Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-07 / 56. szám

1995. március 7., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Vakcina tbc ellen Mérföldkőnek számító lépést tettek amerikai kutatók új, em­beri tuberkulózis elleni vakcina kifejlesztése felé: sikeresen ol­tottak be tengerimalacokat, amelyek az immunizálást köve­tően nagymértékű védettséget mutattak az erősen fertőző be­tegséggel szemben. A Univer­sity of California kutatóinak először sikerült standardizált, állandó szerkezetű és hatásfokú vakcina gyártási eljárását leír­niuk. Ugyanakkor az emberi ol­tóanyag előállítása még éveket vesz igénybe. A tbc elleni új fegyverre an­nál inkább szükség lenne, mivel erőteljesen növekszik a ha­gyományos antibiotikumoknak ellenálló törzsek aránya. Az új vakcina alkalmazható lenne le­gyengült immunrendszerű be­tegeknél is - írja a UPI. Mit kínál az akupresszúra? Az utóbbi néhány esztendő során rá kellett jönnünk, hogy a több ezer esztendő­vel ezelőtt élt keletiek olyan értékes örökséget hagytak ránk, amelyet mindenkép­pen meg kell becsülnünk, hiszen ez az önzetlen örök­ség hozzájárul ahhoz, hogy megszabaduljunk fizikai fájdalmaink nem kis részé­től. Igen régi megközelítés­mód - mindkettő Kínából származik — az akupunktúra és az akupresszúra. Az előbbivel csak az orvosok boldogulnak, hiszen az ilyen jellegű beavatkozás magas szintű anatómiai és egyéb ismereteket kíván. Az utóbbi azonban min­denkinek rendelkezésre áll, fogásait bárki elsajátíthatja. Ráadásul semmiféle eszköz nem szükséges hozzá, csak a masszírozó szerepkört be­töltő ujjunk. Minderről meggyőzi majd az érdeklő­dőket március 8-án, szerdán délután 4 órától az egri Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Ifjúság u. 2.) - az Egri Egészség- és Kör­nyezetvédő Egyesület szer­vezésében - Bödő László neves budapesti természet- gyógyász, az Életfa Bt. egyik vezetője, a taoista fi­lozófia szakértője, az emlí­tett területek avatott műve­lője. A vendéggel Pécsi Ist­ván, lapunk olvasószerkesz­tője készít nyilvános ripor­tot, amelynek keretében nem maradnak el a gyakor­lati bemutatók sem. Az egyesületi tagok fényképes igazolványuk felmutatásá­val ingyen vehetnek részt a programon. A helyszínen új jelentkezőket is várnak. Mindig csak az igazságot kereste Szépen gondozott kert, takaros ház nyújt otthont Majoros Bemátnak és feleségének, akik szép helyet választottak lakhelyül a Hajdú-hegyen, a Móricz Zsigmond utcában. Tősgyökeres egri lakos, négy nemzedéken át vissza tudja vezetni a családfát. Édesapja földműves volt, zsoldos katona és pincemester. Az anya dohánygyári munkás, akire férje korai halála után gondoktól terhes esztendők várnak. Majoros Bemát 1951-ben nősül, feleségül veszi Tajti Ilona fodrásznőt, és házassá­gukból egy fiú származik, László, aki kirakatrendező Egerben, és számos külföldi tapasztalatát a hazai dekorá­ciós művészetben gyümöl­csözted elismert sikerrel. Mint minden nyugdíjas, szeretettel gondol vissza gyermekkorára, az első isko­lára, amely útravalóval látja el egy életre. Az elemi osztályo­kat az Orsolyáknál kezdi, ked­vesen emlékezik Máter Mária és Máter Margit apácataní­tókra. A Halasban fejezi be ál­talános iskolai tanulmányait: Barabás, Kállay és Faragó ta­nító-tanárok neve vésődik be mélyebben a tanulékony Ber­nét leikébe. Korán zúdul rá az önfenn­tartás feladata, nem járhat gimnáziumba, ezért a keres­kedelemre szakképesíti magát, és végzettsége után felszol­gáló lesz a Vadászkürtben. Bevallása szerint csintalan, pajkos, eleven gyerek volt, de amióta részt vállalt a pénzke­reső munkában, egyből gyöke­resen változik meg jelleme, és férfias komolysággal vállalja a felelősségteljes feladatokat. Fegyelemben és szívós, kitartó munkában edződik. Reggel 6-kor kel, és késő este 11 óra­kor fejezi be felszolgálói teen­dőit. Olykor késő éjjelig is túlmunkára kéri a főnök a megbízható fiút. Amikor apja csak 60 pengőt keres havonta, ő, a fiú, 600 pengőt tesz le az asztalra. A második világháború