Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-03 / 78. szám
1995. április 3., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Meddig érhet a tamabodi takaró? A közel hétszáz lakosú Tarnabodon még a nyolcvanat sem éri el azok száma, akiknek munkahelye van. A segélyezetteken túl sokuknak életében sem volt munkahelye. A tényékhez hozzátartozik, hogy a faluban élőknek közel a fele cigány. Két évtized a telefonközpontban Már a besenyötelki találkozóra készülnek Összejövetelt tartottak a hevesi nyugdíjasklub tagjai. Az aktuális egészségügyi kérdésekről dr. Szegő Imre nyugalmazott főorvos tájékoztatta őket. Az idősekből álló kórus hamarosan fellépésre készül. Ott lesznek az április 8-án Besenyőtelken - az általános művelődési központban - megrendezendő nyugdíjaskórusok találkozóján. A mezőgazdaság idei támogatásáról... A tavasz első heteiben aktuális teendőiket vitatták meg a legutóbbi találkozójukon a hevesi kertbarátok. Rendezvényükre meghívták a város falugazdászát, Makó Sándort, aki a mezőgazdaság idei támogatási rendszeréről és az igényebevé- teli lehetőségekről tájékoztatta a résztvevőket. A költészet napján mesejátékkal lépnek fel A hevesi gyermekszínjátszó kör tagjai már az idei, költészet napi programra készülnek. Erdész Lászlóné tanárnő irányításával az alföldi városban előadják a Pásztor és a királylány című magyar népmesét. Ugyanezzel a darabbal lépnek majd fel április végén is, a Tehetséges gyermekekért alapítvány gálaestjén a kör tagjai. Az egri Gárdonyi Géza Színházban jártak A hevesi nyugdíjasklub tagjai a napokban az egri Gárdonyi Géza Színházban megtekintették a nagy sikerű Mágnás Miska című operettet. Az idős embereket különautóbusz vitte a megyeszékhelyre, és vissza Hevesre is. Esküvői fotókból nyílik ma kiállítás... Ma Hevesen a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ a helybéli Kodak-szalonnal közösen esküvői fotókból nyit kiállítást. A - különböző környezetben felvett - szép kivitelű képeket a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A feszítő valóságot tapasztalva, a gondos gazda szemléletét valló önkormányzat úgy próbál kijönni a minden ágazatban kevéskének bizonyuló költségvetésből, hogy még némi megtakarításra is számít, gondolva a még szűkösebb napokra is. Meddig nyújtózkodhatnak az idén a bodiak, mire lesz elég a 22 millió?- Igaz, már jó ideje túl vagyunk a költségvetési rendelet megalkotásán - tájékoztat Mór József jegyző -, most váltjuk aprópénzre annak tételeit. Azzal is számoltunk, hogy a gazdálkodásban egyre kevesebb lehetőségünk van, miután nem jutunk többletforrásokhoz sem. A csődveszély elkerülésének egyetlen módja a takarékosság. Kovács László polgármester „bevezet” az előtte lévő vaskos pénzügyi dosszié rejtelmeibe:- Már a bevételi oldal sem úgy alakult, ahogyan gondoltuk - mondja. - A tavalyi szinten maradt az iskolások normatív támogatása, ugyanakkor az ellátásuk jóval többe kerül, mint rég. Az igényjogosultak létszáma szerint több jövedelem- pótló támogatásra számítottunk. Igaz, van közel 400 ezer forint áthúzódó támogatás az iskolához, de annak a helye is megvan. A korábban megszabott 500 forintos kommunális adót most eltöröltük, és ugyanúgy a közkifolyók vízdíjaként betervezett 64 ezret is „ejtettük”, mert egyszerűen ezeket nem lehet behajtani. Ugyanakkor kénytelenek voltunk harminc százalékkal megemelni a térítésidíj-tarifát. így is a költségvetésnek csupán tíz százaléka a helyi bevétel. — Mégis, mire lesz elegendő a huszonkétmillió?- Először is azt szeretnénk, ha a közintézmények - az elmúlt évtizedekhez hasonlóan - megfelelő színvonalon működnének. Azután két nagyobb feladattal is birkózunk. Egyrészt a falut járható utakkal kell ellátni. A felújítást már tavaly megkezdtük, és most folytatjuk. Először a Gazdakör utcában, majd azt követi a többi. Másrészt a „Luca székeként” épülő tornatermet kétmillióból most be tudjuk fejezni. Elárulom, hogy ha két évvel ezelőtt szabványkifogás miatt nem utasítják el kérelmünket, akkor két és fél milliót követelt volna a 70 négyzetméteres tornaterem. Most viszont már négymilliót visz el a kasszából. Azután a lakosság régi jogos óhaját teljesítjük, mert házi gyógyszertárat helyezünk el az orvosi rendelőben. Nos, az óvodai konyha felújítása sem tűr halasztást, erre is félretettünk egymilliót. Arra is számoltunk, hogy emelkednek a közintézmények költségei és a közvilágítás ára is. Tekintettel a bodiak helyzetére, közel négymilliót terveztünk a szociálpolitikai támogatásokra. A gyermekétkeztetés térítési díjának 25 százalékát a testület magára vállalta, s szeptemberben a tankönyvekért sem kell fizetniük. Anyagiakkal támogatjuk a rendőrséget, a helyi máltai és vöröskeresztes szervezetet, de küldtünk segítséget a sarudi Horváth Enikő gyógykezelésére is. Átmeneti segélyezésre több futja most, bár az idén csak egyszeri alkalommal adunk az arra rászorulóknak. Akik keresettel rendelkeznek, azokat évente egyszer 15 ezer forint kamatmentes kölcsönnel segítjük, amelyet fél év alatt kell visszafizetni. Bodon is szerettük volna bevezetni az intézményes szemétszállítást, de annak terheit sem a lakosság, sem a testület nem vállalta. Viszont évi négy alkalommal közpénzen lomtalanítunk. A polgármestertől többek között azt is megtudhattuk, hogy a Prímagáz Rt. szerette volna kiépíteni a faluban a tartályos gázhálózatot, a kezdeti nagy érdeklődés azonban - a költségek hallatán - megcsappant. Legutóbb a Matáv négy nyilvános telefonfülkét épített a községben, a tűzoltószertárban kapott helyet a százas központ, és várhatóan még a tavasszal készülékhez jutnak az igénylők. Végezetül azt a félmilliót, amit a költségvetésben megtakarítottak, új útszakasz megépítésére, esetleg a közvilágítás korszerűsítésére szánják. Cseh Béla — Heves, központ! Jó napot kívánok! - jelentkezik be rendszeresen a már jól ismert, kellemes orgánumé hang a vonal túlsó végén. Vágó Istvánná két évtizede telefonközpontos Hevesen. Ez idő alatt sok élményt gyűjtött össze.- Régebben teljesen kézi kapcsolással működött a központ - mondja. - Minden előfizetőt lámpa jelzett itt, a kapcsolótáblán. A környező 17 település 300 előfizetője tartozott hozzánk.- Hogyan igazodott el a bonyolult rendszerben?- Kétségtelen, nehéznek tűnt, mégis nagyon egyszerű és kezelhető volt, hiszen településenként rendszámmal látták el az áramköröket. Azt pedig ismernünk kellett.- Mennyit kapcsolt egy műszakban?- Nagyon sokat, nem tudnám megmondani szám szerint. Még több munka akadt, amikor az előfizetők körét hatszázasra bővítették, amihez még az in- tervonal is hozzátartozott.- Egy-egy napon belül mikor volta „csúcs”?- A reggel 8-tól délután 4-ig tartó időszak volt zsúfolt, éjjel viszont kevesebb hívás futott be. Tovább gyarapodott a munkánk a térségi telefonhálózat bővítésével, ugyanis a közel négyezer előfizető - amíg nem kötötték be az automatikus távhívóhálózatot - hozzánk tartozott. Sokszor előfordult, hogy nem tudtuk kapcsolni például Boconádot vagy Tarnamérát, mert az összes áramkör foglaltat jelzett, „égett a vonal”. Akkor csak annyit tehettünk, hogy nyugtattuk a hívót: „Sajnos, nem tudom kapcsolni a számot, mert foglalt a vonal”.- Szidásból mennyi jutott?- Jaj, nagyon sok. Valószínű, olyanoktól kaptuk, akik nem tudták megérteni, hogy mi is emberek vagyunk.- Türelmetlenek az emberek?- Nem mindenki. Aki egy kicsit tisztában van a munkánkkal, az türelmes, udvarias.- Este... — egy pillanat — vág a szavamba a központos, miután látómezején hívást jelez egy icipici, zöld színű „szemafor”, és a fülnek már megszokott hang szólal meg:- Tudakozó, jó napot kívánok! Tessék parancsolni!- Kérem, nincsen X. Y.-nak a Szerelem Alfréd utcában telefonja? - hángzik a kérdés.- Nincs - adja meg a választ, és elköszön. A zsinór visszakerül a helyére, és máris jöhet a félbemaradt kérdés.- Esténként a nagy csendességben netán udvarolnak-e telefonon a központos hölgyeknek? - érdeklődöm nem kis kíváncsisággal, aminek következtében nagy nevetés tör ki a jelenlévő hölgyek körében. Elmondják, hogy valószínűleg a hangjuk lehet szimpatikus, mert bizony nem egy és nem két illető súgott érzéki bókokat a nagy éjszakában. De olyan is akad, aki azért hívja őket éjjelente óránként, hogy megkérdezze a pontos időt.- Dicsérő szó hallható-e a vonal végről?- Sokszor, nagyon sokszor. Azok a szavak jólesnek az elenyészően kevés gorombaság mellett. Ez is a munkával jár.- A már korábban lekötött, majd legutóbb a tárnái térség vonalainak megszűnésével milyen szerep vár a központra?- Valóban, a közelmúltban a Tama mente nagyobb része bekerült az automatikus távhívórendszerbe. Mi segédkezünk még Tarnaörs, Erk, Tarna- szentmiklós, Pély, Jászapáti távhívásainál, s ide tartozik még az egri manuális három vonal, a bejövő, valamint a tudakozó is. Az bizonyos, hogy ezután jóval könnyebb dolgunk lesz, de nem maradunk ezután sem munka nélkül. Az új rendszerben nagyon sokan érdeklődnek az új telefonszámok után, így a tudakozó vonalán továbbra is jelentkezik a már jól ismert hang: „Heves..., jó napot kívánok!”-cseh Emberi, állati fogyasztásra alkalmatlan Erdőtelken fertőtlenítik a helybéli ivóvízhálózatot Nagyon fontos, két község lakosságát érintő munka kezdődik ma délelőtt az erdö- telki-tenki közös vízműnél. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat előírása szerint fertőtlenítik az ivóvízhálózatot. Mint Oszlánczi István erdőtelki polgármester érdeklődésünkre elmondta, ez a munka szerdán éjfélig tart majd. Ezúton is arra kérik a két szomszédos falu lakóit, hogy az említett időszakban főzésre, ivásra ne a vezetékből vegyenek vizet, mert az emberi és állati fogyasztásra alkalmatlan. Csütörtök hajnaltól visz- szaáll a rend. Pillanatkép a művészről Amikor az ország egy távoli sarkában beszélgetünk, percek alatt felforrósodik körülötte a levegő. Káli, Abasárt úgy emlegeti, olyan ízzel, hogy még a legközömbösebb ember is felé fordul. Csak amikor Egerre terelődik a szó, akkor komorul el:- Osztályidegennek bélyegezve nem lehettem egri diák, de már kész művészként sem fogadott vissza a város. Kiállítási terveimet eddig rendre visszautasították, s ez nekem nagyon fáj, mert József Attila szavait kölcsönkérve: „Ó lélek, ez a hazám”, és mégsem lehet - mondja. Azután újra visszatér gondolatban Hevesre, ahol született és élt 1958-ig, és amely minden közeledését tárt karokkal fogadja.- Á katonaság után nyomomat veszítették - említi. - Az volt az álmom, hogy festő leszek, de a főiskolán még időben átnyergeltem a szobrász szakra.- És munkáid országszerte tanúsítják: érdemes volt!- Már hosszúra nyúlik az a lista, amely a Magyarországon és az elszakított területeken felállított szobraimat és egyéb műveimet dokumentálja. Van, amit közülük ledöntöttek, mint Nyíregyházán a Móricz-szob- rot, csúfoltak Drégelypalánkon a Szondi-szarkofággal, hogy „miért ilyen sovány”. Vannak kisebb méretű alkotásai, és akadnak méretesebbek is, mint Budapesten a Taverna Szálló két oszlopára helyezett „szárnyas ló”, vagy a Éórum Szálló Bécsi Kávézójának oldalán elhelyezett tízméteres dombormű. Mindez József Attilával, Kosztolányi Dezsővel, Thomas Mann-nal.- Heves megyei hűséged mégis mintha mindenekfelett állna.- A gyöngyösi Károly Ró- bert-szobor, a Hevesi Szociális Otthon udvarán elhelyezett „Ünnep 1972” alkotásom, a II. világháborús emlékművem, a parádfürdői szanatórium alatti tisztáson látható Menyasszonyládám, melyet 12 évig faragtam, mind szívem egy kedves darabja. De nem is lehet ez másként, hiszen első szoborélményeim is ide kötnek, ehhez a megyéhez, a hevesi templomhoz. Nekem kezdetben az volt a csoda, oda jártam mi- nistrálni, orgonát fújtatni, és Drobli László kántor úr énekkarában dalolászni. A Szent Kristóf-szobor, amely tartja a szószéket, ez a gyönyörű barokk alkotás ma is bennem él. A másik diadal, amely Nepo- muki Szent János megmentését jelenti, az is ideköt. Már éppen esett le a templomkertben ez az 1700-as években készült szépséges mű, amikor kézbe vettük és rendbe hoztuk. Tettem ezt akkora tisztelettel és szeretettel, amekkora engem ehhez a tájhoz köt. És ez csekélynek egyáltalán nem mondható. Sziki Károly Akkor jöhet a tánc... A hevesi Magiszter könyvesbolt fiatal tulajdonosai, Bárdi István és Csikós Tibor időről időre meghívják boltjukba a hazai könnyűzenei élet fiatal együtteseit. Legutóbb a „Soho-parti"-t látták vendégül. Sokan voltak kíváncsiak a három fiatalra, akik - miközben fáradhatatlanul dedikáltak - arra is figyelmet fordítottak, hogy a körülöttük szűnni nem akaró tömeg jól szórakozzon. A három fiatalt a helyi Pizza de la Pisában látták vendégül ebédre, ahová a rajongók jó része is elkísérte őket. Az ott elköltött ebéd után Attila, Betti és Döme az Indiáner cukrászdában vendégeskedett. Vidám színfoltjai voltak tehát néhány órára Hevesnek a Soho-parti tagjai, akik belopták magukat a fiatalok és az idősebbek szívébe is. (m. cs.) Kö Pál: „Hevesi hűségem örök idejű”... Naponta fejet hajtanak az emlékmű előtt - Nemcsak a helybeliek, hanem a faluba érkezők is megállnak néhány percre az átányi emlékműnél, hogy emlékezzenek a második világháborúban elesett helybéli áldozatokra... fotó: mentusz károly
