Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 22., szerda Újabb vélemények az egri uszoda ügyében A közelmúltban lapunkban egész oldalas összeállítást adtunk le a tervezett és megépítendő egri uszodával kapcsolatban. Az indító kopfban megírtuk, hogy szívesen várjuk az olvasók észrevételeit az uszoda építésével kapcsolatban. A közelmúltban több írás érkezett szerkesztőségünkbe, amiket ezúttal közreadunk. Egyelőre nem kívánunk senkivel sem vitatkozni, de néhány véleményre reagálva szeretnénk hangsúlyozni, hogy itt nem magánpénzről van szó, hanem a köz pénzéről, s éppen ez a város vezetőit felelősséggel terheli. Másrészt éppen a mostani összeállítás is bizonyítja, hogy lapunk pontosan nem az egyoldalú tájé­koztatásra törekszik, mint ezt néhány levélírónk jelezte, hanem minden vélemény bemutatására. Bárcsak lenne pénz a munka megkezdésére Tisztelt Szerkesztőség! Több mint huszonöt éve (ki- sebb-nagyobb külföldi kirándu­lásaimat leszámítva) vagyok olvasója, néha riportalanya új­ságjuknak. Szakképzettségem építőmér­nök, és az egri uszodák ügyét 1969 óta kísérem figyelemmel. Mint beruházásokban jártas, az újonnan építendőről 1988-tól 1993 közepéig naprakész in­formációkkal rendelkeztem. Ekkorra derült ki, hogy a pénzhiány, úgy tűnik, hosszabb távra elodázhatja az építés elin­dítását. Fentiek alapján úgy érzem, van jogom hozzászólni az 1995. március 3-án megjelent egész oldalas, uszodával fog­lalkozó cikkeikhez. Mindenekelőtt úgy gondo­lom, az egyoldalú beállítás igen veszélyes dolog egy újság ré­széről. Különösen az, ha az nem általános dolgokra vonat­kozik, hiszen Önök nem „szak­emberek”, (ezt szívesen hang­súlyozzák is), így egyes szak­irányú információkat nincs módjuk megszűrni. Mert miről is folyik a vita Pozsonyi Ottó mérnök úr és a Polgármesteri Hivatal között? 1. Arról, hogy az uszoda ter­vezését nem a mérnök úrra bíz­ták. Ez komoly és felelős embe­rek döntése volt, amit illik tu­domásul venni. (A gépkocsimat is onnan veszem, ahonnan ne­kem tetszik, alapos megfonto­lás után.) 2. A mérnök úr szóbeli meg­állapodást köt egy tervfelül­vizsgálatra 1993-ban, majd ezt számlával kívánja realizálni 1995-ben. Ez a gyakorlatban módfelett egyedi megoldás, hi­szen még írásbeli szerződések alapján sincs mindig kellően bebiztosítva a fizetés. 2. A mérnök úr rendkívül sok és alapvető hibát vél felfedezni a MAKONA Kft. terveiben. Valószínűsítve azt, hogy az egyébként itthon és külföldön egyaránt jó nevű cég selejtet készített. Nehezen hihető, hogy Makovecz Imre úr és csapata ne vette volna azt a fáradságot, hogy utánanézzen az alapvető előírásoknak, ha éppen nem volt annak már eleve birtoká­ban. Hiszen ilyen nagy volu­menű munka tervező csapat ré­szére nem adódik naponta. Igaz, nem a Pozsonyi mérnök úr találmányát alkalmazták, de ezt is illik tudomásul venni. Ezzel a találmánnyal kapcso­latban már a városi vezetés 1988-ban is azon a véleményen volt, hogy Egerben az előzmé­nyek miatt csak abszolút biztos megoldásokat lehet alkalmazni. A lebontásra került fedett uszo­dánál is volt néhány találmány, szabadalom, a vége a robbantás lett, mely szintén tartalmazott új elemeket az épület bezárt­sága és a források miatt. Nem kételkedve Pozsonyi mérnök úr találmányának jelentőségében, az előzmények miatt én is a ha­gyományos megoldást részesí­tem előnyben, még ha valami­vel drágább is. Nincs ugyanis drágább egy örökké felújításra szoruló épületnél. 