Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-19 / 91. szám
1995. április 19., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Ingyenbiztosítás Meglepetve és felháborodva olvastam a Heves Megyei Hírlapban a fenti címmel a Nap Híreiben ez év március 6-án megjelent közleményt, mely szerint az AB-Aegon Általános Biztosító Rt.-nek a múlt ‘évben a lakásbiztosításokból befolyt ösz- szegből - káreseményre - még a felét sem kellett kifizetnie a biztosítottak részére. S milyen nagylelkűek. 3582-en ingyen kapják a lakásbiztosítást, s egy személy hatmillió forint értékű lakást nyert. Úgy tüntetik fel nagylelkűségüket, mintha a saját pénzükből tennék ezt, holott ezt többek között sok-sok megnyúzott család pénzéből teszik, ahelyett, hogy igazságosan mindenkinek csökkentették volna az idei biztosítását. Ennek ellenére az épületbiztosítást 12,9 %-kal, az ingóságot 22,5 %-kal emelték meg. Kérem Önöket, hogy a díjak megállapításánál mindig a kiskeresetűek 10-20 ezer forintját, s ne a 60-300 ezer forintot keresőket vegyék figyelembe, és ne legyenek nagylelkűek a biztosítottak pénzén, hanem a túl- nyerészkedést mindenkinek arányosan fizessék vissza. Majoros Bernát Eger, Móricz Zs. u. 20. Csúfos gyöngy a szemétdombon Van Egerben - ebben az ékszerdobozban - a sok gyönyörű műemléken kívül egy újkori szépség, a „Flóra” háromcsillagos hotel. Két éve figyelem, hogy környezetéért senki nem tesz semmit. A gyógyszálló északi és keleti oldalához csatlakozó volt tisztasági fürdő helyén egy bozótos szemétdomb és gödör van. A kiépített autóbu^-parko- lóba sok más városból és külföldről érkező utasokra nem tesz jó benyomást e látvány. Turisták ők, akik azért jönnek, hogy szépet lássanak és jól érezzék magukat városunk gyógyfürdőjében. A jelenlegi látvány azonban visszataszító. Az illetékesek még a kora tavasszal gondoskodhatnának a környezet rendezéséről, egyszerűen a törmelékek odaszállí- tásával és elteríttetésével. A téli fürdő megmaradt betonfalait ízléses plakátokkal lehetne fedni, vagy futóborostyán egy-két év alatt eltakarná a falakat. Másik bosszantó dolog a helyi járatú autóbuszok ablakainak teljes beborítása. Javaslom, hogy a hátsó ablakfelületnek csak a felső harmadát, a kilátás zavarása nélkül engedjék fedni hirdetésekkel, s az oldalablakokat is. Rátkai György Eger, Lőcsei u. 16. Határrészek, hegyközségek dűlőnevekkel és táblákkal Mostanában gyakran olvassuk az újságokban és halljuk a rádióban, hogy újra megalakulnak a hegyközségek. A közelmúltban valamelyik vasárnap reggel hallgattam a Petőfi adón Perjés Klára műsorát, amelyben a földrajzi nevek átmentéséről mondták el véleményüket. Ő és a többi hozzászóló szerint a szocialista mezőgazdaság átszervezésével a dűlőrendszer felbomlott, táblákat alakítottak ki. Az üzemi nyelv betűvel és számmal jelölte a földterületeket. Szerencsére sok helyen még a régi elnevezés is él, a traktorosok és a ' szőlőművelést, egyéb földmunkákat végzők sokszor ennek alapján tájékozódnak a határban. Ezekkel a nevekkel örökségünket őrizzük, mert ha elpusztítjuk, az olyan tett, mintha a régészeti leleteinket szántanánk be a föld alá. A műsorban megszólalt még egy vidéki tanítónő, aki „családi legendáriumában” szűkebb környezetéről mindent feljegyzett, mert felejt az ember. Szerinte e nemes törekvést támogatnunk kell, hogy a jövő generációjának üzenetet hagyhassunk. Valami apró jelet, aminek nyomán eligazodhassunk. Egy alkalommal volt a gyöngyösi Városszépítő és -védő Egyesület évi közgyűlése, ahol mint tag, én is jelen voltam. A gyűlésen is elhangzott többek között, hogy a régi utcanevek, határrészek, dűlőnevek nem mehetnek feledésbe, és ezeket át kell menteni az utókornak. Én, mivel idős nyugdíjas, ráérő és irkálgató ember vagyok, elhatároztam, hogy ösz- szegyűjtöm a városom határában volt hegyközségek és dűlők neveit. Össze is gyűjtöttem szám szerint 87 nevet. A gyűjtés nem volt nehéz feladat, mert én fiatal éveimben úgyszólván minden határrészt összejártam, mert sokat dolgoztunk napszámban, és az egyik gazdámnak itt volt szőlőföldje, a másiknak pedig máshol. Minden hegyközségnek volt hegybírója, akit a gazdák választottak meg, és aki csak büntetlen előéletű ember lehetett. A hegyközségekben hegyőrök (szőlőpásztorok) voltak, akik csak katonaviselt emberek lehettek, mivel lőfegyverrel voltak felszerelve. Sok hegyközségben volt pásztorkunyhó (csőszkunyhó), ami kőből vagy téglából épült. A kunyhóban volt egy kis szoba, amiben a hegyőr lakott, és volt egy nagy tágas előtér, ahol eső vagy vihar idején a környéken dolgozók meghúzódhattak. Ha a csősz zsiványt fogott el, köteles volt a hegybíró házához bekísérni, ahol megzá- logolták az illetőt (mondjuk, ha volt nála puttony vagy kosár, azt elvették tőle). Ha súlyosabb volt a bűncselekmény, akkor átadták a rendőrségnek vagy a csendőröknek. Általában majdnem minden hegyközség neve utalt valamire. Volt például a Zsobrák hegyközség (ahol nekünk is volt szőlőnk). Még nagyapám mesélte gyermekkoromban, hogy a Zsobrák azért kapta azt a nevet, mert erre valaha betyárok (zsebrákok) tanyáztak, és azokról kapta a nevét. Lábalatti hegyközség. Közel volt a városhoz (láb alatt volt), és sok volt ott a lopás. „Orénusz” latin szó, magyarul könyörgés. Abban a dűlőben volt a plébános szőlője, így lett Orénusz. „Hármasdomb” a magyar címerben levő hármas halomtól kapta a nevét, mivel három domb volt a környéken. „Kertmegi” a kertek alatt volt, a város szélén. Az Oroszi, Tarjányi, Soly- mosi, Rédei, Visontai hegyközségek valószínűleg a közeli falvak közelsége miatt kapták ezt az elnevezést. „Kőkút” kőkávás kút volt a dűlőben. „Forró” nagyapám szerint azért kapta ezt a nevet, mert olyan távol volt a várostól, mire kigyalogoltak oda, akkor már forrón sütött a nap. „Érseki”, „Püspöki” - valamikor a püspöki uradalomhoz tartoztak, innen a név. „Jeges”: sokat volt arra jégverés. „Kármélusi” hegyközség: ott van a Kármel-hegyi Boldogasszony kápolnája. „Tóli” - valaha nagy tó volt arra. „Papjussi”: valamikor a paptól jussolták valakik. Hogy a „Farkasmály”, „Nyúlmáj”, „Rózsamáj”, „Lencsemály”, „Középmál” miről kapták neveiket, azt talán a legidősebb gyöngyösi szőlősgazdák sem tudnák megmondani. „Hanyattlöki” - ott gondolom, hogy hanyatt löktek valakit. Hogy a kakasok hogyan táncolhattak a „Kakastánc” dűlőben, azt viszont nem tudhatjuk. A „Zsobráki part” arról volt híres, hogy ott próbálták ki a lovakat. Amelyik ló több kerékkötéssel felhúzta a szekeret a Zsobráki parton, az már igazi ló volt. „Rajcsúr” - ott volt a huszárok lovaglóhelye. „Túrkövesi” - horolás közben mindig kőbe akadt a szerszám, s általában piros színű kő volt. „Képes” dűlő - Mária-kép volt ott. Most felsorolom az összegyűjtött hegyközségek és dűlők neveit, amik Gyöngyös környékén voltak: Felső Sárhegyi, Felső Eke, Alsó Eke, Plága, Kakastánc, Alsó Sárhegyi, Babinka, Orénusz, Bajna, Visontai, Farkasmály, Kalapos, Csókási, Nagyvölgyi, Szurdoki, Nyúlmáj, Kutyaló, Öreg halászi, Kis halászi, Baktai, Középmái, Kő- kút-laposi, Püspöki, Öreg-piispöki, Rózsamáj, Lencsemáj, Fiatal-püspöki, Erdő Lábalatti, Rajcsúr, Tóli, Körtélyes, Erdő, Felsö-kert- megi, Papé, Alsó-kertmegi, Dézsmadűlő, Gárdony, Zsobrák, Lapos, Bal-toka, Toka, Közép-toka, Oroszi, Óreg-oroszi, Deli, Fiatal-oro- szi, Bányadomb, Ragyogó, Érseké, Tarjányi, Szárazvöl- gyi-tarjányi, Tűzkövesi-tarjá- nyi, Piros kutas dűlő, Képes-dűlő, Hosszú, Sárgapart, Aranysasi, Paflagónia, Sárhegyoldal-Pincési, Rédei, Adácsi, Forró, Hármasdomb, Papjussi, Ringis, Gotthár, Liliom, Hátsók, Jeges, Lesi, Gyalogi, Pancsúr, Kutyakert, Hanyattlöki, Tamáskútja, Túl- háti, Dáskom, Vagner. Egy bizonyos, hogy a mai emberek közül nagyon sokan nem tudhatjuk, mik is voltak azok a hegyközségek. Valamelyik nap Mátraházán voltam autóbusszal. Mát- rafiireden az alsó megállónál egy csoport diák szállt fel a buszra. Égy páran azon vitatkoztak, hogy mit is jelent az, hogy hegyközség. Lehet, hogy az iskolában volt róla szó? Az egyik fiú azt mondta, szerinte az olyan község lehet, ami közel van valami hegyhez, hiszen benne van a nevében. Nem lehetett mondani, hogy nincs igaza, de a hegyközségek azért alakulhattak meg valamikor szerintem, mert sok lehetett a mezei tolvaj, és a hegyőrök, csőszök alkalmazásánál így akarták megfékezni a kártevőket. Persze, ezek a most alakuló hegyközségek más formában alakulnak, de a fő cél talán ugyanaz lesz, mint régen volt. Boldog István Mit jelent az Eger város a történelméről igen híres, s napjainkban ha egy turistacsoport átutazóban van, megcsodálja a régi várat, a város remek építményeit, parkjait, kereskedelmi hálózatát, s mindazt a szépef, amit e városról az emberek mesélnek. Az egri iskolákban a katedrákon mindig olyan tanítók-ta- nárok álltak, akik a tanulókat a becsületre, a tudományra, szép magyar hazánk szeretetére nevelték. Fél évszázada annak, hogy nagyon sok Egerben élő nyugdíjas az iskolapadokban tanultakat a drága szívébe zárta, s ma is hű a városához. Az igaz, hogy napjainkban a nyugdíjasoknak sem könnyű az élete az infláció és a magas kereskedelmi árak miatt, de hála a sorsnak, mindig vannak olyan emberek, kiknek a szívükben ott él a szeretet a közösségért, és fáradságot nem ismerve, önzetlenül végzik társadalmi munkájukat a nemes célért. Azt, hogy egy szervezet létrejöjjön, sok munka előzi meg. Az alapító tagok - nyugdíjasok, szakemberek - alapszabályt dolgoztak ki. A Megyei Művelődési Központ vezetősége biztosítja térítésmentesen a helyiségeket. Fontos célkitűzésük a nyugdíjasok érdekvédelme, a kulturális. élet színvonalának megtartása és a hagyományőrzés továbbvitele. Cégbíróságon keresztül így alakult meg 1992-ben a Nyugdíjasok Egri Érdekvédelmi Szervezete 72 fővel. A közgyűlés 1995 januárjában továbbra is az alábbi vezetőséget bízta meg: Papp Jánosné elnök, dr. Kamrás István alelnök, dr. Is- tókné Fekete Margit alelnök, Adám Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke, Mikuska Istvánná, Nagy Ottóné, dr. Istók Barnabás, Balatoni Andrásné és Király Róbertné vezetőségi tagok. Pappné Margóka boldogan mondta el, hogy Heves megyében Tófalusi Emil megyei vezetővel hatezer, Egerben több mint 400 nyugdíjas érdekeit képviselik. Érdekvédelmi munkájukat segítik a helyi ön- kormányzatok és a civil szervezetek. Kulturális rendezvényeikhez a megyei művelődési központ, a Forrás szabadidő- központ, az egri általános iskolák, az egri Gárdonyi Géza Színház vezetősége és sokan mások is segítik munkájukat. A Megyei Művelődési Központ és a Nyugdíjasok Egri Érdekvédelmi Szervezete közös rendezésében a MMK-központ dísztermében harmadik alkalommal került sor április 1-jén az idősek fesztiváljára. Eger és környékéről 210 szereplő 32 összetartás?! fellépéssel jelentkezett. A díszterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, nézőkkel. A népviseletbe öltözött szereplők által szemet gyönyörködtető látványban volt részünk. Én, mint újságíró, minden egyedi és csoportos fellépésről sokat jegyzeteltem. Ahhoz, hogy minden produkcióról tájékoztassam a kedves olvasókat, több újságoldalra lenne szükségem. Ezért csak átfogóan írom le tudósításomat. A szereplők több műfajból vették ki részüket. Vers, próza, különböző hangszerek, szólisták, vegyes és asszonykórusok előadásában gyönyörködhettünk egész nap. Itt adtak át több jutalmat és oklevelet. Több nyugdíjas klubvezető megkért arra, ezúton tolmácsoljam: megköszönik a szervezők kiváló munkáját. Ezt a felejthetetlen szép napot az is szimbolizálta, hogy a vezetőség és a nyugdíjasklubok tagjainak szívében ott él az egymás iránti tisztelet, szeretet, az összetartás. „Ötven éve keresek egy sírt”. Békési Gyuláné kerecsendi nyugdíjas adta a kezembe, s megkért, hogy továbbítsam Önök felé. Ő versnek szánta, én elbeszélésnek gondolom. Bízom benne, hogy kérésemet támogatják: Ötven éve keresek egy sírt írta: Békési Gyuláné Kerecsendről, édesapja emlékére Ötven éve keresek egy sírt, melyen nincs kereszt, nincs rajta virág Nem ég rajta a gyertyaláng. Falu vagy város épült reá, vagy oda ültetik az út menti fát. Még a föld sem domború talán, mert álmomban sem látok rajta jelt, de bennem él e gyászos történelem. Harminchat évet éltél, elmentél, meghaltál. Egy boldogabb, szebb jövőért, és jussod még hazád földje sem lett. Búcsúzkodó áldást sem kaptál, úgy mentél tőlünk el. Talán tankok taposták sírod, ki tudja, merre porlad a csontod. Csak egy fénykép marad nekem, amely ott csüng a szobámnak falán, az csak egy túlélő tárgy csupán. De emléked szívemben él, anyám sírján a gyertya, apám, neked is ég! Emléked velem egyidős, amíg élek, nem mossa el, soha belőlem az idő. Tömörszky Istvánná nyugdíjas Tiszaújváros Igen nagy lelki szegénység Egerben üdülök, és kezembe került újságjuk. „Seftelők riadalma a hevesi piacon” rendhagyó razzia (m. cs.) aláírású cikkében leírja, hogy milyen forró lett a seftelők talpa alatt a talaj. A mai szegény világban sok ember abból él, hogy elutazik egy olcsóbb „lengyelpiacra”, és az ott megvásárolt metszőollót, csavarokat 10-20 forinttal drágábban eladja a helyi piacon. Vajon a vámhivatal nézi azt, hogy ilyen is van? Általánosítani nagy lelki szegénységet jelent, és az emberek nyomorúságán csemegézni megalázó. Vajon nem így gondolkodnak az elefántcsonttoronyban élő döntéshozók is? Horn Gyula figyelmen kívül hagyta a nagy misztikus figyelmeztetést, a vasglóbuszt, a Mefisztót követő Ciceró pedig belenéz a nép képébe. Ez derék, bátor dolog! Mi lesz, ha mi, a nép megunjuk a tévét, és kikapcsoltatjuk, nem fizetünk tv-adót, mert az újság és a rádió elég? Vajon nem elég szakértő ez a kormány? Sokkal inkább, mint történész elődei. A mai tv-média visszatért a hat-nyolc évvel ezelőtti stílushoz. Képmutatás, ígéret, fenyegetés. Antall tanár úr keresztény* Magyarországot szeretett volna. Vajon a mai kormány is ezt akarja? Miniszterek önérzettel lemondanak, sebaj, van helyette másik. Egy dolgot nem kell elfeledni: ez a módszer nem keresztényi, és nem őszinte, nem emberi. Szabó Tamás Kaposvár Olvasószolgálat A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármilyen gondjukkal, problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szerkesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk és mindkét véleményt leközöljük a lapban. Leveleiket továbbra is a következő címre várjuk: 3300 Eger, Pf. 23. Vásárban fotó: kaposi tamás
