Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-15 / 39. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. február 15., szerda Kettesben az úton - Hát, most már véget ért a mai vágta. Éppen itt az ideje, hogy szépen egyes fokozatba kap­csoljunk, s úgy ballagjunk haza. De holnap újra eljövünk egy kiadós ügetés erejéig... FOTÓ: MAJOROS TAMÁS A mezőgazdaságisok köszönik A diáknapok előszeleként far­sangi bált tartottak az egri Me­zőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet­ben. A rangos eseményen töb­bek között táncverseny, jel­mezbemutató és nosztalgia­diszkó is volt. A jelmezverseny első helyezését a Zúg a Volga jelmezes tánccsoport nyerte, akik a régi szép orosz-magyar „barátságot” elevenítették fel. A rendezvényt a helyi diákön­kormány rendezte, s szinte egész Eger megmozdult a jó hangulatért. A diákok köszönik a támogatóknak a meglepetése­ket, így: Csécsei Tamásnak, a Sipotéka könyvesboltnak, a Pallas butiknak, a Kék Kehely kristály- és porcelánboltnak, az Agfa Sprintnek, a Kodak Ofo­tértnek, Pelyhe Tiboménak, a Gárdonyi Géza Színháznak, a Foglár utcai kazettaboltnak, a Krokodil cipőboltnak, az INTI (Indián) boltnak, a Rötexnek, a Freddy papírboltnak, a Hotel Egernek, a Bowling sörözőnek, a Kontrax szemvizsgáló sza­lonnak, a Centrumnak, a HBH Bajor Sorháznak, a Pizza-klub­nak, a Modul-Co Kft.-nek, a Harmónia Agria Kft.-nek, a Harmónia vadászboltnak, a Dobos cukrászdának, a First fehérnemű- és harisnyaboltnak, a Heves Megyei Hírlapnak, a Pelikán papírboltnak, az Uránia Filmszínháznak, a Dobó téri fodrászszalonnak, Balogh Bé- láné büfésnéninek. Köszönettel: a diákönkormányzat Vállalatok, intézmények, vendéglátósok, vállalkozók vásárlását, megrendelését várjuk! Liszt, cukor, étolaj, torma, rizs, fritouse olaj, halkonzervek OMNIA, KARAVÁN, PALOMA, PILVAX PICKWICK, SIR MORTON 1 fűszerek, gyümölcslevek, savanyúságok, száraztészták, stb. 30 km körzetben az árut díjtalanul kiszállítjuk. Telefonon vagy személyesen várjuk megrendeléseiket. HOLGER BT. Eger, Talizmán u. 4. (Almagyar-domb) Tel/fax: 36/318-326 Nyitva: hétfő-péntek 8- (6-ig, szombat 8-12-ig. (14230) Ne bántsd a cigányt, ő is „ember” Tisztelt Szendrey Károly Úr! Érdeklődéssel olvastam Si­mon Ferenc Úrhoz írott cikkét. Én is úgy éreztem, mint aho­gyan Ön írta, „vétek nem rea­gálni”. Amit önmagáról és csa­ládjáról írt, elismerést váltott ki belőlem. Ami szomorú: a cigányság soraiban - sajnos - elenyésző számban található ilyen család. Most pedig, ha megengedi, a cikke többi ré­széhez fűznék véleményt. Tisztelt Szendrey Úr! írása szól a Frank Tivadar utcáról, bűntanyáról, elhanyagolt ud­varokról, stb. Ön szerint aki ilyen elha­nyagolt udvaron, fóliás ablakú házban él, az utcán járva meg­keresi a kukát, ha valamilyen szemetétől meg akar szaba­dulni, vagy érez bűntudatot, ha kicsavarja a facsemetét, fölbo­rítja a virágtartót, vagy éppen betör egy üveget? Nem, Uram. Igaz, a magyarok között is vannak ilyen mentalitású em­berek, ezért őket is elítéli a közvélemény. Van, aki meg­szokta a rendet, tisztaságot, és törvénytisztelő. Van, aki lum­pen, trágár és mocskos, ha ki­lép a kapun, nem változik át más emberré, úgy néz és úgy viselkedik, mint otthon, és válthat ki tiszteletet, vagy ép­pen megbotránkozást. Tisztelt Szendrey Úr! Ön ír egy borozóban megvert ember esetéről, és kérdi: tett-e felje­lentést? Ugyan, nem lehet ilyen naiv. Mit érne el vele, a rendőrségen a cigányoknak azt mondták volna: ejnye, az em­ber meg retteghetne, hogy mi­kor állnak rajta bosszút. Egyszer a buszon utazva szem- és fültanúja voltam négy cigánysiheder viselkedé­sének. Odapillantva láttam, milyen éles bicskájuk van, amit az ülés háttámláján bizo­nyítottak. Közben egyfajta verseny alakult ki közöttük, s beszélgettek a családjukról. No, nem azt firtatták, hogy melyiknek van nagyobb isko­lája, vagy melyik dolgozik és keres többet. Nem. A pálmát az vitte el, amelyiknek a csa­ládja a legtöbb, börtönben töl­tött évet tudhatja magáénak. Tisztelt Szendrey Úr! Mit gondol, ha megjegyzést te­szek, hogy ne darabolják föl az ülést, mert még holnap is kell­het - lehet, hogy éppen nekik - , akkor talán most nem állna módomban megírni ezt a leve­let, mert bizonyára osztoznom kellett volna az ülés sorsában. Említi a cigányságot sújtó munkanélküliséget. Uram, amikor kötelező volt dolgozni, akkor sem szívesen tették. Azt a pár napot ledolgozták, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a családi pótlékot meg­kapják, és be is fejezték az a havi munkát, tisztelet a kevés kivételnek. Üzemekben, zárt munkahelyeken nyáron ci­gányt látni élményszámba ment, de ősszel annyi jött föl­vételizni, mint a mezei egerek a határból, és föl kellett venni őket, akkor ez szabály volt, de amint a tavaszi nap rájuk vilá­gított, mind leszámolt, ezért volt legtöbbjének az otthoná­ban „könyvtár”, igen, munka­könyv-tár. Különben abban az időben is fáztak, amikor munkájuk volt és kerestek, de akkor sem a Tüzépről szerezték be a fát. Ugyanúgy kijártak az erdőre, de ez nem is lett volna baj, hi­szen rengeteg kiszáradt fa volt akkor is, igaz, ezekkel több munka lett volna, mivel vasta­gok, csontszárazak és kemé­nyek voltak. Épp ezért itt jön a cigánylogika: nem azzal kell bajlódni, hanem a jó karvas­tagságúval, amit könnyen visz a fűrész vagy a balta. A leg­megdöbbentőbb, amitől az ember keze ökölbe szorul, hogy nem a föld felszínén vág­ják el, hanem úgy méter fölötti magasságban. Mert állva - ugye - mégiscsak kényelme­sebb, mint térdelve. Erre mondják ugyebár, hogy ci­gánymunka... Tisztelt Szendrey Úr! Va­lamikori tanárom mondása, hogy az ember is olyan élő­lény, mint az állat, csak egyva­lamiben különbözik: abban, hogy gondolkodik. On, amikor családot terve­zett, bizonyára számba vette, mennyibe lenne öt-hat vagy több gyerek, mint a legtöbb ci­gánycsaládban. Az ember annyit emeljen föl, amit el is tud vinni, ne mással hordássá a saját terhét. Említette a bűnözést. Igen, sajnos, sok nyakkendős milli­árdos károkat okoz az egész nemzetnek. Ha vissza lehetne szerezni az osztrák és svájci titkos bankszámlákról a dol- lármilliárdokat, és sikerülne megszüntetni a korrupciót, ta­lán most is vehetnénk 3,60-ért kenyeret, de ez a rendőrség dolga lenne. Én csak egy cso­portképet szeretnék látni róluk, de olyat, amin a nyakkendőjük fölfelé áll. Kellemetlen, ha megrabol­ják az embert. Például egy csomagküldő szolgálat jóvol­tából én is bánhatok három­ezer forintot. De ezt mégis másképp éli meg az ember, mintha az utcán vernék meg kétszáz forintért. Nem egy példa van rá: idős emberekre éjjel rátörnek, jobbik esetben csak az ólat fosztják meg a csirkéktől, malacoktól, és az il­lető látja is az ablakon át, de nem mer szólni, mert agyonve­rik. Nem egy esetről tudok, amikor ismeri a tulajdonos, hogy melyik cigánybanda fosztotta ki, de nem mer felje­lentést tenni vagy tanúskodni, mert félti családja és saját éle­tét. Tisztelt Szendrey Úr! Ön azt írja, a cigányság védje meg magát minden erejével. Mire gondol? Hiszen itt nem nekik van szükségük védelemre, ha­nem a magyarságnak. Nem egy esetben volt rá példa, hogy négy-öt rendőrko­csi bement valamelyik cigány­telepre valamiért vagy valaki­ért, és menekülniük kellett, s örülhettek, ha csak a kocsiju­kat verték szét. Ön szerint az ilyen hely nem bűntanya? Említette, hogy fiatal anyák megölik „saját gyereküket”, és mind magyar nevű. Azt nem firtatja, hogy hány magyar lányt erőszakoltak meg cigá­nyok? Az Ön lánya megtartaná az ilyen úton kapott gyereket? Talán látta a tévé Kriminális című adásában, hogy a ci­gánygyerek késsel kényszerí- tett egy lányt a bódéba, és hogy ott mit művelt vele. Is­tennek hála, hogy a szerencsét­len lány életben maradt. Ha fi­zikailag nem is, de lelkileg le­het, hogy egész életében nyo­morék marad. Tudja, mit ten­nék az ilyen vademberrel? Igen, azt, amire gondol. Le­vágnám neki, és a fülébe dug­nám, hogy ha már esze nincs, legalább a fejének legyen ten­gelye. Tisztelt Szendrey Úr! A ci­gányság értelmi nívója az évti­zedek alatt nem hogy emelke­dett volna, de soha nem látott mélységbe süllyedt, újra le kell írnom, hogy - tisztelet a kivé­telnek - sajnos, a cigányság ezt a kevés kivételt is majd­nem olyan ellenséges szemmel nézi, mint a magyarokat. Aki közülük egy kicsit is kiemel­kedik, civilizált módon akar élni, azt megvetik és kiközösí­tik. Egy eset: jött az autó, egy cigánygyerek takarásból a ko­csi elé szaladt, elkerülhetetlen volt az ütközés. A gyerek több törést szenvedett, az autós se­gíteni akart, de - sajnos - nem tudott, ugyanis a szemközti kocsmából kitódult 15-20 ci­gány, rátámadt, nem kérdez­ték, hogy ki volt a hibás, nekik elég volt, hogy egy cigányt el­ütött egy magyar. Borgőzös fejjel ütötték, rúgták, s mire a rendőrök megérkeztek, már késő volt. Ha nem állt volna meg, börtönbe kerül cserben- hagyásért, így az életével fize­tett - ártatlanul. Tehát, Tisztelt Szendrey Úr! Az, hogy „Ne bántsd a ci­gányt, ő is ember”, csak egy szócserével helytálló. Az is szót a vad szóval kell fölcse­rélni. Tisztelt Szendrey Úr! A cikke egy kérdéssel indul, ami így szól: „Kisebbségben a ma­gyarok?” Nos, jelenleg szám­belileg nem, de ha megnéz sok falusi iskolát, az osztálylét­szám úgy tevődik össze, hogy tíz magyar és 20-25 cigány- gyerek. Azt hiszem, fölösleges fejtegetnem, ez mit jelent már most is, és mit jelent majd 20- 30 év múlva. Lehet, hogy ha nem változik a helyzet, ennek a földnek akkor is Magyaror­szág lesz a neve, csak kérdé­ses: lesz-e rajta magyar? Az én korosztályomat - akik szabadságra vágytak - rendőrök verték évente már­cius 15-én. A kormány akkor is, mint most is, a saját fiatal­ságának ellensége. De megbu­kott a „Megbonthatatlan, a megdönthetetlen”, de milyen árat fizettünk és még fizetünk sokáig érte? A mai, hungarista érzelmű fiatalokkal nemcsak én, hanem - bizton állíthatom - az ország 90 százaléka rokonszenvezik. Abban csak bízni lehet, hogy a kormány is fölismeri a helyze­tet, és végre leveszi a szemel­lenzőt. Nehogy úgy járjon a magyar nemzet, mint a mon­dásban: „Még egy ilyen győze­lem, és nem marad katonám.” Végezetül a magyarság és a cigányság együttéléséről... Ez olyan, mint az ember és a rá­kos daganat. Együtt élnek, és ha időben észbe kap az ember, akkor tudja kezelni. De ha szemet huny, a daganat csak szaporodik, osztódik, terjesz­kedik, és megöli az embert. Igaz, vele együtt ő is elpusztul, de a daganat ezt nem tudja!!! Tisztelettel: „Most vagy soha" jelige Tisztelt Olvasóink! Újfent le kell szögeznünk, hogy szerkesztőségünk a fenti vélekedéssel semmilyen formában nem tud és nem is kíván azonosulni. Mindössze azért adtunk helyt ezen írás­nak, mert ebből is ékesen ki­tűnik, hogy milyen szélsősé­ges érzelmeket vált ki ma hazánkban ez a kérdéskör. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a megoldásig még na­gyon hosszú, nagyon rögös utat kell megtennie vala­mennyi érintettnek. A köl­csönös vádaskodás, az indu­latok szabadjára engedése - ez szilárd meggyőződésünk - sehová nem vezet. (A Szerk.) Továbbra is változatlan áron! "Azért fizetem elő a Heves Megyei Hírlapot, mert minden fontos információt már kora reggel elolvashatok ben ...És az sem mindegy, ha megrendelem a lapot, akkor egy évben több mint két hónapig ingyen kapom meg az újságot. ...De a negyedéves előfizetés is megéri, mert így is több mint tizenöt Heves Megyei Hírlapnak spórolom meg az árát. ...Én is tudom, hogy előfizetve olcsóbb a Heves Megyei Hírlap, és telefonon is megrendelhetem a (36) 412- 646-os telefonszámon!" HEVESyHÍRLAP Előfizetői megbízás HEVES1"g“HÍRLAP Alulírott megrendelem a Heves Megyei Hírlapot 19 ...............................hó.......naptól az alábbi fizetési mód és ü temezés szerint. □ Nyugta ellenében készpénzzel fizetek. □ Meghatalmazom az AS-M Kiadói Kft.-t, hogy az előfizetői díjat lakossági folyószámlámról megterhelés útján beszedje: Pénzintézet neve:................................................................................................... Folyószámla száma:..........................................................................\............. K özületi számla ellenében fizetek- átutalással (számlaszám:.....................................................................................)- csekkel. Fizetési ütem. □ havonta □ 2 havonta □ negyedévente □ fél évre □ egész évre Megrendelő neve:......................................................................................................................... Lakása:........................................................................................város............................................ A megrendelőlapot kérjük zárt borítékban beküldeni a következő címre: AS-M Kiadói Kft. 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Dátum:.......................................................................... .............................. ........... M egrendelését telefonon is megteheti a (36) 412-646-os telefonszámon ....................utca...................házszám a láírás

Next

/
Thumbnails
Contents