Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-13 / 87. szám

1995. április 13., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Kirándulás Gödöllőre Városnéző túrát szervez április 22-én Gödöllőre a hatvani Tá­jak, Korok, Múzeumok Klubja. A résztvevők autóbusszal utaz­nak a Pest megyei városba. In­dulás reggel 8.30-kor. Jelent­kezni a könyvtárban lehet ked­denként, 16 órától. Csányi tanácskozás A csányi képviselő-testület a legutóbbi tanácskozásán 12,6 millió forintos forráshiánnyal elfogadta a község idei költ­ségvetését. A deficitet pályáza­tokkal kívánják mérsékelni, ugyanis enélkül fennakadások jelentkezhetnének az intézmé­nyek működtetésében. Másik hír a településről, hogy elutaz­tak a dinnyések. A mintegy öt­ven családot érintő „népvándor­lás” során az édes gyümölcs termelői az ország különböző pontjaira költöznek, ahol ideá­lis feltételeket találhatnak tevé­kenységükhöz. Szeptemberben aztán visszatérnek eredeti lakó­helyükre. Iskolai beiratkozás Hatvanban a város művelődési bizottsága nyilvánosságra hozta az óvodai és általános iskolai beiratkozások időpontját. Az eseményre április 20-án és 21-én 7 és 18 óra között kerül sor az intézményekben. Falugyűlés Boldogon Képviselő-testületi ülésre kerül sor április 21-én, pénteken Bol­dogon. A szociálpolitikai irányelvekről szóló beszámolót követően a vezetőség jelentést hallgat meg a jászfényszarui összekötő út építési munkála­tairól, majd a helyi adókkal kapcsolatos döntést vitatják meg. Erre azért is szükség van, mivel április 24-én közmeg­hallgatást tartanak, ahol a la­kosság is elmondhatja észrevé­teleit. Ugyancsak boldogi hír, hogy közalapítványt szeretné­nek létrehozni az alapfeladatok ellátására. Hívható a lelki segély A hatvani lelkisegély-telefon- szolgálat díjtalanul hívható a 37/341-700-as telefonszámon. Jobb híján marad a várakozás... fotó: kaposi tamás „Halottak napján mindössze egy fuvarom volt” A „milliomosok” éhbérért dolgoznak Hat helyre tizenöt taxi jut Hatvanban Hosszú ideig a társadalom egyik legirigyeltebb rétegét alkot­ták. „Taxis? Na, ennek akkor jól megy a sora!” - tartotta ró­luk a közvélemény, és alighanem sok igazság rejlett a megál­lapításban. Mára azonban - úgy tűnik - alaposan megválto­zott a helyzet. Létfontosságú egy-egy fuvar, de napról napra többen vannak, akiknek ez is mind ritkábban adatik meg. A hatvani buszmegállóval szemben legtöbbször zsúfolt a taxiállomás. Az autók békésen sorjáznak egymás mellett; ha véletlenül arra téved egy utas, a többiek készségesen a soron következő autóhoz irányítják. Aki marad, beül a kollégája mellé beszélgetni, vagy olykor inkább sóhajtozni. Amikor közeledem feléjük, már udvariasan nyitnák az aj­tót, de lelohasztom a lelkese­désüket. Érkezésemmel nem áll pénz a házhoz, csupán ér­deklődni szeretnék. Arról, ami mostanság a leginkább foglal­koztatja őket, aminek változ­nia kellene ahhoz, hogy a helyzetük jobbra forduljon.- Ha már így együtt va­gyunk, akár ultizhatnánk is - mondja keserű humorral a „házigazdánk”, Abelovszky Tibor. Társai, Oldal Tibor és Téré ki János egyetértőleg bó­logatnak. - Eltelik még vagy két óra, mire ránk kerül a sor.-Ennyit kell várni, hogy fel­tűnjön egy újabb kuncsaft?- Néha még többet is. A hasznot a hidegben teljesen elviszi a fűtés. Hol vannak már azok az idők, amikor Pestre meg vidékre jártunk... Ma már egy kerekharaszti „kanyarnak” is úgy örülünk, mint majom a farkának.- Miért, hová szállítanak?- Van vasút, meg vasút, esetleg vasút - nevet az anyósülésen pihenő pilóta. - Százötven, kétszáz forintért. Tavaly novembertől nem emeltünk árat, és ez meg is látszik. Most már érezhető az energia drágulása. Egy évvel ezelőtt, ugyanebben az idő­szakban 20 százalékkal keve­sebbért fuvaroztunk, mégis többet kerestünk. Hiába, nem lett olcsóbb az autó sem, az olajárakról nem is szólva.- Miért csinálják mégis?- Nincs más! Hová men­jünk? És mi legyen a rengeteg befektetéssel? Tisztában van azzal, mennyibe kerül az al­katrész, a taxióra és a tanfo­lyam? Erre tettük fel az egész életünket, nincs választásunk. Közben jó, ha a létminimum összejön. Napi 10-12 órával nettó 10 ezer forint havonta nem sok, ugye? Ebben benne van a húsvét, a vasárnap, a ka­rácsony.