Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-13 / 87. szám

1995. április 13., csütörtök Horizont 7. oldal Csak portrégondok? Mi itt a sorrend? Pár hónap alatt két kiállítást is tető alá hozott Egerben Kis- honthy Jenő, egyet a Kopcsik cukrászdában, a másikat meg a megyei könyvtár aulájában. Mindkét hely csak félig-meddig „dobja hely­zetbe” a festőt és munkáit, mert a kiválasztott terek-terü- letek igazán nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a mű­vész által ábrázoltakban mé­lyebben elmerüljünk, végig­gondoljuk szándékait, indíté­kait. Mert ezek a festmények - egy olyan világról szólnak, olyan üzeneteket közvetíte­nek a látogatóhoz, amilyenre nem mindig nyílik lehetősé­günk. A sárga-barna színtarto­mányban jól ágyazódnak el és meg a zöldek, amikor a festő a tájképen a táj tava- szi-nyári-őszi részleteit örö­kíti meg. A kőből rakott kerí­téseken fennakad a fény, a délutáni nap sugárzása a sár­gát hol élénkebb, hol fárad­tabb változatban rakja fel az ecset akár a papírra, akár a vászonra, akár máshova - a fény élménye itatja át mindig a parkot, a természetet, ahová kalauzunk betessékel. De más a sárga, más a vonalrendszer, ha azokat az embereket „kapja le”, akik benne élnek. Tudom, konkrét élő szemé­lyeket is vászonra visz, és nemcsak azért, mert a mű­vésznek is meg kell élnie, ha már a pedagógia és a mai gazdasági élet ilyesmire kész­teti: a megrendelőt saját szín­világával, lelkiismeretesen kielégíti. Nem kiszolgálja. Ha azonban azokat a püffedt hasú, golyvásan duzzadt nyakú, pöffeszkedő arcokat végignéztem, s amelyeken a „Kopcsikban” morfondíroz­tam, hiába keresem a kisvá­rosi környezetemben ezeket a nagyon kinyitott szemű, ve­szedelmesen rám tekintő fér­fiakat - mind úgy az ötvenes éveiket mutogatják, tehát erő­ben vannak! -, úgy fordulnak egymás felé, ahogyan csak az egymást jól ismerők szoktak, akik kitanulták egymás cin­kelt kártyáit, és már csak en­gem akarnak megriasztani az­zal a szemtelen nyíltsággal, ahogyan a nagyvágók, a csa­lók, a magabiztosak szoktak előfordulni ebben a zagyvává keveredett világban. Régóta bajlódik Kishonthy ezekkel a figurákkal, úgy ér­zem, életének meghatározó tapasztalata lehet ezzel a faj­tával találkozni, esetleg meg­vívni ott, ahol ezek a har­sányra méretezett urak meg­ülnek, netán uralkodnak. (Ady nagy verse jut eszünkbe, a disznófejű nagyúrról!) Mikor ezeket festi, még a sárga is megsápadt kissé, mintha mérget is adagolt volna a keverékhez, hogy is­tenigazából „kijöjjön” mindaz, amire a művész gon­dolt. Croce axiómái zavarnak meg közben, hogy ugyanis a műben a szépnek, a jónak, igaznak és a hasznosnak kell megjelennie. De már ő sem, az olasz ítész sem igaz hitel, milyen arányban is kell lennie egy-egy alkotásban ezeknek az elemeknek egymáshoz vi­szonyítva - és persze, hozzám is, aki itt az igazat is meg aka­rom tudni? Félelmetesen őszinte Kis­honthy, amikor alig leplezett rémületét fejti ki ezeknek az arcoknak a megkomponálása közben. Megriaszt? Igen, de csak annyira, hogy aztán an­nál hevesebben nyugtáztassa velem azokat a nőarcokat, akikkel líráját, a szeretet, az élet iránti teljes és hamisítat­lan vonzódását fejti-fejezi ki. Ahogyan képén a gyermekek feje fölött a dallamot vezényli az asszonyi mozdulatsor, ahogyan az arcon megjelenik a fegyelem feszültsége, az nemcsak a zenéről szól, nem­csak azt meséli el, hogyan él­nek, miért alakulnak ki a kis közösségek, az a vonzódás és kapcsolati rend, amivel az emberi értékeket átadjuk és továbbítjuk: a lét egy formá­ját is jelzi, az értéket, amiért érdemes élni. Vagy fényben úszik az az asszonyi jelenség, aki - amely? - virággal üd­vözli a természetet, elébe megy a harsogó színekbe öl­töztetett erdőnek-mezőnek, fának, virágnak, rengetegnek, mert érintenie kell a pillana­tot, az illatot, ami oly sokszor és olyan fájdalmasan hiányzik a városi embernek. Aztán akad egy ábra, Ar­cok a felirata. Klasszikus há­romszög-rendben tömörülnek össze a félelmetes vonások. A kuglifejekből kiirthatatlanul árad mindaz, ami ellenszenvet ébreszthet bennünk. Fanto­moknak is' látnánk ezeket az összehajló „jellemeket”, de gondolataink közben meg­akadnánk, mert a középső arc két szeme különös. A szem­bogarak aprók, azokat vaksi meszelt fehérség veszi körül. Mire nézve, hogyan váltak ezek a szemek ilyen vaksivá, klinikai orvosok esetévé? Csak nézzük, és szeretnénk beljebb kerülni Kishonthy gondolatvilágába! Merre tart ez a festő? F. A. LOTTÓZÓK FIGYELEM! Szeretne Ön húrvétra egy DAEWOO autót? Vegyen részt a Szerencsejáték Rt. Miskolci Igazgatóságának (Borsod, Heves, Nógrád megyék) pályázatán. A pályázathoz 2000 Ft értékű nyeretlen gépi lottószelvény és 500 Ft értékű kaparós sorsjegy (Kabala, Korona, Géniusz, Kéthúszas, Black Jack) szükséges. Az akció időtartama: 1995. február 27 - április 15-ig Beküldési határidő: 1995. április 20-ig Sorsolás: 1995. április 21-én FŐNYEREMÉNY: DAEWOO RACER TÍPUSÚ, 5 ajtós személygépkocsi 1.098.000 Ft értékben Szilla Kft. miskolci, Sárospataki Autójavító Kft., Plattman Kft. egri, Szigma Kft. gyöngyösi, Tarján Szalon salgótarjáni márkakereskedők támogatásával. LOTTÓZZON, PÁLYÁZZON, NYERJEN! "Húsvétra a nyuszi DAEWOO autót hozhat!" További felvilágosítás a totózókban és a gépi bizományosoknál. /Hinien kcioej játékosunknak kellemes húsáén ünnepeket kinőnünk! DAEWOO S-sz. Területi Igazgatósága Jézus és a rock Az egri Líceum dísztermének falait csaknem arrébb kellett tolni, mert a tanárképző fiatal­sága látni-hallani-tudni akarta, mit is mond nekik húsvét előtt az a musical, az a misztériumjá­téknak is felfogható táncos-ze­nés esemény, amit előadni meghirdettek. Az amerikai musical máshol, másként hódít. Nálunk mintha eredeti keménységében hódí­tana mindaz, ami a század ele­jén elindulni látszott, s ez a mo­rajló hullámzás mára elérte az egri főiskolát is. Almássy Er­zsébet irányításával spec, kollé­gium jött létre tavaly szeptem­berben erre a műfajra. Magam sem akartam hinni a saját sze­memnek, hogy az az énekesnő, aki nemrég Wesendonk dalaival bűvölt el, beáll a főiskolás hall­gatók közé, és mintha mindig is rockot táncolt volna, derűsen, olykor humorral megtöltötte maga is ezt a zenés liturgiát. Nem véletlenül használom ezt az egyházi kifejezést. Ez a Godspel ugyanis Jézussal a fő­helyen az Evangélium, a Szen- vcí/éstörténet mentén vezeti végig a dallamokat, a koreográ­fiát, a sok mozgás között még felhasználható szövegeket, eb­ben a Miatyánkot, az imádságot is. Mondhatnánk azt is, hogy az amerikai színes bőrűek így élik meg a keresztény tanokat, ná­luk a profán és a szakrális egy­beesik, nekik nincsenek gátlá­saik afelől, miként kell az égiek felé fordulni, kell-e feltétlenül a gregorián hangulatvilágához igazodniuk, ők a több ezer éves kultúrhagyatékuk birtokában ezt is így élik át. Ez a forma, ez a tartalom iz­gatja a mai fiatalokat, itt is, ná­lunk is. A technika jóvoltából a globális körbeforgás a szellemi szférában is érvényesül. S ma, Egerben, az érseki székhelyen létrejött - és jó, hogy létrejött - a kontraszt: a Líceumban a fia­talok az afrikai lelki és szellemi hagyományok által feltáplált stílusban végzik, igencsak pro­fánul az emlékezést számunkra, akik neveltetésünknél fogva tiszteljük a konzervatív formá­kat, így a katolikus liturgiát is, míg száz méterrel arrébb, a ba­zilikában a nagyhét egyik leg­szebb órájában a Jeremiádok gregorián áhítatát-fájdalmát énekelhetik latinul. A római li­turgia és a rockos musicalvilág között nincs átjárás. De ha a „téma” mindkettőben ugyanaz, akkor el kell gondolkodnunk: hogyan lehet közelebb hozni az evangélium, a szeretet hitvallá­sát az emberekhez? A valóban pergő előadást Csizmadia Géza rendezte. A koreográfiában Korponay Bé­ré niké nemcsak gondolataival vett részt, de maga is táncolt egy meditativ betétet. Egyéniségét adta Jézus sze­repében Buchala István, felfi­gyeltünk Varga Tímea orgánu­mára. A lelkes kis csapat több értelemben is úttörő munkát végzett. Önmaguk felfedezésé­nek örömét is magukkal vihet­ték az előadásról - a vonzó si­keren kívül. Biztatásul és emlé­keztetőül írjuk ide a névsort: tehát táncoltak-énekeltek-ját- szottak: Perneczky Kriszta, Tóth István Péter, Réti Nagy Piroska, Németh László Gábor, Tirtsi Zsuzsa, Gross Bianka, Jámbor Csilla, Adorján Re­náta, Nagy Csaba és Pál And­rea. Almássy Erzsébet nemcsak énekesként, de kitűnő pedagó­gusként is minősítette ez a pro­dukciót. Várjuk a folytatását! (farkas) Kamatozó Kincstárjegy 1996/1V Erős és biztonságos Ha megtakarított pénzét biz­tonságban, de magas ka­mattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb idő­re lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpa­pír, amely erre az időszakra igen kedvező, 28,5%-os ka­matot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kama­tozó Kincstárjegy teljes biz­tonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. április 18-21-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. április 21. Évi bruttó kamata 28,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank kijelölt fiókjaiban a futamidő alatt napi árfolyamon adható és vehető. Ugyanakkor vissza is váltható, de ekkor csak a név­értéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamato­zó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3301 Eger, Széchenyi u. 2., Füzesabony, Gyöngyös, Heves, Hatvan, Pétervására, Recsk. • Quaestor Értékpapír Kft. 3300 Eger, Sándor Imre u. 2. • Kereskedelmi Bank Rt. (K&H) 3300 Eger, Barkóczy u. 3., 3000 Hatvan, Grassalkovich u. 3-5., 3360 Heves, Szerelem Alfréd út 11. (a K&H Brókerház ügynökeként) • MNB Heves Megyei lg. 3300 Eger, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 3300 Eger, Dobó tér 3., Gyöngyös, Almási Pál u. 2. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG (23883)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents