyedén, mintegy magától értetődően végzi a rendelt, de egyúttal önként vállalt feladatot. Ez a földműves nehéz fizikai munkát végez, hiszen szánt. Két keze az eke szarván, tekintetét az Égre veti, miközben az égbolton röppenő pacsirta énekét hallgatja, amely alkalmas arra, hogy a lelket is felröpítse, oda fel a magasságba, ahová gyermekkorunk óta vágyakozunk; vagyis a szárnyalás, lelkiség, szabadság éteri birodalmába. Izidor az égi szárnyas lények, angyalok énekét hallotta a pacsirta tirádáiban. Hütter képén kék szalagok ereszkednek alá az eke szarvára, s általa az égiek húzzák az ekét. Az Úr angyalait küldi Izidor megsegítésére. így már érthetővé válik, hogy könnyű annak a munkája, akit az égiek' megsegítenek. A ma embere a lelkiségtől jócskán elsodródott, szemét sem veti az égre, a pacsirták hangjára sem fülel, éppen ezért erőlködve, kínos verejtékkel végzi munkáját, minek következtében panaszáradat hagyja el az ajkát. Érdemes megfigyelni, hogy ki miért dohog, siránkozik, mit tart nehéznek, ugyanis éppen abban gyenge vagy segítségre szoruló. A panasz minősíti a panaszost! Eme nehézségek, nyűgök terhei lerakhatok, e napokban azt az időt éljük, amikor le is kell tenni, mert hisz’ tartósan nem lehet a problémákkal együtt élni. A nagypénteki Kálvária-dombra minden lelket nyomorgató gondolat letehető, az égiek segítése biztos remélhető. Mindössze azt kell tudnunk, hogy tekintetünket és minden gondjainkat kire vessük. A pacsirta felröppenti a lelket, és a segítség sem késik, onnan fentröl... Miként azt Izidor üzeni nekünk Egerből, csakúgy, mint a león-i San Izi- doro-templomból, a román kori művészet kőbe vésett múzeumából. S aki látta a Pannónia Regia kiállítást a budai várban, és látta León romantikáját, az elmondhatja: ami Nyugat-Euró- pában művészettörténet, az itt régészet. Mindebből következik, hogy hihetetlenül gazdagok vagyunk, csak fel kell fedezni rejtett értékeinket. Az 1872-vel induló munka- lélektani kutatásoknak is alapjául szolgálhatna Izidor, és akkor nem kellene a munkával való megelégedés modelljét a legújabb amerikai módszerekkel vizsgálgatni. Nem szükséges agyonkomplikálni egyszerű dolgokat! Oda kell állni egy 250 éves képhez vagy a román kori freskóhoz, és leolvasható az üzenet. Napnál világosabban, érthetően, mához szólóan, nekünk hirdetve. Patkós Attila
