Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-27 / 98. szám
Hatvan Es Körzete 5. oldal Bármilyen hihetetlen, felvételünk a szemétdombnak csak egy töredékét ábrázolja... FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Az ideiglenes fennmaradási engedély is lejárt Rózsaszentmártonban minden a régi Az ember szinte röstell tollat ragadni, ha a Rózsaszentmár- ton határában található szeméttelepről esik szó... Annyit írtak már erről a dicstelen jelenségről, hogy minden további mondat céltalan szó- cséplésnek hat, különös tekintettel a felszámolást célzó kísérletek eredménytelenségére. Mert elszántság van, ez nem vitás. Az ocsmány, több száz méter hosszú útszéli „látványosság” - amelynek hivatalos tulajdonosa Szűcsi - jogilag tulajdonképpen már nem létezik. December 31-én lejárt az ideiglenes fennmaradási engedély, így a szűcsieknek rekultivációs tervet kellett készíttetniük. Ezt már megrendelték, csakhogy nincs rá pénz. Tulajdonjog ide, kezelői jog oda, aligha vélheti komolyan bárki, hogy a hulladékot a több kilométerre fekvő Szűcsi polgárai hordják ide, a hegyen át. Náluk egyébként is megoldották végre az intézményes szemétszállítást, s időközben megkapták az új tároló használatbavételi dokumentumait is. A hírek szerint Rózsa- szentmárton nem zárkózott el attól, hogy anyagilag is beszálljon a felszámolásra irányuló törekvésekbe. Ebbéli szándékukat már kinyilvánították, ám nem valószínű, hogy ők tehetősebbek lennének, mint a környező önkormányzatok. A guberálók pedig csak jönnek és jönnek, nap mint nap. Immár feltűnnek a teherautók is, amelyek hoznak és visznek. Személygépkocsi több is megfordul errefelé, utánfutóval vagy anélkül. Van, aki gyalog teszi tiszteletét, mások lovas kordéval. A szemét pedig gyűlik, gyarapodik. Az ember meg már szé- gyelli magát, hogy tollat kellett ragadnia... (tari) Újra Ovi-kupa a legkisebbeknek a hatvani „hármas” segítségével A körülmények kedvezőtlenül alakultak Andriséloiak most nem sikerült Lapunkban elsőként adtuk hírül: négy srác megpróbálja azt, ami nem sok honfitársunknak adatott meg idáig, még a tél vége előtt megmásszák Európa legmagasabb pontját, a Mount Blanc-t. Akkor ígéretet tettek arra, hogy élményeiket megosztják olvasóinkkal. Szelei Andris állta a szavát, visszaérkezésüket követően - nem a legjobb hírekkel, ám korántsem csüggedten - beszámolt az útról. 1995. április 27., csütörtök Hatvanban ülésezik a képviselő-testület Ma délelőtt fél tízkor kezdi soros tanácskozását Hatvanban a város vezetősége. Elsőként előterjesztés hangzik el a pedagógusokat nagymértékben foglalkoztató kérdésről, a pénzügyi-gazdasági programból adódó művelődési ágazati feladatokról. Megvitatják a város szociális és egészségügyi intézményeinek az átalakítására vonatkozó javaslatot is. ✓ Érsek Zsolt fogadja a petőfibányaiakat Megyénk 4-es számú választó- körzetének országgyűlési képviselője ma délután fogadóórát tart Petőfibányán. A községháza tanácskozótermében 13.30-tól 15.30-ig várja mindazokat, akik hozzá fordulnak kérdéseikkel, felvetéseikkel. Helyszíni bejárás lesz a lőrinci Erőmű-telepen Holnap a lőrinci polgármesteri hivatal illetékesei helyszíni szemlét tartanak a Mátravidéki Erőmű lakótelepén. Az esemény célja, hogy megtekintsék a Mátra Erőmű Rt. által átvételre ajánlott ingatlanokat és közműveket, megismerjék ezek állapotát. Selyemképek kiállítása az iskola galériájában Miklós Anikó hatvani batikoló művész alkotásaiból nyílt tárlat Hatvanban, a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium galériájában. A kiállítás - amelyen mintegy húsz selyemképét mutatja be az alkotó - május 12-éig tekinthető meg az intézményben reggel 8-tól délután 4 óráig. Kamatozik a bevétel Rózsaszentmártonban A Móra Ferenc Alapítvány kuratóriuma nyilvánosságra hozta a legutóbbi jótékonysági báljuk zárszámadását. A befolyt ösz- szegből 200 ezer forintot állami garanciájú értékpapírokba fektetnek, a megmaradó több mint 20 ezer forintot pedig az iskolaév végén a legkiválóbbak jutalmazására fordítják. Az idén másodszor megrendezett Ovi-kupa számára - amelyen valamennyi óhatvani óvoda részt vett - ezúttal is a Hatvani 3. Számú Általános Iskola adott otthont. Talán a tavalyi siker is motiválta a szervezőket, amikor úgy határoztak, hogy érdemes folytatni ezt az akciót, mert valamennyi érintett intézmény számára hasznos lehet. A gyermekek szórakoztatását az iskola három nevelőjének - Bakosné Lipkovics Erika, Braun Jánosné llus néni, valamint Zavarkó Ferencné Ági néni - forgatókönyve biztosította. A színvonalas időtöltést szolgálta a kezdéskor megrendezett, hatalmas örömzsivajjal kísért fogócska és a későbbi - mindenki által várva várt - sorverseny. A győztesnek járó vándorkupát ezúttal a Gódor Kálmán úti óvoda apróságai vihették haza.- Az ötlet az 1994-ben szerveződött alsó tagozatos munkaközösségtől származik - mondta Zavarkó Ferencné, amikor a verseny jelentőségéről, céljáról faggattuk. - Az utóbbi években kissé elszigetelődtek az óvodák az iskoláktól. A bensőségesebb kapcsolat kialakítása, a fogékonyabb gyereksereg egészséges életmódra történő nevelése érdekében hoztuk létre a viadalt. Az egykori testnevelés tagozatos intézmény szellemében ma is szívesen szerkesztjük át az órarendünket, így biztosítva helyet a jelenlegi első helyezett óvodának, amely tornaterem hiányában számíthat a segítségünkre. Jelentősebb anyagi támogatás hiányában szeretnének szponzorokat is megnyerni a várhatóan hosszú távra szóló kezdeményezésnek. Az adományokat a helyi Kereskedelmi Bank által nyilvántartott Egészséges Gyerekekért Alapítvány számlaszámára - 353-12165 - lehet eljuttatni. A pénzt hasonló célokra fordítják. Tóth Andrea-Rég találkoztunk...- Igen, azóta történt egy s más. Újra itthon vagyunk, éljük a mindennapi életünket.- Hogy mindjárt a csattanóval kezdjük: sikerült?- Nem. De várj csak, majd elmesélem sorjában, és meglátod, hogy minden ellenünk esküdött. Chamonix-ig simán elvitt bennünket a Skoda. Ez egy francia kisváros a hegy lábánál. Éjszaka érkeztünk, a parkolóban vertük fel a sátrat. Pénzünk ugyan nem volt sok, de hát nincs is mire költeni, legfeljebb a felvonóra. Reggel mi is felszálltunk, s kétezer-háromszáz méterig meg sem álltunk.- De hiszen akkor az út felét már meg is tettétek!- így gondolják a laikusok. Annak nincs értelme, hogy a fenyőfák között gyalogoljunk, ezt a Mátrában is megtehetnénk. De hát ezért találták ki a felvonót. Mehettünk volna a lifttel feljebb is, akár Olaszországig, de mi kiszálltunk, gyönyörködtünk. Közben találkoztunk angol és francia hegymászókkal, akik nagyon ki voltak merülve. Elmesélték ^ tapasztalataikat, amelyek nem voltak túl biztatóak. Felhívták a figyelmünket a veszélyesebb helyekre; azokra, ahol csak éjszaka lehet áthaladni, mivel a napsütésben fokozottabb a lavinaveszély, s a gleccsertöréseknél az olvadó jég leszakadhat. Az alpinisták hozzáfűzték, hogy szerintük ne vágjunk neki az útnak, mert túl vastag a friss hó, amiben nem lehet haladni.- Nem hatottak az óvatosságra intő szavak?- Persze, hogy eredménytelenek voltak. Azóta már - utólag - belátjuk, érdemes megfoA közelmúltban jegyezték be a „Hatvan Közművelődéséért” elnevezésű alapítványt, amelynek az elnöke Ballagó Katalin, az önkormányzat kulturális szakreferense, titkára pedig Monori Zoltán, a városi TIT vezetője. Mint utóbbi elmondta, a közelmúltban egy országos konferencián dr. Zelnik József, a megyei kulturális szövetség elnöke úgy fogalmazott: ha valakinek veszélyben az élete, az biztosítást köt. Nekünk ki kell dolgozni azokat a formákat, amelyek biztosíthatják a magyar kultúra fennmaradását gadni a jó tanácsot. De mi hittünk a meteorológiának. Még elindulásunk előtt érdeklődtünk, és azt mondták, hogy egy anticiklonra lehet számítani, ami stabillá teszi az időjárást. Sajnos, mint tapasztaltuk, ez nem vált be. Igaz, hogy bekalkuláltunk a kivárásra négy-öt napot, de ez is kevésnek bizonyult. Nem volt elég ahhoz, hogy a friss hó „megüljön”, összeálljon, megfagyjon.- Fogytán volt a türelmetek?- A felvonótól pár száz méterre befészkeltük magunkat egy menedékházba, és vártunk. Két éjszakát töltöttünk ott, majd - bár a körülmények csak nem akartak megváltozni - elindultunk felfelé. Ekkor jöttünk rá igaziból, hogy milyen reménytelen a vállalkozásunk. A következő menedékházig, ami alig másfél kilométerre található, egy nap alatt jutottunk el. Ott is töltöttünk egy éjszakát a sátorban, amit annyira ellepett a hó, hogy az ébredést követően ki kellett ásni magunkat. Ekkor fordultunk vissza.- Nagyon elkeseredtetek?- Nem volt jókedvünk, az biztos, de hát mindezt belekalkuláltuk. Még megnéztünk egy gleccsert, megcsodáltunk néhány lavinát, aztán leballagtunk. Rajtunk kívül is jártak még arra sziklamászók, akik szintén feladták.- Végleg lemondtatok a csúcsról?- Eszünk ágában sincs. Valószínűleg november-december tájékán újra nekivágunk. Addig is keressük a támogatókat, akik sokat tehetnek a sikerünk érdekében. A többit majd meglátjuk. Tari Ottó egy veszélyesen sorvadó gazdasági környezetben. Az alapítvány célkitűzései között az idegen nyelv oktatásának fejlesztése, a zenekultúra széles körű bemutatása, a humán és természettudományi műveltség elmélyítése, az egészségesebb életmód kialakítása szerepel. A későbbiekben létrehoznak egy vállalkozók klubját is a könyvtárban. Aki a célkitűzésekkel egyetért, pénzbeni segítségét a Kereskedelmi Bank Rt. 352-13881-es számlaszámra juttathatja el. A cukorsiló és Selyp A Hatvanban létesített cukorsiló építése során a szerelők elérték a legmagasabb pontot. Domonkosi Imre vezérigazgató szerint a monstrum a város jelképe lehet. A bokrétaavató alkalmából a sajtó képviselői kimerítő tájékoztatást kaptak a munkálatokról, s lehetőség nyílt az egyéb kérdésekre is. Élve az alkalommal, lapunk Guy Dupire úrhoz, a tulajdonos Beghin-Say magyarországi vezetőjéhez fordult: a tároló Hatvanba telepítése mennyiben határozza meg az immár nem testvérgyámak, hanem a fennmaradásért folyó küzdelemben sokkal inkább konkurenciának számító selypi vállalat jövőjét? A válasz diplomatikus volt: a silóépítés nem befolyásolja az ottaniak életét; Selyp sorsáról más logika alapján döntenek. T. O. FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Csonka Petőfi Apcon, Anjou-korona Lőrinciben A költő esküre emeli a kezét? Vagy az irányt mutatja? Esetleg villámhárítóként nyújtja az ég felé csonka végtagját: lám csak, ap- ciak, ennyit ér a kegyelet...? Nem mintha a lakosságon múlna. Ők legfeljebb annyit tehetnek, hogy leleplezik a vandálokat, továbbítják a nevüket az illetékes helyekre, majd ott intézkednek. Mint ahogy a szükséges felújításokat is elvégezhetnék Petőfi szobrán. Mert valószínűleg ez még nem merítené ki az üresedő kasszát, nem maradna kevesebb útra, járdára, egyebekre. Talán még a haszna is kézzelfogható lenne. Az esztétikumon túl pozitív irányba befolyásolhatná az arra járók közérzetét. Utunk során a másik köztéri ízléstelenséggel Lőrinciben találkoztunk. Az első világháborús hősi emlékmű áldozatainak az obe- liszkjét valamikor - évtizedekig - ágyú ékesítette. A vasat természetesen kikezdte a korrózió, a rozsdás lé lefolyt, a látvány nem szolgálta az eredeti célt. Nosza, ha már rendszerváltás, megteszi a Szent Korona is - vélhették a „szakemberek”, és cselekedtek. A végeredmény - ami sokkal inkább az angol vagy az An- jou-uralkodócsalád koronájára emlékeztet, semmint István királyéra - felvételünkön látható. Ezek után a „művész” legfeljebb egyet tehet: profilt vált, nekiáll széklábakat faragni. (t. o.) Alapítvány a közművelődésért
