Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-15 / 39. szám

1995. február 15., szerda 9. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp Rendőr voltam Afrikában (IV/3.) „Thomas, pörkölt please!” Számos helyen figyelmeztetnek a táblák aknaveszélyre A SZERZŐ FELVÉTELE A történések és ismeretek a to­vábbiakban óvatosságra és megfontoltságra indítottak bennünket. Szerencsére sikerült találnunk egy házat, amelyet irodának szántunk, mert úgy gondoltuk, hogy sokkal kom­fortosabbat is találunk majd. Egy liter víz egy USA-dollárért A falucskába való kiköltözésre az elkövetkezendő napokban került sor. Megvolt a „poszt” teljes személyzete: két brazil, három egyiptomi és mi, a két magyar rendőr; megkaptuk az iroda berendezéséhez szüksé­ges összes felszerelést is. Min­den rekordidő alatt zajlott. Két nap alatt teljesen berendezked­tünk, harmadik nap beszerelték a rádiót, a negyedik napon már mindent együtt költöttünk el a többi nemzettel. A szállásunk •persze csak részben volt rende­zett, hiszen a falu hoteljében laktunk, ahol nemhogy meleg víz, de víz sem volt a nap min­den szakában. Három órán ke­resztül volt víz, délután négytől este hét óráig, az irodánkban pedig nem volt szinte sosem. Egy-egy 200 literes tartály volt beállítva a konyhába, illetve a mellékhelyiségbe. A vizet ele­inte a főzéshez is vettük, majd a későbbiekben csak az ivóvizet vásároltuk (1 liter víz 1 USD volt), főzni - a határ közelsége miatt - a dél-afrikai határállo­másról hoztuk a vizet. Minden nemzet készített kós­tolót a saját konyhájuk jellegze­tes ételeiből. Szerencsére nem ért bennünket váratlanul, hiszep gulyáshoz, halászléhez és tyúk­húsleveshez is rendelkeztünk leveskockával és fűszerekkel. A megfelelő húsárut könnyen be lehetett szerezni a kis fa­lunkban, hiszen a lakosság kb. 65 százaléka muszlim vallású, amely kötelezte őket arra, hogy a megfelelő szertartással levá­gott állatokat fogyaszthatják' el. Kedvelt volt a hal, a csirke és a marhahús, a sertéshúst vallási okokból nem eszik meg. Mivel egyiptomi társaink is muszli- mok voltak, így rendszeresen jártak a helyi imahelyre, ahol megismerték a falu boltosait, henteseit. Innentől kezdve ki­bővült a beszerezhető áruk ská­lája, és mosolyogva fogadtak bennünket akárhol. Ezt köve­tően mindig az főzött, aki ügye­letes tiszti szolgálatot látott el, amíg a többiek járőröztek a környéken. Néhány hét elteltével már az sem volt meglepő, amikor a há­rom egyiptomi kollégám a jár­őrözésre indulása előtt 3 kilo­gramm friss marhahússal „tört” rám, és széles mosollyal az ar­cukon kérték: „Thomas, pör­költ please”. Megnyugtattam őket, hogy mire megérkeznek, készen lesz a marhapörkölt. A krízis, azaz a pszichikai mélypont Egészen érdekesnek találtuk a munkát, hiszen mindig kihívást jelentett. A feladataink közé tar­tozott a környék két - hozzánk beosztott - rendőrállomásának és 3 börtönének ellenőrzése is. Minden alkalommal egyre könnyebben tudtunk beszélni a rendőrökkel, hiszen a portugál nyelvtudásunk is fejlődni kez­dett a néhány szó, mondat használatával. A napok most már határozott rendszerben tel­tek. Találtunk egy házat is, amelyben 3 hálószoba, egy nappali, étkező, konyha és für­dőszoba volt. S 24 órán át volt víz a ház fekvése és a tetőn lévő ezerliteres tartály miatt, ami mindig utántöltődön. Az éle­tünk a faluban tehát kialakult, volt házunk is havi 1500 dollá­rért. Ekkor jött el az, amikor a kedves olvasók azt mondják, hogy innentől ez már problé­mamentes, pedig az igazi kihí­vások csak azután következtek el. A magyar kontingensből 2-3 hónap után szinte mindenki át­esett egy pszichikai mélypon­ton, amely hihetetlenül nehéz tud lenni. Ez nálam két hónap után elérkezett. Hozzátartozik az is, hogy a levelek 3—4 hét át­futással értek el hozzánk itthon­ról, és a telefon ismeretlen volt a faluban. A kollégám szabad­ságon volt két hétig, így telje­sen egyedül maradtam a társa­inkkal, akikkel csak angolul társalogtam, ami még nem is je­lentett volna gondot, hogyha nem hiányzik annyira az „ott­hon”, a barátnőm és a csalá­dom. Szerencsére eszembe jutott az, amit a felkészítés során mondtak: „Hagyj ott mindent, és menj el máshová!” Eddigi életem során soha nem éreztem magam annyira elveszettnek, mint akkor. Kértem egy fél na­pot a brazil parancsnokomtól, és átmentem a határon, ami már önmagában is megnyugtatott. A határtól 800 kilométerre volt egy szálloda, ahol már ismer­tek. Kedvesen kiszolgáltak, ki­hozták a hamburgeremet, a kó­lámat, és nem ébresztettek fel, amikor a kerthelyiség kényel­mes nádfoteljében elaludtam. Az órám csipogása riasztott fel, és jelezte, hogy lassan visz- sza kell mennem. Nem értet­tem, hogy miért voltam álmos, hiszen végigaludtam az éjsza­kát. Jólesett ez a „kis" lazítás. Az órámra néztem, és akkor döbbentem rá, hogy négy és fél órát aludtam. A felszolgáló hozzám lépett, és megkérdezte, hogy jól érzem-e magam. „Jól”, válaszoltam, és mosolyogva kértem a számlát. A banditák Miután rájöttem a kapcsolattar­tás mikéntjére, sokkal egysze­rűbb volt minden, de a telefon persze a Dél-afrikai Köztársa­ságból sem olcsó, sőt egyálta­lán nem az. Először el sem akartam hinni, hogy egy perc beszélgetés 6 USD (kb. 675 fo­rint!). Még a hotel személyze­tének egyik tagja is ciccentett a nyelvével és a fejét csóválta, amikor elém tolta a 10 perces beszélgetés díjáról szóló szám­lát. Közel egy napra kapott pénzemet telefonáltam el. A Dél-afrikai Köztársaság nagyon gazdag ország, és ezt a környező országokban is tud­ják. Ennek a következménye az a banditizmus, amely a mozam­biki fővárosba vezető úton kez­dődött el, amely út a határtól, a kicsi falunkból indult. Ez óriási veszélyt jelentett gyakorlatilag mindenkire, hiszen az utat sze­gélyező bokrok rejtőzési lehe­tőséget és a meglepetés erejét nyújtották az útonállóknak. Pável Tamás „Az a vitéz, aki ínségben is szolgál” (Folytatás az 1. oldalról)- Az eltelt rövid idő alatt még nem sikerült teljes körben le­mérni e polémia hatását. De leggyakrabban olyan vélemé­nyeket hallok munkatársaim­tól: nem hiszik el, hogy az or­szágos főkapitány ezt a mód­szert választotta volna... Az azonban bizonyos, aki az adat­sort nyilvánosságra hozta, elég jól tájékozott.- Veszélybe kerülhet-e eb­ben az évben megyénkben a bűnüldöző hatóság tevékeny­sége?- Kétségtelen: térségünk­ben a rendőrségi munkában prognosztizálhatók működő- képességgel kapcsolatos zava­rok. A költségvetésünk idei előirányzatai alacsonyabbak, mint a múlt évi felhasználások, s ezért szigorú takarékossági, költségcsökkentő intézkedések bevezetése vált szükségessé. Ugyanakkor a bűnözés szer­kezetében kedvezőtlen válto­zások figyelhetők meg: erősö­dik a szervezett és a nemzet­közi bűnözés, a kábítószer­front, új, az eddigieknél drasz­tikusabb bűnelkövetési módok várhatók. Az is tény: számol­nunk kell az állomány szociá­lis helyzetének romlásával, ezzel együtt bizonyos fluktuá­cióval, ami gondokat okozhat a szolgálatok ellátásában, to­vább növelheti a munkaterhe- ket. Ezzel szemben a lakosság igényei a közbiztonság terén érthetően fokozódnak.- Napjaink nagy problé­mája, hogy sorozatosan hagy­ják ott a szakemberek a rend­őrségi munkahelyeket...-Elég csak annyit monda­nom: egy 1992-es adat szerint dolgozóink 60 százaléka a létminimum alatt él. Ez a hely­zet azóta nemigen változott. Az idén személyenként bruttó 3 ezer forinttal emelkedett a bér, az azonban csak látszat, hogy ennek nyomán kedve­zőbb körülmények közé kerül­tek. A változó adójogszabá­lyok mellett ez - nettó értéket tekintve - 0 százalékos bér­emeléshez közelít. Van olyan négygyerekes családapa, aki a februári új fizetésnél nettóban 4 ezer forinttal kevesebbet vitt haza, mint tavaly. Sok munka­társamnak legalább 2 ezer fo­rinttal csökkent a felvett fize­tése...-Mi tehát a megoldás e nehéz helyzetben?- Először is egy működésfe­lelősségi rendszert alakítot­tunk ki idei célkitűzéseink tel­jesítésére. Ez kötelezi a főka­pitánysági menedzsmentet, amely 11 tagú, a HRFK veze­tői és a kapitányságvezetők tartoznak ehhez. Az alapvető feladat: minden feltétel között biztosítani kell a rendőrség működőképességét Heves me­gyében! Meg kell őrizni eddig elért eredményeinket, fenn kell tartani a stabilitást! A ve­zetők munkájának értékelése során minősítési szempont a fi­zetőképesség megtartása, a gazdálkodási felelősség. Leg­alább ennyire fontos a rendőri munka anyagi-technikai szín­vonalának megtartása, s az, hogy a takarékossági intézke­dések ne járhassanak együtt működési zavarokkal, ne ro­moljanak az állomány munka- körülményei. Ehhez folyama­tos parancsnoki ellenőrzés szükséges. Idei munkánk mot­tója Mészáros Lázár Huszárok kézikönyve című kötetéből való: „Nem az az igazi vitéz katona, ki csak boldog idők­ben, az úgynevezett gyöngy­napokban tudja teljesíteni kö­telességét, hanem az, ki min­den szenvedések, viszontagsá­gok közt, ínség és nyomorban állhatatosan végrehajtja szol­gálatát” .- Születtek-e konkrét szi­gorítások erre az évre?-Január elseje óta kilomé­ter-korlátozást voltunk kényte­lenek bevezetni. Eszerint jár­művenként havonta 2500 ki­lométer a lehetséges penzum. A jelenlegi feladataink mellett ez a megfelelő mennyiség. Ugyanakkor el kell monda­nom, hogy a szükséges úgy­nevezett amortizációs cseréket már nem tudjuk végrehajtani. A Ladáink többsége, de még a Police-tender keretében kapott Volkswagen és Ford gépko­csik többsége is már 200-300 ezer kilométert futott. Mindez azt jelenti, hogy igen szoros a költségvetésünk, a gazdálko­dásunk, s a reagálóképessé­günk bizony lassulhat. Ezzel együtt sem történhet azonban meg az, hogy bármilyen bűn­cselekménnyel kapcsolatos in­tézkedést elmulasszunk. Ugyanakkor az elkövetkezők­ben több gyalogos járőrrel ta­lálkozhat majd a lakosság, mint a mellettük csak^ejsu- hanó gépkocsizókkal... " Szalay Zoltán Bizonyára a kellő előrelátás eredménye a minimális „energiaszükségletű” lovak bevetése a megyeszékhelyen fotó: kaposi tamás Tudósítás első kézből Szobafogságban volt a vezérigazgató Feloldotta a rendőrség a krimibe illő zsarolási ügy hírzárla­tát. Az Országos Rendőr-főkapitányságon rendezett sajtótá­jékoztatón maga Pongrácz Antal, a Szerencsejáték Rt. vezér- igazgatója, az ügy szenvedő alanya és főszereplője számolt be a nem mindennapi történetről. Február 4-én egy ismeretlen telefonáló invitálta üzleti megbeszélésre a vezérigazga­tót a főváros egyik külterületi vendéglőjébe. Pongrácz Antal felettébb gyanúsnak találta a dolgot, de azért elment a feb­ruár 7-i randevúra. Előérzete nem csalt: meghívója és két testőre az étterem különtermé­ben 3 órán át szabályos szoba­fogságban tartotta. Az „üzleti” ajánlat lényege az volt, hogy 1 millió dollár fe­jében a részvénytársaságnál fogadja közeli munkatársává az ismeretlen férfit, akinek így, bennfentesként lehetősége nyílna a lottó-számsorsolást lebonyolító gép kicserélésére. A gép „hasonmása” ugyanis képes Fortuna befolyásolására, azaz olyan számok kihúzására, amilyeneket működtetői meg­határoznak. A manipulált masinával a meghívó szerint már gyerekjá­ték a telitalálat, s a nyere­ményből az ígért szép summa részletekben ütné a vezérigaz­gató markát. Az ismeretlen természetesen számolt azzal, hogy Pongrácz nem áll kötél­nek, ezért ajánlatát néhány meggyőző érvvel is súlyosbí­totta. Egyebek közt azzal, hogy a kért együttműködés megtagadása esetén végeznek vele, gépkocsiját fölrobbant­ják, és családja élete is ve­szélybe kerül. A szigorúan őrzött különte­remből csak egy esélye volt a vezérigazgatónak a szabadu­lásra. Zsaroló és egyre fenye­getőbb „tárgyalópartnerének” hajlandóságot mutatott az együttműködésre, de egy hét gondolkodási időt kért. Ám ahogy a megbeszélést köve­tően lehetősége nyílt rá, rend­őrségi feljelentést tett. Másfél órával ezután bilincs kattant az addig „ismeretlen üzletem­ber”, B. A. 28 éves vállalkozó, büntetlen előéletű magyar ál­lampolgár csuklóján. Elfogták a zsaroló egyik testőrét is, de utóbb szabadon engedték, mert föltehetően nem volt érdemi részese a bűncselekménynek. A szökés­ben levő másik testőr kézre ke­rítésére azonban a rendőrség folytatja a nyomozást. Pongrácz Antalnak és csa­ládja tagjainak a hatóságok egy jó darabig természetesen rendőri védelmet biztosítanak.- németh - Ferenczy Europress Vigyázat, traffipax! Mivel sokan járnak - üzleti utakon - Jász-Nagykun-Szol- nok megyében, ezért az ottani sebességmérők mozgását is fi­gyelemmel kísérhetik. Február 15-én, 6-14 óra: Eger, Hatvan belterület, Szol­nok kül- és belterület. 6-12 óra: Szolnok bel- és külterület. 14-22 óra: Gyöngyös belterü­let. 6-14 óra: 4-es főút Szolnok, Kisújszállás, 32-es főút Jászal- sószentgyörgy. Február Í6-án, 6-14 óra: Eger, Hatvan belterület. 14-22 óra: Gyöngyös belterület. 12- 20 óra: Szolnok belterület, 4-es főút Törökszentmiklós. Február 17-én, 6-14 óra: Heves, Hatvan belterület, 3- 31-es főút, Jászberény bel- és külterület. 14-22 óra: Gyön­gyös belterület. 12-20 óra: 4-es főút Szolnok, Kisújszállás, 32-es főút Jászberény, 44-es főút Cserkeszölő, Kunszent- márton. Február 18-án, 6-14 óra: Eger, Hatvan, 24-25-ös, 3- 21-es, 4-es főút, Szolnok, Kar­cag. 14-22 óra: Gyöngyös, 32-es főút Jászberény, 31-es főút Jászapáti. Február 19-én, 6-14 óra: Eger, Hatvan belterület, 3— 25-ös, 3-as főút. 14-22 óra: Gyöngyös belterület, 3-24-es főút. 12-20 óra: Szolnok. Február 20-án, 6-14 óra: Eger, Hatvan belterület, 32-es főút Szolnok, Újszász. 7-15 óra: Szolnok. 14-22 óra: Gyöngyös, Jászberény. Február 21-én, 6-14 óra: Heves, Hatvan belterület, 4-es főút Szolnok, Fegyvernek, Kar­cag. 14-22 óra: Gyöngyös, Jászapáti belterület.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents