Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-03 / 78. szám

1995. április 3., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Meddig érhet a tamabodi takaró? A közel hétszáz lakosú Tarnabodon még a nyolcvanat sem éri el azok száma, akiknek munkahelye van. A segélyezetteken túl sokuknak életében sem volt munkahelye. A tényékhez hozzá­tartozik, hogy a faluban élőknek közel a fele cigány. Két évtized a telefonközpontban Már a besenyötelki találkozóra készülnek Összejövetelt tartottak a hevesi nyugdíjasklub tagjai. Az aktuá­lis egészségügyi kérdésekről dr. Szegő Imre nyugalmazott főorvos tájékoztatta őket. Az idősekből álló kórus hamarosan fellépésre készül. Ott lesznek az április 8-án Besenyőtelken - az általános művelődési köz­pontban - megrendezendő nyugdíjaskórusok találkozóján. A mezőgazdaság idei támogatásáról... A tavasz első heteiben aktuális teendőiket vitatták meg a leg­utóbbi találkozójukon a hevesi kertbarátok. Rendezvényükre meghívták a város falugazdá­szát, Makó Sándort, aki a me­zőgazdaság idei támogatási rendszeréről és az igényebevé- teli lehetőségekről tájékoztatta a résztvevőket. A költészet napján mesejátékkal lépnek fel A hevesi gyermekszínjátszó kör tagjai már az idei, költészet napi programra készülnek. Er­dész Lászlóné tanárnő irányítá­sával az alföldi városban előad­ják a Pásztor és a királylány című magyar népmesét. Ugyanezzel a darabbal lépnek majd fel április végén is, a Te­hetséges gyermekekért alapít­vány gálaestjén a kör tagjai. Az egri Gárdonyi Géza Színházban jártak A hevesi nyugdíjasklub tagjai a napokban az egri Gárdonyi Géza Színházban megtekintet­ték a nagy sikerű Mágnás Miska című operettet. Az idős embereket különautóbusz vitte a megyeszékhelyre, és vissza Hevesre is. Esküvői fotókból nyílik ma kiállítás... Ma Hevesen a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ a helybéli Kodak-szalonnal kö­zösen esküvői fotókból nyit ki­állítást. A - különböző környe­zetben felvett - szép kivitelű képeket a hónap végéig tekint­hetik meg az érdeklődők. A feszítő valóságot tapasz­talva, a gondos gazda szemléle­tét valló önkormányzat úgy próbál kijönni a minden ága­zatban kevéskének bizonyuló költségvetésből, hogy még némi megtakarításra is számít, gondolva a még szűkösebb na­pokra is. Meddig nyújtózkod­hatnak az idén a bodiak, mire lesz elég a 22 millió?- Igaz, már jó ideje túl va­gyunk a költségvetési rendelet megalkotásán - tájékoztat Mór József jegyző -, most váltjuk aprópénzre annak tételeit. Az­zal is számoltunk, hogy a gaz­dálkodásban egyre kevesebb lehetőségünk van, miután nem jutunk többletforrásokhoz sem. A csődveszély elkerülésének egyetlen módja a takarékosság. Kovács László polgármester „bevezet” az előtte lévő vaskos pénzügyi dosszié rejtelmeibe:- Már a bevételi oldal sem úgy alakult, ahogyan gondoltuk - mondja. - A tavalyi szinten maradt az iskolások normatív támogatása, ugyanakkor az el­látásuk jóval többe kerül, mint rég. Az igényjogosultak lét­száma szerint több jövedelem- pótló támogatásra számítot­tunk. Igaz, van közel 400 ezer forint áthúzódó támogatás az iskolához, de annak a helye is megvan. A korábban megsza­bott 500 forintos kommunális adót most eltöröltük, és ugyan­úgy a közkifolyók vízdíjaként betervezett 64 ezret is „ejtet­tük”, mert egyszerűen ezeket nem lehet behajtani. Ugyanak­kor kénytelenek voltunk har­minc százalékkal megemelni a térítésidíj-tarifát. így is a költ­ségvetésnek csupán tíz száza­léka a helyi bevétel. — Mégis, mire lesz elegendő a huszonkétmillió?