Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

1995. február 25., szombat 5. oldal Gyöngyös És Körzete i c 'TO ■a v to I s o >, CL C Cö T* > CD U X f ben IE két. L Más helyre költözik a gyerekorvosi ügyelet Gyöngyösön a Puskin utcából a Dózsa György út 18. szám alá költözik a gyermekorvosi ügye­let. Március 4-től fogadják itt a betegeket változatlan rendelési időben: szombaton 8-12, il­letve 14-18, vasárnap pedig 8- 12 óra között. Miniszteri mesekönyv Gyöngyöstarján bálján Ma egy hete jól sikerült far­sangi bálon mulatott közel más­fél száz vendég Gyöngyöstar- jánban. A szülői munkaközös­ség az óvoda egész kollektívá­jával segítette, hogy emlékeze­tes maradjon az összejövetel, s a gyöngyösi Satumus Rádió munkatársa, „Kiss Joe" külön emelte a találkozó hangulatát. A bevételt gyarapító mókás ár­verésen dr. Fodor Gábor mi­niszter által felajánlott, s háro­mezer forintért új gazdára talált egykori mesekönyve is hozzá­járult ahhoz, hogy a jótékony célú mulatságon összegyűlt pénzből gyarapíthassák a gyermekintézményt. így az óvo­dások speciális képességfej­lesztő játékokhoz jutnak, s leg­alább egy csoport fekhelyeit korszerűsíthetik. Már rendelnek is a visontai új fogászaton Mint lapunkból már ismeretes: a visontai önkormányzat fogor­vosi rendelővel javította nemrég a község egészségügyi ellátá­sát. Február közepétől már a ki­járó orvos is rendszeresen fo­gad. A hét két napján találkozik a betegeivel. Stációt vásárolnak az abasári családok Néhány hónapja volt Abasáron a Csepelen élő és alkotó, de anyai ágon a községhez kötődő Pálffy Katalin kiállítása, amely­ről végül is a faluban maradt a bronz dombormüvekből álló Stáció. A művész remekeit most darabonként megveszik a helybeli családok. Nyolc alko­tás már gazdára is talált, s rövi­desen a többi is elkel. A sorozat a tervek szerint majd a római katolikus templom melletti hit­tantermet díszíti. Áruház az Aroma-láncból: az egri Szuperéit FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Aromás napok Húsz ABC - fél szemmel a konkurencián (Folytatás az 1. oldalról)- Csupán ennyi lenne az egész?- Nagyon sokszor egészen apró dolgokon múlik minden. Például: az egyik üzletvezető már a bejáratnál várja a vevőt, köszönti, és megkérdi, miben lehet a szolgálatára. A másik az anyukával jövő gyereknek ad egy-egy kis szelet csokolá­dét, egy szem cukrot, vagy egy fagylaltot. A pult mögött álló lányok jól ápoltak, moso­lyognak, megköszönik a vá­sárlást. És így tovább...- Van egy középkorú női alkalmazottunk, illetve társtu­lajdonos, akit mindenki a ke­resztnevén szólít, és ő is min­denkinek a nevét mondja. Egészen más a hangulat, ha ő is ott van az üzletben. Azt szokták mondani: a kereskede­lemben már minden „ki van találva”, csak át kell venni a jól bevált módszereket attól a bizonyos néhai „Schwarz bá­csitól”.- Hogyan szerzik be az árut?- Nagyon sok beszállítónk van, a világcégektől kezdve egészen a kistermelőkig. A pontosság, a minőség, az ár dönti el, hogy kitől veszünk. A kis haszon, nagy forga­lom az alapelvünk. Szinte ál­landóan van valamilyen akci­ónk, amelynek során a nyere­ségünk csak minimális. Hogy erről tudjanak a vevők is, a reklámra nagyon sokat köl­tünk. Például: nálunk kapható a legolcsóbb tej. S általában is arra figyelünk, hogy a vevő mit akar megvásárolni.- Mérik azt, hogy a konku­renciához képest milyen az Aroma árszintje?- Hogyne! Olcsók vagyunk. Nem kizárólag azért járunk a konkurencia üzleteibe, hogy összevessük a mi kínálatunkat és árainkat az övékével, ha­nem azért is, hogy tanuljunk tőlük. — Mondják, hogy a jó pap holtig tanul. A jó kereskedő is?- Ez csak természetes! A mai, nehéz gazdasági helyzet­ben nem lehet kényelmes- kedni. Mert ami tegnap jó volt, az mára már kevés lehet. Ezért is szeretek magam is meggyőződni arról, hogy mi történik az ABC-kben. Ha valami észrevételem van, azonnal közlöm a vezető­vel és az illető eladóval bent, az irodában. Nálunk egyszer lehet tévedni. Másodszor már nem vagyok elnéző. Ma nagyon szigorú az élet> mindenkivel szemben. Nem elég csak megnyerni a vevőt, meg is kell tartani. És ez nem könnyű dolog! G. Molnár Ferenc Egy elfelejtett képhagyaték A pénzváltás egy sajátos esete Megnyerő külsejű fiatalember kereste fel nemrégiben a mar- kazi postahivatalt, hogy pénzt váltson. Három ötezer forinto­sát kívánta ezresekre cserélni. A megszólított készséggel haj­lott a kívánságra, s meglehető­sen gyorsan kiszolgált. Az ügy­fél végigpörgette a bankókat, majd pillanatnyi töprengés után újabb kéréssel fordult az alkal­mazotthoz: jobb lenne, ha öt­százasokat kapna. A postatiszt­viselő természetesen azon nyomban kész volt ennek telje­sítésére is. Ám - biztos, ami biztos! - szintén ellenőrizte az összeget, noha a férfi mindvé­gig a szeme előtt, az ablakban szorongatta, amit átvett. S lám, jól tette a postás, mert időköz­ben valahogy mégiscsak leso­ványodott a summa. Három da­rab ezres hiányzott belőle! Természetesen nem maradt ez szó nélkül, s a megjegyzést bo­csánatkérés mellett el is fogadta a rajtakapott bűvész. Menten le­szurkolta, ami még kellett. Úgy távozott a helyiségből, hogy sem nyerő, sem becsapott nem maradt az eset után. Történhetett volna azonban másképpen is. Lehet, hogy tör­tént is valahol, hiszen - mint később kiderült - a bizalomger­jesztő látogató aznap a környék több hasonló helyén megfor­dult, s valószínűleg ugyanígy próbálkozott hamar - adómen­tes — szép jövedelemre szert tenni. Ilyenformán kiváltképpen fi­gyelmeztető lehet az idézett ta­lálkozás mindenki számára: a pénz valóban csak mindkét részről számlálva jó! Hgy-) Tizenöt éve, 1980. február 27-én kelt az az ajándékozási szerződés, amelyben özvegy Herman Lipótné Gyöngyös vá­rosnak ajándékozta férje, Her­man Lipót Munkácsy-díjas fes­tőművész hagyatékának önálló gyűjteményét. Ezt megelőzően azonban a festmények állandó kiállítás ke­retében történő elhelyezésére jelentkezett az óbudai Zichy-kastély, Szentendre, Sze­ged, Kiskőrös, Kecskemét, va­lamint Szigetszentmiklós is. Azt, hogy a választás miért éppen Gyöngyösre esett, a mai napig nem tudni pontosan. A kezdeményező célja valószínű­leg az lehetett, hogy végre-va- lahára megalapozzák a város máig hiányzó képtárát. Az ak­kori tanács-vb köszönettel elfo­gadta az önzetlen ajándékot, és a maga részéről kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés­ben foglalt feltételeknek mara­déktalanul eleget tesz. Márpe­dig ezeket nem volt könnyű tel­jesíteni. A gyűjteményt ugyan ideig­lenesen a Mátra Múzeumban helyezték el, de a városnak megfelelő kiállítóhelyiséget is kellett biztosítani a körülbelül 100 darab festmény és 100 da­rab grafika állandó bemutatá­sára. A szerződésben szerepelt még színes reprodukciókkal el­látott plakát készítése, kataló­gus. Továbbá az a kitétel, hogy a művészeti alkotásokat Gyön­gyösön kell tartani, onnan leg­feljebb csak időszakos vagy gyűjteményes kiállításra adható kölcsön. Az ajándékozó kifejezetten feltételül szabta a fentiek meg­valósítását. Ellenkező esetben az ajándék részben vagy egész­ben visszakövetelhető. 1980-ban a leltár szerint a műalkotások öt és fél millió fo­rintot értek. A Mátra Múzeum néhány évig valóban helyet biztosított a kiállításnak, természetesen ide­iglenes jelleggel. Majd — mi­után a helyiségek másra kellet­tek - a képek átkerültek a Wilt- ner-házba, ugyancsak átmeneti jelleggel. Az állandó kiállítás soha nem nyílt meg, a nyolcva­nas évek közepén pedig egy szép napon a festményeket újra hullámpapírba csomagolták, s egy alig 4 négyzetméter alapte­rületű raktárba zsúfolták.. S ma is ott vannak... Dr. Füköh Levente, a Mátra Múzeum igazgatója elismeri, hogy a jelenlegi raktározás nem éppen szakszerű, de nem tud­nak ideális feltételeket biztosí­tani. A múzeum igazából sze­retne már megszabadulni az egyre kényelmetlenebbé váló hagyatéktól, de a tulajdonos, a városi önkormányzat semmit nem tesz azért, hogy a szerződé­ses kötelezettségét teljesítse. Pelle Sándor, a Vachott Sán­dor Városi Könyvtár igazgatója szívügyének tartja a festmé­nyek méltó elhelyezését, de pénz nélkül ő sem tud semmit tenni. Két évvel ezelőtt ugyan történt egy kísérlet a probléma megoldására. A könyvtár fel­ajánlotta, hogy az épület első emeleti kerengőjének szakszerű kialakításával helyet biztosít a festményeknek. Ám az ehhez szükséges 1,2 millió forint vé­gül is nem jött össze, noha a gyöngyösi képviselő-testület kétszer is napirendre tűzte a ké­relmet. Dr. Kovács István, az ön- kormányzati humán közszol­gáltatások igazgatója nem tud arról, hogy az idei tervek között szerepelne a Herman-hagyaték sorsának rendezése. Talán a könyvtár átköltözik a Fő tér 10.-be, s ott lenne elég hely. Ez azonban még csak az ötlet szint­jén merült fel, döntés belátható időn belül - sajnos - nem vár­ható. Különböző vélemények van­nak művészettörténész-körök­ben a hagyaték tényleges érté­kéről. A legszélsőségesebb el­utasító álláspont szerint csak a képkeretek(?!) érnek valamit, az alkotások értéktelenek. Ez utóbbinak ellentmondani látszik a hermani életút. A ha­gyaték szülője 1913-ban, 27 éves korában, már Szinyei, Fe­re nczy, Fényes, Iványi-Grün- wald társaságában csoportos tárlaton vesz részt az Emst Mú­zeumban, míg a ’20-30-as években Bécs, Stockholm, Nürnberg, Barcelona, London, Brüsszel neve fémjelzi Herman Lipót további szerepléseit. A halálát követő években pedig - aligha véletlenül - Budapesten és több vidéki városban is be­mutatóval adóztak emlékének. Az alkotások leltári értéke is viszonylag pontosan megálla­pítható. A 15 évvel ezelőtti öt és fél millióhoz képest ma már 8-8 f millió forintról beszélnek. A hullámpapír alatt ma még csak csomagban találhatók a képek, s ez aligha méltányos. Meddig maradnak így elrak­tározva, elzárva az érdeklődő műélvezők elől? - Egyelőre senki sem tudja Gyöngyösön. Nemrégiben e sorok írója a nyári, mátrafüredi nemzetközi művésztábor kapcsán érdeklő­dött a városi önkormányzat egyik menedzserénél a vissza­hagyott alkotások jövőjéről, miután korábban arról volt szó, hogy ezekből az ajándékokból is Gyöngyös valamikori képtá­rát gyarapítanák. A válasz sze­rint kevés még az anyag a terve­zett új intézményhez. Ha tény­leg így van - talán a Her- man-hagyatékra nem is gondol­tak. Nagy Gyula CO c 4-J co c o Búcsú a „fekvőrendőrtől...” Közlekedési lámpa a gyöngyösi Jókai utcán Gyöngyösön üzembe helyez­ték és azóta próbálgatják az Alkotmány, Jókai, Puskin ut­cai csomópontban létesített legújabb közlekedési lámpát. A helyi VILLFOR Kisszövet­kezet készítette és működteti is a berendezést. Reggel 6-tól este 22 óráig váltakoznak a színei, pontosabban: éjszaka sárgán villog. A város ismert két „fekvő- rendőrétőr így búcsút kellett venniük az autósoknak, akik­nek eddigi, gyakran eszeve­szett száguldozását hónapo­kon keresztül fékezték. A nyomuk ugyan még ott van most is, és változatlanul lassí­tásra kényszenti a járműveze­tőket. A Fő tér irányába továbbra is maradt a sebességkorláto­zás, az úgynevezett Tempó ’30. Vagyis a belvárosban elméletileg csak 30 kilométer óránkénti sebességgel lehet haladni a zónán belül. A Kossuth Lajos utcában, a „vasbolt” mellett is hamaro­san üzembe helyeznek egy újabb - személyi hívás - jelző­lámpát, amely majd sárgán villog. Ez a gyalogosok köz­lekedésének biztonságát se­gíti a főutcának is tartott vo­nal e pontján. (korcsog) A cigány önkormányzat biztató Halmajugrán Halmajugrán nemcsak hogy megalakult, hanem hamar ma­gára is talált a cigány kisebb­ségi önkormányzat, amit Kö­kény István elnök, az egész község vezető testületének tagja irányít. Bizonyára segített ebben, hogy a romák törekvéseit a te­lepülésen talán komolyabban vették, mint számos más he­lyen. A falutól irodát és hozzá berendezést is kaptak a kultúr- házban, ahol így már otthono­sabban érezhetik magukat, ha ügyes-bajos dolgaikkal felkere­sik. A háromtagú önkormány­zat - amely egyébként a telepü­lés lakosságának mintegy har­madát képviseli - rendszeressé tette fogadónapjait. A választott tisztségviselők heti két alka­lommal - szerdán délelőtt és pénteken délután - találkoznak társaikkal a hivatalos helyiség­ben. Eddiginél lényegesen szo­rosabb kapcsolatukat pedig úgyszólván állandóan tartják. Mint Godó Ferencné pol­gármester és Molnár Nándor jegyző megnyugvással, elége­dettséggel beszélték a minap: amióta a roma önkormányzat is működig, a községházán köny- nyebb a dolguk a szociális se­gélyezésnél. A cigányság veze­tői a számukra külön is biztosí­tott rendelet ismeretében a ko­rábbinál reálisabban mérlegel­nek egy-egy javaslat előtt, ipar­kodnak a valóban rászorulób- bak mellé állni támogatásukkal. Ugyanekkor az egyéb gon­dokon is próbálnak könnyíteni. A vízdíjhátralékos családok ér­dekében nem csupán halasztá­sért fáradoztak a vállalatnál, hanem a tartozások törleszté­sére, kiegyenlítésére is igyek­szenek rávenni az adósokat, s eredménnyel. Fellépnek az isko­lakerülések ellen. Megkeresik a gyakran hiányzó diákok szüleit, elbeszélgetnek velük a mulasz­tások megszüntetésének fon­tosságáról, ami kinek-kinek ér­deke. Akár mások számára is köve­tendő lehet, hogy a cigány ön- kormányzat tanácsadó testüle­tet is működtet Halmajugrán si­keresebb munkájához. Közösen hozott döntéseik az egész falut szolgálják. így sikerült nemré­giben csapatnyi - még jövede­lempótló támogatást sem élvező - munkanélküli fiatalt mozgósí­tani az öregek napközi otthoná­nak csinosítására és a közterüle­tek alaposabb takarítására, ami némi pénzhez is juttatta a részt­vevőket. Akik mindegyikének bizony igen jól jött a szerény összeg is! A munka mellett a cigány önkormányzat természetesen a kulturált, kellemes időtöltésre is törekszik. A művelődési ott­honban ilyenformán klubsze­rűvé vált a pingpongozás, a kondicionáló torna, amihez so­raikból felügyeletet is biztosíta­nak minden alkalommal. S van még egy sor egyéb el­képzelésük, tervük is a romák­nak, hogy szebben élhessék to­vábbi életüket a faluban, visel­kedésükkel, munkájukkal, szó­rakozásukkal közelebb kerülje­nek Halmajugra többi lakójá­hoz, tompuljanak a legjobb aka­rat mellett is még meglévő kü­lönbségeik. Sikerüljenek egészséges tö­rekvéseik! (-ni)

Next

/
Thumbnails
Contents