Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-31 / 76. szám
1995. március 31., péntek 5. oldal Eger Körzete Mikófalvi gyerekek zeneiskolai sikere Az elmúlt napokban rendezték meg Recsken a helyi önkormányzat és az általános iskola által szervezett vidéki zenetanfolyamok versenyét. Az eseményen többek között bemutatkoztak az egerszóláti zeneiskolások, akiknek felkészítő tanáruk Farkas István, s a balatoni, a bekölcei, az egercsehi és a mikófalvi gyerekek. A tanárok: Benyó Tibor és Miklovicz László. A novaji és az ostorosi kis zenészeket Kovácsné Gulyás Zsuzsa és Kovács István készítette fel a hangversenyre. A következő találkozóra Mikó- falván kerül sor. Bélapátfalvi mérleg: a község pénzügyeiről A napokban tartották meg Bélapátfalván a soros képviselő-testületi ülést. A kilenc napirendi pont között szerepelt az elmúlt évi költségvetési rendeletről szóló beszámoló. Tavaly az önkormányzat 223 millió forintból gazdálkodhatott, ebből fejlesztésre 65 millió forint jutott. A legnagyobb beruházás a vízműtisztító telep korszerűsítése volt, valamint két utcában megépítették a szennyvízcsatorna-hálózatot. Döntöttek a polgárok: létrejöhet a társulás... Verpeléten a helyiek több mint 67 százaléka csatlakozott a csatornahálózat-építési programhoz, így létrejöhet a társulás. Jelenleg készülnek a műszaki, gazdasági tervek, ezt követően pedig az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság ellenőrzi azokat, s a társulást bejegyeztetik a cégbíróságon. Elfogadta a testület Bakta költségvetését Hat és fél órás maratoni ülés után Egerbakta képviselő-testü- lete elfogadta az ez évi költség- vetést és a szervezeti, működési szabályzatot. A tanácskozáson szó esett az Egri út rendezési tervéről, a szociális ügyekről, a kábeltévéről, valamint a vízdíj emeléséről is. A szociális segélyekről határozott a bizottság Tegnapelőtt ülést tartott Bélapátfalván az önkormányzat szociális bizottsága. A testületnek ebben az évben alig több mint egymillió forint áll rendelkezésre arra, hogy a rászorulókat megsegítse. A beérkezett igények alapján döntöttek a rendszeres és rendkívüli segélyek elosztásáról. A lakások építéséhez családonként 100 ezer forintot adhat az önkormányzat ebben az évben a kérelmezőknek. A mikófalvai tanítónő kálváriája A jogcím nélküli „betolakodó” Megoldás ezer álmatlan éjszaka után? A gyerekeknek nem szabad észrevenniük semmit. Úgy kell a tanítónőnek belépnie az osztályba nap mint nap, mintha semmi sem nyomná a szívét. Mintha otthon minden a legnagyobb rendben lenne. Ez a színjáték immár négy éve tart, azóta őrlik Fedoronkoné Dósa Évát a gondok. Mikófalván lakik, de hogy meddig lesz itt maradása...? Hegyektől ölelt, varázslatos kis település Mikófalva. Az udvarokban fenyőfák, a kertek aljában patakocska csörgedez. Akár boldog is lehetne, aki itt él. Fedoronkoék portáját három puli őrzi. Még a kapuig sem érek, máris száguldanak a kerítéshez, hivatástudattól fűtve ugatják az idegent. Nem sejthetik: pártfogóként jöttem gazdájukhoz. Évával egy hete ismerkedtünk meg a biikkszentmártoni iskolában, ahol összevont osztályban okítja a 6-10 éves kicsiket. Elismerő szavainkat hallva könnyek gyűltek a szemében. Akkor azt hittem, talán meghatódott, de aztán később, búcsúzáskor elárulta: az önkormányzat ki akarja tenni őket a lakásából.