Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-17 / 64. szám
1995. március 17., péntek Az Olvasók Fóruma 9. oldal % I V V ' v ^ v< L (Vii l*LiAÄE# i Wft.1J5K» Turistariasztó Akik szívügyüknek tekintik Eger város vonzerejét, „arcának” milyenségét, bizonnyal elborzadnak e képektől. Joggal, hisz'valóban riasztóak azok a szemétkupacok, amelyek a Flóra Szálló, a Török fürdő környékén éktelenkednek. Az ördög a részletekben búvik meg - mondhatjuk ki az alapigazságot. Mert hiába az Európa-szerte elismerést kiváltó tömbrekonstrukció, hiába a turistacsalogató látványosságok sora, ha értékeinket befedi a szemét. (FOTÓ: KAPOSI TAMÁS) _______Hónapról Hónapra_______ T avaszi szél vizet áraszt Javában tart a böjti időszak, hisz a vidám, szórakozást nyújtó farsangi bálok nemrég zajlottak le, de reméljük, hogy a böjti szelek fújása megcsendesül, alábbhagy, hisz lassan-lassan lejár a „mandátumuk”. A tél ugyan még erőlködhet, kísérletezhet, mondván, hogy „hadd maradjak még egy kicsit” - de válaszunk elutasító lesz, mert ha nem is volt túl kemény az idei tél, elég volt ebből ennyi is. Ugye, egyetértenek velem? S mi lesz ezután? Jön, jön a tavaszi szél, amelyik vizet áraszt, ahogy a népdal mondja. Magyar népdalkincsünk egyik legékesebb gyöngyszeme, amelyik kedves egyszerűséggel, hamvas bájossággal így szól: Tavaszi szél vizet áraszt,/ virágom, virágom,/ Minden madár társat választ/, virágom, virágom./ Hát én immár kit válasszak,/ virágom, virágom?/ Te engemet, s én tégedet,/ virágom, virágom. Bizony, bizony, megbi- zsergetik az ember szívét, szíve környékét e sorok. Amikor a telet temetjük, s bizakodva várjuk, hogy reánk köszöntsön az évről évre, újból és újból reményt keltő tavaszi hónap. Már írjuk is márciust, a természet csodálatos megújulásának kezdetét. Csodálatosnak kell mondani ezt a megújulást, mert a nyugalmas, téli álmot követően - mintegy felsőbb utasításra - megindul a nedvkeringés a növények, bokrok, fák belsejében, s a szinte halottnak tartott egyedekben újra mutatkozik az élet... S ahogy múlnak a napok, hetek, egyszerre az ághegyeken friss rügyek jelennek meg, s először csak halkan, majd egyre erőteljesebben, végül igen harsányan jelentik: „Emberek, itt a tavasz! Újuljatok meg ti is, mint mi, vegyetek példát rólunk, s a testet-lelket szorító terhet, nyűgöt lerakva, áradjon belőletek is az életigenlés szívós, erős akarata.” Mindannyiunk érdeke, hogy az emberek millióiban újra éledjen a remény, a bizakodás, hogy a letargikus, nyomasztó, fagyott állapot egyszer csak véget érjen, nyomtalanul eltűnjön. Csak süssön többet a nap, csak erősebben árassza el életünket és környezetünket simogató melegsége, hogy többször legyen tiszta, kék az égbolt, mint felhős, mert így újul a lélek, így dobban jobban a szív, s így tudja szeretetét átadni felebarátainak, embertársainak. Nagy szükségünk is van minderre a sok tekintetben elidegenedett, ijesztővé alakult, számos esetben torzzá vált, a normálistól mesz- sze-messze elkanyarodott világunkban. Kell, hogy legyen kiút a tisztességet, becsületet, erkölcsöt semmibe vevők, a busás haszonért gátlástalanul törtetők, a mindenre képes harácsolok, az erőszakkal mindenhová befurakodottak félelmet keltő nyomásából. Hiszen ott már semmi sem számít, semmi sem szent, ahol az embert a nyílt utcán vagy a saját lakásában is oly könnyedén lehet lepuffantani, mint egy veszett kutyát. Hát lehet ezt szó nélkül hagyni? Látszólag talán túl sötétre sikerültek a fenti sorok, amikor a téli gúnyával együtt a gondok garmadáját szeretnénk ledobni magunkról. Szeretnénk, ha a felettünk tornyosuló felhőket csakugyan kisöpömé egy tiszta, frissítő, reményt keltő tavaszi szél. Szeretnénk azt is, ha a piacok, üzletek, áruházak árcédulái nem hökkentenének meg bennünket szinte napról napra az egyre feljebb és feljebb igyekvő „versenyfutásukkal”. Szeretnénk, ha a munkából kiesettek, a családjukat eltartani nem képesek valamiféle fogódzót találnának, s nem kellene folyton-foly- vást azt érezniük, hogy az anyagi gondok miatt inog a föld a talpuk alatt. Szeretnénk, ha ez a március és az elkövetkező hónapok legalább egy pici reményt hoznának az életkedvüket is elvesztett emberek sokaságának. Jöjj hát, oly nagyon várt tavasz! Önts hitet a telkekbe, reményt a szívekbe, s add, hogy tettekben is megnyilvánuló, segítő szeretet áradjon emberről emberre, közel s távolabb környezetünkre, s a tisztességes, becsületes világra. Ha ez elkövetkezik, az tesz a rügyfakasztó, mindannyiunkat felemelő, életünket napsugárral cirógató, igazi tavasz. Csillag László ________________Szívhangok________________ V iszonzatlan érzelmek „Szívfájdalom” jeligéjű olvasónk leveléből idézek: „ Olvastam a Szívhangok című rovatot az újságban. Sajnos, nekem is van problémám, és nagyon szeretném, ha segítenének. Fiatal, családos asszony asszony vagyok. Lakik a falunkban egy férfi, akinek szintén családja van. Evek óta csodálom Őt, és számomra ilyen férfi „nincs több a világon". Egy éve lesz, hogy közelebbi kapcsolatba kerültünk egymással: csodálatos órákat töltöttünk együtt, amit soha nem felejtek el. Szükségem van rá, ugyanis nem a legjobb házasságban élek. Én akkor elhittem neki, hogy szeret, de azóta rájöttem, hogy hazudott. Egy év alatt kétszer hívott telefonon, többször nem érdeklődött felőlem. Ha találkozunk, mosolyog, én pedig úgy érzem, a szívem megszakad. Kérdem én, miért nem kellek neki, mivel bántottam meg, hogy így bánik velem? Neki nem mondhatom el fájdalmamat, mert még arra sem ad időt, hogy beszélhessek vele. Annyira szeretem öt, hogy már szinte fáj, olyan sebet ejtett a telkemen, hogy az már az életben be nem gyógyul. Nem tudok és nem is akarok lemondani róla. Már lassan az őrületbe kerget a gondolat, hogy elveszítettem Őt, akit még most is a legjobban szeretek...” *** Asszonyom, nyugodjon bele, a sebe „begyógyul”. Nem kell hozzá egy élet, mindössze fél évet „adjon magának"! Az egésznek a kulcsa ugyanis az, hogy igenis, akarjon lemondani arról a férfiról, aki Önt nem szereti viszont. Mindannyian éltünk át szerelmi csalódást, mindannyiunk életében volt valaki, aki elment. Iszonyatosan nehéz ezt feldolgozni, nagyon kemény „munkába kerül” tudatosan kiirtani a szívünkből a legkedvesebbet. Kegyetlen dolog, szenvedéssel jár, de megéri. Hallott már az önszuggesz- tióról? Számos ismeretterjesztő szinten megírt könyv foglalkozik vele. Valós fizikai betegségből is meg lehet gyógyulni, ha pszichénket erre programozzuk. És gyógyítható ily módon a lelki betegség is. Sokan teljesen egyedül maradnak a világon, amikor elveszítik szerelmesüket. Önnek ott van a családja, a gyermeke vagy gyermekei. A mindennapi teendők során lélekben is fordítson több időt rájuk, hiszen ők a legfontosabbak a világon. Azon nem gondolkodott még el, mennyivel inkább megérdemlik gyerekeink szere- tetünket, törődésünket, mint egy olyan valaki, aki hazudott nekünk, becsapott minket, akinek nincs szüksége ránk? Tudom, most nagyon fáj. Most azzal telnek napjai, hogy ezt a fájdalmat engedi elhatalmasodni magán. Azt mondják, szerelem nélkül lehet élni, de minek. Higgye el, ez valahol sántít. És nemsokára eljön az az idő, amikor az együtt töltött, csodálatos órák már nem fájnak többé, hanem szép emlékké szelídülnek. Csak okosan, tudatosan tartson még ki egy ideig, dolgozzon rajta, hogy kiűzze leikéből az arra érdemtelen férfit. írásképéből ítélve Ön intelligens ember. Hiszek abban, hogy sikerülni fog, s újra élvezheti az élet megannyi szépségét. Sirály Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket, amelyben elmondják gondjaikat. Szívesen segítünk megértésünkkel, tanácsainkkal. Ha csak jólesik kiönteni szívüket, akkor is írjanak. A diszkréció érdekében jeligével küldjék el leveleiket címünkre: Heves Megyei Hírlap, Eger, 3300,’ Pf. 23. A borítékra írják rá: Sirály. V »
