Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995. február 4., szombat Gyöngyös És Körzete 5. oldal Vezetőváltás volt a Bene Egyletben A mátrafüredi Bene Egylet - Kulturális és Hagyományőrző Egyesület nemrégiben új veze­tőt választott. Az öttagú vá­lasztmány mellett így az elkö­vetkező két esztendőben Ju- recska Endréné tölti be a füredi egyesület elnöki tisztét. Szűrővizsgálatokat várnak Vámosgyörkön A 40 éven felülieknek tüdőszű­rést tartanak Vámosgyörkön február 8-10. között és 13-án a délelőtti, illetve a délutáni órákban. Ugyanekkor a 30 év­nél korosabb nők számára em­lőszűrés is lesz a többnapos egészségügyi vizsgálaton. Karácsondon kerül a helyi képviselők elé Február 8-án tartja e havi ülését a karácsondi önkormányzat képviselőinek testületé. Ez al­kalommal is aktuális kérdések kerülnek a község választott vezetői elé. Értesülésünk sze­rint - egyebek mellett - az ön­kéntes tűzoltóság és a polgár­őrség újjáélesztéséről tárgyal­nak. Újabb előadás lesz az MMK sorozatában A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban folytatódik a ter­mészetgyógyászati előadás-so­rozat. Február 10-én 17.30 órá­tól A lélekvándorlás gondolata - pro és kontra címmel sajátos tájékoztatón bővíthetik tovább ismereteiket az érdeklődők. Gyöngyöstarjánban is kevesebb jut a gyerekre Gyöngyöstarján képviselő-tes- tülete néhány napja tárgyalta először, februári ülésén pedig talán már el is fogadja a helyi önkormányzat idei költségveté­sét. Már most bizonyos azon­ban, hogy gondot okoz az in­tézmények fenntartása. Az isko­lához az állami normatív támo­gatás 2,5-szerese kell, az óvo­dához pedig szerény működés mellett is a központilag meg- ítéltnél négyszer nagyobb pénzösszegre van szükség eb­ben az esztendőben. A városi polgármester első hetei Néhány hét telt el azóta, hogy Szabó Gyulát, a helyi ipari szakközépiskola volt igazgató­ját megválasztották Gyöngyös polgármesterének. Nem nagy idő ez, de arra elegendő, hogy belekóstoljon új feladatköré­nek ízeibe. Vajon milyenek a benyomásai?- Már kezdem megszokni a dolgot, de még mindig tapoga­tózom. A problémát az jelenti, hogy egy ilyen feladatkörnek az átadása technikailag kidol­gozatlan. Átveszek néhány tárgyat, kulcsot, pár ügyet, de ez messze nem terjed ki min­denre.- Ezenkívül naponta sokan jönnek ide tárgyalni, illetve folytatni olyan megbeszélése­ket, amiket mással kezdtek el. S én ilyenkor mit tudok csi­nálni? Törekszem ügyesen fi­gyelni. Előzőleg ugyan már igyekszem felkészülni a beje­lentés után arra, amire majd számíthatok.-Tud kérni valahonnan eh­hez segítséget?- A hivatali apparátus na­gyon profi ebben a dologban. A jegyző úr is rengeteget segít.- Én azt hallottam itt az épületen belül, hogy az új pol­gármester nagyon könnyen al­kalmazkodik az új helyzetéhez. Hadd kérdezzem meg: elkép­zelte annak idején, hogy vala­mikor polgármester lesz?- Nem. Igaz, foglalkoztam azzal, hogy mi lenne, ha pol­gármester lennék. Ennek a le­hetősége ugyanis már egy ko­rábbi időpontban felvetődött, amikor a választásokra ké­szülve, az MSZP-n belül a sze­reposztás megtörtént. Amikor nyilvánosságra került, hogy az MSZP-nek van polgármester­jelöltje, onnantól teljes mell­szélességgel végeztem a fel­adatomat. Ám lelkileg nem készültem fel arra, hogy en­gem tényleg megválasztanak polgármesternek, és akkor el kell jönnöm az iskolából. A volt kollégáim a megmondha­tói annak, hogy mit összenya­valyogtam a választások után.- Ki örült a legjobban an­nak, hogy megválasztották polgármesternek?- A közvetlen családom. Egy személyt sem tudok ki­emelni közülük. A feleségem, az édesanyám, a testvérem, a gyerekek, mind nagyon örül­tek. A két és fél unokám is.- Hogy-hogy két és fél? Égy talán még csupán útban van?- Igen. Kettő már köztünk él, míg a harmadikat február­ban várjuk.- A polgármesterséget így képzelte el, mint amilyen most?- Erre azért nem tudok reá­lis mértékkel válaszolni, mert most még nem úgy dolgozunk, ahogy az történik majd a ké­sőbbi, hétköznapi körülmé­nyek között. Arra azonban nem számítottam, hogy a gyöngyösi polgárok között ilyen sokan keresnek meg személyes ügyeikkel.- Milyen hangulata volt az első fogadónapjának?- Nagyon rossz érzések uralkodtak el rajtam. Ugyanis Szabó Gyula: „Már kezdem megszokni...” olyan személyek jöttek el zömmel, akik feltétlenül rá vannak szorulva arra, hogy va­laki segítsem nekik. Szörnyű érzés ilyenkor azt mondani a kérésre, hogy nem, nem tehe­tek semmit. Általában olyan ügyeket hoztak, amiket jog­szabályok határolnak be, és a hatóságok ezeknek megfele­lően határoztak. Az utolsó bi- zodalmuk a polgármesterben van, aki hátha tud valamit tenni. Ha a rendelet módot ad, akkor tudunk segíteni. Ám ha erre nincs lehetőség...?!- Mi volt az a kérés, amit a legkönnyebben meg tudott ol­dani személyes természetű ügyben?- Van egy család, akinek ki kellett költöznie a lakásból egy bírósági ügy következté­ben. Közölték, hogy a város­ból is el akarnak menni, de pénzbeli segítségre volt szük­ségük. A segélyt méltányos- sági alapon nagyon gyorsan el tudtuk intézni.- Intézkedéseiért kapott már hálálkodó visszajelzést?- Igen. Többek között azt közölték velem, hogy hálájuk jeléül vasárnap a templomban értem fognak imádkozni.- Tessék mondani: az új söprű jól söpör?- Én ilyen követelményt nem támasztok magammal szemben. Ha felvetődhet az, hogy ,/endet kell csinálni a városházán”, én ennek a létjo­gosultságát nem tartom indo­koltnak. Bizonyos lépéseket már tettünk, aminek követ­kezményeit tapasztalni is fog­ják az emberek. De ezt nem kell programnak tekinteni. Mindez együtt járhat azzal, hogy a hivatali munkát imitt-amott esetleg át kell szervezni.- Mi lesz azokkal az ügyek­kel, amelyek eléggé megkavar­ták a város közvéleményét, mint például a belváros for­galmának az átszervezése?- Nagyon fontos és gyorsan lezárandó ügynek tartom a kórház dolgát. Mindent meg­teszünk azért, hogy a kórház új épületében a munka „per­ceken belül” megkezdődjék. Hiesz György parlamenti kép­viselőnk közbenjárásával sike­rült már ebben az ügyben a legmagasabb helyre eljutnunk, ígéreteket kaptunk. Á másik ilyen régóta húzódó ügy a volt laktanya hasznosítása. Elkép­zelésem szerint ott olcsó laká­sokat lehetne kialakítani, és a mezőgazdasági szakközépis­kola elhelyezését is megold­hatnánk. A Fő tér 10. számú épület sorsa is súlyos gond a vállunkon. Említenem kell még az úgynevezett „Mor- vai-ügyet”, amit mindenkép­pen le kellene zárni. Már több üzenetváltás volt közöttünk, de eddig még nem sikerült személyes kapcsolatot létesí­tenem vele. Én általában kész vagyok a kompromisszumra minden ilyen ügy befejezésé­ben a törvényes keretek között.- A legutóbbi önkormány­zati ülésen polgármester-he­lyettest is választottak, akinek kerekítve százezer forint havi fizetést állapítottak meg. A gyöngyösiek egy része nem érti, miért kellett ezt „meg­lépni”, amikor mindig a taka­rékosságról, a hivatalok át­szervezéséről szól a kormány?'- Hogy alpolgármestert kell választani, ez nem rajtunk mú­lott, ez kötelező. Korábban a törvény szerint lehetőség volt alpolgármester választására, amivel annak idején Gyön­gyös is élni akart, de személyi okok miatt erre nem került sor. Az új törvény szerint egy ilyen méretű városnak, mint Gyön­gyös, egy alpolgármestert kö­telező választania, sőt, lehető­sége van további új alpolgár­mesterek választására is. Az alpolgármester javadalmazá­sára pedig annyi a szabályo­zás, hogy annak kevesebbnek kell lennie, mint a polgármes­terének.- Végezetül hadd köszönjem meg a beszélgetést, polgár­mester úr, és engedje meg, hogy a város érdekében vég­zendő munkájához sok sikert kívánjak! G. Molnár Ferenc Lesz-e végre képtár, s mikor? A gyöngyösi művészetkedvelő közönség régi vágya, hogy végre saját képtára is legyen a városnak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy csak a szándék van meg ehhez. Jóllehet, az elmúlt évben - mint a Heves Megyei Hírlap­ból már ismert - konkrét kez­deményezésnek is tanúi lehet­tünk. Á Gyöngyösi Képzőművé­szeti Alapítvány és a városi ön- kormányzat közös szervezésé­ben rendezték meg a nyáron Mátrafüreden azt a nemzetközi alkotótábort, amelynek beval­lott célja egy helyi képzőművé­szeti gyűjtemény megalapozása volt. Nos, ez a tábor igen jól sike­rült, a külföldi - elsősorban Gyöngyös testvérvárosaiból ér­kezett - művészek nagyszerűen érezték magukat. A három hét alatt, míg itt voltak, folyamato­san alkottak is, aminek aztán természetesen meglett az ered­ménye. Búcsúzáskor valóban itt is hagyhatták egy-egy értékes alkotásukat a megszeretett ven­déglátó városnak. A képeket azonban még nem mutathatták be - tudtuk meg Patkós Magdolnától, az ön- kormányzat közművelődési menedzserétől. Egyrészt ugyanis nem volt hol kiállítani ezeket, másrészt pedig a született néhány munka még kevés egy tárlat megrende­zéséhez. Éppen ezért a Gyön­gyösi Képzőművészeti Alapít­vány szándéka, hogy anyagi le­hetőségeihez mérten vásároljon is gyűjteménye számára mind a ma élő, mind az egykori művé­szektől olyan alkotásokat, ame­lyek már tényleg megalapoz­hatják a jövendő képtár anya­gát. Arra a kérdésre azonban, hogy a tervezett intézmény vé­gül is hol kap majd helyet Gyöngyös városban - a válasz sajnos még elmaradt. Mivel az illetékesek erről — eddig nem döntöttek... N. Gy. Ötven éve történt a mezőgazdaságban Példát mutattak a megyének Amikor a második világhábo­rúnak vége lett Heves megyé­ben, az egyik legsürgősebb és legnehezebb teendő a tavaszi mezőgazdasági munkák meg­szervezése volt. A megyei nem­zeti bizottság már 1945. február elején megkezdte ennek előké­szítését. Felhívta az alispán figyel­mét, hogy a termelési bizottsá­gok azonnal kezdjék el műkö­désüket, és a gazdasági felügye­lettel együttműködve „a megye 108 községében mérjék fel, mennyi igaerő, traktor, eke és borona, valamint cséplőgép áll a mezőgazdasági munkák ren­delkezésére, és a tavaszi vető­mag hiányának pótlására mi­lyen lehetőségek vannak... Az alispán válaszában kö­zölte: a megye községeiben tett kiszállásai alkalmával meggyő­ződött arról, hogy a lakosság mindent elkövet. Azon van, hogy a termelés folytonosságát akár a legprimitívebb eszkö­zökkel is biztosítsa. Az alispáni jelentés szerint - amelynek eredeti példánya a Heves Me­gyei Levéltárban található - a szántási és a vetési munkák el­végzését az iga- és a gépi erő hiánya akadályozza.” Az igavonásra alkalmas tó­éi szarvasmarha-állomány a háború alatt a megyében felére csökkent, a paraszti gazdaságok 75 százaléka nem rendelkezik igaerővel. A megye területén összeírtak 356 darab traktort, amelynek többsége üzemképtelen - ol­vasható még az alispán jelenté­sében. Ilyen körülmények között adta ki rendeletét a megyei fő­ispán, amelyben utasította a já- — rások főszolgabíráit, a polgár- mestereket, a községek terme­lési bizottságait: „haladéktala­nul tegyenek meg mindent saját hatáskörükben, hogy a mező- gazdasági tavaszi munkálatok megindítását semmi se akadá­lyozza. Állítsanak le minden más munkát erre az időszakra, hogy az összes igák és mun­káskéz az elkövetkezendő idő­ben kizárólag erre a célra szol­gáljon... A korabeli újságok arról számolnak be, hogy a főispáni rendelet nyomán mintha „csoda” történt volna a megyé­ben. Egymást segítették a járá­sok, a községek, és mozgósítot­tak minden lehetséges munka­erőt a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére. A Gyöngyösi Néplap áprilisi száma már arról tudósított, „hogy a járás területén egyet­len bevetetlen terület sem ma­radt, az új földtulajdonosok is megművelték a juttatott földe­ket...” Kiemelte Vámosgyörk, Detk, Ludas, Domoszló és Nagyfüged községeket, ahol már mindenütt elvégezték a ta­vaszi munkákat. A megye más járásaiban is a népi szervek irányításával és a parasztság áldozatos munkájá­val sikerült elérni, hogy a köz­ségek határaiban megmunkált földek, zöldellő vetések hirdet­ték a megye dolgozóinak élni akarását. Horváth Mihály 450 MW-os fejlesztési terv Visontán A Mátrai Erőmű Részvénytár­saság jelenleg az ország villa- mosenergia-termelésének mintegy 10 százalékát adja. A legnagyobb magyarországi széntüzelésű erőmű, amelynek 800 MW-os kapacitása az 1970-es évek elején létesült, a kor műszaki színvonalának megfelelően. Az ezredforduló utáni környezetvédelmi köve­telmények azonban szüksé­gessé teszik az erőmű megújí­tását - hangsúlyozta érdeklő­désünkre Valaska József vezé­rigazgató. Azt is elmondta, hogy a Mátrai Erőmű Rész­vénytársaság olyan összehan­goltfejlesztést tervez Visontán, amely a bükkábrányi tüzelő­anyagon túl lehetőséget teremt a helyi lignitvagyon további gazdaságos hasznosítására is, méghozzá környezetkímélő villamosenergia-termeléssel. A visontai bánya hosszú tá­von gazdaságosan 450 MW-os erőmű-kapacitás tüzelő­anyag-szükségletét biztosítja. Az erőmű-fejlesztési tervek két alternatívában vizsgálják a le­hetséges bővítést. Az egyik változat szerint 3x150 MW-os fluid-tüzelésű blokké gységek létesülnének, a másik elképze­lés pedig 1x450 MW-os szén­portüzelésű blokk, kéntelenítő­vel. Az ETV-Erőterv Rt. már elkészítette a két változat álta­lános megvalósíthatósági ter­vét és előzetes környezeti ha­tástanulmányát. Mindkettő szerint az új létesítmény az erőmű déli részén, a kerítésen belül rendelkezésre álló sza­bad területen lenne elhelyezve. így a beruházás egyesítené magában a meglévő erőmű ál­tal biztosított infrastruktúra előnyeit a „zöldmezős” létesí­tés szabadságfokával. A terve­zett környezetvédelmi paramé­terek nem haladják meg az Eu­rópában legszigorúbbnak tar­tott német normákat. Mindkét változatnál nedves hűtés történik egy toronyban. A szükséges pótlást a bánya­víztelenítésekből kiemelt víz biztosítja. A tüzelőanyagot a helyi külfejtés adja, amelynek a nyitási előkészületei már megtörténtek. A teljes megku­tatott szénvagyon 90 millió tonna, amely az erőmű egész élettartamára elegendő. A tüze­lőanyag az erőműbe szállító- szalagon érkezik. (köre sog) Az 1x450 MW-os blokk látványterve

Next

/
Thumbnails
Contents