- Kétségbeejtő a helyzetünk - panaszolta. - Már arra is gondoltam, hogy a televízióhoz fordulok. A riporter olyan, mint az úttörő: „ahol tud, segít”. Lebeszéltem hát Évát a levelezésről, s felajánlottam, pár nap múlva megkeresem őt otthonában, öntse ki nekem a szívét. ígéretemhez híven elmentem hozzájuk. Miután férje elzárta Bükit, a harapóst, Morzsa és Linda díszkíséretében mentünk be a barátságos lakásba. Éva épp matematikai dolgozatokat javított. Munkáját félbehagyva, letelepedtünk a szobában.- Korábban Bélapátfalván laktam, egy tanácsi bérlakásban. Aztán 1981-ben férjhez mentem, s ketten már nem fértünk el egy szobában, alig harminc négyzetméternyi összterületen. Beadtuk a kérelmünket minőségi cserére, így jutottunk Mikófalvára, ebbe a házba... - mondta az asszony. Nem rossz! - futott át bennem, de mintha vendéglátóm olvasott volna a gondolataimban, sietve hozzátette:- ...de nem így nézett ám ki! Már évek óta lakatlanul állt a ház. A bélapátfalvi tanács (mert akkor még hozzájuk tartozott) bevakoltatta kívülről az épületet, és megcsináltatta a kerítést. A belső felújítás a férjem szorgosságát dicséri. O szlqvák állampolgár, nem kapott itt állást, ezért minden idejében az otthonunkat javítgatta, szépítgette. Akkoriban arról volt szó, hogy kifizetik a munkáját, de mivel számlát nem tudott adni, ez elmaradt.- Nem kaptunk pénzt az anyagért sem - kapcsolódott a beszélgetésbe Fedoronko úr hiszen arról sem volt számlánk. Anyósoméktól és a szüleimtől hoztunk gerendát, cserepet. Rettenetes állapotok uralkodtak itt. Omlott a vakolat, beázott a tető, a verandán leszakadt a födém.- A kert is gyalázatosán nézett ki - vette vissza a szót a tanítónő. - Három zetomyi szemetet vitettünk el innen. Az udvart felverte a gyom, a gyümölcsfák tövét pedig valaki gázolajjal öntözgette meg. Körül kellett ásnunk a fákat, új földet hozni, hogy ne pusztuljanak el a növények.- Miből éltek, amíg a férj az építkezéssel múlatta az időt?- Természetesen az én fizetésemből, másfél éven át. Később sikerült elhelyezkednie karbantartóként, de amikor végzett a hivatalos feladatával, a házban és körülötte serénykedett. Nyolc évvel ezelőtt Bélapátfalván több bérlakást is eladtak. Közigazgatásilag ez a település is oda tartozott. Ezt a házat viszont nem vehettük meg, mert szolgálatiként szerepelt a listán. A kálváriánk akkor kezdődött, amikor önálló lett Mikófalva. Attól fogva állandóan szólítgattak bennünket, hogy költözzünk ki innen. A polgármesteri hivatal pert kezdeményezett a bíróságon, mint jóhiszemű, jogcím nélküli lakók ellen. Azt mondták: „semmi keresnivalónk nincs itt”. Mintha betolakodók lennénk. Mi úgy gondoltuk, nem velünk kellene rendezni az ügyet, ez a két önkormányzatra tartozna.- Nem nyílt lehetőség arra, hogy itt tanítson a faluban? Akkor talán megilletné önt a szolgálati lakás...- Nem szívesen hagynám el a bükkszentmártoni gyerekeimet, harminc éve tanítok abban az iskolában. De kényszerűségből már erre is gondoltam. Az itteni igazgatónő fel is kínált számomra egy állást, de a polgármester azt mondta, egy fiatalabb pedagógust szeretnének. Szívesen vállalnék könyvtárosi vagy bármilyen közhasznú feladatot, csak hogy továbbra is maradhassunk.- Kit szeretne ide telepíteni az önkormányzat?- Többféle elképzelésük is van. Tervezték már ezt a házat öregek napközi otthonának, de jó lenne a jegyzőnek is, hiszen neki sincs lakása. Elmennénk mi innen, ha legalább lelépési díjat fizetnének, hogy valami újba kezdjünk. A férjem rokkantnyugdíjas lett, én pedig nem kaphattam meg az „F” kategóriát. Sejtheti, mennyi pénzből élünk.- Milyen döntésre jutott a bíróság?- Nem született még meg a határozat. Négy éve húzódik a per. Ügyvédet kellett fogadnunk, ő lát el bennünket jó tanácsokkal. Például ő mondta, hogy csak a régi lakbért fizessük.- Miért, csak nem felemelték a díjat?- Dehogynem. Januártól 720 forint helyett hatezret állapítottak meg.- Eddig rendesen fizettek?- Természetesen! Pedig voltak olyan trükkjeik, hogy nem adtak csekket. Azzal keserítették az életünket, amivel csak lehetett. A kábeltévé bevezetésekor is ki akartak bennünket hagyni. Mikor panaszt tettünk, egy összegben kellett lerónunk az összeget, nem kaphattunk részletfizetési kedvezményt, mint az utcabeliek. De úgy néz ki, most talán változik majd a helyzetünk.-Nocsak...?- A napokban bent jártam a polgármesteri hivatalban, s ott arról értesültem, lehet, hogy mégis eladják a házat... A teringettét! - képedtem el az eset ilyetén alakulásától. Csudára megörültem, hogy pozitív fordulatot vett az ügy, csattanóval zárva írhatom le a történetet. Ám Éva lehűtött:- Még semmi sem biztos. A szolgálati lakást nem lehet értékesíteni, csak a bérleményt. Állítólag. Vagyis egy adminisztratív lépés még hátravan. Egy tollvonáson nem múlhat egy család nyugalma. Sietve szedelőzködni kezdtem, s meg sem álítam a polgármesteri hivatalig. Reméltem: perceken belül biztosat tudok. Nem jártam sikerrel. Sajnos, nem találtam benn az illetékeseket. Néhány nap már nem oszt, nem szoroz. Fedoronkoék ezer napnál többet is kibírtak a bizonytalanságban. Négyessy Zita Dagonyázó helyett tengerszem - Odalett az öreg varangy jó kis pocsolyája. A Tengely-Közmű Kft. munkatársai közel 4 és fél ezer köbméter iszapot hordtak a síkfőkúti alsó tóból. A meder kitisztításával immár két tavacska várja a kirándulókat. Pintér Elemértől, Noszvaj polgármesterétől megtudtuk: a munkálatok több mint kétmillió forintba kerültek. Az önkormányzat több helyre is elküldte a pályázatát, ám egyedül a MEBIB hallgatta meg a segélykérést - 1,3 millió forint támogatást nyújtott. A tavak hasznosítására már jelentkeztek vállalkozók. A képviselők azonban még várnak, s a legjobb javaslatot fogadják majd el. Ahhoz, hogy sokáig gyönyörködhessünk a látnivalóban, szükségeltetik valaki, aki rendszeresen ápolja a tó környezetét. Ezért a hivatal április 1-jétől közhasznú munkást foglalkoztat, akinek éppen ez lesz a feladata. . fotó: kaposi tamás A morgós „zs” birodalmában A Heves Megyei Önkormányzat Általános Iskolájában (14-es számú) nyílt napot tartottak a nevelők, hogy kartársaik és a szülők megismerhessék munkájukat. Ebbe az intézménybe a város és a környék falvainak tanulási és magatartási zavarokkal küszködő gyerekeit irányítják a nevelési tanácsadóból. Itt kapnak helyet a beszédhibás, enyhén mozgáskorlátozott, látás- és hallásfogyatékos nebulók, s azok, akik nagy létszámú csoportokban kezelhetetlenek, valamint az etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek, akiknél a nyelvi fejlődés hátrányt szenved kultúrájuk mássága miatt. A nyílt napra 60 pedagógus, továbbá Meixner Ildikó, a tanítási módszer kidolgozója és a tankönyvcsalád írója jött el, hogy megnézze, haladnak-e a kisdiákok, hogyan is sajátították el az olvasás, az írás, a magyar nyelv és irodalom tantárgyakat. A bemutatóórákat Hoffmann Ildikó, Bárdos Judit és Fülöpné Zámborszki Mária tartotta. Az elsősök óráján én is részt vettem. Hoffmann Ildikó végtelen türelemmel és szeretettel tanította a kicsiket a „morgós zs”-re és a „nem morgós s”-re. Minden helyes választ jutalmazott, valamennyi gyerek feladathoz jutott, észrevétlenül röppent el a 45 perc. Délután a dyslexia prevenciós olvasás- és írástanítás módszeréről beszélgettek a résztvevők. A jövő tanévtől több iskolában is ezt az alternatív oktatási formát szeretnék alkalmazni, hiszen ez felel meg leginkább a 6-7 éves apróságoknak. A legfontosabb, amit az itt dolgozó nevelők célul tűztek ki: a gyerekek szeressenek iskolába járni, öröm legyen számukra az olvasás, hiszen enél- kül nem nyílik ki előttük a tudás kapuja. (n. z.) Varga József né: A vetőmagvakat keresik fotó: kaposi tamás Tavaszi magvak a falusi kertből „Kis hal is hal, kis pénz is pénz” Az andornaktályai Varga Jó- zsefné naponta hajnali fél ötkor kel, hogy elérje a hatórási buszt. Ilyenkor már összepakolva a kis „motyója”, hátára veszi, s hozza az egri piacra.-Nos, nem sok mindent, csak ami a kertemből kitelik. Ilyenkor, tavasztájt a vetőmagvakat árulom: hagymát, salátát, zöldséget, uborkamagot, céklát...- Hoz valamit a konyhára?- Hát, nem valami sokat, de ahogy a nagyanyám mondta: kis hal is hal, kis pénz is pénz. Hatvannyolc éves vagyok, huszonhárom éve özvegyen élek, a nyugdíjam nem volna elég. Még élt az uram, mikor építkeztünk, aztán, hogy egyedül maradtam, a kölcsönt is magamnak kellett fizetni. Meg hát drága most az élet, csak a gáz kerül 6 ezer 700 forintba, amióta a vízdíjat felemelték, arra is havi 1380 forint a kiadásom.- Minden évszakban megéri bejárni a piacra árulni?- Ma már nincs olyan sok pénzük az embereknek, de az is igaz, nem adom olyan drágán a portékát. Meg a szép árut azért megveszik. Tudja, az is közrejátszik, hogy nagyon szeretek kertészkedni. Szinte hónapról hónapra „be van osztva”, melyik területre mit ültetek, mikor mi terem meg. Amikor a borsót leszedem, már kinőnek a paradicsompalánták. A főzőtök mellé ültetem a fejtőbabot, a répa, a zöldség közé hagymát duggatok. Megvan a kertnek is a rendje, csak érteni kell hozzá. És egy helyet nemcsak egyszer kell kihasználni.- Nehéz ezt megtanulni?- Én, ahogy a hat osztályt kijártam, már ezzel foglalkoztam. Úgy, ahogy a nagyanyámtól, az édesanyámtól láttam. Aztán később a termelőszövetkezetben dolgoztam, ott is a növénytermesztésben. Az a baj manapság, hogy elveszik az embereknek a kedvét a földműveléstől. Hiába adták vissza kárpótlásként, folyik a spekuláció... Nagyon sok szép termőföld hever parlagon, ilyenkor fáj a szíve az embernek érte. Mert miből lesz krumpli jövőre, amikor az idén is alig termett? És már most szinte megfizethetetlen.- Nem is ültetett a kertjébe?-Az a kis terület, ami nekem van, se nem oszt, se nem szoroz. Termett egy kevés, de nem adhattam sokkal olcsóbban, mint a kereskedők. Hát, az emberek már a vetőgumót is megvették az idén télen. Csakhogy húsz-harminc forintot nyerjenek. Én is adtam el, de egy keveset tároltam, hogy legyen valami jövőre, ha nem is eladásra... (mikes)