- Régebben ez kifizetődő te­vékenységnek számított...- Aki nem ismeri a helyze­tünket, most is azt mondja: milliomosok lehettek. Hát, erre csak azt felelhetem: pró­bálják ki! A táxiállomás hat férőhelyes, mi meg vagyunk tizenöten. Sokszor keresztbe állunk - szabálytalanul és várjuk, hogy sorra kerüljünk. Hat taxi bőven elég lenne... Próbálok ötleteket adni, de nyitott kapukat döngetek. Számba vettek és kipróbáltak ők már mindent, amivel ke­resni lehetne. Most mégis mind itt állnak libasorban.- Az önkormányzat nem léphetne valamit?- Legfeljebb segélyt adhat­nának, azt meg nem kérünk. Szűkösen vagyunk, az igaz, de még nem tettük szóvá. Semmi gondunk a város vezetésével, jól megférünk egymással.- Ma reggel 8 órától egyet­len fuvarom volt - legyint a legfiatalabbik. - Lehet, hogy nem is lesz több. Este kihalt a város. Szórakozóhelyek nin­csenek, legfeljebb a vasúton próbálhatunk szerencsét. Vár­juk az ünnepeket, aztán csaló­dunk. Halottak napján mind­össze egy fuvarom volt a te­metőbe. Néha kórház, látoga­tók, aztán sokáig semmi. Néz­zen körül, a buszon sincs utas.- Pesten a szakma egy része jól megél a prostitúcióból. Hatvanban az örömlányok soha nem veszik igénybe a szolgáltatást?- Ugyan már, lecsúszott' csajok ezek, különben is mindnek van stricije. Semmi közünk hozzájuk.-Akkor hát minden remény­telen? Sose változik meg ez az állapot?- Dehogynem. Majd akkor, ha az emberek százezreket ke­resnek. Ha eljön ez az idő, ne­künk is sokkal nagyobb san­szunk lesz... Tari Ottó Hatvan várossá A Zagyva-parti település elő­ször Zsigmond királytól kapott mezővárosi kiváltságot 1400 tá­ján. Virágkorát a XV. század második felében élte, midőn többször tartottak itt országgyű­lést is, utoljára 1525-ben. A tö­rök időben is fontos szerepe volt. A hatvani bégnek adózott Gyöngyös, Jászberény, vala­mint a falvak népe Fülekig, az Eger völgyéig. Időközben az it­teni magyar lakosság annyira megcsappant, hogy a XVIII. századi betelepítések sem hoz­tak kellő eredményt. 1850-ben a város összlélekszáma nem ha­ladta meg a háromezret. így az­tán nem csoda, hogy a kiegye­zést követően a közigazgatás kiépítése során - a ’80-as évek közepén - megvonták Hatvan­tól a városi rangot. Az öntudatos helyi polgárok sosem nyugodtak bele a lakóhe­lyük „lefokozásába”. Települé­süket továbbra is városnak ne­vezték, és így emlegették az egész országban. A II. világháború utáni átala­kulás kezdeti, lelkes szakaszá­ban aztán elérkezettnek látták az időt, hogy megvalósuljon a régi óhaj, visszaszerezzék újból a városi minősítést. A hatvani képviselő-testület az 1945. április 22-i közgyűlé­sén vitatta meg az erre vonat­kozó javaslatot, amelynek elő­adója Mono story Alfréd fő­jegyző volt. A tanácskozás so­rán azt kellett elbírálry, kellően meg lehet-e indokolni az előter­jesztést. Egyáltalán szükség van-e erre, javára válik-e a la­kosságnak? A javaslat indokai között szerepelt az, hogy Hatvan lakó­inak a száma a kiegyezést kö­vető tőkés fejlődés során az öt­szörösére emelkedett, 1945-ben elérte a 16 ezret, s ezzel felül­múlta jó néhány kisváros lélek- számát. A lakosság nem „egy­nemű”, erősen heterogén volt. A parasztok mellett szinte egyenlő számban éltek itt vas­utasok, gyári munkások, kisipa­rosok, kiskereskedők, valamint közalkalmazottak, tisztviselők, értelmiségiek is. A korabeli vi­szonyokhoz képest korszerű volt a mezőgazdaság: számot­tevő mennyiségben termeltek errefelé cukorrépát, zöldségfé­léket, gyümölcsöt, szőlőt. Már a századforduló előtt je­Félig lezárják a Egy ideig vita folyt arról, ho­gyan hajtsák végre az Apcot Zagyvaszántóval összekötő út Zagyva-hídjának karbantartási munkálatait. Ha ugyanis az építményt teljesen lezárnák, az utazóknak jelentős kerülőt kel­lene tenniük, hogy céljukhoz érjenek. A település vezetése az nyilvánításáról lentős volt a kereskedelmi há­lózat és az ipar. Ide telepítették Európa egyik legnagyobb cu­korgyárát, s rövidesen a kon- zervgyártás is megkezdődött. A település rendelkezett malom­mal és téglagyárral. A MÁV-pályaudvar országosan is nagy forgalmat bonyolított le. A város közigazgatási cent­rumként is funkcionált. Járásbí­róság, közjegyző, főszolgabíró- ság, pénzügyőrség, három pos­tahivatal, katonai kiegészítő pa­rancsnokság, tűzoltóság műkö­dött a területén. Ezeken kívül dicsekedhetett gimnáziummal, zeneiskolával, fiú és leány pol­gári iskolával, mezőgazdasági szakintézménnyel és táncisko­lával. A MÁV-dalkör épülete a zeneművészet hajlékának szá­mított, de falai között. alkal­manként színitársulatok is fel­léptek. Mindezeket számba véve a képviselő-testület egyhangúan foglalt állást a várossá alakulás mellett. Elfogadták a szervezeti és működési szabályzatot, amelynek értelmében egy 64 tagú vezetésre bízták az ügyek vitelét. Ennek élére tízéves idő­tartamra megválasztották dr. Papp Zoltán polgármestert, a város szülöttét, városgazdának pedig Fülöp (Kóla) Istvánt, a korábbi községi bírót. A hatá­rozatot felterjesztették a megye főispánjához, aki azt április 27-én pártolólag továbbította jóváhagyásra a belügyminisz­ternek. Hatvan nagyközség várossá alakulását 1945. június 20-án hagyták jóvá. Ezzel azonban csak a jogi folyamat fejeződött be. Az igazi várossá válás útján még nem kevés erőfeszítésre volt szükség, hiszen akkor még hiányzott a vízvezetékrendszer, alig volt csatornahálózat, az út­testek és a járdák nagyobbrészt kövezetlenek, a Zagyva-híd fel­robbantva,, a vasútállomás épü­letei porig bombázva, a férfi la­kosság jelentős része hadifog­ságban volt. A település kór­házzal sem rendelkezett. Az emberek mindezek elle­nére bizakodtak. Májusban vé­get ért az európai háború. Re­mélték, hogy a béke megkötése után egy szabad, demokratikus országban birkózhatnak meg a nehézségekkel. Németi Gábor hidat Apcon elmúlt hétfőn tanácskozott az illetékes szakemberekkel, s vé­gül félpályás korlátozás mellett döntöttek. A rekonstmkcióra várhatóan húsvét után kerül sor. Az építők a lakosság türelmét és megérté­sét kérik az esetleges kellemet­lenségekért. „Tanítsd meg a gyerekeket...!” Pajkos Endréné, a zagyvaszán­tói általános iskola nevelője második éve ismét szakköri foglalkozás keretében adja át a gyerekeknek mindazt, ami út- ravaló lehet. Indítékairól, mód­szeréről, hitvallásáról a követ­kezőket mondja:- Sajnos, a fiatalok nagyon sok időt töltenek otthon, a tele­vízió előtt. Kitől kapjanak útra- valót, amiből táplálkozhatnak szabadidejükben, iskolai mun­kájukban, ha nem a felnőttek­től? Ne engedjük ki az irányí­tást a kezünkből holmi anyagi­akra hivatkozva! Ne engedjük őket az utcára, hanem lássuk el őket a kultúra alapjaival, még­pedig minden korban a nekik valóval. Ne csak a matematikát, a magyart és a történelmet ta­nítsuk velük!- A gyerekek nagyon szeret­nek dolgozni, alkotni, ne szok­tassuk erről le őket. Vannak, akik az órán nem jutnak siker­élményhez, számukra lehetősé­get, szeretetet és törődést kell biztosítani.- A rajz szakkörön például különböző technikákkal dolgo­zunk. Megismertük a fonás tit­kait, megelevenedhetett dióból, fonalból a sokkarú polip.- Nincs saját elképzelésű mesealakjuk! Ezt színes figurák készítésével, bábokkal fejleszt­hetjük. Ezekkel a saját készí­tésű alkotásokkal szívesebben játszanak. Megszólalnak a halk szavú gyerekek is. Alakítható a személyiségük, mivel a szabad­jára engedett fantázia tükrözi az indulatukat, hangulatukat.- Munkámban új terület a gyöngyfűzés. Hihetetlen, hogy a sok apró golyócska milyen fegyelmező hatású. A tevé­kenység közben nem lehet sza­ladgálni, lökdösődni, s a készí­tés, a gyöngyszemek varázsa, színe, alakja az ajándékozás örömét is magával hozza. Az állatfigurák fűzése már nem csupán kézügyességet kí­ván: megtanulhatják a rajzról történő olvasást, nagy izga­lommal várják az elefánt, a ma­jom, a krokodil és az oroszlán készítését.- Ezek a harmadik osztályos gyerekek mindig őszinte örömmel várják a foglalkozá­sokat. Szeretnénk, ha ez a fel- szabadultság, ez az alkotói kedv, az ezzel járó vidámság egész életük során elkísérné őket. Régi vágyuk teljesül a herédieknek - A községben hosszú idő óta vártak a gáz­beruházásra. Többszöri halasztás után feltűntek a munkagépek, így talán már a helybéliek is elhiszik: a következő télre nem kell szenet vásárolniuk.... fotó: kaposi tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents