Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Aktfotó-kiállítás Pályázati felhívás A Szentesi Művelődési Központ, a Szentes Városi Polgármesteri Hivatal Mű­velődési Osztálya támogatá­sával 1995 júniusában újra megrendezi az országos akt- fotó-kiállítást. Célunk változatlanul az, hogy állandó fórumot bizto­sítsunk a hazai fotósok színvonalas aktfelvételei­nek. A pályázat nyilvános, egyéni. A pályázaton részt vehet minden magyar fotós - 1993. április után készült fotókkal - az alábbi feltéte­lekkel: Kategóriák: fekete-fehér és színes fotók. szerzőnként és kategóri­ánként 5-5 alkotás küld­hető, amelyből 1-1 sorozat lehet. (A sorozat 5 képig egy alkotásnak számít). A fekete-fehér papírképek hosszabbik oldala min. 40 cm, a színes papírképek és sorozatok hosszabbik oldala min. 24 cm lehet. A soroza­tot a zsűri megbonthatja, ki­véve, ha a szerző ez ellen írásban tiltakozik. A fotókat kasírozás, paszpartu nélkül kérjük. A pályázat jeligés. A pá­lyaműveken kérjük feltün­tetni a mű címét és a jeligét. A szerző nevét és címét le­zárt jeligés borítékban kér­jük mellékelni. Másodbemutatót, vándorki­állítást nem tervezünk. A szerzők valamennyi alkotá­sát visszaküldjük. A rendezők fenntartják a jogot arra, hogy a kiállításra elfogadott alkotásokat a ki­állítás propaganda-anyagá­ban díjtalanul felhasználják. Beérkezési határidő: 1995. május 10. Kiállí­tás-megnyitó: június 10. A kiállítás utolsó napja: július 14. Visszaküldési határidő: augusztus 31. Információ: Szentesi Művelődési Központ 6600 Szentes, Tóth József u. 10-14. Telefon: 63/314-211, fax: 63/316-211. Endrédi Józsefné. És rendre ott a büntetés... FOTÓ: KAPOSI TAMÁS A rendcsinálást talán nem éppen itt kellene elkezdeni Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldök Önök­nek egy levelet, amelyet egyúttal elküldtem a polgár- mesteri hivatal közterület-fel­ügyeletének. Egy megoldatlan problé­mára szeretném a figyelmüket felhívni, hiszen lassan rette­gésben élem (vagy éli más is) a napjaimat. Talán az Önök segítségével sikerül megoldást találni az ál­talam felvetett problémára. Eger Megyei jogú Város Polgármesteri Hivatala Közterület-Felügyelet Eger Tisztelt Uraim! Megoldást kérünk Önöktől, mindenki számára megnyug­tató megoldást! Amihez ugyanis Önök folyamodnak, felettébb bosszantó és igazság­talan számomra. Nem gondol­tam volna, hogy a gyerekeim iskoláztatása további költsé­geket von maga után. Miről is van szó? Mindkét kislányom - elsős és negyedikes - a 2-es iskolá­ban tanul, ahová autóval ho­zom és viszem őket. Délutá­nonként igazi csúcsforgalom van a parkolóban, igen nehéz bárhol is megállni. Mivel a bal oldali „szabályos” parkoló egész nap telített, így a szülők és jómagam is megállók ott, úgy, hogy másokat ne akadá­lyozzak a mozgásban. Öt-tíz percre betérek - s hozzám ha­sonlóan mások is - az iskolába a csemetékért, mire azonban kijövök, büntetőcédula van a szélvédőn, kemény 1000 fo­rintos bírsággal. Van is már belőle egy pár darab, s nem is tudom, mennyi lesz, hisz a gyerekeim még évekig oda járnak. Én azonban nem érzem magamat bűnösnek. Két évti­zede vezetek rendszeresen, itthon és külföldön egyaránt. Tisztelem autóstársaimat és a hatalmat, így még semmi problémám nem volt soha. hi­vatásos jogosítványom és KRESZ-szakoktatói képesíté­sem is van. Ezt nem a dicsek­vés mondatja velem nő lé­temre, hanem az, hogy ponto­sítsák egy-két „apróságot”. Ebben a parkolóban eleve kevés autó parkolhat szabá­lyosan a bal oldali területen. Ébből a sávból a bank fenntart három gépkocsi részére saját parkolót. Ezek közül a legelső a telefonfülkénél szintén a jár­dán van, ha az Önök megítélé­sét veszem én is figyelembe. A jobb oldalon öt taxi részére van ugyancsak bérelt parkoló a tábla szerint, bár két gépko­csinak csak a megállni tilos tábla után van hely. Ezek sze­rint rájuk a tábla nem vonat­kozik? A megállni tilos tábla a par­koló ezen oldalán van elhe­lyezve, kiegészítő tábla nél­kül. Hatálya tehát a három taxi utáni részre vonatkozik. Az Önök által járdának minősített területre, amely betonlapokkal a tényleges bitumenes járda mellett van, csak 90 fokos rá- fordulással lehet beállni. Tehát így a tábla erre a részre már semmiképpen nem vonatkoz­hat, hiszen a táblákat általában az úttest jobb oldalán helyezik el (indokolt esetben a bal olda­lon is, pl. vasúti átjáró, előzni tilos stb.) Sokszor sietek én is - peda­gógus lévén vannak délutáni óráim -, s bizony nem tudom kivárni, hogy a bal oldali ré­szen mikor válik szabaddá egy parkolóhely. így elsődleges szempontom a megállásnál, hogy másokat ne gátoljak a mozgásában. Önöket viszont ez a sok jövő-menő szülő nagyon irri­tálhatja, mivel a személyes kapcsolatot minden alkalom­mal igyekeznek elkerülni. Ki­pattannak az autójukból, szél­sebesen elvégzik „munkáju­kat”, s már ott sincsenek. Ta­lán félnek a bosszankodó, fá­radt gyerekeket hazavivő anyáktól és apáktól? Önök ta­lán nem azok? De ha nem, ennyi empátiával azért lehet­nének irántunk! Amit még na­gyon sérelmezek, hogy általá­ban délután fél négy körül le­pik meg a parkolót, pénteken pedig már fél kettő körül, hi­szen ilyenkor lehet igazán sok cédulát elsütni. Ezt már igazán nem tartom etikusnak. Én becsületes, a törvénye­ket tiszteletben tartó adófizető állampolgár vagyok, jogtalan­nak érzem ezt az eljárást az Önök részéről. A rendcsinálást talán nem itt kellene elkez­deni. A kislányaimat még évekig ebbe az iskolába fo­gom hordani, s képtelenség, hogy havonta több ezer forin­tot fizessek ki büntetés jogcí­mén. Ezt a kiadást sehogy nem tudom a családi költségve­tésbe bekalkulálni. Éppen ezért azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy pró­báljanak kedvező megoldást találni az említett parkolóban, talán ha tanulmányoznák az autók forgási sebességét egy-egy délután, s az igazi szabálysértőket büntetnék meg a jövőben. Köszönöm, hogy levelemet végigolvasták, bízom pozitív állásfoglalásukban. (Név és cím a szerkesztőségben) Egy német kislány, aki magyar... Ingrid, a körülbelül 150 kilós vaddisznókoca egy német vá­roska központjában él. Alig 60 kilométernyire Strasbourgtól, mintegy 25 kilométerre Speyer- től, amelynek impozáns dómjá­ban, kőkoporsóban alussza örök álmát IV. Henrik német császár, immár több mint 900 éve. Ő volt az, aki mezítláb kelt át az Alpok havas hágóin, meg­járva nevezetes zarándoklatát, amelynek végcélja Canossa volt, hogy ott vétkeiért megen­gesztelje VII. Gergely pápát. Nos, e tömény történelmet árasztó helyen, mely ráadásul a híres rajnai borok hazája is, él Ingrid, a vaddisznó, egy kocsma-vendéglő hátsó kertjé­ben. A „kert” meghatározás természetesen erős túlzás. A hajdanvolt ágyásokat a szívem­hez nőtt barátságos négylábú már rég széttúrta, a bokroknak még a gyökereit is kiforgatta. Persze, nem az éhség, hanem az ösztöne űzi, hiszen kosztjáról a vendéglős és a szomszédos is­kola nebulói bőkezűen gondos­kodnak. Ingrid engedelmes is. Hívó szavamra az alacsony ke­rítéshez baktatott, ahol megva­karhattam füle tövét. Az emlí­tett iskolát látogatja kisebbik unokám keresztszüleinek lá­nya, Sarah (Sárika) is. E törté­net végül is róla, s nem Ingrid­ről szól. Történt, hogy egy na­pon a tanító néni megkérdezte a gyerekeket, ki nem német származású? Legnagyobb meg­lepetésére a tízéves Sarah is felállt. A pedagógus jól ismerte a gyerek szüleit, tudta, hogy tősgyökeres germánok. Tágra nyílt szemmel kezdte faggatni a nebulót; ha nem német, akkor milyen eredetű...?! És Sarah elmesélte, hogy... szülei csodás napokat éltek meg Magyaror­szágon, főleg Egerben. Kedves barátok vették őket körül. Ki­rándultak a Szalajka-völgybe, volt gulyásparti a szajlai tó partján, és édes-bús, Váradi úr dirigálta cigányzene a Park Szálló teraszán. De látták a Lí­ceum könyvtárát, a neoklasszi­kus bazilikát, a barokk temp­lomokat, palotákat is. Ő ponto­san kilenc hónappal később született. Tudja, hogy Magyar- országon fogant. Ezért érzi ma­gyarnak magát. És ez a tűzvö- rös hajú, wachenheimi kis bo­szorkány nekem is megismé­telte „hitvallását”. A német, de egyébként „magyar” Sarah mu­tatta meg nekem iskolájuk büszkeségét, a szomszédságá­ban tanyázó Ingridet is. Sárika csöpp kezét jobbommal fogva, vakargattam a másikkal Ingrid homlokát, és hazámtól több mint ezer kilométernyire ott­hon, itthon éreztem magam... Czenkár Béla dr. A rossz szándék egyértelmű A Heves Megyei Hírlapban 1995. február 8-án megjelent „Mások okulhatnak belőle...” c. cikkre nem magyarázkodásként - csupán tényközlésként a kö­vetkezőket közöljük: Tisztelt Dávid Lajos! 1. Ön talán nem tudja, vagy rossz szándékkal félre van tájé­koztatva, hogy az elhunytakkal nem halottkamrai dolgozók, hanem szakirányú végzettség­gel rendelkező boncmesterek foglalkoznak. 2. Az Önnel kapcsolatban álló temetkezési vállalat dolgo­zói több esetet összekevertek, de sajnos ezekről nem készült felvétel. Önnek pedig saját száj­ízük szerint adták elő a történ­teket. Azt gondoljuk, a rossz szándék egyértelmű. 3. Nem széles körben ismert, hogy a kórháznak is megvan a rendje, így az elhunytak kiadá­sának is. A hozzátartozók felé az utcai részen, a szállítóknak az általuk használt helységben van kifüggesztve a tájékoztató. (Ennek betartása másoknak nem szokott problémát okozni.) Ebben a tájékoztatóban benne van, hogy mikortól meddig le­het az elhunytat elszállítani, az ettől való eltérés gondot okoz az egyéb feladatok ellátásában. 4. 1800 Ft fizetéséről - egyáltalán fizetésről - szó sem volt, így számlaadási kötele­zettségünk sem lehetett. Ha Önt így tájékoztatták, akkor alanta­sán félrevezették. 5. Nagyon sajnálatos, Uram, hogy ez a temetkezési vállal­kozó, akinél a korrektség, a jó­indulat és a segítő szándék kel­lene, hogy mindenekelőtt az első legyen, ilyen aljas rágal­makat terjeszt. Főként így, hogy olyan ember szájába adja nem teljesen tiszta gondolatait, akinek - gondoljuk - van elég gondja, ráadásul nem volt sze­mélyesem sem fül-, sem szem­tanúja az eseményeknek. Végül szeretnénk leszögezni, hogy a boncmesterek is embe­rek, akik végzik a dolgukat. Túlzás elvárni, hogy mindig de­rűsek legyenek, és az Önök kedve szerint viselkedjenek. Kijelenthetjük, hogy ez a szakma sem alávalóbb, mint bármely másik. A leírtakat nem vitaindítónak szántuk. Önnek, Dávid úr, jó egészsé­get, a temetkezési vállalatnak körültekintőbb, korrektebb munkavégzést kívánunk. Boncmesterek (Nevek a szerkesztőségben)

Next

/
Thumbnails
Contents