Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

1995. március 25., szombat Gyöngyös És Körzete 5. oldal i o S| -C 1 2 2 1 í I Nagy erővel szépítik a falut Karácsondon Március: a faluszépítés hónapja Karácsondon. A jövedelem- pótló támogatásban részesülők közül 57-en felváltva takarítják, rendezik a közterületeket, gon­dozzák a parkokat. A Hősök tere, a művelődési ház körüli park csinosítását követően a sportpálya rendbetétele követ­kezik. Áprilistól 40 munkás már folyamatosan dolgozik a te­lepülés további csinosításán. Újabb kiállítás a Pincegalériában A gyöngyösi, Vértanú utcai Pincegalériában az elmúlt hét közepétől a Hatvani Műhely tagjának, Kiss László tanárnak a festményeiből nyílt kiállítás várja az érdeklődőket. A galéria legújabb tárlata április 20-ig lá­togatható. Atkáron is elfogadták a községi költségvetést A hét közepén tartott testületi ülésen Atkáron is elfogadták a községi önkormányzat idei költségvetését. A jóváhagyott terv szerint 56,6 millió forintból gazdálkodnak ebben az évben. A működéshez szükséges ki­adások hiányzó 6f millió fo­rintjára megpályázzák az önhi­bájukon kívüli forráshiányos önkormányzatok támogatásá­hoz biztosított központi pénza­lap segítségét. Györki képviselők a község konyhájáról Vámosgyörk község önkor­mányzatának képviselő-testü- lete hétfőn tartja soron követ­kező ülését. Ez alkalommal az önkormányzati konyha munká­ját elemzik, s a szervezeti mű­ködés szabályzatát módosítják. Évzáró közgyűlés lesz a rédei szövetkezetben A nagyrédei „Szőlőskert” Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari és Szolgáltató Szövetkezet március 28-án, 9 órától tartja közgyűlé­sét a hűtőház nagytermében. Beszámolnak itt a gazdaság ta­valyi eredményeiről, s ismerte­tik, megbeszélik a közös idei terveket. Borverseny Gyöngyöstarjánban A helyi önkormányzat szerve­zésében immár a második alka­lommal kerül sor községi bor­versenyre Gyöngyöstarjánban. Az idei március 30-i vetélke­dőre a rendezők fajtánként há­rom mintát várnak a termelők­től, akik március 28-ig jelent­kezhetnek a szereplésre, s e naptól már nedűiket is átadhat­ják. A tarjáni gazdáktól ugyan­ekkor természetesen a 200 fo­rintos nevezési díjat is kérik, az üvegeken pedig a címkét. A palackok feliratainak tar­talmazniuk kell mindenekelőtt a résztvevő nevét, címét, az ital fajtáját és évjáratát, hogy a legpontosabban azonosíthassák valamennyit az elbírálásnál. A községi művelődési ház­ban tartandó verseny borait ez alkalommal is szakemberekből válogatott zsűri minősíti majd. A bizottságba - mint értesül­tünk - meghívást kapott dr. Szőke Lajos tanszékvezető főis­kolai tanár, Honiért Gábor, az Országos Borminősítő Intézet főfelügyelője, Katona György TESZÓV-elnök, egyben pedig a detki szövetkezet elnöke, Kiss Sándor, a gyöngyösi főiskola tanszéki mérnöke, Ludányi Béla, a GATE pincevezetője, Balázs Abel markazi főborász, s természetesen több helyi szak­ember is, közöttük Szőke Má­tyás vállalkozó, Spisák László tarjáni pincevezető. Délelőtt 10 órakor kezdődik a megmérettetés, amelynél Szamosvölgyi Péter polgármes­ter köszönti a résztvevőket, s kíván ismét jó eredményeket, sok sikert a boroknak, illetve termelőiknek. Értékes egyházi gyűjtemény - Még jelenleg is a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár részét képezi a Ferences rend - nagyközönség által látogatható - értékes egyházi gyűjteménye, amelyet a szerzetesek a XIV. század óta gyarapítottak. Az ország leghíresebb­jei között emlegetett, s máig számon tartott bibliotéka értékes darabjai között kézírásos kó­dexek, művészi kötésű remekek vonzzák az érdeklődést. Képünkön a műemléki könyvtárból mutatunk be egy kis ízelítőt... fotó: kapositamás Szabó Gyula: „Támogatják a települések együttműködé­sét... ” FOTÓ: kaposi tamás A franciáktól még lehet tanulni A közelmúltban franciaországi tanulmányúton vett részt Szabó Gyula gyöngyösi polgármester, akit a közigazgatás ottani szer­kezetéről és az itthon is haszno­sítható tapasztalatokról kérdez­tünk hazaérkezése után.- Polgármester úr! Hogyan jött létre ez a tanulmányút?- Még tavaly szeptemberben, Göncz Árpád államfőnk párizsi látogatása idején született egy megállapodás, amelynek kere­tében rögzítették a két ország közötti együttműködés külön­böző formáit. Ezek között sze­repel közigazgatási szakembe­rek cserelátogatása is. így vált lehetővé, hogy nemrég ötven polgármester az ország külön­böző pontjairól kiutazhasson.- Párizsba érkezve először egy belügyminisztériumi tájé­koztatót hallgattunk meg, majd ezt követően 5-6 fős csopor­tokra osztva, vidéki városokba utazhattunk.- Talán nem véletlen, hogy én Nantes-ba kerültem. Ez a vá­ros ugyanis testvérmegyénk, Loire Atlantique székhelye.- Gyöngyösnek volt-e ko­rábbi kapcsolata Nantes-tal?- Közvetve igen. A városi szennyvíztisztító üzemünk jelen­legi tervezője, a TESS Hongrie Környezettechnológiai Kft. anyavállalatának itt van a te­lephelye...- Meg is lepett, amikor elém tárták a szennyvíztisztító üze­meltetésével, felújításával kap­csolatos dokumentumokat! Eb­ben a kérdésben úgyszólván a legapróbb részletekig tájéko­zottak.- Mennyiben tér el a kinti közigazgatás az itthonitól?- Azt mondhatom, hogy je­lentős eltérések mutatkoznak. Franciaországban az úgyneve­zett dekoncentrált és decentra­lizált szisztéma működik. Az előbbi az állami, az utóbbi az önkormányzati érdekek megtes­tesítője.- Ezenkívül egységként mű­ködik a régió, amely több me­gye társulásából jön létre.- Náluk a középiskolákat ezek a régiók építik, üzemelte­tik. Az államnak szélesebb jo­gosítványai vannak, mint Ma­gyarországon, de a helyi ön- kormányzatoknak is van olyan hatáskörük, amelyekkel mi nem rendelkezünk, például a turisz­tika, az idegenforgalom terüle­tén.- A közigazgatási egységek között sokszínű és laza kapcso­latrendszert alakítottak ki. A kommunális beruházásoknál egyértelműen támogatják a te­lepülések együttműködését.- Mindezek alapján azt hi­szem, hogy sok jó ötletet érde­mes lenne átvenni tőlük.- Lesz-e folytatása ennek a látogatásnak?- Igen, áprilisban a franciák jönnek hozzánk. Júniusban pe­dig a szennyvíztisztításról lesz Egerben egy - minden bizony­nyal hasznos - konferencia, amelyre a Heves megyei pol­gármestereket várják. Nagy Gyula A jövő iskoláját építik Adácson Fodor Lajos adácsi polgármes­ter és az egész község büszke­sége, öröme az épülő új álta­lános iskolájuk. Az impozáns megjelenésű létesítmény lé­nyegesen szépíti a faluképet. Felváltotta a korábbi, elavult épületet, ismét összevonta a kényszerűségből jó ideig két helyen, egymástól kilométer­nyire működött intézményré­szeket. S ha némi felhőt vet is a boldogságra, aligha szegi ked­vét az idevalósiaknak, hogy az idén - várhatóan - még min­dig nem lesz „avatás”.- Az ország és az önkor­mányzatok közismert anyagi gondjai miatt sajnos, a mi vá­gyaink sem szárnyalhatnak úgy, mint szeretnénk - magya­rázza a polgármester. - Kény­telenek vagyunk visszafogni a lendületet az építkezésen, mi­vel a befejezéshez szükséges 20 millió forint körüli összeg még hiányzik a kasszánkból. Meg kell elégednünk azzal, hogy tető van az épület fölött, s ebben az évben legalább kül­sőleg mindenképpen késznek látszik a beruházás. A szép iskola vezetője, Ju- hászné Varga Márta igazgató megérti a „csúsztatott" fej­lesztést. Nem tartja kevésnek, hogy esztendeje megint közös fedél alatt foglalkozhatnak az alsó és a felső tagozattal.- Tizenhárom tanuló és egy napközi otthonos csoportunk 250 diákja lényegében nyu­godt körülmények között, a legszükségesebb feltételek megléte mellett formálódhat, gyarapodhat tudásában - mondja találkozásunk alkal­mával. — Alig van zsúfoltabb osztályunk. Oktatásunkhoz tartozik a számítástechnika - gépünk mellé az APEX-t6\ nemrég nagy teljesítményű másolót is kaptunk segítség­ként -, a gyerekek két idegen nyelvből választhatnak, az an­golt vagy a németet tudják el­sajátítani. Szuggesztopéd nyelvtanítási módszerünk — a pesti stúdió támogatásával - egyenesen páratlan a megyé­ben! Bár nyelvi laboratóriu­munk - miként a gazdagabb számítógépes park - egyelőre még terv, az oktatást a felnőt­tekre is kiterjeszthettük. Igaz, még csak egyetlen tanfolyam­mal próbálkoztunk. Minden­képpen akarunk folytatást is, hogy növendékeink ne csak magyarul beszélhessenek szü­leikkel, rokonaikkal, ismerő­seikkel. Adottságaink a meg­szokottabb foglalkozásokon túl egyebekre is módot adnak. Megyei helyesírási versenynek teremtettünk hagyományt, áp­rilisban már a második ilyen rendezvényre kerül sor... A tervezett 19-ből 13 tantermet használhatunk jelenleg. Az újabbakban majd - többi kö­zött - tankonyha és sokféle munkára alkalmas műhely is lesz az alapvető háztartási tennivalókhoz. A szomszédos művelődési házban a nép- és formációs tánc elsajátítására, a színjátszás megismerésére, gyakorlására van mód. A va­lamivel távolabbi községi könyvtárban a tantárgyi okta­tást próbáljuk sajátosan kiegé­szíteni rendhagyó órákkal, hogy az iskolánkhoz tartozó sportcentrumról - uszodás tornatermünkről, bitumenes szabadtéri pályánkról - már ne is szóljak! Ami pedig nincs Adácson, megkeressük autó­busszal. Az egri színháznak évek óta a bérletesei vagyunk 40-45 fős csoportunkkal.-Úgy tudom, hogy amolyan kiskörzeti középfokú intéz­ményre is gondoltak már me­net közben. Van-e még ilyen szándékuk?- Körzeti intézményben ép­pen nem gondolkodunk, ám szeretnénk, ha a nagyobb is­meretanyagért nem kellene már az adácsiaknak sokáig vá­rosokba kívánkozniuk - hal­lom a választ a polgármester­től és az igazgatónőtől. - A most születő nemzeti alaptan­terv eddigi ismeretei alapján egyébként már jelenleg meg­van a lehetőségünk az elkép­zelt 10 osztályos oktatáshoz, sőt - idegen nyelvből -, talán a „6+4+2”-höz is. Némi segít­séggel feltétlenül továbblép­hetnénk, de erről egyelőre még nem beszélgetünk. Gyóni Gyula Hazalátogató színésznő Gyöngyösön Volt egyszer, nem is olyan ré­gen, egy gimnazista kislány Gyöngyösön. Pillekönnyű, szőke bakfis. Majdnem olyan viselkedésű, mint a többi. Ami megkülönböztette a társaitól: szeretett verset mondani, éne­kelni és közszerepelni. Aztán eltűnt a mátraalji településről. Egy alkalommal a szolnoki színház vendégszerepeit a vá­rosban. Egyszer csak egy szőke, pillekönnyű színésznő libbent be a színpadra. Repült, szökellt, forgott, betöltötte az egész színpadot. Úgy mosoly­gott, mint aki nagyon kedves, régi ismerősökre lelt. Ő volt az az egykori kis gimnazista, a pillekönnyű, szőke Gombos Judit. A Mátra Művelődési Köz­pont sorozatának, a Hazaláto­gatóknak a vendégeként most a házasságkötő terem nagy­számú közönsége előtt jelent meg, éppen olyan szőkén és pillekönnyűen, mint korábban. Jónás Zoltán, a Magyar Rádió megyei munkatársa beszélge­tett vele. Jóízű csevegés alakult ki közöttük perceken belül. Egyikükből sem kellett előcsa­logatni a szót. Amikor azokat az éveket igyekeztek felvá­zolni, hogy a gyöngyösi kis­lány miként akart színészpa­lánta lenni, szinte egymás sza­vába vágtak. Mintha mindket­ten átélték volna a többszöri felvételizés kálváriájának stá­cióit, amelyek csak az ifjú hölgy határozottságát, eltö­kéltségét nem törték meg, ben­sőséges bizalmassággal tudták felidézni kudarcaik részleteit. Jónás Zoltán sem tudott el­lenállni a csábításnak, és han­gulatos kis epizódokat elevení­tett fel saját történeteiből. Jól elcsevegtek egymással ők ket­ten, és láthatóan egyiküket sem zavarta, hogy a teremben rajtuk kívül mások is vannak. A közönség „vette a lapot”, jókat derült az anekdotákon. Főként az őszinteség nyerte el a tetszésüket. Áramló kacagá­saik, csendes sikoltozásaik azt jelezték, hogy tetszik nekik, ahogyan a volt gyöngyösi kis­lány, a mai szolnoki színésznő egy kicsit sem akarta szépíteni életének kevésbé sikeres for­dulatait, hanem őszintén, szinte könyörtelenül kimondta a tényeket. A főiskolára nem vették fel, ezért az egyik neves színésznő stúdiójában igyekezett elsajátí­tani a mesterség fogásait. Fel­idézte az egyik felnőtt, híres magyar színész tapasztalatát, amely szerint a sikerhez csak egy kis tehetség és nagy-nagy szerencse kell. A mostani gyöngyösi ven­dégeskedés nagyon jó hangu­latban zajlott le. Rokonok, is­merősök, tanárok, egykori di­áktársak jöttek el meghallgatni Gombos Juditot, a színésznőt, aki pont olyan szőke és pille­könnyű most is, mint régen, gimnazista korában. (g. -mól-)

Next

/
Thumbnails
Contents