- Először is azt szeretnénk, ha a közintézmények - az el­múlt évtizedekhez hasonlóan - megfelelő színvonalon működ­nének. Azután két nagyobb fel­adattal is birkózunk. Egyrészt a falut járható utakkal kell ellátni. A felújítást már tavaly meg­kezdtük, és most folytatjuk. Először a Gazdakör utcában, majd azt követi a többi. Más­részt a „Luca székeként” épülő tornatermet kétmillióból most be tudjuk fejezni. Elárulom, hogy ha két évvel ezelőtt szab­ványkifogás miatt nem utasít­ják el kérelmünket, akkor két és fél milliót követelt volna a 70 négyzetméteres tornaterem. Most viszont már négymilliót visz el a kasszából. Azután a lakosság régi jogos óhaját telje­sítjük, mert házi gyógyszertárat helyezünk el az orvosi rendelő­ben. Nos, az óvodai konyha fel­újítása sem tűr halasztást, erre is félretettünk egymilliót. Arra is számoltunk, hogy emelked­nek a közintézmények költsé­gei és a közvilágítás ára is. Te­kintettel a bodiak helyzetére, közel négymilliót terveztünk a szociálpolitikai támogatásokra. A gyermekétkeztetés térítési dí­jának 25 százalékát a testület magára vállalta, s szeptember­ben a tankönyvekért sem kell fizetniük. Anyagiakkal támo­gatjuk a rendőrséget, a helyi máltai és vöröskeresztes szer­vezetet, de küldtünk segítséget a sarudi Horváth Enikő gyógy­kezelésére is. Átmeneti segé­lyezésre több futja most, bár az idén csak egyszeri alkalommal adunk az arra rászorulóknak. Akik keresettel rendelkeznek, azokat évente egyszer 15 ezer forint kamatmentes kölcsönnel segítjük, amelyet fél év alatt kell visszafizetni. Bodon is sze­rettük volna bevezetni az intéz­ményes szemétszállítást, de an­nak terheit sem a lakosság, sem a testület nem vállalta. Viszont évi négy alkalommal közpén­zen lomtalanítunk. A polgármestertől többek között azt is megtudhattuk, hogy a Prímagáz Rt. szerette volna kiépíteni a faluban a tar­tályos gázhálózatot, a kezdeti nagy érdeklődés azonban - a költségek hallatán - megcsap­pant. Legutóbb a Matáv négy nyilvános telefonfülkét épített a községben, a tűzoltószertárban kapott helyet a százas központ, és várhatóan még a tavasszal készülékhez jutnak az igénylők. Végezetül azt a félmilliót, amit a költségvetésben megtakarítot­tak, új útszakasz megépítésére, esetleg a közvilágítás korszerű­sítésére szánják. Cseh Béla — Heves, központ! Jó napot kí­vánok! - jelentkezik be rend­szeresen a már jól ismert, kel­lemes orgánumé hang a vonal túlsó végén. Vágó Istvánná két évtizede telefonközpontos He­vesen. Ez idő alatt sok élményt gyűjtött össze.- Régebben teljesen kézi kapcsolással működött a köz­pont - mondja. - Minden előfi­zetőt lámpa jelzett itt, a kapcso­lótáblán. A környező 17 telepü­lés 300 előfizetője tartozott hozzánk.- Hogyan igazodott el a bo­nyolult rendszerben?- Kétségtelen, nehéznek tűnt, mégis nagyon egyszerű és kezelhető volt, hiszen települé­senként rendszámmal látták el az áramköröket. Azt pedig is­mernünk kellett.- Mennyit kapcsolt egy mű­szakban?- Nagyon sokat, nem tudnám megmondani szám szerint. Még több munka akadt, amikor az előfizetők körét hatszázasra bővítették, amihez még az in- tervonal is hozzátartozott.- Egy-egy napon belül mikor volta „csúcs”?- A reggel 8-tól délután 4-ig tartó időszak volt zsúfolt, éjjel viszont kevesebb hívás futott be. Tovább gyarapodott a mun­kánk a térségi telefonhálózat bővítésével, ugyanis a közel négyezer előfizető - amíg nem kötötték be az automatikus táv­hívóhálózatot - hozzánk tarto­zott. Sokszor előfordult, hogy nem tudtuk kapcsolni például Boconádot vagy Tarnamérát, mert az összes áramkör foglal­tat jelzett, „égett a vonal”. Ak­kor csak annyit tehettünk, hogy nyugtattuk a hívót: „Sajnos, nem tudom kapcsolni a számot, mert foglalt a vonal”.- Szidásból mennyi jutott?- Jaj, nagyon sok. Valószínű, olyanoktól kaptuk, akik nem tudták megérteni, hogy mi is emberek vagyunk.- Türelmetlenek az emberek?- Nem mindenki. Aki egy kicsit tisztában van a mun­kánkkal, az türelmes, udvarias.- Este... — egy pillanat — vág a szavamba a központos, mi­után látómezején hívást jelez egy icipici, zöld színű „szema­for”, és a fülnek már megszo­kott hang szólal meg:- Tudakozó, jó napot kívá­nok! Tessék parancsolni!- Kérem, nincsen X. Y.-nak a Szerelem Alfréd utcában tele­fonja? - hángzik a kérdés.- Nincs - adja meg a választ, és elköszön. A zsinór visszake­rül a helyére, és máris jöhet a félbemaradt kérdés.- Esténként a nagy csendes­ségben netán udvarolnak-e te­lefonon a központos hölgyek­nek? - érdeklődöm nem kis kí­váncsisággal, aminek következ­tében nagy nevetés tör ki a je­lenlévő hölgyek körében. Elmondják, hogy valószínű­leg a hangjuk lehet szimpati­kus, mert bizony nem egy és nem két illető súgott érzéki bó­kokat a nagy éjszakában. De olyan is akad, aki azért hívja őket éjjelente óránként, hogy megkérdezze a pontos időt.- Dicsérő szó hallható-e a vonal végről?- Sokszor, nagyon sokszor. Azok a szavak jólesnek az ele­nyészően kevés gorombaság mellett. Ez is a munkával jár.- A már korábban lekötött, majd legutóbb a tárnái térség vonalainak megszűnésével mi­lyen szerep vár a központra?- Valóban, a közelmúltban a Tama mente nagyobb része be­került az automatikus távhívó­rendszerbe. Mi segédkezünk még Tarnaörs, Erk, Tarna- szentmiklós, Pély, Jászapáti távhívásainál, s ide tartozik még az egri manuális három vonal, a bejövő, valamint a tu­dakozó is. Az bizonyos, hogy ezután jóval könnyebb dolgunk lesz, de nem maradunk ezután sem munka nélkül. Az új rend­szerben nagyon sokan érdek­lődnek az új telefonszámok után, így a tudakozó vonalán továbbra is jelentkezik a már jól ismert hang: „Heves..., jó napot kívánok!”-cseh ­Emberi, állati fogyasztásra alkalmatlan Erdőtelken fertőtlenítik a helybéli ivóvízhálózatot Nagyon fontos, két község la­kosságát érintő munka kez­dődik ma délelőtt az erdö- telki-tenki közös vízműnél. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat elő­írása szerint fertőtlenítik az ivóvízhálózatot. Mint Oszlánczi István erdő­telki polgármester érdeklődé­sünkre elmondta, ez a munka szerdán éjfélig tart majd. Ez­úton is arra kérik a két szom­szédos falu lakóit, hogy az említett időszakban főzésre, ivásra ne a vezetékből vegye­nek vizet, mert az emberi és állati fogyasztásra alkalmat­lan. Csütörtök hajnaltól visz- szaáll a rend. Pillanatkép a művészről Amikor az ország egy távoli sarkában beszélgetünk, percek alatt felforrósodik körülötte a levegő. Káli, Abasárt úgy em­legeti, olyan ízzel, hogy még a legközömbösebb ember is felé fordul. Csak amikor Egerre te­relődik a szó, akkor komorul el:- Osztályidegennek bélye­gezve nem lehettem egri diák, de már kész művészként sem fogadott vissza a város. Kiállí­tási terveimet eddig rendre visszautasították, s ez nekem nagyon fáj, mert József Attila szavait kölcsönkérve: „Ó lélek, ez a hazám”, és mégsem lehet - mondja. Azután újra visszatér gondo­latban Hevesre, ahol született és élt 1958-ig, és amely min­den közeledését tárt karokkal fogadja.- Á katonaság után nyomo­mat veszítették - említi. - Az volt az álmom, hogy festő le­szek, de a főiskolán még idő­ben átnyergeltem a szobrász szakra.- És munkáid országszerte tanúsítják: érdemes volt!- Már hosszúra nyúlik az a lista, amely a Magyarországon és az elszakított területeken felállított szobraimat és egyéb műveimet dokumentálja. Van, amit közülük ledöntöttek, mint Nyíregyházán a Móricz-szob- rot, csúfoltak Drégelypalánkon a Szondi-szarkofággal, hogy „miért ilyen sovány”. Vannak kisebb méretű alko­tásai, és akadnak méretesebbek is, mint Budapesten a Taverna Szálló két oszlopára helyezett „szárnyas ló”, vagy a Éórum Szálló Bécsi Kávézójának ol­dalán elhelyezett tízméteres dombormű. Mindez József At­tilával, Kosztolányi Dezsővel, Thomas Mann-nal.- Heves megyei hűséged mégis mintha mindenekfelett állna.- A gyöngyösi Károly Ró- bert-szobor, a Hevesi Szociális Otthon udvarán elhelyezett „Ünnep 1972” alkotásom, a II. világháborús emlékművem, a parádfürdői szanatórium alatti tisztáson látható Me­nyasszonyládám, melyet 12 évig faragtam, mind szívem egy kedves darabja. De nem is lehet ez másként, hiszen első szoborélményeim is ide kötnek, ehhez a megyéhez, a hevesi templomhoz. Nekem kezdetben az volt a csoda, oda jártam mi- nistrálni, orgonát fújtatni, és Drobli László kántor úr ének­karában dalolászni. A Szent Kristóf-szobor, amely tartja a szószéket, ez a gyönyörű ba­rokk alkotás ma is bennem él. A másik diadal, amely Nepo- muki Szent János megmentését jelenti, az is ideköt. Már éppen esett le a templomkertben ez az 1700-as években készült szép­séges mű, amikor kézbe vettük és rendbe hoztuk. Tettem ezt akkora tisztelettel és szeretet­tel, amekkora engem ehhez a tájhoz köt. És ez csekélynek egyáltalán nem mondható. Sziki Károly Akkor jöhet a tánc... A hevesi Magiszter könyves­bolt fiatal tulajdonosai, Bárdi István és Csikós Tibor időről időre meghívják boltjukba a hazai könnyűzenei élet fiatal együtteseit. Legutóbb a „Soho-parti"-t látták vendégül. Sokan voltak kíváncsiak a há­rom fiatalra, akik - miközben fáradhatatlanul dedikáltak - arra is figyelmet fordítottak, hogy a körülöttük szűnni nem akaró tömeg jól szórakozzon. A három fiatalt a helyi Pizza de la Pisában látták vendégül ebédre, ahová a rajongók jó ré­sze is elkísérte őket. Az ott el­költött ebéd után Attila, Betti és Döme az Indiáner cukrászdában vendégeskedett. Vidám szín­foltjai voltak tehát néhány órára Hevesnek a Soho-parti tagjai, akik belopták magukat a fiata­lok és az idősebbek szívébe is. (m. cs.) Kö Pál: „Hevesi hűségem örök idejű”... Naponta fejet hajtanak az emlékmű előtt - Nemcsak a helybeliek, hanem a fa­luba érkezők is megállnak néhány percre az átányi emlékműnél, hogy emlékezzenek a má­sodik világháborúban elesett helybéli áldozatokra... fotó: mentusz károly

Next

/
Thumbnails
Contents