Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Vita: költségvetésről, kollektív szerződésről Csütörtökön, február 23-án délután tartja legközelebbi tes­tületi ülését Mezőtárkány ön- kormányzata. Többek között megtárgyalják az idei költség- vetési tervezetet, megvitatják az általános művelődési köz­pont és a pedagógus-szakszer­vezet között létrejött kollektív szerződést, véleményezik a mil- lecentenáris emlékmű tanul­mánytervét, és módosítják a szociális ellátásról szóló ön- kormányzati rendeletet. Ma falugyűlés lesz Újlőrincfalván... Ma, szerdán 18 órától falugyű­lést rendeznek Újlőrincfalván a közösségi házban, amelyen részt vesz dr. Molnár János országgyűlési képviselő is. Na­pirenden a múlt évi munkavég­zésről szóló tájékoztató szere­pel, de meghallgatják az idei költségvetési terveket is. Más­nap, csütörtökön ugyancsak e témák kerülnek a testületi ülés elé is. A Vidám Vándorok műsora Füzesabonyban Füzesabonyban a városi műve­lődési központban ma vidám farsangi mulatság lesz a gyere­kek részére. Délelőtt 10 órakor a Vidám Vándorok - miskolci művészek - az óvodásokat, délután 14.30-tól az iskolásokat szórakoztatják vidám, zenés bohózatukkal. Rákszűrésre kerül sor holnap Mezőtárkányban Csütörtökön délelőtt 9 órától 12 óráig rákszűrés lesz Mezőtár­kányban, a védőnői ligában. A háziorvos és a Vöröskereszt szervezésében a vizsgálatokat az egri kórház dolgozói végzik. A „közös pénztárcáról” vitáznak Farmoson is Február 24-én, pénteken 16.30 órai kezdettel ül össze ismét Egerfarmos képviselő-testülete. Poczok Sándor polgármester tart beszámolót a két ülés kö­zött történt eseményekről, majd megtárgyalják az 1995. évi költségvetés tervezetét. Béla bácsi most is mosolyogva adja műhelyében a szakmai tanácsokat FOTÓ: PERL MÁRTON Huszonöt év az édességek birodalmában Kál, Rózsa utca. Kissé félre­esik a fő forgalomtól. A sar­kon cukrászda, diszkrét be­rendezéssel. Az üvegezett pult alatt torták, sütemények, kré- mesek sorakoznak. Hátrább ta­lálható a műhely, ahol ezeket a szemnek és szájnak igencsak kedves falatokat előállítja a község népszerű embere, Ve­ress Béla cukrász. Nagy és csak egyszer elő­forduló eseményre készülőd­nek az ott dolgozók. Már jól tudják a helybéliek, hogy a szeretett Béla bácsi február 28-án, kedden - szokásától el­térően - délelőtt 10 órától dél­után 4-ig nyitva tart majd. S hogy miért? Ez sem titok, ugyanis azon a napon lesz 25 esztendeje, hogy üzletét megnyitotta. No meg ebben az évben ünnepli 65. születésnapját. A jeles alkalom bizonyára sokáig emlékezetes lesz a helybéliek számára is, hiszen az ominózus napon némi meg­lepetéssel is szolgál a mester az üzletébe betérőknek. Ké­szítményeit féláron kínálja majd a bizonnyal nem kis számú vendégseregnek. — Nem lesz ez egy kissé drága mulatság? - tesszük fel a kérdést a mindig mosolygós, rendkívül szolgálatkész mes­ternek.- Hát, egyszer ezt is meg­engedhetőnek tartom. Nehéz időkre emlékeztet engem ez az évforduló - mondja kissé megfontoltan. - Lényegében már a 40. életévemben jártam, amikor az ipart megszereztem. Aztán a beszélgetés során fény derül életútjára, sorsának alakulására is. Budapesten szerezte a segédlevelét még 1948-ban. Nagybátyjától sajá­tította el a szakma csínját-bín- ját, hiszen az egész famíliája cukrász volt. Örömére a nála dolgozó fia is ezt a hivatást választotta, s így folytatja apja örökségét. Szorgos, ügyes kezű segédnek bizonyul már most is, olyan­nak, akinek vérében van az „édes tudomány”. Veress urat annak idején még az áfészosok hívták a megyébe. Kerecsendi munkál­kodását követően a Mészövbe került. Aztán valamilyen ok miatt összekülönböztek az ot­taniakkal, és ekkor elhatá­rozta, hogy „maszek” lesz, azaz önállósítja magát. Az ak­kori vezetés, beleértve a járási pártbizottságot is, igyekezett e szándékát minden lehetséges módon megakadályozni. Amikor végül is megkapta - igen hosszú tortúra után - a szükséges engedélyt, még so­káig tapasztalhatta a gáncsos- kodást, a rosszindulatot.- Most már béke van közöt­tünk. Ők is ide járnak süte­ményt fogyasztani - fejezi be ezt a témát a mester némi ha- miskás mosollyal az arcán. - Ők tönkrementek, nekem meg a szememmel van baj, a köny­velést nem is tudom csinálni, így aztán naponta csak 3-4 órákat dolgozom. Ötszemé­lyes az üzlet, három segédem meg egy tanulóm van, az el­adóval együtt. Talán a megyé­ben sincs ilyen üzlet, ahol ennyi embert foglalkoztatnak. A piacszervezés az igazán ne­héz...- Az üzletmenettel mennyire elégedett, hiszen mostanság senki sem dúskál a forintok­ban...- Tény, hogy a forgalom csökkent az utóbbi időben. Nem véletlen, itt is látjuk, érezzük, hogy az emberek jö­vedelme erősen megcsappant, s nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy sütemé­nyekre költsenek. Büszke va­gyok arra is, hogy 25 év alatt - a sűrű ellenőrzések ellenére - egyszer sem büntettek meg szabálytalanságért.- Árulja már el, mekkora választékkal várja az ide beté­rőket, s arra is kíváncsi len­nék, melyik édesség az ön számára a legkedvesebb...- Úgy 70 fajtából áll a „re­pertoár”, s ebből 30-50 igen­csak kelendő. Az alkalmi torta és a krémes a legkeresettebb. A választék az évszakoknak megfelelően változik. Nyáron tejszínes dolgokat nem lehet szállítani. Én egyébként „édesszájú” vagyok, s legin­kább a túrós rétest szeretem.- Nos, hadd kívánjunk jó ét­vágyat, emellett nagyon jó egészséget! (F.L) Felszállt a füst az Egervölgyében (Folytatás az 1. oldalról)- Az egyezkedések januárban újra megindultak, és február 14-én „felszállt a fehér füst” az Egervölgye Téeszben, mert a kompromisszumos megállapo­dás megszületett: megadják a 10 millió forintot az andornak- tályaiaknak. Ehhez a Makiáron március 6-án megtartandó részközgyűléseknek is hozzá kell járulniuk. Az ugyancsak 69 éves He­vesi László, Nagytálya képvise­lője, a vagyonmegosztó bizott­ság tagja, a számok, a törvé­nyek ismerője a következőkép­pen látja a történteket.- A nagy probléma ott volt, hogy a három falu teljesen ösz- szeforrt, így a szétválást és a 250 milliós vagyont igazságo­sanfelosztani nehéz esetnek bi­zonyult. Ezért húzódott a dolog, ami nem baj, mert legalább ki­forrott a helyzet. Amennyiben a részközgyűlések elfogadják az előterjesztést, sor kerülhet a ve­zetőség megválasztására is. Az a bizonyos 10 millió forintos ügy abból adódott, hogy többen nem jelezték, melyik szövetke­zethez akarnak csatlakozni.- A volt egyesült gazdaság legnagyobb baját abban látom, hogy mindent a nagy méretek­hez, a 3300 hektár szántóhoz és szőlőműveléshez igazítottak. Gépműhelyeket, raktárakat, irodaházat, a hajdúszoboszlói 14 szobás üdülőt, stb. Ezekre nincs szükség, és meg sem ve­szi-senki. A földből 1600 hektár a kárpótlásra ment el, csökkent a szőlőterületünk is. Ráadásul az aszály, a három évig tartó árzuhanás is gondot jelentett. A szőlőnél 400 vagon termés fel­dolgozására tervezték az üze­met, de tavaly csak mintegy 100 vagonnyit vásároltak fel. A többit a magánosok vették meg.- Sajnos, ezek a területek 4 éve nem kapnak megfelelő gon­doskodást, s a múlt évben az eddigi, 60 mázsás hektáran- kénti termés helyett csak 43-at tudtak betakarítani. Az idén sú­lyosabb helyzet elé nézünk. Hi­ányzik a tőke. Az új szövetke­zetek hitelek nélkül tudnak in­dulni, de pillanatnyilag nincs fedezet az elvégzendő mun­kákra. Lenne ugyan 60-70 mil­lió forint, de - mint említettem - nincs vevő az értékeinkre. Hiába van egy házam, ha nem vásárolják meg. Növényter­mesztésben csak a kooperáció, a szőlőtermesztésben pedig a környező szövetkezetekkel való közös együttműködés segíthet. Kecső János, a téesz-igazga- tóság megbízott elnöke, ker­tészmérnök, andornaktályai pincemester, aki 28 éve tölti be ezt a foglalkozást, így véleke­dik:- Sok igazság van abban, amit a tagtársak elmondtak. Nem akarom ismételni azokat, csupán megerősíteni. A szövet­kezet egyértelműen nehéz helyzetbe került, és a gazdaság megmaradt vezetése azokat a személyi jellegű problémákat, amelyeket később a válságme­nedzser megoldott, nem orvo­solta. Az előbbi munkáját pozi­tívan lehet megítélni. Miután a menedzsernek lejárt az egyéves szerződése, és eltávozott a szö­vetkezet éléről, az igazgatóság a meghirdetett pályázatra je­lentkezők közül sem tudott megfelelő embert választani, így felvetődött a szétválás lehe­tősége, amely a továbbélést biz­tosíthatja. Tavaly október vé­gén Makiár és Nagytálya rész- közgyűlései ki is mondták a szétválást, amelyet Andornak- tálya elfogadott. Az igazgató­ság ezért azt javasolta, gazda­sági erőinket úgy csoportosít­suk, hogy lehetőleg a megma­radt két fő objektumunk köré kerüljenek. Az egyik Andomak- tálya körzetében a pince, a má­sik Makiáron a raktár, valamint a szárítóüzem. Azzal a gondo­lattal párosult ez a javaslat, hogy az előbbi térségben létre­jöhet egy borászati szövetkezet, az utóbbinál pedig a megma­radt 1600 hektár szántóterületre növénytermesztési gazdaság alakulhasson.- Való igaz, amit Vámosi és Hevesi urak elmondtak, a va­gyonmegosztó bizottság sok­szor tárgyalt tavaly erről. Sok mindenben sikerült meg­egyezni, de abban nem tudtak közös nevezőre jutni, mi legyen - az andornaktályai vagyonmegosztó bizottság által kért - azon tagok vagyonrészé­vel, akik nem vették a fáradsá­got, hogy a bármely községben megalakuló szövetkezethez le­adják jelentkezésüket. A mint­egy 10 millió forintról tehát nem volt megegyezés. Mivel a közgyűlésen sem született megegyezés, az andornaktályai térség tagjai elhagyták a termet. Nem csoda, hiszen sokkal ne­hezebb döntés előtt álltak, mint 1974-ben, az egyesítéskor.- A tárgyalások később to­vább folytatódtak, és február 13-án úgy döntöttek, hogy An- domaktálya a vagyon 36 száza­lékát, Makiár és Nagytálya együttesen 64 százalékát kapja. Négy nappal később ezt a dön­tést újból megerősítették, ezért az igazgatóság 15 napon be­lülre a három településen kü- lön-külön összehívja a va­gyonmegosztó részközgyűlése­ket, amelyeken szövetkezeti tagságunk eldönti: megfelelő­nek tartja-e ‘az előterjesztett megosztást, vagy sem. Ameny- nyiben igen lesz a válasz, el kell végeznünk a szétválás által megkövetelt végleges elszámo­lást. Igyekezni kell, hiszen kez­dődnek a tavaszi munkák. Fazekas István ¥ Olykor-olykor a bizalmatlanság is ösztönözhet Bornemissza János decemberben lett Poroszló polgármestere. Tudja, hogy nem mindennapi fába vágta a fejszéjét. De a kihí­vásokat mindig is kedvelte, a szokatlan dolgokhoz vonzódott. Csak ennyi a közös eddigi és mostani tevékenysége között. Csak talán most a kihívásból több jut neki. De következzen... •••A polgármester monológja- Gyerekkoromban áhítozva néztem a helikoptereket, repü­lőket. A permetszert szóró kis­gépet órákig szemléltem, mi­közben csak arra gondoltam, milyen jó lenne felszállni, piló­tának lenni. Ha otthon előáll­tam vele, volt, amikor megmo­solyogtak, de volt, hogy kemé­nyen rám is szóltak: falusi gye­rek ne álmodozzon! A mező- gazdaságból éltek meg mindig falun, én se akarjak mást. Az ál­talános iskola után így kerültem a Gyöngyösi Mezőgazdasági és Áruforgalmi Szakközépisko­lába. Érettségiztem, de a repü­lés ott motoszkált bennem. Osz­tályfőnökömmel nem voltunk jóban. Nem igazán nevezhető lebeszélésnek, ahogyan a főis­kolai felvételiről - a jóvoltából - le kellett maradnom.- Egy évig próbálgattam a munkáséletet. Majd - lesz, ami lesz felkiáltással - felvételiz­tem a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. Felvettek, s mivel jól sikerültek a vizs­gáim, a kassai tagozatra kerül­tem. El sem mondhatom, mi­lyen érzés volt először gépbe szállnom. Delfin és Albatros tí­pusú gépeken repültem. Meg­valósult a gyerekkori álmom. Ám - sajnos - nem egészen. Egészségügyi okok miatt le kel­lett szerelnem. Három hónap maradt a diplomaosztásig...- Itthon munkahelyet nem­igen találtam. Vállalkozásba fogtam a feleségemmel.- Elégedett lehettem volna. De amikor közelgett a választá­sok ideje, motoszkált bennem: óriási kihívás a mai gazdasági helyzetben polgármesternek lenni. Megpróbáltam. Sikerült. Az első napokat kegyetlenül nehezen bírtam. Azt hiszem, az első két hét az, amikor min­denki bizalmatlan a másikkal szemben. Állandóan résen akar lenni, akár ellenségképet is fab­rikál magának. S itt van még hozzá egy település költségve­tésének gondja-baja. Számok, szerződések, ügyek gyors meg­ismerése, felfogása. \- Naponta kell szervesül­nöm egy falu gondjával-bajá- val. Talán nagyon is kijutott most a kihívásból. Ülök, és azon gondolkodom, hogy nyolcvan-egynéhány millióból hogyan tudunk 140 milliót „csinálni”. Legalább ennyi kel­lene, hogy a község ebben az évben aránylag elfogadhatóan működjön, hogy visszafizet­hessük az ez évre eső húszmii-* liót, gáztörlesztés címén. Mint­egy tizenhatmillió kell az ivó­vízprogram további folytatásá­hoz. De ezt meg kell csinál­nunk. Vannak „hapénzeink”. 'Hogy mi ez? Ha sikerül értéke­sítenünk az üdülőtelkeket, ha el tudjuk adni a szolgáltatóházban lévő tetőtér-beépítéses helyisé­geket, ha a lakosság további gázcsonkokat helyeztet tizembe. Akkor lesz pénzünk. És ha nem?! A képviselő-testü­let nagy része az elmúlt idő­szakhoz képest kicserélődött. Nagyon nagy lendülettel vetet­ték azonban bele a munkába magukat. Sok segítséget, támo­gatást kapok a képviselőktől. Áz intézmények is megértették, hogy nem nyújtózkodhatunk nagyon, mert rövid a takarónk. Az iskola tantestülete például megbeszélésre hívta a múlt hé­ten a képviselőket. Sajnos, az ő költségvetésüket is meg kell egy kicsit nyirbálnunk.- Nem mindenki megértő azonban a településen. További utak kellenek, az idegenforga­lom szempontjából is szüksé­gesek fejlesztések. Az idén aligha tudunk bárkit is biztatni. Jó szándékkal láttam munká­hoz;^ a továbbiakban sem lesz ez másként. Igaz, már felütötte a fejét egy kevés rosszakarat, ami a testület eddigi munkáját kérdőjelezgeti meg. Bevallom, olykor-olykor a bizalmatlanság is ösztönöz. Optimistán látom a jövőt. Poroszlón szorgos, meg­értő emberek élnek, s úgy vé­lem, a kátyúból, a sok ha-ból ügyesen kievickélünk majd... Lejegyezte: rada

Next

/
Thumbnails
Contents