vi­hara őt is megtépázza, leven­teként viszik el Ausztriába, majd végső fogolytábora Ufá- ban lesz. Itt sem adja fel vál­lalkozó szellemét, szobafes­tést vállal, amit szinte csak menet közben tanul meg. Elég későn, 1948 után tér haza, és nem válogat a munkákban. Ja- kubovics Sándor főpincér se­gítségével a csepeli sportcsar­nokban alkalmazzák felszol­gálóként, majd vonaton lesz árusító pincér, ami nemcsak felelősséggel jár, de eléggé veszélyes és kimentő munka is. Később Egerbe hívják, az ő javaslatára indítják újra a Va­dászkürt éttermet, olyan idő­ben, amikor szűkös az ellátás. A hús ritkaság, ezért a kony­hán csak főzeléket, tésztaféle­ségeket készítenek kétszáz személy részére, és a lelkesen dolgozó parasztlányok már 11 órára készen álltak a levessel és a főtt tésztával. Ekkor figyel fel a Park Szálló vezetősége Majoros Bemát kezdeményező képes­ségére, és kereskedelmi, üz­letvezetői tanfolyamra küldik Rákoskeresztúrra. Miután eredményesen vizsgázik, áru­forgalmi előadó lesz a Belke­reskedelmi Felügyelőségen. Bonyolult feladatot jelent számára ez a megbízatás, a szakellenőrök alapos felké­szültséggel kell hogy rendel­kezzenek, ezért kap ő is ta­pasztalt szakemberektől áru­mintát textilből és gyapjúból. Ezek alapján hasonlítja össze a minőséget. Ezt a feladatát is a legnagyobb felelősséggel látta el. Bár elég sokat szenve­dett azért, hogy kiállt az igaz­ság mellett, mégis vállalta a hálátlan megbízatást, ha igaz ügyről volt szó. Átmenetileg a Széchenyi kávéház üzletvezetői tisztét is ellátta, de Szilvásváradon 11 és fél évig volt a Szalajka ven­déglő vezetője. Ennél a ven­déglátóipari egységnél 20-30 személy dolgozott, a munka elosztását forgatókönyvsze­rűén biztosította, naponta ellenőrizte a forgalmat, és tiszta kasszát követelt. Szil­vás váradi munkájának gyü­mölcse, hogy maga helyett Hocza László személyében olyan üzletvezetőt nevelt, aki becsülettel megállja a helyét. Végül is 1985-ben vonul nyugdíjba a Panoráma Szál­loda- és Vendéglátóipari Vál­lalattól. Most a kevés nyugdíj mellett minden ötletére és ész­szerűségére szükség van, hogy továbbra is biztosíthassa csa­ládja számára a létfenntartást. Értéktárgyainak már egy ré­szét kiárusította, de nehezen válnék meg festményeitől és saját kezűleg készített terra­kottáitól. Ezért követ el min­dent, hogy a maga körül zajló élet egyszerű tárgyaiban és dolgaiban is felfedezze az ész- szerűség, a könnyítés lehető­ségeit; ráfigyel a kihasználat­lanul eldobott fénycsőre, do­bozra, és minden hulladéknak szánt tárgyban újra felfedezi a használhatóság rejtett értékét, így csinál a félredobott rozs­damentes fémcsőből hosszú nyelű cipőkanalat, a háztartás körül felgyűlt szemétrevalót külön osztályozza; a papírt gondosan csomagolja, a kiürí­tett dobozokkal együtt, és így éri el, hogy egyetlen évben csak két kukára való szemét gyűlik össze házában. A tágas kert hulló növényanyaga, leve­lek, gallyak, venyigék mind a komposztáló gépezetébe ke­rülnek, a kertben felállított téglatüzelő biztosítja a lekvár­főzést és a bográcsgulyást. Itt nem vész el semmi anyag, mert a kerti hulladékból újra termő anyaföld lesz. Majoros Bemát nyugdíjast az alkotó gondolkodás és a gyakorlati kivitelezés szel­leme vezeti, hogy a kihasznál- hatatlannak látszó anyag is a nyugdíjas ember segítségére siessen. Gál Elemér Miért nő az öngyilkosok száma? Maroknyi nemzetünk egyér­telműen vezet úgy az európai, mint a világstatisztikában az öngyilkosság terén. Az idős­korban elkövetett önpusztító esetek részaránya szintén ma­gas. A társadalom szakemberei­vel együtt széttárja a kezét, és évtizedek óta tehetetlen döbbe­nettel nézi a siralmas helyzetet. Bármily kellemetlen a halál­nak, és ezen belül az öngyilkos­ságnak még csak a gondolata is, mégis szükséges vele foglal­kozni, a jobbítás, és nem az iga­zolás érdekében. Azt mondják: mindenkinek az életében leg­alább egyszer megfordul vagy felbukkan az önpusztítás gon­dolata. Mások ezt hárítják, hajlott korukban is tagadják, de az is lehet, hogy egyszerűen nem ad­ják ki magukat, nem teljesen őszinték. Mindannyiunkban közös a halál gondolata. A különbség mindössze annyi, hogy amíg én csupán tudomásul veszem maj­dani halálom megváltoztatha­tatlan tényét, és életemmel va­gyok teljes egészében elfog­lalva, addig ő hívja a halált, sőt önkezétől akar jobblétre szen- derülni. Meg sem gondolja, hogy mire vállalkozik!... Életének és halálának kérdésében egyedül bíráskodik, holott az ember önmaga ügyében nem minden­kor igazságos. Saját ügyében védő és ügyész kíván lenni, ám­bár rendes, törvényes keretek között a vádat és a védelmet két jogász szakember látja el. O sa­ját magán akarja végrehajtani az ítéletet. Mi több: önmaga hóhéra, és egyben a kivégzett lesz!... Tar­tok attól, hogy minderre nem gondol, ezért is lát napvilágot ez az írás. Az öngyilkosság mindig krízishelyzetben törté­nik, amit a környezetben élők­nek idejében fel kellene ismer­niük. Néhány jelzést, elszólást, figyelmeztetést, fenyegetést minden, önkezűleg halni ké­szülő lead. Legfeljebb mi nem érezzük annak a súlyát, nem vesszük eléggé komolyan. Azt hisszük vagy akarjuk hinni, hogy csupán viccelődik, pedig halálosan komolyan gondolja. Mindannyiunk életében meg­jelenik a kiegyensúlyozatlan­ságnak - többnyire rövid - idő­szaka, amikor a szenvedést fo­kozottan éljük meg. Különös­képpen igaz ez akkor, ha veszé­lyes, fájdalmas, kilátástalan kö­rülményekkel kényszerülünk farkasszemet nézni, amelyet akkor és ott sem elkerülni, sem megoldani nem tudunk. S úgy tűnik, a szituációból sem sike­rül kilépni, mert a korábban jól bevált elhárító módszerek ép­pen akkor csődöt mondanak, és egyre inkább nő a kockázata annak, hogy külső segítség nél­kül az események megfordítha- tatlanul tragédiába torkollja­nak. Az ijesztő folyamatban fel­fedezhetők a beszűkült elmeál­lapot, a gátolt és önmaga ellen forduló agresszió, a jelképestől a tényleges módszer választá­sáig terjedő öngyilkossági fan­táziák. Az időben leadott vészjeleket fel kell tudnunk ismerni, ezekre elsődlegesen a magatartás, vi­selkedés, beszéd, az érzelmi megnyilvánulások módosulása hívja fel a figyelmet. Az ön- gyilkosság gondolatát érlelő személy váratlan és szélsősé­ges, korábban ismeretlen maga­tartási formák egész arzenáljá­val rukkol elő. Felelőtlenség vagy nemtörődömség. Elha­nyagolt megjelenés. Végren­delkezés. Tékozlás, pazarlás, túlzott adakozás. Fokozott bal- esetező hajlam. Depressziós hangulat; örömtelenség, jelen­tős súlyveszteség vagy -gyara­podás, alvászavarok, majdnem mindennapos fáradtságérzés, értéktelenség, nem helyénvaló bűntudat érzése. Szétszórtság, habozás, vacillálás. Beszéde is híven tükrözi finom felhős ho­mályállapotát. A létbizonyta­lanság, reményvesztettség, ki­úttalanság hangoztatása mellett gyakorta utal a halál, a gyász, sőt egyenesen az öngyilkosság témakörére. Önpusztító fantá­ziák, menekülési tervek fogal­mazódnak meg az élettől bú- csúzk odóban. Mindent tagad, hárít. Ér­zelmi állapota, belső bizonyta­lansága, lehangoltsága, szoron­gása, szenvedése kirajzolódik az arcán, sőt egész testtónusán, és jelzi reménytelennek tűnő helyzetét. Észre kell vennünk a „vihar előtti csendet” is csak­úgy, mint a „nekem már nincs vesztenivalóm” kivetítő lelkiál­lapotát. Nehezíti az állapotát jellemző párbeszéd-képtelen­ség, a monologizálás, a negatív jövőkép. Az imént említett vészjelek adott körülmények között különös hangsúlyt kap­hatnak, és ezektől jócskán el is térhetnek; ezért fontos észre­venni, hogy „ez az ember már nem olyan, mint a régi” - és azonnal segíteni! Ha szorongásait alkohollal és droggal oldja, tovább növeli az öngyilkosság kockázatát. De egyenrangúan fenyegető a többi veszteség is: válás, mun­kanélküliség, mint életvezetési törés; a gyász, úgymint a szere­tett személy, az egészség, vagy fontos szociális szerep elvesz­tése. Nem kell ahhoz avatott szak­embernek lenni, hogy felfigyel­jünk a bajra. Ezt bárki megteheti!... Patkós Attila Fáj a hátam, mit tegyek? Gyakorló