Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
1995. március 4., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Pálji Zoltán és Blaskó Balázs. Az atyai ház. Csendes László. Színpadkép a Mágnás Miskából Déryné elindult... A megújult Thália temploma Tízéves a másodszor született egri Gárdonyi Géza Színház Tíz évvel ezelőtt, 1985. január elsején újból önálló lett az egri Gárdonyi Géza Színház. E tény mögött, hogy másodszor is megszülethetett a megyeszékhelyen az önálló arculatú Thá- lia-templom, mely híven viszi tovább a színházi múlt érdemes törekvéseit - gigászinak is beillő küzdelem rejlett. Ebben volt nagy szerepe Kiss Sándornak, az akkori politikai vezetés egyik képviselőjének, a színház jelenlegi ügyvezető igazgatójának. Ezért kértük őt a jubileum okán beszélgetésre. A láthatatlan ember. Deák Éva és Áts Gyula. FOTÓ: KAPOSI TAMÁS-Mi motiválta abban, hogy olykor-olykor szélmalomharcnak is tűnő küzdelmet vállaljon az önálló színház létrejöttéért?- A színház szeretete és annak tudata, hogy Egerben és Heves megyében annak idején is sokan voltak, akik a színházművészetről, a színházról mint alkotóműhelyről, annak fontosságáról hasonlóan gondolkodtak, mint én. Diákként kerültem Egerbe, barátaimmal rendszeresen jártam színházba, jómagam gyakran bekéredzkedtem a próbákra is. Ezek a találkozások alakították ki bennem, hogy a színház többet jelent az előadásoknál, hozzátartozik a sok munkát, gyötrődést, boldog pillanatokat is magában foglaló folyamat, ami az olvasópróbától a darab premierjéig tart. Egy városnak igazán akkor van színháza, ha társulata is van. Én még jól ismerem az előző, az első társulat tagjait, lelkes csodálója voltam a művészeknek és művészetüknek. Ezek a diákköri élmények adták azt a személyes indítékot, amely „lázadásra” késztetett az összevonás következményei ellen, s hogy többedmagammal egyik kollégámat idézve: „szellemi szabadságharcot” kezdjünk az önállóság visszaszerzéséért. És annak felismerése, hogy a színházi kultúra iránti igény mélyen él az egri polgárokban, a színjátszás szervesen illeszkedett mindig is a város, a megye történetébe...- Több évszázados múltra tekint vissza...-Valóban. Jelen helytörténészeink feljegyzéseiből is tudjuk, hogy Égerben a magyar nyelvű színjátszásnak több mint 300 éves múltja van. A jezsuita gimnáziumban magyar nyelvű iskoladrámákat mutattak be a XVII. században, Barkóczy Ferenc püspök palotájában magyar szerző, Faludi Ferenc darabjának ősbemutatóját láthatták. Szívesen keresték fel városunkat hivatásos színészek. Szeretettel fogadták annak idején Kelemen László társulatát, Dérynét - aki nagyra értékelte az egri közönség hozzáértését - és Jászai Marit, a legnagyobb nagyar tragikát. Az ide rövi- debb-hosszabb időre látogató művészek a legkülönbözőbb helyeken, szabadtéren, sátrakban, ivókban, ideiglenes faépítményekben találkoztak a közönségükkel. Ezt megváltoztatandó vetődött fel egy állandó színházi épület létesítésének gondolata, amely a város polgárai erkölcsi és anyagi összefogásának eredményeként 1904-ben testet is öltött. Lég- mann Imre és Bárány Géza tervei alapján, Mátrai Sándor kivitelezésében Thália egy csodálatos palotát kapott tisztelőitől.- Ezzel együtt járt egy társulat létrehozása is?-Nem. Sokáig még vendégek léptek fel. Legtöbbet a. miskolci, a debreceni és a fővárosi komédiások, mellettük amatőr együttesek is.- Mikor történt e tekintetben változás?- Csak jóval később, hiszen nagyon sokáig vitatkoztak arról, hogy a város képes-e eltartani egy színházat. 1955. augusztus 15-én ez a vita eldőlt. Megalakult a Gárdonyi Géza Színház, és önálló társulata az év őszén névadójának Annuska című művével útnak indította első évadát.- S alig egy évtized után meg is szűnt. Talán azoknak lett igazuk, akik nem bíztak az anyagi háttérben? Egy önálló intézmény fenntartásában ?-Nem. Hiszen a színház a költségvetésnek jelentős, nagyobb hányadát központi támogatásként kapta. (Itt szeretném megjegyezni, hogy ez ma is így van!) A társulatot a közönség is nagyon szerette. Rövid idő alatt meghatározó szerepet töltött be a megye, a város szellemi életében, jó kapcsolatokat létesített más kulturális intézményekkel. Prózai és zenés darabokat egyaránt játszott, évadonként tíz-tizenöt bemutatót tartott, Egerben kettőszáz, a megye településein százötven alkalommal találkozott közönségével. Egy művészileg érett, sokoldalú, megfelelő műszaki háttérrel rendelkező csapat dolgozott együtt. Az itt dolgozók közül többen le is telepedtek Egerben.-Akkor mi volt az oka a megszüntetésnek?