4. A beruházási költségek vonatkozásában, különösen a megtakarítás mértékét illetően, Pozsonyi Ottó mérnök úr erő­sen torzít. A mérnök úr talál­mánya ugyanis, mint az az új­ságban közöltekből is kiderül, csak a medencére szól. Ez az uszoda teljes költségé­nek kb. 30-40 százaléka. Ezen a költséghányadon pedig lehe­tetlen a teljes bekerülési összeg 50 százalékát megspórolni. Ezt gondolom, ő is tudja. Lehet persze egyszerűbb épületet ter­vezni, silányabb anyagokat al­kalmazni, de ezekből ritkán születik maradandó épület. A város pedig, amelyik évszáza­dos épületekkel rendelkezik, nem rendezkedhet be arra, hogy húszévenként új fedett uszodát építsen. A vízforgató beépítése, tisztelt mérnök úr, nem hobbi, és nem is hagyható el. Ha van elegendő víz és elegendő pénz a víz- és szennyvízdíj fizeté­sére, akkor is szükség van rá, legfeljebb ritkábban üzemel­tetve, hiszen a versenyeken az egyenletes vízminőség alapkö­vetelmény. Ezt persze Ön is tudja. 5. Végül pedig nehezen tu­dom elképzelni, hogy a Pol­gármester Úr, aki minden ere­jével azon dolgozik már évek óta, hogy elkezdődjék egy uszoda építése Egerben, ne ke­zelte volna munkatársaival együtt a mérnök úr találmányát súlyának megfelelő módon. Je­lenlegi beosztásomból adódóan is remélem, hogy végre befeje­zést nyer az új uszoda engedé­lyezési eljárása, és valahonnan mégis lesz elegendő pénz a munkák elindítására. Ez ugyanis a közreműködőknek munkát, az üzemeltetőknek munkahelyet jelent, és ez sok­kal fontosabb ma, mint felújí­tani a csaknem évtizede folyó parttalan vitát. Mély tisztelettel: Tóth Elemér Eger, Szüret u. 19. Terv már van, elkölthető milliárd még nincs Tisztelt Hírlap! Úszni ugyan már rég nem já­rok, lányom is felnőtt már, úgyhogy az uszodaügyhöz pusztán állampolgári jogon és kíváncsiságból szeretnék hoz­zászólni. Megfordulok sokfelé a vá­rosban, hivatalokban, néhány érdekesebb sportrendezvényen, no meg kocsmákban is. Sokat beszélgetünk mindenféléről, és az uszoda ügye egyre gyakrab­ban felmerül. Különösen annak tükrében, hogy 1990-ben lett először be­ígérve, aztán meg most decem­berben. A város régi-új vezetői már elköltőitek 20 millió forintot a Makovecz-tervre, meg még fi­zetnünk kell újabb 10 milliót ezért a tervért, amelyet a ható­ság még nem is engedélyezett, azaz elutasított. Eddig velünk, adófizetőkkel soha nem közölték, hogy az en­gedélykérelem azért lett eluta­sítva - mostanában tudtam meg -, mert a telek, amire rátervez­ték a csodauszodát, nincs a sza­bályoknak megfelelően kiala­kítva, parkoló nincs tervezve az uszodához, ami önmagában véve még nem baj, mert legfel­jebb mindenki gyalog megy oda. Biztosan ez utóbbi titkos cél vezérelte az egyébként nem versenyeztetett, ugyanakkor uszodát soha nem tervezett vi­lághírű tervezőt, hogy utat sem tervezett az épület megközelí­tésének megkönnyítésére! Azt már ugye nem is akarom mondani, hogy közmű sincs odatervezve. Szóval van uszodaterv, csak éppen lóg a levegőben, meg az­tán egyetlen szabad, elkölthető milliárdunk sincs arra az esetre, ha egy nap valahogy engedé­lyezik. De ha valami csoda folytán - kiárusítva a város ingatlanva­gyonának nagy részét - előte­remtünk elegendő pénzt az épí­tésre, lesz évi szabad 70-80 milliónk, hogy üzemeltessük? Persze, az a város, amelyik 15 milliót ad egy haldokló ama­tőr, városinak nevezett tévé életben tartására, egy már mű­ködő profi társaság féláru aján­latával szemben, az még talán uszodára is képes lesz pénzt ki­facsarni a sziklákból. Vagy ta­lán belőlünk, kis adófizetőkből lesz újra kifacsarva a hiányzó milliárd? Igazából a helyzet fonáksága mondatja velem a fenti gú­nyos-keserű szavakat. Teljes­séggel komolytalannak tartom, hogy egy 32, megtervezett és megépített uszodával rendel­kező mérnök ajánlatát a város vezetője indulatosan lesöpri, és az esetleges rossz ajánlat he­lyett magát a mérnököt tá­madja, beleértve az Önök álta­lam nagyra becsült újságját, amiért a teljesebb kép kedvéért a másik félnek is hangot mert adni. Hová jutottunk? Kezdhetünk megint a disszi­dáláson morfondírozni, mert ismét csak belénk fojtják a szót? Érvre érveket szeretnék hal­lani, kalkulációra kalkulációt szeretnék látni. Nem szeretnék visszakerülni abba a korszakba, amikor a ha­talom szűk érdekeit nem szol­gáló véleményeket, javaslato­kat azzal intézték el, hogy elle­hetetlenítették azt, aki a hivata­lostól eltérő gondolatokat ki merte mondani. Ma az a véleményem, hogy a Makovecz-uszoda Eger váro­sában soha nem fog megépülni, az egész ügy egy délibáb, és ideje lenne felébrednünk, és bevallanunk a város polgárai­nak, hogy bizony csúnyán és drágán melléfogtunk. De persze, konkrét érvekkel meg lehet győzni ennek ellen­kezőjéről is! Én, sokakkal el­lentétben, a másik fél vélemé­nyén is elgondolkodom. Annak elkerülése végett, hogy a város polgármestere a mindannyiunkat érintő kérdé­sek egyenes, nyílt megválaszo­lása helyett engem kezdjen „magyarázni”, analizálni és le­járatni (lásd az intő példát Po­zsonyi mérnök úrral, vagy a Hírlappal), nevem, címem, sőt telefonszámom is a kiadónak mellékeltem, hogy azért mégse névtelenül mondjak véleményt. (Név, cím a szerkesztőségben) Visszanéztem félutambul Szomorkás egykedvűséggel is olvashatnám az egri uszodáról szóló álvitákat, ha nem gyanítanám azt, hogy lehet: nem is az uszodáról van szó. Nem hiszek sem a magyar, sem a turáni átokban, és nem gondolom, hogy e városban mindig, mindenkor úgy fog történni, hogy az elhatározásokat nem tettek, hanem kételyek, fanyalgások és sandaságok követik. Azt hittem, már minden lehetséges vitán túl ta­lán van annyi cselekvőképes, felelősséggel bíró ember, tetteiben lo­kálpatrióta, aki a megvalósításon fáradozik. Mert már hangosan vi­táztunk a rendszerváltás lázában, hogy legyen, aztán vitázott a kép­viselő-testület nem kevésbé hangosan, hogy hol legyen, aztán vitáz­tak a terveken, a tervezőn, annak jóváhagyásán. Minden vita mögött valamiféle érdek kirajzolódott, rögtön hozzátenném: ha ez nyilván­való, akkor kifejezetten hasznos lehet. Egy újabb egyoldalúan pro­vokált álvita viszont nem tudom, kinek hasznos, mennyivel fognak hamarabb lubickolni gyermekeink az egri uszodában. Tartózkodom attól, hogy építészek vitájába szóljak, intézzék el kellő időben (!) ezt maguk közt. Azonban Pozsonyi Ottó úr érvei nem építészeti jelle­gűek, inkább az önérvényesítés szándéka tűnik ki belőle. Azért any- nyit szabadjon megjegyeznem, hogy először: különbség van újítás és szabadalom között, másodszor: nem érv az, hogy valaki már épí­tett uszodát, hiszen a lebontott uszodát is valaki építette, harmad­szor: ha valaki újító vagy szabadalmas (?), még semmire sem jogo­sítja fel, hiszen a PEVA-szabadalommal is épültek uszodák. Jut eszembe: vajon mi a sorsa az így épült tanmedence-torzónak? Ha Kecskeméten emigyen gondolkodtak volna, most biztos nem lenné­nek büszkék a belvárosukra. Talán indulat nélkül annyit el lehet is­merni - bár nem elismerés kérdése -, hogy Makovecz Imre nem je­lentéktelen építész. Ahogy az lenni szokott, jelentőségével egyenes arányban nő iri- gyei és kisstílű bírálói száma. Ha eleink hasonlóan gondolkodtak volna, most bazilikánk sem lenne, legfeljebb valamiféle kápolnánk, és a Líceum sem állna, hiszen nagy. Az építészetben ha valami rossz, nem úgy van, mint a rendszerekben, hogy hetven vagy negy­ven év a kihordási ideje. Úgy érzem, túl sok már a seb, valahol túl sok az áldozat is, és van, amiben túl kevés. A közéletet, a közírást, a közszereplést nem a szándék-, hanem a következményetika nézőpontján szokás megítélni. Ezért nem értem, hogy az egyoldalú, a dolgok mai állása szerint meghaladott, az ügyet előbbre nem vivő összeállításra kinek és miért volt szüksége? Ez a város nem tehet arról, hogy uszodaügyben megbüntették, és soha nem kártalanították. Ezért se nézzünk vissza félutambul, hanem közös felelősséggel viseltessünk jövőnk iránt. Lukács Tamás Nincs értelme annak, hogy új vitát nyissunk... 1. Az új „úszócentrum-léte­sítmény” Eger város nagybe­ruházása, amely közügy, füg­getlenül pártoktól és korosztá­lyoktól. A fiatalságnak úszni tanu­láshoz van joga és fűződik ér­deke (23 ezer fő/év), az idő­sebbeknek testedzés, kondi­cionálás, rehabilitáció miatt fontos, a turisták egy részének igénye, a vizes sportolóknak létérdeke a fedett létesítmény (úszó-, vízilabda-, bú­vár-szakosztályok). 2. Mivel egy ilyen nagybe­ruházás generációkon keresz­tül sok-sok embert érint, ezért csak üdvözölni lehet, hogy a város „választott” első em­bere melléállt teljes mellszé­lességgel ennek az ügynek. Ezt csak megköszönni le­het neki, elvégre ő az élethi­vatását áldozta föl a közügyek intézéséért, aminek csak egy kicsi része az úszócentrum témája. 3. A beruházással kapcsola­tos minden lényeges kérdés eldőlt. Az uszoda helye, mé­rete, funkciói. Komplett terve készen van. A tervező az érvényben lévő szabványok alapján kér­hető tervezési díj minimumá­ért tervezte meg a létesít­ményt. Tehát ezek fölött újra vitát nyitni teljesen értelmet­len lenne, csak a létesítés szándékos akadályozói igé­nyelnék ezt. 4. A tervező személye. Makovecz Imre a világ építé­szei és építőművészei által el­ismert, életműdíjjal jutalma­zott szakember. Az eddigi, megvalósult munkáival kiér­demelte a világhírt. Érdekes módon vannak Egerben olya­nok, akik igyekeznek meg­kérdőjelezni, hogy jó-e, ha ő tervez Egernek fedett uszodát. Minden egri polgárt szeret­nék megnyugtatni, hogy igen, jó. Eger kis város, mégis mil­liók keresik föl évente, mert olyan épületei, légköre, híre van, hogy érdemesnek érzik az emberek akár a világ másik részéről is ide eljönni. Látni akarják a várat, a Líceumot, a székesegyházat, a barokk bel­várost - és ha fölépül, a Ma­kovecz úr által tervezett fedett uszodát. Az nem elfogja a ki­látást, ha készen lesz, hanem szemet-lelket gyönyörköd­tető, a város hangulatába bele­ülő és praktikus épület lesz. 5. Tud-e Makovecz Imre úr fedett uszodát építeni? Nem tud. Ezzel ő is tisztá­ban van. Ezért szervezett ösz- sze egy olyan csapatot, akik az őáltala tervezett épületbe a jelenlegi előírásoknak min­denben megfelelő fedett uszodát megterveztek. Az energetikus-gépész csapat ve­zetője dr. Ákoshegyi György úr. A szakmai szempontok koordinátora dr. Csikány Jó­zsef volt úszó-olimpikon, je­lenleg a Kondorosi úti fedett uszoda igazgatója hétéves ta­pasztalattal. (Budapest, XI. kerület, Kondorosi út. 33. 1/3 m+ tanmedence). 6. Miket tartalmaz a léte­sítmény? A Magyarországon ér­vényben lévő szabványokban előírt medencét, tanmedencét, tribünt, eredményjelző rend­szert, öltözőket, zuhanyozó­kat, WC-ket, ruhatárakat, bü­féket, 2-2 szaunát, szoláriu­mot és konditermet, bírói szobákat, szertárakat, orvosi szobát, riporteri szobákat, fű­tést, világítást, hangosítást, szellőzést, és természetesen az előírt vízforgató-szűrő-fer- tőtlenítő rendszert. Műugró- tomyot azért nem, mert az alatt 5 m vízmélység szüksé­ges, az alapozás viszont 2,5 m mély lehet az engedély alap­ján. - Kilátótorony??? 7. Bekerülési költség. Amikor Makovecz Imre épí­tész úr befejezte a tervezést, költségvetést csináltatott a kész tervek alapján egy tőle független irodával. Ok 560 millió forintot számoltak ki. Ez az összeg 1994 őszére vo­natkozott. Ennek alapján kérte a tervezés árát Mako­vecz úr, ami a Pozsonyi úr ál­tal írt levélben szereplő 49 millió forintnál kb. 20 millió forinttal kevesebb. Természe­tesen, ha nem kezdi el a város építeni a létesítményt 1995-ben sem (mint ahogy 16 év óta nem kezdte el), akkor az infláció és az áremelések miatt a bekerülési költség emelkedni fog folyamato­san. Fábián Béla geológus, egri polgár Még pihenőben - de így is érdemes tartani tőle FOTÓ: KAPOSI TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents