Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-25 / 96. szám

6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. április 25., kedd Életútja példa és tisztes szolgálat Kevés ember mondhatja el magáról, hogy másokért él, de aki ezt állítja, annak nemcsak bátornak kell lennie, hanem igaz embernek is. Az igazság és bátorság csak együtt válik férfierénnyé. Erre példa dr. Csermák János élete a közös­ség szolgálatában, aki már gyermekkorában felfigyel a közszolgálat magasztosabb céljaira, hogy felnőttkorában erre kötelezze magát. Bajaszentistván községben született 1925-ben, apja tanár volt, de később erdőgazdaság­ban dolgozott, és gyermekkori élményei irányítják érdeklő­dését az erdészet felé. Fájsz községben járja ki az elemit, Kalocsán fejezi be középisko­lai tanulmányait, de innen ere- dezik szociális érdeklődése is. Maradandó emléket jelent számára dr. Beton Gellért ta­nára, aki felnyitja szemét a nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyeinek a meglát- tatására. Érettségi után (1943) Királyhalmán folytatja tanul­mányait az Alerdész Szakkö­zépiskolában. Aszályos, nehéz évet zárnak ’43 őszén, az aler- dészeti iskola növendékei ré­szesben törik a kukoricát, ki­vágják a szárat is, hogy az is­kola sertéseit hizlalják. A me­zőgazdasági munkák során ke­rül kapcsolatba egy bajai származású bunyevác férfival, aki munkaszolgálatosoknak nézte a dolgozó fiúkat. Ez a férfi (G. M.) beszél először az ellenálló-mozgalomról és a fa­sizmus elleni összefogásról. A fiatalok előtt nem volt más an­tifasiszta példa, ezért néhá- nyan felajánlották közremű­ködésüket. A lelkes, tenni akaró fiatal Csermák János is vállalkozik a bátorságot köve­telő küldetésre. Gyógyszert, kötszert és vattát kell szerezni a sebesült délvidéki partizá­nok részére. Veszélyes vállal­kozás volt, eleinte félt, de a jó ügy szolgálatának bűvölete eloszlatta félelmét. A 17 éves ifjú férfias bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor be­fekszik a kórházba, hogy kap­csolatot teremtsen belső em­berekkel, akik hozzásegítik a gyógyeszközök megszerzésé­hez. A dolog válságossá for­dult, mert tartva a lebukás ve­szélyétől, vállalnia kellett a vakbélműtétet, hogy kihúzzon 14 napot az eredményes kül­detés érdekében. A sebész na­gyot nézett, amikor tiszta fé- regnyúlványt vett ki betegéből, de néma hallgatása megmen­tette a lebukástól. Nemcsak a műtét sikerült, hanem a veszé­lyes vállalkozás is. Ez a hősies cselekedete avatta Csermák Jánost egy eszme, egy ember­séges ügy bátor katonájává, aki már hősként vonul be az antifasiszta ellenállók bajtársi közösségébe. Pályafutása elszakad eredeti útjától, sorsa összefonódik a frontszolgálattal, így válik a Népfelszabadító Hadsereg 8-as Vajdasági Brigád harco­sává, később tevékeny részt vállal a magyar demokratikus honvédség megalakításában. Megsebesül, hashártyagyulla- dásban szenved, eszméletlenül éli át a sebesülés krízisét, majd felépülve ismét szolgálatra je­lentkezik. A háború után had­nagyként teljesít szolgálatot a határőrségnél, és csak 1946-ban mond búcsút a fegyvereknek. A béke évei Csermák Já­nosnak a félbemaradt tanulás továbbfolytatását jelentik. Aki eddig másokért kockáztatta életét, csak addig gondol ma­gára, amíg alerdészként he­lyezkedik el Tolna megyében. 1946-ban nősül, tanítónőt vesz feleségül, a Vajdaságból származó Szőllősy Erzsébetet, akivel vállalja a nélkülözések egész sorát. Az esküvőre díszmagyar ruhát ölt magára, de a szerény ünnepség után csak a nyakkendő marad meg emlékként, a többit kenyérre kell váltani. Jelentkezik a sop­roni erdőmémöki egyetemre, és 1960-ban megszerzi az ok­levelet. Sorsának további ala­kulása 1946 után sem zökke­nőmentes, mindig kísért a múlt. „Nem szerettem a köz- szereplést, a Rajk-per után Tito láncos kutyájának tekin­tettek, csak Nógrády altábor­nagy támogatásával kerültem átmenetileg a honvédség ál­lományába főhadnagyi rang­gal, de 1954-ben leszereltek.” Csalódások sorozata éri a se­bek elviseléséhez szoktatott lelkét, de 1964-től újra neki­lendül a régi célok csúcsai felé. A gödöllői egyetemen megvédi doktori értekezését. Az erdőgazdálkodás területén dolgozik, és az egri Erdészeti Szakközépiskolában tanít. A megpróbáltató sorsvállalás őt is meglátogatja egy infarktus­sal 1974-ben, de később neve­lőtanári állást vállal. Katonai fegyelemmel teljesíti a szolgá­latot, az ébresztő és takarodó közti időt tervezés tölti ki, mert a családnak kell a kenyér, az anyósa hat éve ágyban fekvő beteg, de munkabírását megkétszerezi az a tudat, hogy mindezt családjáért teszi. Fér­fias akaraterejére jellemző, hogy nem kért segélyt a rászo­rultság legsötétebb időszaká­ban sem. Sok mesterségben jártas alkata teszi őt tervezővé, kőművessé, szerelővé, a csa­ládi házat is saját kezével építi újjá, hogy a családnak meleg otthont nyújtson. Másokért és szeretteiért dolgozott mindvé­gig, a tisztes nyugdíjba vonu­lásig (1985). E megküzdött élet mindent vállaló bajvívója ma azért lát­szik elégedettnek, mert mel­lette a feleség, két fia, János és Zoltán, a négy unokával, akik tudják, hogy ez a férj és apa másokért élt, hogy érdemes­nek érezze magát az életre. Gál Elemér Tények igazolják: a tej pótolhatatlan Megingott a bizalom a tej­ben. Az élet, erő, egészség italáról az utóbbi időben sorra jelentek meg publiká­ciók, amelyek azt fejtegették, hogy csak a fejlődésben levő szervezetnek van szüksége tejre, felnőtt- és kivált időskorban haszontalan, sőt káros a szer­vezetre. A tejellenes kampány - amelyet alighanem a külön­böző ivóleveket, pezsgőtab­lettákat forgalmazó óriáscé­gek ösztönöztek - megtette hatását: a fejlett világ számos régiójában az elmúlt években csökkent a fogyasztás. A tej- ivás elleni háború azonban most fordulóponthoz érke­zett. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet felké­résére az Újvilág legtekinté­lyesebb táplálkozástudomá­nyi szakemberei tanulmány­ban foglalták össze a tej élet­tani hatásaival kapcsolatos tudományos ismereteket. Talán még nem késő a fi­gyelmeztetés: aki megvonja magától a tejet, létfontosságú tápanyagokról mond le — mondják a kutatók, és hozzá­teszik, hogy az esetleges tej- stop főként az idős nők egészségét veszélyeztetheti. A tapasztalatok szerint a 25-34 év közötti nők két­harmada, az ennél időseb­beknek pedig a háromne­gyede a szükségesnél keve­sebb kalciumot fogyaszt, s ez nagyban növeli a népbeteg­ségnek számító csontritkulás veszélyét. A hiány pótlására a legjobb megoldás: napi 3-5 pohár tej. Ez ugyanis nemcsak azt az 1000-1500 milligramm kal­ciumot tartalmazza, amelyre minden felnőtt nőnek szük­sége van, hanem azokat a tápanyagokat is, amelyek se­gítik hatékony fölszívódását: D-vitamint, foszfort, káliu­mot. Ezek legtöbbször hiányoznak a kalciumtartalmú üdítőkből, pezsgőtablettákból, amelyek ezért nem vehetik föl a versenyt a létfontosságú tejjel. A sovány tejek ugyan­olyan mennyiségben tartal­mazzák a vitaminokat és ás­ványi anyagokat - A-, D-, B12-vitamint, kalciumot, foszfort, riboflavint, niacint, proteint, káliumot -, mint a teljes tej. Vissza a tejhez - vonják le a következtetést a táplálkozástudomány szak­emberei. Korra, nemre való tekintet nélkül annak tudatá­ban lehet és kell a fogyasztási szokásokat alakítani, hogy mai ismereteink nem cáfolják a régi szlogent: a tej élet, erő, egészség. A zöldfarsang 50 napja A húsvét és pünkösd között ötven nap a zöldfarsang ideje. A természet zsendül, napról napra szárba szökik, szinte szemlátomást növekszik. Is­mét szólhat a zene, kezdetét veheti a bálozás... Zöld ágak és zöld levelecskék között a tulipánok is kibontják, feltár­ják kelyhüket, és megfüröd- nek a napfényben. Teljes női­ességükkel kacérkodnak, haj- . ladoznak a selymesen simo­gató szellőben, és mindenek- felett vonzzák a tekintetünket, amúgy eltéríthetetlenül - ki ragyogó színeivel, ki pa­zar-pompás formájával, ki magas, karcsú termetével - ím a Bika havában, amikor elemi erővel tör fel az életre­valóság. Vérpezsdítő, mámo­ros, szerelmet élesztő zöldfar­sang, milyen vonzóan csodá­latos vagy! Vártunk a der­mesztő, gyászfekete, könnyeit záporként hullató komor nagypéntek után. Be jó volt újólag megtapasztalni, hogy a feltámadással sugárzóan fé­nyessé vált a világ, és azóta is ragyog. A ránk omló fény bennünket is kivirultat, és életerővel telít. Ez az erő maga a szerelem, ami átsegít az élet nehézségein. Ilyenkor lehet és kell utat találni a ki­rálykisasszony szívéhez, csak ihletett pillanatban szükséges királyfivá változni. Látom drága szüleim takaros kertjé­ben a szentgyörgyvirág hófe­hér szőnyegét, közöttük lazán elplántálva a lángvörös, óriás kelyhű tulipánokkal. Szűzfe­hér tiszta hó tűzpirossal, mi­csoda fenség, minő ünnepé­lyesség!... Mindez Szent György napjára, Szent György havában. És micsoda emelkedettség ez a Bika ha­vához képest. Akkor, amikor a virtus, a párviadal, az erő és erőfelcsillantás kozmikus rendjéhez érkeztünk. Mikor a legtöbb férfigyerek botjából kardot formálva megvív az álmaiért, vagyis amikor a Szent György-lovag legyőzi a sárkányt: a jó a rosszat. Mert pusztuljon minden, ami rossz! Tisztuljon ki a kék ég, és az áldott Nap is gyönyörködve nézzen ránk, vagyis a termé­szettel együtt újuljunk meg testben-lélekben, óemberün­ket eltemetve támadjunk fel mi is új emberként. Ezt közve­títi számunkra Szent György hava, a természet parádésan megkomponált monstre szín­padán. Ez, amit valamennyi eldu­gott, Isten háta mögötti tanya férfija és asszonynépe tud. Jóllehet, ehhez szükségeltet­nek a Szent György-lovagok, vagyis a talpig férfiak. S itt most álljunk meg egy kissé, mert a férfi és női minőség alaposan átértékelődött az utóbbi évtizedekben. Ha az élet fennmaradásának nélkü­lözhetetlen feltétele a férfi és női kettősség, egy olyan tör­ténelmi időszakban, amikor minden élő elsekélyesedése, sorvadása az egyre inkább jel­lemző kortünet, akkor fölöt­tébb időszerű amentén vizsgá­lódnunk, hogy gátolja-e vagy segíti a nemiség tiszta és szép kibontakozását az egyre fo­kozódó teljhatalommal irá­nyító közoktatási rendsze­rünk. A Markhot Ferenc utcai iskola két bejáratán még két felirat ékeskedik: Fiúk, vala­mint Lányok. Hetven éve még tudták, hogy hol mehetnek be a fiúk, és hol a lányok. Ma ha egy valamirevaló tantervet néz a jámbor szemlélődő, ak­kor ilyen megkülönböztetést már keresve sem talál, he­lyette ilyen szóhalmazok és -kazlak tornyosulnak, mint: gyerekek, tanulók, fiatalok, csoport, kollektíva, egyén, kö­zösség, osztály, személy, sze­mélyiség, ember, diák, tanár, jó pajtás, kispajtás, barát, napközisek, társak, bárki... Döbbenet! A felnőtteknél is eltűnik a nem. Ugyan ki tudná kihámozni, hogy a tanítók, igazgatók, tanárok, nevelők, gondozók vajon nőt, avagy férfit jelölnek, de vitathatatla­nul jól elrejtik a nemüket! Ne keressük-kutassuk, hogy ez az ellehetetlenült helyzet az emancipációs törekvések vadhajtása-e, vagy szándékos lélekrombolás? A kispajtá­soknak ugyanis tudniuk kell, hogy ők fiúk-e vagy lányok, mert felcseperedvén nem tud­ják majd, hogy melyik lá­bukra álljanak. Netán azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lá­nyok! Cáfolhatatlan tény: mára már összemosódtak a férfi és női szerepek. A zöld­farsangi bálokat is letarolta a füstös diszkó. A kisasszonyok bakancsot húznak, az ifiurak fülbevalókat hordanak, haj­tincseket színeznek. Kalapot pedig nagyon kevés férfi vi­sel, holott régen a fiúgyer­meknek is kijárt egy kalap, amit felnőtt féifiként már vi­selni tudott. Van mit tűnődni azon, ha a nemiség ennyire megbillent, akkor az nem le­het a véletlen műve! A férfi és női pedagógusok nem fiúkat és lányokat nevelnek, hanem tanulókat, és egységes tan­anyagot adnak át, mások csak leadják azt. így lesznek fiaink és leányaink világnézetileg és erkölcsileg semlegesek! Drága Nagymamák és Nagypapák! Már e zöldfarsangban korri­gáljunk mindezen! Patkós Attila Érték ne menjen a kukába Régóta nem filléres áru a ke­nyér, mégis sok kerül a sze­métbe, mert aránylag gyorsan kiszárad, megkeményedik. A régi háziasszonyok sok módját ismerték a tárolásnak, amellyel jó ideig megőrizhető a frisses­ség. Tudták például, hogy a még meleg cipót csak kihűlés után szabad elcsomagolni. Vágni pedig úgy kell, hogy sima, egyenletes legyen a vá­gási felület, mert így - lapjára fektetve - védhető a kiszáradás­tól. Mindig tiszta ruhába, na­gyobb szalvétába csavarva tet­ték el a megszegett kenyeret, a tartókosárkába vagy dobozba azonban melléraktak egy-egy szem hámozatlan nyers krump­lit, amit 2-3 naponként cserél­tek, s ezzel a száradás folyama­tát jelentősen lelassították. A A már megszikkadt, „fogtörő” ci­pódarabok, kiflik, zsemlék könnyen frissé tehetők: rövid ideig nedves kendőbe csavarva, majd 20 percre a sütőbe téve ismét puhák, ropogósak lesz­nek. A gyorsan száradó, apróra töredező bolti keksznek is visz- szaadhatjuk jó minőségét: te­gyünk közéjük 24 órára hámo­zott almaszeleteket, és így zár­juk fémdobozba. Másnap ismét friss és omlós lesz. A tartósításhoz egyébként segítségül hívhatunk néhány mai konyhai eszközt is. A mik­rohullámú vagy a grillsütő pél­dául jól használható az öreg péktermékek puhítására, a fol- pack pedig a kenyér csomago­lóanyagának. Jól szolgálja a minőség megőrzését az is, ha a ruhába csomagolt veknit PVC-tasakban tartjuk. FEB Mit kell tudnunk a masszázsról? Fájó, elmerevedett végtagja­inkat, nyakunkat, vállunkat gyakran kezeltetjük „vas- markú” ismerőssel, családtag­gal, s az amatőr gyúró olykor segít is a bajon. Ez azonban többnyire véletlen - mert az avatott masszírozáshoz ko­moly szakismeretek szüksége­sek. Mint a képzés egyik vezető szakemberétől, Salczerné dr. Hók Máriától megtudtuk, há­romféle kategória van: fürdő­masszőr, gyógymasszőr és sportmasszőr. (Ez utóbbiakkal azonban többnyire csak az él­sportolók találkoznak.) Az alsó fok a fürdőmasszőr; az ehhez szükséges oklevél meg­szerzéséhez 8 hónapos tanfo­lyamot kell elvégezni. Többek között olyan tantárgyakban kell jártasságot szerezni, mint a fürdőtan, a víz alatti torna és masszázs, a vízsugármasszázs, a súlyfürdő, a fürdőkúra, az ivókúra. Előfeltétel az érzé­keny tapintású kéz, amely nem izzad, s amelynek nem göcsör- tösek az ujjai. Vannak vak masszőrök is, akiknek tapin­tása - éppen látáshiányuk mi­att - kiváló, s általában a leg­jobb szakemberek közé tar­toznak. A gyógymasszőri kép­zésre már csak gyakorlott für­dőmasszőröket vesznek föl. Őket gyógyfürdőkben, kórhá­zakban, rehabilitációs intéze­tekben 10 hónapos tanfolya­mon oktatják. Tudni kell, hogy a masszázs része lehet a gyógyításnak, de önmagában nem gyógyít. A masszőr - még a bőrhőmér­sékletre is érzékeny - ujjai ki­tapintják a görcsöket, a cso­mókat, s ezeket öt alapfogás alkalmazásával kezelik: simí­tással, gyúrással, dörzsöléssel, ütögetéssel és az úgynevezett rezegtetéssel. A szakma képzett művelői jártasak az akupresszúrában, a talpmasszázsban, minden olyan kezelési módban, ami­nek helyességét az orvostu­domány megerősíti. A manap­ság sok helyütt hirdetett szexmasszázs azonban nem az ő „asztaluk” - még a rokonsá­got is tagadják. A tisztes és nagy múltú masszőrmester­ségnek semmi köze az ilyen szexszalonokban űzött, ke­vésbé tisztes, de nem kevésbé régi foglalkozáshoz. FEB Dicsérő visszhang Levél érkezett szerkesztősé­günkbe a nyugdíjasok Ki mit tud? (április 1.) vetélkedőjének elismerő visszhangjáról. Bes- senyeiné Balázs Piroska klub­vezető egészíti ki a sajtótudósí­tást, amelyből hiányzott néhány produkció értékelése. Művészi előadásmódjáért ki kell emelni Galovics Erzsébet élmény­számba menő szavalatát (Kaffka Margit: Pétiké jár) és Kiskartali Sándorné versmon­dását is. Tavaszy József kelle­mes tenor hangjával lopta be magát a hallgatóság szívébe, Szepesi József bariton hangja kellemes perceket szerzett zon­gora- és gitárkísérettel előadott melódiáival. A zongorakísére­tet Kalmár Gyula zeneiskolai művésztanár szolgáltatta a kö­zönség örömére. A klub tagjai közös szereplésükkel szereznek örömet egymásnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents