Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

1995. március 9., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Cifra palota, zöld az ablaka... Paprikafórum Boldogon Előzetes nőnap volt a boldogi tűzoltóknál Már az elmúlt vasárnap felkö- szöntötték feleségeiket a bol­dogi önkéntes tűzoltó-egyesület tagjai. A hölgyek a pezsgős ün­nepség alkalmával virágot és süteményt kaptak, majd meg­hallgathatták Berényi István titkár meleg szavait. Varga Fe­renc elnök és Rohács Gyula kö­szöntőjét követően Szitányi Pé- temé jegyző köszönte meg a jókívánságokat. Játszóházi hétvége a művelődési házban A hatvani városi művelődési központban a hét végén is foly­tatódik a nagy sikerű játszóházi program. Március 11-én, szombaton 9 és 12 óra között lehet majd társasjátékozni, gyurmázni, s persze, egyéb szó­rakoztató tevékenységre is vár­ják az óvodásokat és a kisisko­lásokat. Polgárőrség, gázépítés, csatornázás Heréden A herédi képviselő-testület a napokban elkészítette hosszú távú fejlesztési terveit. Mihelyt az időjárás engedi, nekilátnak a gázépítési földmunkáknak, amelyeknek végső határideje július 15. A második fél évben - pályázaton nyert pénzből - elkezdik a szennyvíztisztító megépítését, a csatornaháló­zatra pedig szintén támogatást remélnek. Közben szervezik a polgárőrséget, ahová önkénte­sek jelentkezését várják. Jó hír a helybelieknek, hogy elfogad­ták a község költségvetését, amelyben nem terveztek hiányt. Gazdag program lesz a selypi kultúrházban A megújult selypi kultúrházban holnap este 6-kor a népszerű házaspár, Dékány Sarolta és Koós János lép fel. Szombaton 18 órakor vállalkozók fórumára várják az érdeklődőket, kedden délelőtt fél 9-kor pedig a selypi iskolások ünnepi megemléke­zésére és Ki mit tud?-jára kerül sor. Március 15-én délután 3-tól a gyerekek vetélkednek, ezt követően táncház lesz az Esztram népzenei együttes köz­reműködésével. A lőrinci önkormányzat által sokáig mostohagyerekként ke­zelt selypi sarok és környéke - úgy tűnik - visszavonhatatlanul megindult a városiasodás útján. Jelzik ezt az utóbbi idők beru­házásai is, amelyeknek újabb állomásaként tető alá került az ABC-áruház. Nem mintha idáig nem lett volna rajta! Volt. Szép, lapos, a közel­múlt építészeti stílusának meg­felelően. Rendeltetésének azonban nem, vagy csak rész­ben tett eleget. A lapos tetők jó „Minden város ismerje fel a maga sajátos hivatását, és en­nek ápolása közben munkálja ki a maga különleges jellegét.” Ezzel a Klebelsberg Kúnó-idé­zettel határozták meg a célját annak a helytörténeti vetélke­dőnek, amelyet Hatvan várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából szervez az Ady Endre Városi Könyvtár és Kö­zösségi Ház. Helytörténeti búvárkodásra hívják hát az ifjú olvasókat, s csak remélhetjük, hogy az iz­galmas szellemi próbán nagyon sokan mérik majd össze erejü­ket. Mi a legnagyobb haszna és egyben legnemesebb célja en­nek a kezdeményezésnek? Mindenképpen elsősorban az, hogy a résztvevők az átlag­szokásához híven a naptól még úgy-ahogy védett, ám az esővíz már leküzdhetetlen problémát jelentett számára. A megoldás éveket késett, de nem vártunk hiába. Most, hogy a mutatós fedelet szemléljük - amelyen mintha őrtorony, kémlelőnyílás és ló- rés is volna -, mégis csak sze­rényen bizakodhatunk. Abban, hogy az egykori szakértő ter­vező és kivitelező gárda évtize­dekkel ezelőtti baklövéseiből eredő késői korrekció árát nem mi, vásárlók fizetjük meg - te­nál sokkal többet tudnak majd arról a helyről, ahol élnek. „Meg kell tudni lakni ezt a ha­zát” - írta Rat kő József, aki hitte, sürgette és hirdette is a költészet szavával, hogy a mé­lyebb ismeret hazateremtő em­bereket formálhat. A múlt is­meretével gazdagabbá válhat a jelen, amelytől lépten-nyomon megfosztani igyekszik az ideg­beteg hatalmi főzőcske. Egy kisváros múltjának mé­lyebb megismerése tehát a cél, amelyhez tíz helytörténeti könyv, egy tipográfiai lexikon, egy műemlék és több verseskö­tet vezethet. így „fény derül” majd Tompa Ferenc ásatásai során a hatvani kultúra legfőbb sajátosságaira, egy 1273-as ok­levél titkaira, a Zagyva völgye és Hatvan közötti terület régé­kintve, hogy az üzlet idáig sem a szélsőségesen olcsó árairól volt nevezetes. Annak megjövendöléséhez sem kell különösebb tehetség, hogy a korán sötétedő estéken egy elmélázó vevő előbb-utóbb arccal nekimegy az „ötletesen” - a bejárattól két méterre - el­helyezett csatornának. Ha csak nem lesz akkora sze­rencséje, hogy előtte elcsúszik a kifolyó vízből keletkező al­kalmi jégpályán... (szigeti) szeti varázsára, újból megta­nulhatjuk a hatvani vár kapitá­nyainak nevét a török időkből, s Petőfi Sándor Holdvilágos éj című versét, amelyet itt írt, az 1849-es hatvani csata emlék­művének szövegét, és elolvas­hatjuk újra azokat a története­ket, amelyek Csörsz árkáról, a Strázsa-hegyről, a Szent Mar­gitról elnevezett premontrei prépostságról, Grassalkovich Antalról, Hatvány Lajosról, Radnóti Miklósról és gróf Kle­belsberg Kúnóról szólnak. A helytörténeti búvárkodás izgalmai március 14-én záród­nak, s a március 18-i ered­ményhirdetésből kiderül, mi­lyen haszonnal járt ez a szel­lemi erőpróba. Sziki Károly Paprikafórumot tartottak a bol- dogiak. A program főszervezői Simon Attila falugazdász, a polgármester, valamint a helyi gazdakör tagjai voltak. A talál­kozó apropóját az adta, hogy elérkezett a fűszerpaprika ve­tési ideje. A településen hosszú évtize­dek óta termesztik ezt a nö­vényt. S most megfogalmazó­dott: nem lenne-e okosabb üre­sen hagyni a palántanevelő ágyakat? A tizenkét meghívott közül hatan jöttek el, akik ismertették a paprikatermesztésre vonat­kozó jelenlegi törvényeket, rendeleteket. Kiderült: az idén nem a termelési színvonal eme­lése jelenti a legfőbb kihívást a gazdák számára, hanem az, hogy egyáltalán megfeleljenek a rendeleteknek. Érthetően fel­zúdultak, amikor a szankciók­ról hallottak, hiszen a legkisebb kihágást is súlyos pénzbírság­gal sújthatják a hatóságok. A falu kertészei az évszáza­dos hagyományok birtokában minőségi és mind ez ideig tisz­tes jövedelmet hozó fűszernö­vényt termesztettek. Az ANTSZ és az Élelmiszer-higiéniai Ál­lomás előadóinak szavaiból azonban kiderült, hogy helyte­lenül kezelték a termést(!). A boldogi paprika különleges mi­nőségét adó, a parasztházak tornácán felaggatott és a nap sugarai szárító hatásának kitett, kézzel felfűzött paprikafüzérek jelentik a legfőbb gondot. Az előadók szerint higiénikus, bak­tériumoktól, kórokozóktól mentes szárítás csak zárt rend­szerű, lassú hőhatásnak kitett szárítókkal képzelhető el. (Ez a szabályos!) A szakemberek másik - ugyancsak népbőszítő - felvetése az volt, hogy az őr­lők és malmok helyiségeinek is meg kell felelniük az élelmi­szergyártás feltételeinek, a szi­gorú szabályoknak. Természe­Horton például bárki űzheti az üregi nyulat, ha tagja a Búzaka­lász Vadásztársaságnak. A klasszikus sportot kedvelők csapatában ténykedik Kassa László polgármester is, aki el­mondta: negyvennyolcán hó­dolnak ennek a szenvedélynek. A társaság fele nagyrédei, a többiek hortiak. Ne gondoljuk - hangsúlyozta a pogármester -, hogy klubjuk a „tehetősek kompániája”. Egyszerű, termé­szetszerető emberek ők, akik igen ritkán lőnek. Tevékenysé­gük legjavát a vadvédelem és a vadgazdálkodás adja. Maguk nevelik azokat a fácáncsibéket is, amelyeket később szélnek eresztenek, s még később meg­próbálnak becserkészni. tesen a termelők nem zárkóz­nak el az előírások teljesítésé­től, hajlandóak lennének ál­dozni, beruházni. De ami már a Vám- és Pénzügyőrség és az Élelmiszerellenőrző Állomás követelményeinek megfelelő csomagolásra vonatkozik, attól égnek áll a hajuk. S akkor még nem beszéltünk a zárjegyek be­szerzéséről, felrakásáról és könyveléséről. Ez utóbbiak már meghaladják a termelők erejét és felkészültségét. Az egyik résztvevő megszá­molta: egy átlagos termelőnek tizenháromféle rendeletet és négy adózási törvényt kell be­tartania ahhoz, hogy a nehezen megszerzett