orvosok és tudósok új és meglepő gyógymódot ajánlanak a gerincfájdalmak ellen: ne törődjünk vele. Vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy azoknak, akik panaszaik ellenére folytatták szokásos életmódjukat, hama­rabb múltak el a fájdalmaik, mint azoknak a kísérleti sze­mélyeknek, akik ágyba feküd­tek, vagy pedig különböző gyakorlatokkal igyekeztek csökkenteni fájdalmaikat. Azok a betegek érték el a leg­jobb eredményt, akik ameny- nyire tudták, normálisan foly­tatták életüket. Azok közül a kísérleti személyek közül, akik orvosi utasításra sem­mibe vették panaszaikat, egy hét után csak 20 százalék nem tudta felvenni a munkát. A kí­sérleti csoportból - akiknek az orvosok ágynyugalmat ír­tak elő - több mint kétszer ennyien (41 százalék) ekkor még munkaképtelenek voltak. A betegek 36 százalékát, akik testgyakorlatokat végeztek a fájdalom leküzdésére, még 7 nap után is betegállományban kellett tartani. Egy finn vizs­gálatnak ezeket az eredmé­nyeit a „New England Journal of Medicine” című amerikai folyóirat hozta nyilvános­ságra. Ezek a tapasztalatok megegyeznek egy amerikai szakértői bizottság decem­berben végzett hasonló tárgyú vizsgálatának eredményeivel, feltéve, ha a gerincfájdalma­kat nem rosszindulatú daga­natok, terhesség vagy a ge­rincoszlop törései váltották ki. Igen vészesen öregszik a világ lakossága Az ENSZ az „öregedés korá­ról” beszél, illetve „őszforra­dalmat” emleget, utalva arra, hogy a világon a lakosság koro­sabb csoportjai gyarapodnak a leggyorsabban. 1950 és 2025 között a világ 60 évesnél idősebb lakóinak száma mintegy 200 millióról 1,2 milliárdra növekszik majd, részarányuk 8-ról 14 száza­lékra emelkedik. A „világ őszülése” eddig el­sősorban az iparilag fejlett or­szágoknak jelentett gondot. (Ezekben az országokban igen alacsony a születési arány.) Ezért ült össze tanácskozásra az ENSZ Európai Gazdasági Ta­nácsa (ECE) az észak-amerikai öregek szervezeteivel nemrégi­ben Genfben, hogy összehan­golt fellépést sürgessen, és kö­zös irányvonalat határozzon meg a koppenhágai szociális csúcsra készülve.- Csaknem minden idősebb, ápolásra szorultat a család lát el- mondotta Ilona Kickbusch, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkatársa. Beszámolója szerint legtöbb­ször a női családtagok vállalják ezeknek a feladatoknak az ellá­tását. A dolgozó nők ilyen irányú terhelhetősége azonban korlá­tozott. A nyugat-európai és egyesült államokbeli öregek szegénysé­gének és ápolásának problé­mája azzal arányosan fog nö­vekedni, amilyen mértékben a nyugdíjpénztárak a népességi piramis nyomása alá kerülnek. Hacsak a kormányok - már ma- nem tesznek ez ellen ható in­tézkedéseket. Sok kelet-európai országban már jelenleg is hasonló gon­dokkal küzdenek az öregek. Életszínvonaluk drámai mó­don esett a nagy infláció és a hiányzó állami támogatás miatt. Az ECE a koppenhágai csúcstalálkozóhoz címzett üze­netében felszólítja az államo­kat: fokozottabban figyeljenek oda az öregek megváltozott szociális helyzetére, és legye­nek azon, hogy vonzóbb jövő­képet tárjanak az idősek elé. A munkaerőpiacnak több lehető­séget kellene nyújtania szá­mukra, az államnak és a külön­féle szervezeteknek lehetősé­geket kellene teremteniük egyebek között arra, hogy az öregek önkéntes tevékenysége­ket végezzenek. Kevés esélye van azonban annak, hogy e kérdésben a dán fővárosban tegnap kezdődött csúcson történik valami. Úgy tűnik, más témák sürgetőbbnek látszanak, mint az öregek ügye. Az ENSZ már 1982-ben megalkotott egy, az egész vi­lágra kiterjedő tervet az öre­gekkel kapcsolatban. Ez az ECE most megfogal­mazott követelései közül többet tartalmazott. Mindazonáltal a 2001-ig ter­vezett gyakorlati megvalósítá­suk érdekében - a világszerve­zet megállapítása szerint - csu­pán kevés haladás történt világ­szerte. Az ENSZ tervei szerint az évtized végén újra ráirányul a világ figyelme az időskorúakra: 1999 az „idősek nemzetközi éve” lesz. MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents