Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
1995. február 9., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------r Képviselő-testületi ülés Hatvanban, Lőrinciben Körzetünk két városában is ma tartja a képviselő-testület soros ülését. Hatvanban délelőtt fél 10-kor kezdődik a tanácskozás, amelynek során a város vezetősége megállapítja az önkormányzat idei költségvetésének főbb tervszámait, majd megvitatja a helyi Volán viteldíjainak alkalmazási feltételeit. Ezt követően véleményt alkotnak a szociális ellátások térítési díjairól is. Lőrinciben délután 2 órától ugyancsak a költségvetés tárgyalása szerepel a napirenden. Színes kiadvány Hatvan környékéről Apctól Túráig, Boldogtól Zagyvaszántóig 14 települést mutat be az a színes füzetecske, amelyet a Heves Megyei Ön- kormányzati Hivatal adott ki a polgármestereknek. A színes fotókkal gazdagon illusztrált brosúra bemutatja a lakóhelyek építészeti, népművészeti, településrendészeti érdekességeit, s néhány szóban - magyarul és németül - ismerteti a fontosabb tudnivalókat is. Filmvetítés, előadás az AIDS-helyzetről... Hogyan alakul napjainkban az AIDS helyzete? Erről a kérdésről szerezhetnek bővebb információkat mindazok, akik holnap délután 4 órakor ellátogatnak Hatvanban a városi könyvtár által rendezett programra. Dr. Fritz Zsuzsa biológus előadását követően az érdeklődők számára bemutatnak egy, a témával foglalkozó filmet is. A testület ülésezik, a jegyző eltávozik... A jövő hét keddjén, február 14-én tartja Ecséden a helyi képviselő-testület soron következő tanácskozását. Napirenden szerepel a ’95-ös költség- vetés, a négyéves ciklusprogram összeállítása, valamint a falugyűlés időpontjának a kitűzése. Másik hír a településről, hogy március 31-én távozik Kapitány Ferenc jegyző. Az állást már meghirdették, betöltéséről a közeljövőben döntenek. A tavaszi szél mészport áraszt Boldogon... (FOTÓ: kaposi tamás) Perpatvar a meszesgödör körül Csak a kacsaláb hiányzik a boldogi Kovács Sándor Józsefék háza alól. Valóságos palota, két szinten. Mégsem vígak az ott élők, hiszen télen-nyáron belepi őket a „hó”. Legalábbis valami, ami annak látszik. Ugyanis közvetlen a szomszédságukban működik egy mészoltó telep. Egy kisebb fuvallat, tavaszi szellő, s a háziasszony már kapkodhatja is befelé a kötélen száradó ruhákat. Nagy méreg ez.- Amikor 1978-ban megvettük a telket - idézi fel a történteket Kovács úr -, egy elhagyatott temető volt mellette. Nekiláttunk az építkezésnek. Már állt a házunk, csak a vakolás hiányzott, amikor csá- kányos, lapátos emberek érkeztek a sírkertbe. Úgy gondoltuk, talán régészek, és ősrégi leletek után kutatnak.- Kik voltak ők valójában?- Egyszerű gödörásó munkások. Merthogy valaki megvette a területet az akkori tanácstól, és meszesgödröt alakíttatott ki.- Mikor történt ez egészen pontosan?- Tizenkét évvel ezelőtt, 1982-ben.- Akkor ezt nem panaszolták el senkinek?- Nem is gondoltuk, hogy bajunk lesz belőle. Most azonban már teljesen elkészült a házunk, rengeteget költöttünk a burkolatokra, a festékre, és meg lehet nézni az eredményt. Kétségtelen, mindent ellep a finom mészpor. Rátelepszik az épületre, a lelkekre.- Semmit nem tehetünk ki az udvarra - kesereg Kovács néni, József édesanyja. - Bent kell szárítanom a ruhákat, az ételt se rakhatom ki hűlni.- Azóta már a harmadik tulajdonos dolgozik a telepen folytatja a férfi. - Eleinte csak a mészoltással foglalkoztak. A nagyobbik gödörbe 270, a kisebbikbe 220 mázsa mész fér. Legújabban már építőanyag-kereskedéssel is kibővült az üzem. így most nemcsak a mészport, de a cementet is hozza a szél. Ami a leginkább felháborított, hogy építkezni is akar az új tulajdonos. Ehhez, mint szomszédok, nem járulunk hozzá. Ki kellene telepíteni ezt az egész vacakot egy lakatlan helyre, nem pedig bővíteni az üzemet.- Hogyan fogadták a bejelentésüket a polgármesteri hivatalban?- Nem vették át a kérelmünket, amiben írtuk: szüntessék meg a telepet. Erre a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséghez fordultam. Ők elvégezték a méréseket, és elküldték az állásfoglalásukat nekünk és a polgármesteri hivatalnak. Megállapították: a panasz jogos, a mészpor rongálja az ingatlanunk állagát, és zavarja a családunk életvitelét. Rövid távon a mészoltási technológia zárttá tételét, a későbbiekben pedig az üzem kitelepítését javasolják.- Csak javasolják? Nem írják elő kötelezően?- Erre nincs hatáskörük, csupán kérhetik a polgármesteri hivatalt, hogy tegye meg a lépéseket. Nekünk kártérítés járna. * Petrovics György, a telep új tulajdonosa:- A mérnök úr, aki a fészert tervezte, azt mondta, ezzel az épülettel is javulna a szomszédok helyzete. Az építésien- gedély-kérelemhez benyújtottuk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Hatvan Városi Intézetének a levelét. Ebben az áll: „A helyszíni szemle alapján a vállalkozáshoz közegészségügyi szempontból hozzájárulok.”- Nem gondolt még arra, hogy inkább máshol építkezzen?- Egyszerűen nem értem, mi kifogásuk lehet Kovácsék- nak ellenem. Tizenhárom éve ott van a gödör. Én bármire hajlandó lennék. Felajánlottam, hogy emelek egy két és fél méteres kerítést hullámpalából. De ők hallani sem akarnak erről.- A szomszédok úgy vélik, kártérítés illetné őket...- ...mit mondjak erre? Ha pénzt kapnának, nem fújna a szél? * Ezen okfejtésen nem lehet vitatkozni. Remélhetőleg a panaszosnak is tud majd valami okos érvvel szolgálni a vállalkozó. Inkább a hatóságok levelein töröm a fejem. Amit a környezetvédők kitelepítendő üzemnek tartanak, az a tisztiorvosi szolgálat szerint közegészség- ügyi szempontból megfelelő objektum? Négyessy Zita Fél évszázad az oltár előtt Ötven év nagy idő. Akkor is, ha a tételt finnyásan frázisnak tituláljuk, hiszen az állítás igazság- tartalma vitathatatlan. Ötven év egy pályán, egy hivatás elkötelezett gyakorlójaként még nagyobb idő. S ha alanyunk történetesen pap, ismerve históriánk utóbbi évtizedeit, szerencsétlen esetben a jelző végletekig történő fokozása sem minősülhet túlzásnak. Kádár István esperes számára sem volt könnyű ez az időszak. Köztisztviselők gyermekeként született, nem mondhatni, hogy nehéz sorsba, hiszen édesapja Heves megye főpénzügyőreként ténykedett. A gyermek iskoláztatására is futotta Csákon, Temesvár mellett.- Hála Istennek, végig dicséretes tanuló voltam - veszi elő igazolásképpen egykori sárguló értesítőjét az esperes úr, amikor az apci parókián beszélgetünk. S valóban: kivétel nélkül egyesek sorjáznak a violaszín pecsét fölött. - Szorgalmamnak köszönhetően a Koháry István Reálgimnáziumba kerültem, ezt a Hittudományi Főiskola követte Egerben. Már ekkor látszott, hogy szépen énekelek, jó szónok válik belőlem. Megtudom, hogy annak idején a válogatott asszisztencia tagja lehetett, vagyis azoké a kiválasztottaké, akik az érseki, püspöki miséken segédkeztek.- Dr. Czapik Gyula szentelt fel, akinek korábban, a vérzivataros időkben a személyes mi- nistránsa voltam - folytatja Kádár atya. - Hatévi káplánkodás után lettem önálló plébános. Megfordultam az Egri Fő- egyházmegye különböző településein. Odaadó hűséggel, papi buzgalommal, józan élettel szolgálom a rámbízottakat.- Külön is kiemelte a józan életet. Ez mit jelent?- Hát azt, hogy nem ittam, nem dohányoztam, a többiről nem is szólva... - nevet az esperes úr. - Valamennyi helyemen felújíttattam a plébániaépületeket és a templomokat. Szeretem a rendet, a pontosságot és a tisztaságot. Harmincnégy évi szolgálatnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az esperesi kinevezés megérkezzen. Hogy miért volt e hosz- szú várakozás, nem tudni. Mindenesetre furcsa és ritka, hogy az Érseki Hivatal ilyen későn honorálja szolgájának munkásságát. Igaz, Kádár atya világéletében nem tartozott a karrieristák közé.- A politikától mindig távol tartottam magam - mondja. - Isten dicsőségét, a hívek lelki gondozását a község vezetőivel együttműködve szolgálom. Minden helyemre emelt fővel térhetek vissza. Júniusi aranymisémre készülve elmondhatom: az évtizedek során több paptestvéremet indítottam útjára. Erre nagyon büszke vagyok. Kádár István 17 éve lelki- pásztora az apciaknak. Ám hogy nemcsak a helybéliek szeretik, bizonyítja a számos üdvözlőlap, amit karácsonyra is kapott. Ezeken többek közt svéd, francia és amerikai stempli látható. Jókívánságait fejezte ki még a honvédség is. Az esperes úr - 84 éves nagynénjével együtt - szerény körülmények között él. Minden házimunkát maga végez; süt, főz, takarít, amit éppen kell. Időnként írogat is a helyi újságba és országos vallási folyóiratokba. A júniusi nevezetes napra csendben készül. Mint mondja, nem szeretne nagy felhajtást. Amikor kollégáimmal ismét felkeressük, hogy fényképet készítsünk róla, ágyban találjuk. Ledöntötte az influenza. Kéri, hogy ilyen helyzetben ne fotózzuk le, és mi tiszteletben tartjuk kívánságát. Mielőbbi gyógyulást, jó egészséget kívánunk neki.- Megköszönöm a szolgálatomhoz kapott kegyelmet Istennek - néz ránk búcsúzóul. - Hiszem és remélem, hogy elmondhatom egykor Szent Pál szavaival: „A jó harcot megharcoltam, a futást megtartott tam, a hitet megőriztem, s a dicsőség koronáját megadja azi, aki az Út, az Igazság és a? Élet”. (tari) Januárban is segítettek. Az év első hónapjában a hatvani Vöröskereszt és a helyi véradóállomás szervezésében több alkalommal került sor önkéntes segítségnyújtásra körzetünkben. A Mátravidéki Erőműnél, Csányban, Heréden, Nagykökényesen, Horton és a Duna Cipőgyárnál összesen kétszáz donor sorakozott fel, hogy karjukat a tű alá tartsák. Az életmentő vér az Albert Schweitzer Kórház betegeihez jutott. Külön dicséretes Hort község lakóinak helytállása, ahöl nyolcvan adományozó jelentkezett a nővéreknél. Sajnos, a véradómozgalom - elsősorban a bizonytalan munkahelyeknek „köszönhetően” - nehézségekkel küzd, hiszen vannak olyan területek, ahol az aktivitás nem számottevő. Szűcs Ferenc A siker rögös útjai Hatvanban A 7. Sz. Általános Iskola különböző szakkörökkel is segíti az értelmi fogyatékos fiatalok fejlődését. Markovichné Petik Mária rajz szakos tanárt arra kértük, mutassa be csoportját.- A szakkört 1989-ben vettem át elődömtől, Balog Kálmántól. Legfőbb szempont a sikerélmény, amelyre ezeknek a gyermekeknek fokozottabban szükségük van. Foglalkozásainkon többféle technikát alkalmazunk, ezért munkáink változatosak és tetszetősek.- Eredményesek is?- Alkotásaink sok embernek szereztek örömet. Minden évben karácsonyi vásárt rendezünk, ahol a gyermekek által készített ajándékok kaphatók. Természetesen a legnagyobb örömet egy-egy különböző versenyen megnyert díj váltja ki.- Melyek a távlati tervek?- A rajz mellett agyaggal is dolgozunk. Sajnos, anyagi gondok nehezítik munkánkat. Szükségünk volna egy kis égetőkemencére. Ha sikerül pályázatok útján pénzhez jutnunk, akkor elképzelésünk valóra válhat. A másik kiemelkedő szakkör a „Kalamajka” bábcsoport. Vezetőjüket, Hernádi Máriát múltjukról, jelenükről faggattuk.- Csoportunk gyökerei több évre nyúlnak vissza. Többek között szerepeltünk a televízióban is. Az idén egy kárpát-medencei bábtalálkozóra készülünk. Budapesten, Erdélyben és a Kárpátalján is fellépünk. Ehhez jelenleg támogatókat keresünk, hiszen egy nebuló nehezen érti meg azt, hogy „nincs”. Kozmáné Bata Zsuzsanna igazgatónő elmondta: tantestületük létrehozta a Gyermekmosoly Alapítványt, mely a gyermekek szabadidős programjának az anyagi fedezetét biztosítja. Sajnos, kevés utánpótlás érkezik, pedig mindenki számára nyitott, az adományokat a 728-11383-2 számlára lehet átutalni. A pedagógusok küzdelmét látva, hogy minél hasznosabban, hatékonyabban járulhassanak hozzá az értelmi fogyatékosok széles körű képzéséhez, óhatatlanul felmerül a kérdés: meddig kell még a kolduló barát szerepét játszaniuk, hogy vállalt hivatásuknak maradéktalanul eleget tehessenek? (pádár) Kerekharaszton járva feltűnő volt, mennyi roncs, kibelezett autó áll az udvarokban és az útszélen. Mi ezt a romos Trabit kaptuk lencsevégre. (FOTÓ: kaposi tamás)
