Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-14 / 38. szám

1995. február 14., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Az ifjúsági táborról is szó volt Bükkszéken Második képviselő-testületi ülését tartotta a napokban Bükkszék önkormányzata. Fő napirendi pontként a település idei költségvetését tárgyalta a testület, de más, nagyobb ér­deklődésre ugyancsak számot tartó kérdés is terítékre került, így például az ifjúsági tábor sorsa, vagy a bérleti díjak felül­vizsgálata. A munkanélküliséget elemezték Balián Ugyancsak a közelmúltban ülé­sezett Mátraballa képvi- selő-testülete, ahol a falu ön- kormányzata egyetlen bizottsá­gának összetételéről döntöttek a község elöljárói. Ennek ér­telmében a pénzügyi bizottság elnöki tisztét a jövőben Karnizs Pál töltheti be. Emellett - első olvasatban - a költségvetésről tanácskoztak a képviselők, va­lamint értékelték a közmunká­sok tavalyi tevékenységét, és a helyi munkanélküliséget. Leleszi bécsi keringő - ezúttal élőzenére Több éve hagyomány már, hogy a tarnaleleszi iskolások farsangi bálján a 8. osztályosok nyitótáncot adnak elő. A lányok hosszú, fehér ruhában, a fiúk sötét öltönyben vonulnak fel a jelmezesek bemutatója után, hogy eltáncolják életük első bé­csi keringőjét. Idén először for­dul elő a leleszi farsangok tör­ténetében, hogy a végzősök élő zenére keringőzzenek. Az iskola ebben az évben 20 esztendős fennállását ünneplő Szűk Má­tyás Fúvószenekara szolgáltatja majd Strauss szerzeményét a nagy eseményen. Az igen érde­kesnek ígérkező eseményre február 24-én, a kora esti órák­ban kerül sor az AMK torna­termében. Szabást-varrást Péterkén tanulhatnak Február 17-ig lehet jelentkezni a pétervásárai művelődés há­zában a napokban meghirdetett szabás-varrás tanfolyamra. Ez­zel kapcsolatban bővebb in­formációt a helyszínen adnak az érdeklődők számára. __________________Földik Vagyunk e Tájon... ______________ A pa után fia is a siroki közéletben Rójuk a siroki utcákat. Szikrá­zik a téli nap, de nem melegít, hűvös szél nyargalászik a ház­sorok között. Az omladozó várrom tetején táncot jár a lo­bogó, jó időben innen tekint- getnek le a falura a meredek oldalt megmászó idegenek. Fenn is, lenn is érződik: ennek a településnek mélyről fakad­nak a gyökerei.- Olyan kitartóan nem ku- tatgattam még az évszázadok­ban - torpan meg válasz köz­ben kísérőm, miközben ösz- szébb húzza magán téliesített ballonját. Azt kérdeztem ugyanis tőle, hogy „mennyire tősgyökeres” itt, meddig ve­zethető vissza a családfája. - Akiről már bizton tudok az őseim közül, az a dédnagy- apám, Lakatos János. Ő 1856-ban született, cselédként élte le életét, 64 évesen halt meg... Az egyházi anyakönyvek innen már aprólékosan nyo­mon követik a Lakatos-dinasz­tia Vonalát.- A századforduló évében született nagyapám szintén a János nevet viselte, s ő is cse­lédként, a helybéli pap szolgá­latában kereste a család ke­nyerét. A következő sarjra, Lakatos Istvánra - a mai polgármester édesapjára - minden idősebb ember emlékszik még itt... Úgy is, mint ácsra, kőműves vállalkozóra, de úgy is, mint egy minden iránt érdeklődő, mások gondjaira odafigyelő közéleti emberre.- Édesapjának mennyiben volt része abban, hogy Ón is közszolgálatot vállalt? - tere­lem a szót a negyvenes éveit taposó férfi korábbi és jelen­legi tevékenységére. A röpke önéletrajzra már a hivatali szoba kellemes melegében ke­rítünk sort. Azután telepedünk ide, hogy elsétáltunk az orvosi rendelő fagyos földű előkert- jébe, ahol Telekes Tibor kar­bantartóval beszélték meg az egészségügyi intézmény gáz­ellátásának részleteit.- Nem messzire onnan, amerre az előbb jártunk, hú­zódik a Széchenyi utca, ahol a családommal élek. Átépítve ugyan, de ott áll a szülőházam, amely egykoron a Hárskút utca egyik portája volt. Em­lékszem, szinte nem volt olyan este, hogy ne lett volna nálunk valaki. Volt, aki a kőműves Lakatos Istvánhoz jött, mások a későbbi tanácstagot, vb-ta- got keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal. így észrevételnül csöppentem bele a falu lakói­nak ügyeibe... És csak addig zökkent ki az itteni kerékvágásból, amíg debreceni építészdiák volt, meg elismert szakembere az Egri Közúti Építő Vállalatnak. Igaz, a nyolcvanas évek elején már nemcsak figyelte, hanem ízlelgette is a közéleti munkát: apja nyomdokában előbb ta­nácstag, majd bizottsági tag lett.- Nyolcvanötöt írtunk, ami­kor, úgymond, „divatba jött” a kettős jelölés a tanácselnöki posztra. A testület tagjai en­gem is javasoltak, s annak el­lenére, hogy akkoriban sem voltam párttag, 34 éves fejjel a falu élére kerültem...- ...Tudta, hogy az ember­nek nehéz prófétának lennie a saját hazájában?- Ki gondolt itt próféta- ságra...!? - dobja vissza a lab­dát. - Az én szemem előtt mindig az lebegett, hogy meg­feleljek az elvárásoknak. Mert ez itt is úgy van, gondolom, mint mindenütt máshol: egy tősgyökeres helybelitől többet várnak, s ezt meg is mondják kerek perec, ha úgy alakul. At­tól függ, ki milyen régről is­mer, úgy állít meg az utcán, keres fel a hivatalban, néha még a lakásomon is, hogy „...ide figyelj, Pista, ez így nem lesz jó!” Vagy, hogy „...polgármester úr, köszön­jük, hogy segített, hogy elin­tézték!”- Bizonyára tudatosan idézte ezt a kétféle véleményt, az elégedettséget kifejező mondatkezdést, meg a rosszal­lót is. Maradjunk az utóbbi­nál: sok haragosa, ellenlábasa van? A közénk telepedő csönd hossza árulkodik: Lakatos Ist­ván most mérlegel. Tény: a mai világban nehéz mindenki kedvére tenni, főként adni. Több lehet hát a nehezen ki­mondott nem, mint a könnyed rábólintás.- Nehezen élem meg, ha nemet kell mondanom, de meglehetősen sokszor rákény- szerít az élet. Van, hogy vala­mire egyszerűen nincs pénz, az sem népszerű, ha 12 száza­lékkal csökkenteni kell a lét­számot, de nehéz egyesekkel megértetni, hogy a problémá­juk orvoslása nem az önkor­mányzat hatáskörébe tarto­zik... Mindenkit ismerek, en­gem is ismernek itt jól, nem lehet kétséges hát, hogy min­denben a falu érdekeit nézem. Még ha sokan nem így látják is... • - És ha orrolnak a polgár- mesterre, mi lehet az oka?- Általában egyedi esetek miatt. Pontosabban szólva, itt is magas a munkanélküliek száma, sok a kisnyugdíjas, és hát nagyon kevés a segélyre fordítható pénz. Bizony, lyu­kas a szociális háló. Tudom, persze hogy tudom, milyen nehéz így megélni, s ez a kilá­tástalannak tűnő helyzet óha­tatlanul sértődöttséget szülhet egyeseknél.- Mit ígér itt a jövő?- Nem adhatjuk fel, ezért - ahogy manapság fogalmaznak- több lábon kell állnunk. Eb­ben a faluban az egyéni vál­lalkozásoknak, például az ál­lattenyésztésnek, a kő- és fai­parnak, lehet jövője, de látok reményt arra is, hogy bekap­csolódjunk az idegenforga­lomba, a falusi turizmusba.- De hát mindehhez pénz kell, sok pénz... - tamásko- dom, mire azt a választ ka­pom, hogy mindig azzal kell tudni gazdálkodni, ami van. Pályázni kell a saját erő mellé, jól kell hasznosítani a község közös vagyonát, az iparűzési adóból befolyó hatmilliós be­vételt. „A legfontosabb, hogy egy vállalkozás rentábilis le­gyen, ezt a tapasztalatot és a pénz hasznos forgatásának fortélyait még édesapámtól kaptam örökül...” - summázza gazdálkodási elképzeléseit. S hogy meg is valósítja, hiszem sok mindent a saját bőrén ta­pasztalva tanult meg, és al­kalmaz a gyakorlatban.- Egy beruházás megvalósí­tása nem új keletű a számomra- mondja ma is benne va­gyok, hiszen nem szégyellem megfogni a kőműveskalapá­csot. Legutóbb, a múlt nyáron az unokatestvéremnél falaz­tam, aljzatbetont raktam le... Kikapcsolódásnak sem rossz a hivatali munka után, jegyzi meg, majd elárulja: en­nél talán csak egy jó Arm- strong-lemez hallgatása pihen­teti. Meg a gyermekeivel való beszélgetés, az egri dobós lá­nyával, illetve a szintén épí­tésznek készülő főiskolás fiá­val. A Lakatos-dinasztia foly­tatóival... ...És ezzel ismét a jövőt für­késszük. Hogy a gyermekei si- rokiak maradnak-e vagy sem, az még távoli döntés. „Kit hová visz az élet a kenyere után...” - zártuk a beszélge­tést. Ez a mondat nagyon be­lém rögződött, mert miután elváltunk, valahol az utca kö­zepe táján, Eger felé menet, megütötte az orrom a siroki pékségből kiszökő, semmivel sem összetéveszthető illat. A friss sütés csalhatatlan jele. S ahol kenyér sül, ott még dinasztiák élhetnek tovább... Szilvás István Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat BODONY polgármestere: Borsos László független 1953-ban született Bodonyban. Nős, egy fiúgyermek édesapja. Tanulmányait Budapesten, a Szabó József Geológiai Tech­nikumban végezte. Dolgozott az egykori OKGT Geofizikai Kutatási Üzemnél és Recsken az OÉÁ Rézérc Műveinél, il­letve a Geoda Kft.-nél is. ’90-től ’94-ig képviselő volt a faluban, majd a decemberi vá­lasztások után lett polgármes­ter. A képviselő-testület tagjai: dr. Angyalosi József, Csajkovszki Béla, Vince János, Fejes t. Gábor, Kotroczó László (függetle­nek), Ágoston György, Szép József (Munkáspárt). Csomós László tapasztalatai Egy részét hasznosítani tudja A parlamenti ülések szünetét kihasználva tartott fogadóórá­kat Csomós László országgyű­lési képviselő a pétervásárai ll-es számú országgyűlési vá­lasztókerülethez tartozó 38 te­lepülésen.- Azzal kezdeném - foglalta össze kőrútjának tapasztalatait a honatya -, hogy mint képvi­selő, fontosnak tartom a lakos­ság életkörülményeinek, han­gulatának, mindennapi problé­májának ismeretét, a választók­kal való személyes kapcsolat megteremtését. Ezt szolgálták a közelmúltban megtartott foga­dóórák, amikor is több mint öt­százan kerestek meg a települé­seken. Az év második felében lakossági fórumokon kívánok majd találkozni választóimmal, ugyanakkor a mostani „kampá­nyon” túl folyamatosan - min­den héten csütörtökön - tartok képviselői fogadóórákat Péter- vásárán, a képviselői irodában.-Hogyan lehet összegezni a harmincnyolc községben szer­zett tapasztalatokat?- A fogadóórák az előzetes ütemezés szerint jelentős idő­csúszás nélkül kerültek megtar­tásra. A községi vezetők időben gondoskodtak a fogadóórák meghirdetéséről. A választó- polgárok többsége egyéni prob­lémák, ügyek rendezése miatt keresett meg. Jó néhányan fel­vetették a földtulajdon-rende­zés, a kárpótlási kérelmek inté­zésének elhúzódását, a hadiár­vák, hadirokkantak, hadiözve­gyek ellátásával kapcsolatos ügyek ..-halogatását is, amelyet ugyancsak sokan sérelmeztek. Ugyanakkor számos közér­dekű, a kormány gazdaságpoli­tikájával összefüggő, a köz­renddel, közbiztonsággal kap­csolatos kérdés is felvetődött.- Az elhangzott kérdések, panaszok rendezésére milyen lépéseket kíván tenni?- Első lépésként - a fogadó­órák megtartását követően - az adott település polgármesterét tájékoztattam az elhangzott észrevételekről, felvetésekről. Az ügyek egy része helyi jel­legű, amit az ottani polgármes­teri hivatalban rendezni lehet. A többi egyéni jellegű, a helyi hatáskört meghaladó problé­mák rendezése ügyében tájéko­zódom az érdekelt hivalatok, gazdasági egységek vezetőinél. Fontosnak tartom a problémát felvető állampolgároknak tör­ténő visszajelzéseket, amelyre folyamatosan, lehetőleg 30 na­pon belül sort kerítek. Másfelől viszont az észrevételek egy ré­szét képviselői munkámban hasznosítani is tudom. Zay József Farsangi karnevál Bükkszéken A báli szezon több program szervezésére buzdította a bükk- székieket is. Február 10-én a táncos lábú diáksereg találko­zott jelmezes karneválon az új tornacsarnokban. Vidám jel­mezverseny, tombola színesí­tette a programot, és a diákok legnagyobb örömére egy cuk­rászremekmű, # óriástorta volt a tombola főnyereménye. A fiatalok programját az if­júsági tábor farsangi bálja kö­veti 18-án, ahová a község és a környék bálozóit egyaránt el­várják. Az ízletes vacsora mel­lett kiváló műsor szórakoztatja majd a vendégeket. „Lebegtetett” iskolaügy Nemleges válasz Bükkszéknek- Kénytelenek voltunk Pétervá­sárán és Sírokban is érdek­lődni, hátha az ottani iskolák­ban kedvezőbb anyagi feltéte­lekkel tudnák fogadni a gyere­keket - jelentette ki Vahalcsik István szajlai polgármester. Minderre azután került sor, hogy a település képviselő-tes- tülete a közelmúltban nemleges választ adott Huszár István bükkszéki polgármester kéré­sére, miszerint Szajla - a ko­rábban már átutalt pénzeken túl- fizessen még 600 ezer forin­tot, az iskola üzemeltetése több­letköltségének rájuk eső részét. Vahalcsik István szerint ezt az összeget képtelen a község kiszorítani, ezért - ha netán nem születne kompromisszum- rosszabb esetben kénytelenek lesznek a szülők máshová be­íratni gyermeküket a következő tanévben. A másik, e kérdésben érintett falu Terpes, ahol a szajlaihoz hasonló döntés született a mi­nap. Súly Istvánékon még 170 ezer forintot keres Bükkszék, ám az ottani iskola üzemelteté­séhez - az eddig átutaltakon túl - itt sem tudnak hozzájárulni, ugyanis Terpes eleve mínusz­ban van. A polgármester szerint csak valamikor február végén lesz­nek meg azok az adatok, ame­lyek birtokában meghozhatja a testület a végleges döntését. Bükkszéken az elhangzotta­kat egyelőre nem kívánták kommentálni, de Huszár István szerint rövidesen át kell gon­dolni az iskolával kapcsolatos önkormányzati teendőket. * i Tulajdonosra vár az ivádi kastély Az utóbbi évek elengedhetet­len infrastrukturális beruházá­sai nélkül Ivád nyilván nem juthatna egyről kettőre, ám a felvett hitelek terhe most igen nehéznek bizonyul. Bacsó István polgármester szerint mintegy 7,5 millió fo­rint kölcsönt kell visszafizetnie a falunak. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztések elmaradnak, holott például a Gyöngyvirág és az Ady Endre utcákat min­denképpen fel kellene újítani az idén. Mindez pedig közel egymillió forintba kerülne. Megoldást ebben a helyzet­ben csak az omladozó állapo­tában is impozáns kastély ér­tékesítése kínálna, ám a poten­ciális befektetők nem jutottak még túl az érdeklődésen...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents