Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-19 / 91. szám
1995. április 19., szerda Nyugdíjasok Fóruma 9. oldal I • • Öreg munkaerő nem vén munkaerő A munkahelyekéit folytatott versenyben az idősebbek komoly hátránnyal indulnak a fiatalokkal szemben. Sok helyütt ugyanis a jelentkezők kiválasztásakor nem csak a teljesítőképességet, a képzettséget nézik, hanem az életkort is. A magasabb kordáknak tehát különösen érdemes megszívlelniük a tapasztalatot: felvételre pályázva nemcsak az a fontos, hogy mivel, hanem az is, hogy milyen formában érvelnek önmaguk mellet. Már csak azért is, mert napjainkban - nyugati mintára - mind több nagy cég alkalmaz grafológusokat az ajánlatok elbírálására. Az álláskérelmeket csak akkor írjuk kézzel, ha ezt a címzettek előre kikötötték. Ellenkező esetben folyamodjunk inkább szövegszerkesztőhöz, amivel egyben azt is jelezzük, hogy ismerjük annak használatát is. Fontos az íráskép; a margó se nagyobb, se kisebb ne legyen a normálisnál. Főként a jobboldali margóra ügyeljünk. Ha szűk, arra következtethetnek belőle, hogy türelmetlenek, meggondolatlanok vagyunk. Kézírásnál ne engedjük, hogy fel-le kalandozzanak soraink: a girbe-gurba írás az összpontosítás hiányáról árulkodik. Ne írjunk se apró, se föltűnően nagy betűkkel; az előbbi önbizalom hiányára, az utóbbi nagyképűségre utal. Vigyázzunk a helyesírásra, inkább nézzünk utána egy-egy szó helyes formájának, mintsem hiba maradjon a szövegben. Gondosan tegyünk ki minden írásjelet, mert a helyesírási szabálysértések alaposságunkat, felkészültségünket kérdőjelezi meg. Az aláírásnak minden életrajzon, pályázaton kézírásosnak kell lennie. Ha az egész beadványt kézzel írtuk, az aláírás lényegesen ne térjen el a kézirat egészétől. Egyéniségünket ne tüntessük el belőle, de ne is hangsúlyozzuk túl, mert a munkaadók sem szürke egereket, sem felfújt hólyagokat nem szívesen alkalmaznak. Ami pedig a tartalmat illeti: kis ország vagyunk, sehol nem mondhatjuk magunkat messziről jött embernek, aki azt mond, amit akar. Életpályánk, szakképzettségünk bemutatásakor már csak ezért is ragaszkodjunk a valósághoz. Takarékoskodjunk a jelzőkkel - az egyszerű tényközlés ugyanis sokkal jobb benyomást kelt, mint az öndicséret. Bácskai Tamás (Ferenczy Europress) Hetvennégy esztendősen a színpadon Kató néni a pódiumon Kati néni a színpadon is úgy beszél és úgy mozog, mint az életben, pedig már ugyancsak eljárt felette az idő, de a fiatalnak maradt lelke nem akar tudomást venni az elszálló évekről. Hangja még mindig őriz valamit hajlékony fiatalságából, ami kellemes visszhang a múltból, de elmaradhatatlan botjával a kezében, már itt a letagadhatatlan jelen, amire támaszkodik fájó lábával. Mégis szerepet vállal a színpadon, vele megy a bot, mert csak fél lábára sántít, de emlékező lelke, szelleme nem sérült, nem tud öregedni - visz- szahívja a színpadra -. Vámom kellett, amíg szereplő társaival befejezi a hangulatos aratójelenetet, hogy beszélgetésre hívjam a könyvtárba... Ide, már köznapi ruhában jelenik meg, de ennek is van némi ünnepélyes hangulata, mert egy kis kartonból vágott névtáblácskát visel feltűzve, ezzel a nyomatott felírással: KATÓ. Gyakran látni ezen a napon, a körzeti nyugdíjasok fesztiválján, hogy a besenyőtelki asszonyok a rendezők szerepét is vállalják a meghívott vendégek eligazítására. Nem véletlen, hogy Kató néni kiveszi részét ebből a szerepkörből is, hiszen szívből szolgálja mindenütt a közösség ügyét, ilyenkor inkább mosolyog, nem tételezné fel senki róla, hogy nem éppen egészséges az egyik lába. Amikor jó ügyet szolgál valaki, akkor nem a lába irányítja. Minden szépnek és jónak áldozat is az ára. Látom arcáról, hogy nem teher számára ez a beszélgetés. Hát, kérdezem, mióta lett segítőtársa a bot, és nem akadályozza-e színpadi fellépésében? Meglepő a válasz, mert éppen egy pesti színházlátogatás során szenvedett balesetet, és a csípőtörés nem gyógyult rendesen, így szorult mankóra, de ez nem akadályozza, hogy szerepekben fellépjen, olykor még versek előadására is vállalkozik. Addig hallgat a bot. A besenyőtelki színpadon láttam először Kató nénit az aratójelenetben, és meglepett keresetlen, közvetlen beszéde, mintha csak a konyhából lépett volna elő, hogy szóba álljon az emberekkel. Színt, eredetiséget hozott megjelenésével. Hangja, mozgása elfelejtette velünk kezében a botot, csak arra figyeltünk amit mond, és ahogyan ejti a szót. Elmondása szerint már kislány kora óta kitűnt szavalataival, jó tornász volt, de járatos a mesemondásban is. Bár akadt dolga édesapja (Magda Lajos) vendéglőjében, amely a Kakas nevet viselte, mégis jutott idő szereplésre. Visszaemlékezik egy nevezetes előadásra, 1946-ban, amely Árpádházi Boldog Margitról szól. Muhi virág volt a címe. Dulejka dada szerepét játszotta, de még egy apáca szerep is kijutott neki. Még emlékezik a Muhi virág című színdarab dada szerepére, amelyet nagy kedvvel játszott. Csak néhány röpke szót tudok lejegyezni abból, amit ő folyékonyan mond el, mintha csak tegnap tanulta volna ezt a drámai szöveget: „Az idő már későre jár... Neked adtam éji mézem... Földanyád is alszik régen... Tűzanyád sincs itt már véled... Holdnak ezüst fátyla rég a vizekre borul...” Nem csak a saját szerepét tudja kívülről, de még visszaidéz a másokéból is. A regösök például ezt mondták kórusban: „valahol messze Dalmata földön, egy ősi mécses pislog az éjben, ringó bölcsőnél virraszt egy asszony, hazatekint köny- nyes szemével, Dalmata csókját kicsinye hordja, az égre néz föl titkon, zokogva... Uram, királyom, neked ajánlom”. Ez a színmű hét előadást ért meg, de 1946. március 15-én Egerben csak úgy adhatták volna elő, ha a teljes jövedelem a tanács kezébe kerül. A helybéli plébános érthető módon nem egyezett bele. Másképp is jöttek a nehéz évek, édesapjára, a vendéglősre és a szocializálás esztendőiben az egész család a kizsákmányolok bélyegét viselte. Az sem javított helyzetén, hogy férjhez ment Szabó László darukezelőhöz, egyik karján a gyerekkel végezte házi teendőit, hogy minden követelménynek eleget tegyen. Megélte azt is, hogy olykor még kenyér sem jutott nekik a szövetkezeti boltból... A fekete évek után jött egy kis szünet két nyomorúság között. Most túl a hetvenen, négy gyermek édesanyja, hét unoka dédije, és jut ideje, hogy a Pávakör tagjaként kivegye részét a község művelődési életében. Szavalatokra vállalkozik, szerepet tanul színpadi jelenetekre, de olyan adottságokkal megáldott alkat, hogy rendezői utasításokra nem kell figyelnie, mert vezérli őt a természetes művészi ösztön. A figyelő érzék és jó szem ott lesi el a nagy pillanatot, az egyszerű emberek életének szürke napjai között... Kató néni mindig talál alkalmat arra, hogy segítsen a közösségnek. Nem vonta ki magát akkor sem a feladatvállalás alól, amikor hozzá kellett já-« mini tésztával, süteménnyel a nyugdíjasok körzeti fesztiváljának a rendezéséhez. Saját lábán jött át a szomszédos épületből, hogy személyesen hozza át tálcáján letakarva a vendégek tiszteletére felajánlott finomságokat. Szabó Lajosné MAMA klubnak nevezi a kört, ahol hetente összejönnek, hogy ne felejtsék a szép szó igézetét, de anyáskodnak Besenyőtelek néphagyományai fölött, nem hagynak veszendőbe egyetlen szemet se, amelyből új élet sarjad az emlékezetben. Gál Elemér Ha megnyílnak az ajtók... Az ünnepek múltával némelyek kiürültnek érzik magukat, mások feltöltekezve élményekkel, telítve erőforrással, bizalmukat vetik a jövőbe. A húsvéti életöröm alapja a belső hitből fakad, s ez a hit ajándék, ami nélkül aligha beszélhetünk boldog, bizakodó életről. Milyen sokan bezárkóztak lakásaikba, az ünnepeken talán ki sem moccannak. Mondhatnék, a tanítványok is ugyanezt tették, mármint bátorság és hit nélkül. A bezárkózottság idején végbement a nagy misztérium, a feltámadás, amely a döbbenet erejével hatott mindenkire. Az egyik tanítvány olyannyira hitetlen volt, hogy a megelevene- dés tényét csak úgy volt hajlandó elhinni, ha a sebeket közvetlenül megérinthette. A mi hitünk töredékes a tanítványokéhoz képest. Mi nem láthattuk azokat az akár kézzel fogható csodákat, amelyeket ők az első században átélhettek. Kétezer év múltával annál inkább át kell esnünk nekünk is a kétségeken és megnyugvásokon, a lelken- dezés és hitetlenség fokozatain, vagyis a lelki-szellemi élet minden megrázkódtatásán, mert a körülmények sokszor Jézus Krisztus ellen szólnak. Azok az emberek, akik földi jólétben, világi mámorban élnek, esetenként még a hívőket is meg tudják téveszteni hitükben, sőt akár ellenségeskedést is szítanak. Tamáshoz hasonlatosan a jövőben is lesznek nehezen hívők, akik megtévesztve, bátor- talanítva, lelkűk minden korábbi békéjét és hitét önmaguk- tól elvetik, mígnem egy soron következő betegség ágyhoz kötöttségében és kiszolgáltatottságában megtapasztalhatják a krisztusi személyes jelenlétet, ami által felgyógyulhatnak. Mindössze azt kel! észre venni, hogy a gyógyulás miként ment végbe, nem kicsinyítve az ápoló személyzet áldásos tevékenységét! Aki így vizsgál ösz- szefüggéseket, az rá is talál a lényegre, és az emberi erőfeszítéseknek már nem tulajdonít olyan nagy fontosságot, mert ráeszmélhetett a természetfelettire, s attól kezdve hisz, és bizodalma van Teremtöjében, földi zarándoklatának elhívójá- ban. Amíg a krisztusi korban a lakás volt az elreteszelt, bezárt ajtókkal, az ma valamennyiünk szíve-lelke, amely a szellemiekben nem enged bebocsátást. Hogyne áhítoznánk az ilyen zárkózott állapotban a „Ne féljetek!" és a „Béke legyen veletek!" szelíd szózatot, amely nélkül elveszettnek, alámerült- nek, örökös kétkedőnek, zsörtö- lődőnek tudhatjuk magunkat. A jövőben is lesznek olyanok, akik a csodát várják, mert csak akkor hajlandók hinni, ha látnak... Abban az időben Tamás ezt hallotta, miután ujjait a sebhelyekre tette: „Te most hiszel, de mondom neked: Boldogok akik nem látnak, és mégis hisznek!" Mi sem vagyunk egy hajszállal sem jobbak, mint az egykori tanítványok. Elcsüggedtünk, kicsinyhitűségünkben kételyekbe bocsátkozunk, tépelő- dünk, rágódunk, ha nem egészen úgy mennek a dolgaink, ahogyan elképzeltük. Esetenként mi is bezárkózunk, mint csiga a házába, és sem a belső, sem a külső világról nem akarunk tudni, ha látszólagos ellentmondások merülnek fel. S akiről azt gondoljuk, hogy eltávozott tőlünk, közel van hozzánk, csak - nem mint az első században testileg láthatóan, hanem - szellemileg! Már Magdolnának is azt kell mondania: „Asszony, ne nyúlj hozzám!". Ugyanis átszellemült test volt az, amelyet láthatott, és amely embertesti érintésre nem volt alkalmas. Amikor később tanítványaihoz a bezárt helyiségbe érkezett, már megengedte, hogy mint testet észleljék a sebekkel. Amíg testileg élt az emberek között, nem tudatosodott mindenki előtt istenszerű lénye, vagyis az, hogy olyan erők és tulajdonságok birtokosa, melyekkel a mindennapok embere nem rendelkezik. Ha nem következett volna be a dicsőséges feltámadás, és nem tartotta volna meg valamennyi korábbi ígéretét, akkor egy hónap sem telt volna el, tanítványai rögvest visszatértek volna eredeti foglalkozásukhoz, és a Vele átélt eseményeket csak álomnak tekintették volna. Mivel azonban még egyéb csodákat és jeleket is tett az életükben, megnyitván szellemi szemüket és fülüket, a legkisebb megrázkódtatás nélkül dacolni tudtak minden eljövendő veszedelemmel, amelyeket az akkori körülmények és a tanítói hivatásuk a felszínre sodort, beleértve a keresztényüldözést és a mártírhalált. A feltámadás után negyven napig a követői körében marad, megerősíti őket, és szemük előtt lezajló mennybemenetelével megpecsételi missziós tevékenységét. Át- szellemesedve istenlényének Forrásához visszatér. Mi, akik itt maradtunk viszontagságos körülmények között, látszólagos távollétében, arra emlékezünk, amit 0 egykor mondott övéinek: „Egy kevés ideig nem láttok engem, de rövid idő múlva újra látni fogtok!" Addig pedig bennünk él a szívünkben, cselekedeteinkben. Patkós Attila A dal újra kihajt minden évben Ezen a tavaszon Besenyőtelek adott otthont a Körzeti Nyugdíjas Találkozónak, amelyen a helyi költő, Csobáné Mlinkó Terézia saját költeményével köszöntötte a találkozó lelkes szereplőit. Kalóz András Besenyőtelek polgármestere megnyitó beszédében hangsúlyozta „bár vendéglátásunk szerény, de szívünk nagy” - ezen szavaival előlegezte a meleg fogadtatást, hogy mindenki bensőséges összejövetel légkörében érezhesse magát. Tófalusi Emil a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetségének elnöke köszönti a pódiumra lépő négyszáz szereplőt, akik ajándékként hozzák kultúrájuk forrás vidékéről a dalt, a költői üzenetet, a zenét és az elődöktől örökölt hagyományt. A rájuk váró feladatok jogán a besenyőtelki Pávakör nyitja meg a találkozót Kriston Andrásné Emlékezzünk című saját versével. Ezt követi Nagy Antalné ci- terajátéka, és Bozsik Józsefné szavalata. A Visszaemlékezés régi aratásokra című jelenetet besenyőtelki asszonyok adják elő, amelynek újszerűsége, hogy nők vállalkoztak a férfi szerepekre is. Dal és tánc fogja körül az aratás ünneppé emelt mozzanatait, amit a játékos kedvű besenyőtelkiek leleményességgel és hangulatteremtő játékossággal visznek színre. Értékét növeli, hogy a koreográfia is az övék. A nagykovácsiak színes népdalcsokorral jelentkeztek, és két szavalójuk kiemelkedett hatásos versmondásával. Füzesabony küldöttei meglepetést hoztak, szatirikus szövegük (ismert dallamokra) kifejezően jellemezte a nyugdíjas élet sorsverte állapotát, amit csak humorral lehet elviselni. „Ennyi nyugdíjért a föld se fog befogadni” - hangzott egy sor tréfás rigmusaikból. Koppány Ká- rolynét dicséri a szellemes szöveg. Heves szereplői kulturált versmondással mutatkoztak be, kórusszámaik és a cigánydalok előadása nagy sikert arattak. Poroszló „Lila Akác” együttese eredeti népdalaival vidám hangulatot teremtett, a közönség is velük énekelt. Sajószentpéter- ről egymagában jelentkezett Szedlacsek Lajos énekes, akinek erőteljes tenorhangja majd nem repesztette a falakat, mikrofonra sem volt szüksége. Újhelyi Lajosné szavalata és Suszter Istvánné mesemondása után Mezőszemere, Verpelét és Egeifarmos színpompás népdalaival zárul a műsor. Kiemeljük Verpelét művészi együttesének műsorát, amely magasfokú előadásmódjával elnyerte a közönség rokonszenvét. Külön érdemük, hogy a Távolból című Petőfi vers dallamára elindították új szöveggel a Nyugdíjasok indulóját. A rendezvény lelkes szervezője dr. Balogh Ernőné segítőtársaival együtt, Úri József, Úriné Szászi Ilona, Poczok Miklósné, akik nélkül nem lett volna emlékezetes ez a színvonalas műsor. (g.l.) Miként tisztulhat a lélek? Dombi Ferenc inárcsi plébános többször ütközött össze hajdani hivatali feletteseivel, mert szerinte - s ebben feltétlenül igaza van - a szolgálat és a küldetés sokkal magasabb rendűbb, mint a vak engedelmesség. Levelek ezreire válaszol, közvetítve a Hang reagálásait. A tanácsok lényege az, hogy kerüljük az önzést, a hatalomvágyat, az egymásra acsargást, s kizárólag arra koncentráljunk, hogy minél közelebb jussunk a Teremtőhöz. A neves pappal találkozhatnak az érdeklődők - az Egri Egészség és Környezetvédő Egyesület szervezésében - ma délután 4 órakor az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium (Ifjúság út 2.) ebédlőjében. Ä vendéggel Pécsi István, újságunk lap- szerkesztője készít nyilvános interjút, lehetővé téve a lélektisztító vitát, együttgondolkodást is. Az ott lévők megismerkedhetnek a Biblia örökérvényű, magvas igazságaival, a nem ártás, a segítés, a megbocsátás mindannyiunkra kötelező regulájával, amelyet feltétlenül be kell tartanunk ahhoz, hogy fejlődésünk meglehetősen rögös útján előbbre lépjünk. Úgy, hogy nem csapjuk be önmagunkat, és kritikusan értékeljük cselekedeteinket. Az egyesületi tagok arcképes igazolványuk felmutatásával ingyenesen juthatnak be a programra. Új jelentkezőket a helyszínen készséggel fogadnak.