-Az egri színház társulatát jogilag nem szüntették meg, hanem összevonták. A hatvanas évek elején megszületett egy koncepció, a regionális színházak létesítésének gondolata, így az Eszak-Magyarország körzeti színház megteremtésének terve. Ennek megvalósításában eminens diákként élen jártak az akkori színházi, megyei és városi állami és politikai vezetők. Az országban első és egyetlenként, ugyanis az itteni példát - a központi elhatározás ellenére - nem követték másutt. Belementek a Miskolci Nemzeti Színház és a Gárdonyi Géza Színház összevonásába. Ennek szándékuk szerinti célja egy sokoldalúbb társulat kialakítása, a művészi munka színvonalának emelése volt. Az 1964—65-ös színházi évadban már közös direktor, főrendező, gazdasági igazgató állott a társulatok élén. A teljes összevonás 1966-ban történt meg, az intézmény székhelye Miskolc lett. Kezdetben a Miskolci Nemzeti és az Egri Gárdonyi Géza Színház közös társulata elnevezést viselte, később az utóbbi már elmaradt, ami egyet jelentett a beolvadással, az egri társulat megszűnésével.- Erre az időszakra már én is emlékszem. Több hátránya is volt...- Valóban. A gondok elég korán jelentkeztek. 1970-től a sajtóban és a színházi szakmai körökben, de a közönség soraiban is egyre erőteljesebben fogalmazódott meg, hogy a „kísérlet" nem a várt eredményt hozta. Már az egyesülés alkalmával megfogalmaztak bizonyos működési, műsortervi elveket, de azokat nem sikerült betartani. Csökkent a bemutatók és az előadások száma, az új intézmény nem vállalt fellépést Eger városán kívül, a megye más településein, azokon a helyeken, ahol az egri színház korábban játszott. Műsorpolitikai gondok is jelentkeztek, rétegigényt kielégítő kamaradarabok kaptak nagyszínházi lehetőséget, megszűntek a stúdió-előadások, az ígéretek ellenére Egerben nem készült produkció. A programok nem vették figyelembe városunk közönségének érdeklődését, iskolaváros jellegét. Összegezve: az összevonás következtében megszűnt egy sajátos profilú alkotóműhely, amely a közönséggel élő kapcsolatot tartott fenn, nemcsak a színházfalain belül, de azon túl is. Eger tájhellyé vált!-Mikor kezdődött meg az önállóság visszaszerzése?- Nagyon hosszú és nagyon nehéz folyamat volt. Hiszen valamit lebontani sokkal köny- nyebb, mint felépíteni, egy rossz politikai döntést végrehajtani, mint azt felülbírálni, következményeit felszámolni. Az összevonáskor egy bontási mechanizmus működött. A színészek áttelepültek Miskolcra, felszámolásra kerültek a színészházak, elköltöztek vagy más munka után néztek a műszakiak is. Az új székhelyre vitték a színház anyagait: a jelmezeket, a kellékeket, a díszleteket, és még sorolhatnám. Városunkban csak egy kis létszámú személyzet maradt. A függetlenség visszaszerzését annak tudatában tettük, hogy szinte mindent elölről kell kezdeni. Először el kellett fogadtatni elképzelésünket, a különválás szükségességét Heves megye és Eger város akkori vezetőivel. Nem volt könnyű, mert voltak olyanok, akik úgy gondolták: ha nincs társulat, akkor nincs felelősség. És meg kellett értetni szándékunkat a szomszéd megye és Miskolc város területeivel is, az összevont intézmény igazgatásával, mert anyagilag az akkori helyzet fenntartásában voltak érdekeltek. Végül sikerült megegyeznünk, ennek birtokában kezdeményeztük a Művelődési Minisztériummal a színház különválását, kezdtünk el - mai divatos szóval élve - lobbyzni egy önálló társulat érdekében. Meg kell jegyeznem, hogy ez a lépésünk nagy visszhangot váltott ki országosan is, témát adott a sajtónak, a kétkedést is magában hordozó együttérzéssel tették fel kérdéseiket. A tamásko- dók ellenére a számában nem nagy, de hitében és hitétől erős csapat munkája eredménnyel járt. Szeretném kiemelni két, azóta elhunyt, feledhetetlen emlékű barátomat, Gyurkó Gézát és Márkusz Lászlót, akiknek érdemei elvitathatatlanok, akik sokat tettek a. megváltoztathatatlannak tűnő megváltoztatásáért. Tíz évvel ezelőtt, 1985. január 1 -jén Szikora János irányításával első állomásként egy fogadószínházi funkciót ellátó, bemutató, önálló rendezési joggal felruházott, társulat nélküli színház alakult meg, szervezeti egységet alkotva az Agria Játékszínnel, és az addig amatőr együttesként működő, de magas művészi színvonalon dolgozó, jelentős hazai és nemzetközi sikereket felmutató Harlekin Bábszínházzal. 1986 őszén Gáli László került a színház élére, s kezdte meg az önálló társulat építését. Ennek gyümölcseként az 1987-88-as évadban már egy új egri társulat köszöntötte közönségét, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjának bemutatásával. Felemelő pillanatok voltak! Azóta Egernek és Heves megyének újból elismert, önálló arculatú művészeti intézményévé vált színházunk, a Gárdonyi Géza Színház. Előadásainkra országosan is felfigyelnek, határainkon tűi is elismerik társulatunk munkáját.-Hogy érzi most magát, mint olyan ember, aki sokat tett a színház létéért?- Köszönöm, jól. Örülök, hogy mindaz, amit az elmúlt években a színház érdekében tettem és tettünk, nem volt hiábavaló. Olyan intézmény született újjá, amiért érdemes volt és érdemes dolgozni, amelynek megtartása mindannyiunk felelőssége. Jó közösségben, jó közösségért dolgozhatom. A faépület, ahol Kelemen László társulata is fellépett Az 1904-ben elkészült első kőszínház Mikes Márta