földjén szorgos, egész éves munkájával valami kis hasznot termeljen a család­jának. A hallgatók sérelmezték, hogy a törvénnyel megfosztot­ták őket megélhetésüktől. A legfőbb gond, hogy az ál­lam - bevételi forrását erősí­tendő - jövedéki termékké mi­nősítette a fűszerpaprikát. A másik probléma, hogy a pap­rika őrölve, már mint élelmi­szer kerül forgalomba. A terme­lők kis területeken gazdálkod­nak, és nagymértékben rontja az együttműködésüket, hogy a közösen feldolgozott termésü­kért egyetlen személynek, a feldolgozónak kell felelnie a minőségért. A rájuk rótt egyéb munka majd annyi, mint maga a termesztés. Jogos tehát a felvetésük: egyáltalán megéri-e ilyen áron kistermelői szinten paprikát nevelni? Félő, hogy eme, igen jó minőségű termést előállító, tradicionálisan jó hagyomá­nyokkal rendelkező falu 1995-ben minimális mennyi­ségű fűszerpaprikát visz majd a piacra. Hiszen az úgynevezett szektorsemleges törvénynek csakis a nagyüzemek képesek megfelelni. (simon) A szárnyasokon túl ők gon­dozzák az őzeket is. Ez kitűnő bevételi forrást jelent, mivel ezekre az állatokra a német va­dászok is „buknak”. Miből áll a horti vadászok munkája? Majd minden vasár­nap az erdőt, mezőt róják, és ápolják a területet. Szakadhat az eső, hullhat a hó, ez őket nem zavarja. Egész évben dol­goznak csak azért, hogy ősszel leteríthessenek néhány fácán­kakast. Ebből készül a legíze- sebb leves. A társaságba kerülésnek szi­gorúak a feltételei. Vadász- vizsga, fegyvertartási engedély, orvosi alkalmasság. De megéri. Állítólag. (né-zi) Szellemi búvárkodás Hatvanban Csak a nagykutyák vadásznak? Hogyan gyarapodott a múzeum? Novák Mihály gyermekkorá­ban, még az ötvenes években szerette meg a történelmet ked­venc tanárnője hatására. Ösz­tönzőleg hatott rá az a hely is, ahol lakott. Mint később megtudta, kert­jük végében volt az egykori hatvani török temető, ahonnan földmunkák alkalmával gyak­ran kerültek elő emberi cson­tok. Ezekkel nem tudott ugyan mit kezdeni, de amikor néhány törött cserépedényt forgatott ki az ásó, azokat nem dobta el, hanem évtizedeken út őrizgette, rakosgatta. Időközben tagja lett a múze­umbarátok körének, közelebb­ről megismerkedett a múzeumi munka belső titkaival. És ami­kor egy lakásátrendezés alkal­mával a keze ügyébe kerültek a régi cserepek, némi habozás után úgy döntött, jobb helyen lesznek ezek a Hatvány Lajos Múzeumban. Ajándékát köszönettel fogad­ták. Szabó János József egri ré­gész meg is állapította, hogy az edények kétséget kizáróan az avar korból valók. Hatvan határában már más­kor is bukkantak olyan lele­tekre, amelyek az avarok itteni tartózkodását tanúsítják. Ezek azonban mind a lakott területen kívül kerültek elő. A Novák Mihály által megmentett leletek azt bizonyítják, hogy Hatvan belvárosában is éltek avarok a Béla utca, a Kárpát utca és a vasút által határolt területen. A múzeum igazgatója a meg­találót méltán részesítette juta­lomban. Németi Gábor Egy régi fotográfia Egy el sárgult fénykép olykor több mindenről árulkodik, mint gondolná az ember... A fotó 1948. március 15-én, a lőrinci Petőfi-szobor avatá­sán készült. Az ünnepi szent­misét Csillik János plébános celebrálta; mint látható, nem akármilyen „körítés” mellett. A háta mögött cserkészek áll­nak - akiknek a tevékenységét még az esztendő vége előtt or­szágosan betiltották -, de már láthatóak a tányérsapkás, fegyveres vitézek is... Á környező épületek alig változtak, a trafóoszlop tán a mai napig ugyanott van, csak az ismerős arcok lettek öre­gebbek. Kis Béla, Kiss József, Nagy László Gyula, Ludányi András - élők és azóta meghol­tak - együtt a régi fotográfián. (tari) * J l Hatvanba is beszökött a tavasz - Bár időnként még bujkál a nap, s a télikabátok, a csizmák sem tűntek még el végleg, az ember már a zsigereiben érzi a szerelem évszakának közeledtét. Az első langymeleg fuvallat hatására benépesülnek a parkok Hatvanban is... FOTÓ: PERL MÁRTON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents