Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-21 / 93. szám

1995. április 21., péntek Eger Körzete 5. oldal Novajon öt embernek sikerült munkát adni A novaji önkormányzatnak si­került megegyeznie a Heves Megyei Munkaügyi Központtal, így lehetőség nyílt arra, hogy öt ember munkát kapjon. A ko­rábban jövedelempótló támoga­tásból élők tegnaptól köz­hasznú feladatokat végezhet­nek. A tervek szerint segítenek a szociális gondozásban, vala­mint ők ápolják majd a falu köz­területeit. Mi történt Visnyón az elmúlt négy évben? Az eltelt ciklus beruházásairól, azok költségeiről adott számot szerdán a nagyvisnyói polgár­mester-asszony a képviselő-tes­tület tagjainak. Tavaszi nagytakarítást szerveznek Egerbaktán A községből kivezető utak rendbetételéről, az illegális szemétlerakóhelyek felszámo­lásáról határozott az egerbaktai képviselő-testület. A tisztasági akciót április hónap végére szervezi az önkormányzat. A munkában - a közhasznú mun­kásokon túl - számítanak a la­kosság segítségére is. Bélapátfalvi kérdés: kiket is támogassanak? A munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásának mértéké­ről, továbbá az átmeneti szociá­lis segélyek megítéléséről hatá­roztak a bélapátfalvai önkor­mányzat tagjai a bizottsági ülé­sen. A résztvevők szem előtt tartották a takarékosságot, ugyanakkor a rászorultságot is. Közadakozásból szépül a szalóki sportpálya Az egerszalóki sportegyesület irányításával, a helyi vállalko­zók anyagi támogatásával és a közhasznú munkások segítségé­vel felújítják a sportpályát. Nehéz ügyekben dönt a szóláti önkormányzat Hiába takarékoskodott az ön- kormányzat, nem kerülheti el a racionalizálást. A gazdasági helyzet romlásával munkakö­röket kell összevonni, illetve megszüntetni. Ez a súlyos, em­beri sorsokat érintő téma kerül az egerszóláti képviselők aszta­lára a legközelebbi, április 26-i testületi ülésen. Zongoraoktatás is van a balatoni iskolában A balatoni általános iskolások már zenét is tanulhatnak: beve­zették az intézményben a zon­goraoktatást. A német nyelv ta­nulására már van lehetőség, de igénylik az angol oktatását is. Dobog a csikók patái alatt a föld: elszabadult a ménes... fotó: kaposi tamás Csipkéskúton tanyázik... A híres-nevezetes lipicai ménes A pompás lovak intelligensek, kellemesek” Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. De hiszen itt van, tőlünk alig karnyújtásnyira az ébre­dező erdő, a hófoltokkal tarkí­tott süppedő avar, a sok-sok bólogató hóvirág. Csodálatos az út Szilvásvá­radtól a Bükk-fennsíkra. Jobbra a szakadék, ha lenézel, már látod, hogy itt-ott zöldülni kezd a tisztás, alattad a türel­mes, tavaszváró völgy. Csipkéskút. Itt tanyázik a híres szilvásváradi lipicai mé­nes. Pompás lovak a „nyári karámban”: a hatalmas elkerí­tett részen élvezik a szabadsá­got, a többiek az istállóban „pihennek”. Bár ahogy elnéz­zük őket, inkább lennének kint, a fennsíkon; fel-felnyerí- tenek, fejükkel bökik a ke­resztoszlopot. Bárdi Szilárd lovász és Vin­ter Gyula csikós egy kicsit magukra hagyja őket, leülünk az itt dolgozók kuckójában. Barátságos, fával fűtött cse­répkályha ontja melegét...- Harminchárom kancacsi­kónk, negyvenegy csődörcsi- kónk van pillanatnyilag - mondja a lovász -, az egyéves­től a háromévesig. Elég szép állomány.- S ez minek köszönhető?- Sok mindennek. Hogy hogyan vemhesülnek a te- nyészkancák, hogyan sikerül a fedeztetés. Ezt lenn, Szilvás­váradon végzik. A lipicai mé­nesben az a legfontosabb, hogy a legkiválóbb egyedek örökítsék a géneket. Minden fedezőmén vizsgán megy át.-Mit „vizsgálnak" ilyen­kor?-Az intelligencia-szintet - halljuk a csikóstól. - Azt, ho­gyan lehet betanítani nyereg alá, kocsiba, van-e ugráskész­sége... Meg kell nézni, miként viszonyul a díjlovaglási ele­mekhez. Egyáltalán: veszi-e az ember segítségét, együtt tud-e működni vele. Azokból lesz a legjobb fedezőmén, amelyek mindezt magas szin­ten tudják. Egy évben egyszer van ilyen vizsga Üllőn. Ko­moly lószakértők bírálnak. A három-négy éves csikók már átesnek ezen, később újabb erőpróba vár rájuk: valóban kiváló egyedek nemzésére ké­pesek-e.-Várjunk csak! Mit kell tudnia a kancának?-No, azért ők is ugyan­olyan fontosak! Ugyanúgy menniük kell kocsiban, nyereg alatt, tudniuk kell ugrani, aka­dályt venni.-A „legilletékesebb", a csikós szerint milyen lovat jó lovagolni?-A lipicai mind díjlovag­lásra, mind kocsihajtásra, fo­gatsportra ideális. De általá­ban a csődör sokkal intelligen­sebb, mint a kanca. Lényege­sen hamarabb tanul. Különben is, ha a kancától csikót akar­nak fogni, nem lehet annyira terhelni.- De minden lónak van „jel­leme”...-Ahány, annyi egyéniség. Ugyanúgy, mint az ember. Most ne gondolja, hogy azért mondom, mert férfi vagyok, de a csődör messze intelligen­sebb jószág. Ha valaki valamit is ért a lóhoz, sokkal jobban ki tudja számítani. Bizony, a kanca szeszélyes. Akárcsak a nők... Nem olyan nyugodt, higgadt. Ha viszont már fede­zett, kissé lehiggad. Addig még „háborúzni” is képesek egymással. Csakhogy az az igazság, nagyon sokat számít a ráncbaszedés, a tanítás is.- A csikós tanít be?-Hogyne. A lovász ápol, etet, almoz... A csikósoké az igazi élet! Ha már egy hátasló a csikósé, három-négy évig is „megmarad” neki.- Van kedvence?- Csókolom, ha nekem lenne, az már nem itt állna, hanem az én istállómban. Csak hát azt nem lehet. A lipi­cainál nyolc törzs van, eszerint van nevük, könyvük. Például a névadás bonyolultabb feladat, mint a tenyésztés vagy a csi­kótanítás... Miközben diskurálunk, ha­talmas nyerítések hallatsza­nak... Elszabadult a ménes! Ugrik a lovász, a csikós, ka­rikás ostor a vállra, nyeregbe pattannak: irány a fennsík! Az ütő is megáll bennem; ami azt illeti, ilyen vad jószágot éle­temben nem láttam, mint ami­lyet a csikós megül. Száguldás, vad kurjongatá- sok, dübörög a föld a lovak patái alatt. Nem telik bele pár perc, vagy harminc pompás állatot terelnek vissza a nyári karámba, pedig nem éppen szelídek a kiszabadult csikók. Mire lassul a szívdobogá­som, már-már egyre inkább azt érzem: irigylésre méltó ez a szilaj élet... Mikes Márta Az idősekről is gondoskodni kell Balatoni tavaszváró Nemrégiben falugyűlést tartottak Balatonban. A téma többek között a tavalyi gázbevezetés mikéntje volt. Szerencsére az ön- kormányzatnak nem kellett hitelt felvennie a mintegy 26 millió forintos beruházásra; 6 millió forint központi támogatást kap­tak e célra. A falugyűlésen részt vettek a Tigáz képviselői is: mint elhangzott, azok számára, akik még igénylik a faluban a gáz bevezetését, erre az idén lehetőséget nyújtanak.-Annak is örülhettek a la­kók, hogy a Tigáz kijavította a télen elfagyott nyomáscsökken­tőt - hallottuk Szabó Agnes jegyzönötöl. - Azoknak, akik még igénylik a gáz bevezetését, 80 ezer forintot kell befizetniük az önkormányzatnak.-Jut-e az idén fejlesztésre Balatonban?- A gázhálózat megépítése - annak ellenére, hogy nem kel­lett hitelt felvennünk - kicsit „megszorította a nadrágszíjat”. Ellenben van egy fontos felada­tunk. A faluban igen sok állatot tartanak: libát, szarvasmarhát, birkát. Az elhullott állatokat az úgynevezett „dögkútba” kell vinni. Nos, most ezzel kapcso­latosan írtunk ki egy pályázatot vállalkozók számára. A cél, hogy e kutat megszüntessük, il­letve újjal helyettesíthessük. Kormos Béla polgármester arról tájékoztatott, hogy a falu­ban fellendülőben van a falusi turizmus...- Két család is foglalkozik már ezzel, Kormos Tiborék és Kormos Sándorék. A magyar „parasztházakat” különösen a németek kedvelik. Egyébként is sok külföldi jár errefelé. Van egy vadásztársaság, amelynek Bátorban van a központja. A környéken sok a fácán, az őz, a szarvas, a vaddisznó.- Azt hallottam, sok idős em­ber él Balatonban...- Sajnos, így van. Az állandó lélekszám 1321, s közülük a munkaképes korú 593. Nehéz a sorsuk az időseknek. Hogy na­ponta legalább egy tál meleg ételhez jussanak, abban az óvo­dai konyha segít, így oldjuk meg az étkeztetésüket. Bizony, ezt is többen visszamondták, nem tudják a kis nyugdíjukból kifizetni. A jövedelmektől füg­gően 65 és 145 forint között mozog az ebéd ára. A minden­napos áremelkedés miatt Bala­tonban is arra kényszerültünk, hogy emeljük a térítési díjat. Rendszeres szociális segélye­zésre van lehetőségünk: az idén e célra 390 ezer forintot fordít­hatunk. Az esetenkénti segély- nyújtásra összesen 150 ezer fo­rintja van az önkormányzatnak. Sajnos, a rendszeres szociális segélykeret 67 százalékát a ki- sebb-nagyobb mértékben rok­kantak számára kell biztosíta­nunk. Többen vannak olyanok a faluban, akik arra szorulnak, hogy rendszeres nevelési se­gélyben részesítsük őket. Az e célra rendelkezésre álló 500 ezer forintot általában tanszer- vásárlásra fordítjuk.-S az egészségügy terén mi­lyennek tekinthető az itt élők el­látása?- Szerencsére az orvosi ren­delőnkkel van mit dicseked­nünk. Számítógéppel felszerelt már, s megoldott a fizikoterá­piás kezelés lehetősége is. Egyébként működik nálunk az úgynevezett „mozgó” szakor­vosi szolgálat: meghatározott napokon gyermekorvosi, nő- gyógyászati ellátásban része­sülnek a lakosok. A háziorvo­sunk már vállalkozóként látja el mindennapi feladatát. M. M. A falusi turizmus nagy lehetőségeket rejt fotó: kaposi tamás A lány, aki negyvenszer ment férjhez A mikófalvai „műmenyasszony” Kovács Adriennek tizenkét éves korában „kötötték be elő­ször a fejét”. Az úgy esett, hogy összegyűlt a vendégse­reg, a menyasszony viszont nem érkezett meg, így hát va­lakinek be kellett ugrania a szerepébe, mert ara nélkül nincs lagzi. Márpedig lakodalomnak lennie kell, ezért utaznak a né­metek, hollandok, amerikaiak - sőt a közeljövőben még japá­nok is - Mikófalvára, hogy ott részesei legyenek a heje-huja vigalomnak. A Mikófalvi Hagyomány­őrző Népi Együttes majd’ min­den héten rendez esküvőt. A szertartás főszereplője a nyol­cadikos Adrienn, aki tegnap ünnepelte 14. születésnapját. Eddig negyven alkalommal mondott „igent” kérőjének. A valóságban persze, esze ágá­ban sincs férjhez menni - még jelölt sincs -, erre ráér húsz-huszonegy évesen. Száz­szorta fontosabb számára a ma­tematika. Az Egri Közgazdasági Szakközépiskolában tanul majd tovább, bankár szeretne lenni, számokkal dolgozni, mert az olyan érdekes. A tánc és a zene csak szórakozás, komoly lány ezt nem választhatja hivatásul. Pedig Adrienn ügyesen tán­col, öt éve ropja az együttes­ben. Elkíséri őt az édesanyja és a nagymamája is, akik ugyan­csak tagjai a társulatnak. Sza­badidejük nagy részét a tánc­nak szentelik. Szívesen szere­pelnek, még akkor is, ha egy-egy műsor után éjfélkor kerülnek haza. Nem csalódhatnak a vendé­gek. A program többórás. A menyasszony öltöztetésével kezdődik, aztán búcsúzkodás a lányos háztól, sírás-rívás - mint rendesen -, köszöntő a vőlegénynél, majd bőséges disznótoros vacsora a vőfély vezényletével. Tizenkét, nép­viseletbe öltözött pár pördül a parkettre, ízelítőt adnak a palo­tás, a gyertyás, a kendős és a szatmári táncokból. Hogy nem unalmas-e hétről hétre menyasszonynak lenni? Ugyan! A külföldiek tátott szájjal nézik a produkciót, és hogy tetszik nekik, azt az is bi­zonyítja: van, aki néhány év múltán ismét befizet az elő­adásra. S mi az, ami a sikereken túl boldoggá teszi Adriennt? A kisgyerekek. Másod-unoka­testvéreinek - Bélapátfalván, Egercsehiben és Szentdomon­koson - ő a pesztonkája. Mert aki már közel félszázszor „kö­tött házasságot”, annak az anyai szerepkörrel is meg kell barátkoznia. (n. z.)

Next

/
Thumbnails
Contents