Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

1995. április 15., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal Az alternatíva-nyújtás kötelezettsége „Elfogadhatatlan a kultúrharc” „Ma már nincs adósságunk, ám vagyonunk sincs”-A Századvég Politikai Is­kola budapesti tagozatán - Kéri László politológus vendé­geként - a közelmúltban Kövér László kijelentette: a Fiatal Demokraták Szövetsége már betöltötte a neki szánt szerepet. A Fidesz egyik alelnökének vé­leményét akár a párt fölött el­mondott politikai nekrológként is értelmezhetjük?- A Fidesz az eredetileg neki szánt feladatok egy részének meg tudott felelni, egy részének viszont nem; ezek közül van, aminek a saját hibájából, s van, aminek önhibáján kívül. Azzal, hogy a Fidesz 1990-ben egyge- nerációs pártként bekerült a Parlamentbe, már betöltötte szerepét. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a párt életében megindult egy változás is: mint ifjúsági szervezet jött létre, amely 1989-ben alakult párttá. 1993-ig generációs alapon mű­ködött, azóta viszont leginkább generációs sajátosságokkal bíró párttá vált. Ez a korosztályos­ság még nyilvánvalóan sokáig jellemző lesz, ám emellett más ismérvek is jobban felerősöd­hetnek. Furcsa lenne tehát, ha egy élő, komoly politikai célo­kat dédelgető párt alelnöke sa­ját közegéről politikai nekroló­got mondana. A Fidesz egy rossz választási szereplés után áll, de ez nem jelenti automati­kusan a párt sorsának véglege­sen rosszra fordulását. Ha ugyanis egy politikai tömörülés jó, a választópolgárok számára vonzó válaszokat képes találni az új politikai szituációban, ak­kor ismét a népszerűség növe­kedésének útjára léphet.-A Fidesz V., ’93-as, debre­ceni kongresszusa oldotta fel a korhatárt. Mennyire jöttek be az ezzel kapcsolatos számítása­itok?- Csak részben. Ezres nagy­ságrendben mérhető azoknak a száma, akik - amint lehetősé­gük nyűt rá - beléptek a Fi­deszbe. Tény az is, hogy na­gyon későn hoztuk meg a dön­tést, ám korábban azt nem lehe­tett meglépni. A Fidesz előtt ebből a szempontból tehát még mindig egy kettős, egymást nem kizáró feladat áll: egyfelől meg kell tartani a fiatal szava­zókat, de nem szabad, hogy ez gettóba zárja a pártot. Másrészt pedig fontos: a középkorúak vagy az idősebbek ne érezzék azt, hogy számukra idegenek vagyunk, problémájukra nem adunk választ. Szavazóbázi­sunk majdnem kizárólag fiata­lokból áll. Kisebb, mint a ’93-as alap, de még mindig fia­talokból áll, ami azt mutatja: sikerült ezt a réteget is megtar­tani. __-Április 29-30-án tartjátok következő, sok tekintetben sorsdöntőnek tartott VII. kongresszusotokat. A tervezett változtatások kapcsán több kérdés is felvetődik, melyek közül talán a legfontosabb, hogyan lehet definiálni a pár­tot?- Azt fontos leszögezni: nem névváltozásról, hanem névki­egészítésről van szó. A Fidesz­nek nem változik a neve, a szimbóluma, a programja. Ar­ról van szó, hogy az a párt, amelyik az új kihívásokra - hi­szen a ’94-es választások után bizonyos értelemben új politi­kai időszámítás kezdődött Ma­gyarországon - nem adja meg a választ, az egy rossz, doktriner párt, amely nem tud idősze­rűen, korszerűen politizálni. Hogy miként lehet definiálni a Fideszt? Olyan szabadelvű po­litikai párt, amelyik egy modern polgári pártként kíván politi­zálni Magyarországon. Olyan szabadelvű párt, amely meg­alakulása óta a szociális fe­lelősség jegyében politizál; amely megalakulása óta hang­súlyos szempontnak tekinti a határon túli magyarság iránti elkötelezettségét; egy olyan párt, amelyik gyakorlati politi­zálásában megjeleníti a kör­nyezetvédelmi értékek iránti ér­zékenységét. Mélyen elkötele­zetten, határozottan áll ki a jogállamiság, az alkotmányos­ság mellett; egy olyan politikai párt, amely sajátjának érez meghatározó konzervatív érté­keket. Modem polgári párt, amely egy új, polgári Magyar- ország megteremtésében sze­retne közreműködni; egy olyan polgári Magyarországot, amelyben otthon érzi magát az ember; ahol gyarapodik; ahol biztonságban él; ahol sajátja a szűkebb-tágabb környezete; ahol családi közössége van; ahol tudja vállalni egyházát, nemzetét; teljes a személyes szabadsága; teljes a tulajdon szabadsága; a vállalkozás sza­badsága; ahol nyitottá válik a magyar társadalom.-Aligha lehet hétköznapi teljesítménynek nevezni az in­dex 40 százalékról 7-re történő „letornászását”. A választások után csaknem egy évvel ho­gyan látjátok a tragikus sze­replésetek okát? Mennyire ját­szottak ebben szerepet a kivá­lások?- Hogy a Fidesz vezetése a rossz választási szereplést kö­vetően benyújtotta lemondását, az annak az elemnek az érvé­nyesülését jelentette, amelyet politikai felelősségnek hívnak. A kongresszus kezében volt a döntés, hogy megerősítsen bennünket, vagy megvonja bi­zalmát a vezetőktől. Ami a ki­válásokat illeti: ezek - minden ellenkező híreszteléssel szem­ben — nem azzal gyengítették a Fideszt, hogy nagymértékűek lették volna, lévén összesen alig haladta meg a száz főt a tá­vozók száma. Ónmagában véve egy embernek, nevezetesen Fo­dor Gábornak a kilépése oko­zott hihetetlen károkat a párt­nak. Ezt a csapást a választáso­kig nem is tudtuk kiheverni, hi­szen azt a képzetet keltették, hogy van a jó Fidesz, amit Fo­dor Gábor fémjelez, és van a rossz Fidesz, amit vele szem­ben mindenki képvisel. Ezen azonban azt hiszem, már túl vagyunk, sőt ott tartunk, hogy a kilépők között már egyetlen ember sincs, akinek népszerű­sége radikálisan ne csökkenne, s akivel kapcsolatban már elég széles körben ne merülne fel az „elhagyta, cserbenhagyta, vál­togatja pártját, mint más a fe­hérneműjét” kritika. Magam két alapvető okban látom a ve­reséget: egyfelől - ami mögött a Fidesz politikai döntése állt minden vállalt negatív követ­kezményével - egy tudatos, vé­giggondolt, a párt döntő több­ségének támogatását élvező lé­pés, nevezetesen, hogy nem ír­tuk alá azt az előzetes, kvázi koalíciós ígérvényt, ami a De­mokratikus Charta kebelén be­lül szerveződő MSZP-SZDSZ- Fidesz szociálliberális koalíció alakulását jelentette. Úgy ítél­tük meg, az ország számára rossz alternatíva, hogy visszatér a hatalomba a korábbi állam­párt utódpártja, és az az alapta­lan, szociálisan felelőtlen, ígér­gető politika kerül pozícióba, amit az MSZP képvisel. Kalku­láltunk - igaz, nem ekkora mér­tékben - döntésünk negatív kö­vetkezményével. Hogy a vá­lasztási kampányunkban rosz- szul, sokszor pont az ellenkező hatást kiváltva hívtuk fel a fi­gyelmet az MSZP kormány­zatba való visszakerülésének veszélyeire, nos, ebben hibáz­tunk. A kampánynak - és ez a másik ok - ugyanis volt egy minősíthetetlen, antikommu- nista vonulata, amelyhez képest nem tudtuk az MSZP-t illető kritikánkat kellően megkülön­böztetni.- Számíthatunk-e újabb személyi változásokra a hónap végén?- Egészen biztos vagyok benne, hogy a mostani kong­resszusokon komoly személyi változásokra nem kerül sor, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne számítani kisebb moz­gásokra az elnökségben. Egye­lőre egyetlen elnökjelöltünk van Orbán Viktor személyében, ám nem lehet kizárni, hogy lesz más is. Én azonban nem hi­szem, hogy komoly rivalizá­lásra kell a hónap végén számí­tani.-A választási kudarc után sokan azt várták, több új arc­cal találkoznak majd a párt felsőbb vezetésében. Ehhez ké­pest zömében megmaradt a he­lyén a régi garnitúra. Nem tqr- totok-e attól, hogy ugyanazok a személyek képesek lesznek ugyanazokat a hibákat elkö­vetni?- Erre nincs százszázalékos garancia. Csak abban bízha­tunk, hogy képesek vagyunk sa­ját hibáinkból tanulni, ha már máséból nem sikerült. Másrészt a gyenge választási szereplé­sünknek egyebek mellett az az egyik legsúlyosabb következ­ménye, hogy abból a kivált 170 emberből, akik a képviselője­löltjeink voltak, nagyon keve­sen tudtak bejutni a Parla­mentbe. Azt várom, hogy a 170 ember közül - akinek döntő ré­sze elindult az önkormányzati választásokon - igen sokan lesznek jelöltek a ’98-as válasz­tásokon is, ők lesznek majd a Fidesz rutinos második vonala, a párt új politikai garnitúrája.-Milyen jövő áll a Fidesz előtt, milyen viszonyt kíván a párt hosszú távon az MDF-fel kialakítani?- A Fidesz az önkormányzati választások előtt és után is na­gyon széles körben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az Országos Választmány ezzel kapcsolatos döntését tudom idézni: a Fidesz stratégiailag a polgári ellen­zéki pártok együttműködését tartja fontos célnak. Ez az alap­vető mód, ami meghatározza viszonyunkat az MDF-fel és a KDNP-vel. Úgy ítéljük meg, hogy Magyarországon a három polgári ellenzéki párt együtt­működése, és különösen a ’98-as választásokon történő együttműködése nyújthat élet­képes alternatívát a mai balol­dali kormánykoalícióval szem­ben. Három olyan megerősö­dött, önmagában is életképes politikai erő együttműködésé­ről van szó, amelyek teljes mér­tékben megőrzik önállóságu­kat, s amelyek nagy részben egymástól eltérő alapértékeket vallanak, ám amelyekhez köl­csönös toleranciával viszo­nyulnak.- Ennek azért ellentmon­dani látszik a KDNP elnöké­nek * egy nyilatkozata. Giczy György szerint ugyanis - kicsit sarkítva - a Fidesz nem más, mint egy tagság nélküli vezető­ség.- Azt gondolom, hogy a KDNP azon kevés parlamenti pártok közé tartozik, amelyik­nek a szervezettségről alkotott kritikáját nehezen lehet komo­lyan venni. Mert ha van párt a Parlamentben, amelyik nálunk is gyengébben szervezett, ez a KDNP. Túlzás az állítás, hiszen nem a semmiből jöttek elő azok az önkormányzati képviselő­ink, akik komoly sikereket ér­tek el a választásokon, nem a semmiből lett nagyon sok vi­déki nagyvárosban fideszes polgármester, nem a semmiből lett kilenc megyében fideszes alelnök, nem a semmiből lett három budapesti kerületben fi­deszes polgármester. Ez a szer­vezettség létező, ha nem is a legerősebbek közé tartozik.- Sokakban megdöbbenést váltott ki, hogy - Pokorny Zol­tánnal együtt - megjelentél a Kiáltás Fórumon olyan embe­rek társaságában, akiktől a Fidesz korábban határozottan elzárkózott...- Ezzel kapcsolatban talán az a leglényegesebb - amit el­mondtam ott is -, ha az ember megjelenik egy ilyen rendezvé­nyen, nem azt jelenti, hogy az ott lévő emberek mindegyiké­vel közösséget vállal. Egy olyan országban, ahol közös kormányt alkot egy kommu­nista utódpárt, és az az SZDSZ, amelyik a kommunista rend­szerben megszerveződött de­mokratikus ellenzék eszmei örökösének vallja magát — s amelyik az elmúlt négy évben a legkeményebb antikommunista pártok közé tartozott -, nehezen fogadom el azt a kritikát, mi­szerint önmagában minősít az, hogy valaki kivel jelenik meg egy fórumon. Az minősít, hogy • ki mit mond, s én azon a fóru­mon - sok más, ott megjelent emberrel ellentétben - éppen arról beszéltem, hogy egyik ol­dalon sem fogadható el a kultu­rális háborúskodás, a kultúr­harc logikája. A mérsékelt jobb- és balközép erőknek a sa­ját oldalukon meglévő szélső­ségekkel szemben kell fellép­niük. Elfogadom, hogy sokak­ban ellenérzést keltett részvéte­lünk ezen a fórumon, ám azon is el kell gondolkozni: miért érzi úgy a nem a kormánypárti értékeket magáénak valló ér­telmiségi réteg annak a szüksé­gességét, hogy a mai kultúr- kormányzat és tevékenysége el­len egy ilyen tiltakozó fórumot szervezzen.-Maradjunk a pártok kö­zötti viszonyoknál. Áz MDF-fel való kapcsolaton túl szintén izgalmas az SZDSZ-hez való viszonyotok. Hová vezethet a szabadelvű eszméket valló Fi­desz és az inkább szociálliberá­lis értékeket felvállaló SZDSZ „ versenyfutása”?- Nem egy olyan ország van, ahol - a miénkhez hasonlóan - két, magát liberálisnak valló politikai erő van, amelyek kö­zül az egyik valójában egy bal­oldali szociálliberális párt, míg a másik egy centrum- vagy jobbközép liberális erő. A Fi­desz és az SZDSZ viszonyában mérföldkőnek bizonyult ’94. A választások előtt létezett egy li­berális szövetség, amely nem tudott győzni. Az SZDSZ ebből az együttműködésből kilépve, odaállt az abszolút többséggel bíró MSZP mellé.*A két párt vi­szonyát így ez a politikai hely­zet jellemzi. Ha ez a két párt hosszú távon megmarad a honi közéletben, akkor a politikai élet eltérő pólusain foglalnak majd helyet.- A mai napig az érdeklődés homlokterében állnak a párt anyagi helyzetével kapcsolatos kérdések. Hol tart a Fidesz gazdasági konszolidációja?- Befejeződött a Fidesznél az Állami Számvevőszék vizsgá­lata, amely egyértelműen cá­folta azokat az elterjedt híresz­teléseket, miszerint a pártnak törvénytelenségei lettek volna. Tártak fel hibákat, amelyek kö­zül nagyon sokat kötelességünk megszívlelni, de ez a vizsgálat véglegesen pontot tett a minden alapot nélkülöző vádaskodá­sokra. Ezzel kapcsolatban nyer­tünk is már egy pert első fokon a Népszavával szemben. Mint ismeretes, a választási kampány költségeit a Fidesz vagyonából fedeztük. Ennek megfelelően ma már nincsen adósságunk, de nincsen ingatlanunk sem. Ez nem jelent könnyű helyzetet a párt szmára, szűkre szabott költséggel kell kalkulálnunk, amelyben legfőbb bevétel az ál­lami támogatás. Ez alkalmas a meglévő 46 fős központi appa­rátus fenntartására. Ha ezen az áron is, de a párt meg tudta tar­tani függetlenségét. Mi mindig azt mondtuk: nagy veszélyt je­lent az, hogy a különböző gaz­dasági és egyéb érdekcsoportok mellett bizonyos anyagi támo­gatás jegyében kötelezzék el magukat a pártok, lévén ez az önálló politikai vonalvezetést kérdőjelezi meg. Azt hiszem, nincs fontosabb érték egy párt számára, mint saját politikai függetlenségének a megtartása. A ’94-es kampány megmutatta számunkra: egy választásban az az elsőrendű esélynövelő té­nyező, hogy egy pártnak nő vagy stabilan magas a népsze­rűsége. Ha emellé egy nem túl­ságosan nagy erőforrásokat igénybe vevő, viszonylag jó kampányt tud párosítani, akkor megvan a remény a jó válasz­tási szereplésre. Ha egy párt ve­szít a népszerűségéből, bármi­lyen nagy forrást is fordít a kampányra, nem tudja ezt iga­zából komolyan ellensúlyozni.-A Fidesz politizálásában korábban jól tetten érhető pragmatizmus a választások idejére mintha háttérbe szorult volna, s az ideológikusabb vi­tákra került a hangsúly. Mikor látjuk újra a régi „harcos” Fi­deszt?- A politikában felvetődő kérdéseket helyes - amennyire csak lehet - tárgyi kérdések­ként kezelni, hisz másként sok­szor nem lehet értelmes vála­szokat adni. Ugyanakkor a Fi­desz pragmatizmusát soha nem tekintettük ideológiamentes­nek. Azt hiszem azonban, a kampányt megelőző időszak­ban belekényszerültünk bizo­nyos, a Fidesz számára komoly károkat okozó ideológiai vi­tába. A hangsúly ma már azon­ban újra a pragmatikusabb, ugyanakkor nagyon komoly elvi, értékbeli megalapozott­sággal bíró, tárgyszerű politizá­lásra került.-Amennyiben a Fidesz ha­talmi tényezővé válna, le tudna-e tenni az asztalra al­ternatív, ugyanakkor kivite­lezhető programot? Mely pillé­reken nyugodna ez?- Sajnos - bár mindenki azt ígérte -, a ’94-es választás sem a programok küzdelmét hozta. Azért sajnos, mert mi igen ko­moly energiákat fektettünk abba, hogy több mint egyéves előkészítés után a Fidesz egy átfogó programmal fusson neki a parlamenti választásoknak. 1994 májusa óta sokat változott az ország - nem előnyére -, de megvannak azok a szakmai el­képzelések, amelyekre építhe­tünk. Hiszem, hogy az a szakér­tői bázis, amelyik továbbra is segíti munkánkat, alkalmassá teszi a Fideszt, hogy ellenzéki helyzetben - és reményeink szerint a következő választások után más, döntéshozói pozíció­ban - olyan megvalósítható programokat és elképzeléseket fogalmazzunk meg, amelyek válaszokat tudnak adni az or­szág problémáira.-Sokan úgy vélekednek, a Fidesznek - az általad is emlí­tett pragmatizmusára építve - még egy-két ciklust az ellen­zéki oldalon kellene töltenie.- Minden ellenkező híreszte­léssel szemben nem siettetjük az eseményeket, nem rohanunk a miniszteri bársonyszékek felé. Ezt az időt a tapasztalat- szerzésre, a tanulásra kell fordí­tani, ám arról sem szabad ugyanakkor megfeledkezni, hogy ellenzéki erőként is ko­moly felelősségünk van: az al­ternatíva-nyújtás kötelezettsé­gének, felelősségének válla­lása. Nem lehet csak az oppo- nálás oldalán egy ellenzéki párt sem. Kritizálni kell, és állítani, hogy mit tudna jobban csinálni. Ilyen értelemben ez az időszak a készülés időszakát is jelenti. 1998-ra ez a párt nyolc év par­lamenti jelenléttel, két cikluson keresztül két teljesen külön­böző összetételű kormány el­lenzékeként bírhat már annyi tapasztalattal, ami alkalmassá teszi más típusú, nagyobb fe­lelősséggel bíró politikai szerep vállalására is. Kühne Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents