Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. február 11., szombat 5. oldal Gyöngyös És Körzete Adácsi színjátszók szlovákiai szereplése Külföldi, szlovákiai vendégsze­replésre utazott ma reggel az adácsi „Zéta” Kulturális Egye­sület színjátszó csoportja. Este Sepsiben a Nyitott ablak című darabot mutatja be az együttes, felnőttek és diák táncosok köz­reműködésével. A Kassán töl­tendő éjszaka után a közel fél­száz tagú társaság vasárnap a Magas-Tátrába kirándul, s hét­főn indul haza. A fügedi képviselők 54 millióról'döntenek Nagyfügeden a jövő héten tart­ják a helyi önkormányzat kép­viselőinek soron következő ülését. A testület ez alkalommal a község idei költségvetését tár­gyalja. Eddig annyi a bizonyos, hogy a tavalyinál valamivel na­gyobb összegből, 54 millió fo­rintból gazdálkodhat a telepü­lés, ám hogy a pénzből mire futja, még találgatni sem lehet. Saját gyógyszerészt szeretne Vámosgyörk Jelenleg még csupán kijáró pa­tikustól kapják a vámosgyör- kiek a szükséges gyógyszere­ket, mivel a szakember letele­pedésének akadálya van. Az új önkormányzat határozott tö­rekvése, hogy mielőbb felsza­badítsa a jelenleg más célra használt szolgálati lakást, s biz­tosítsa az állandó helyi gyógy­szerész jelenlétét. Farsangi bál lesz a tarjáni óvodáért Jótékony céllal a gyöngyöstar- jáni óvodáért rendeznek far­sangi bált a jövő szombaton a községi művelődési házban. A vacsora, az élőzenés tánc mel­lől a játékos vetélkedő, a tom­bola sem hiányzik. Környezetvédelmi törekvés Karácsondon Rendezett szeméttelepet sze­retne az önkormányzat Kará­csondon. A tervek az egykori téesz elhagyott homokbányájá­val számolnak, amit a megvaló­sítás során bekerítenek, hogy a környezetet jobban védjék. Föl sem vetődött, hogy megszüntessék Még kell a jubiláló gyöngyösi vasút Gyöngyös és Vámosgyörk kö­zött a vasútvonalat, illetve a város állomását még 1870-ben adták át. Az idén köszöntik, ünnepük fennállásának jeles, 125. évfordulóját - tudtuk meg Németh László állomás­főnöktől, aki maga is immár tizennyolc esztendeje irányítja a mátraalji szolgálati hely mindennapi munkáját.- Végállomás vagyunk - kezdte a beszélgetést -, s ez a szárnyvonal azzal a céllal épült, hogy ne csupán Gyön­gyös, hanem környékének te­lepülései számára is lebonyo­lítsa a személy-, illetve áru- szállítást. Ebben régebben meghatározó szerepe volt, ami később, a technika, a motori­záció fejlődésével párhuzamo­san csökkent.- Milyen a jelenlegi sze­mély- és teherforgalom?- Mindkettő még mindig számottevő. Az állomáson 16 vágány van. Közülük kettő-kettő személy-, illetve tehervonati, a többi pedig ra­kodóvágány. A személyvona­tok száma napi 12 pár, ame­lyek 1994-ben a szabadjegye­seken kívül 69.357 utast szállí­tottak. Rendszeresen két pár tehervonatot indítunk heti há­rom alkalommal: hétfőn, szer­dán és pénteken. Az igények alapján természetesen más napokon is.- Hová indulnak, s honnan jönnek a tehervonatok?- Elsősorban vállalkozók, kft.-k és szövetkezetek belföldi, valamint exportáruit továbbít­juk. Legnagyobb szállítóink egyike például a nagyrédei Szőlőskert Szövetkezet, amely palackozva és konténerben küldi borait az USA-ba, Kana­dába, Finnországba, mélyhű­tött termékeit pedig Nyu- gat-Európába. Az YTONG Hungary Kft. is jelentős part­nerünk. Falazóelemeket érté­kesít tíz irányvonattal, 600 konténerrel az oroszországi Kameró számára, és öt irány­vonattal, 112 vasúti kocsival Csehországba, a brnóiaknak. Ezeken kívül - tájékoztatott még az állomásfőnök - jelen­tős papír- és ipari fát továbbí­tanak Olaszországba és Auszt­riába. Rendszeres szállítóik a Megafa, az Unifa, az erdőgaz­daság, a Szőke és Társai Kft., a Granitsped Fuvarozó és Szállítmányozó Kft. Fogadnak importárukat szállító szerel­vényeket is, elsősorban a FÁK országaiból. Szén érkezik Csehországból, Szlovákiából, műtrágya és egyéb kémiai anyagok jönnek Németor­szágból, Ausztriából... Ha szükséges, a vezérigazgatóság engedélyével a nemzetközi ra­kodási szabályokat új módon is alkalmazzák. Ezért a szállí­tásaik nyereségesek. Nem vé­letlen, hogy a mellékvágányok megszüntetésére irányuló fel­ülvizsgálatkor még fel sem ve­tődött ennek a vonalnak a megszüntetése.- Hány dolgozójuk van a napi feladatokhoz?- Jelenleg már mindössze 23 dolgozó látja el a feladato­kat. Az átlagéletkor 32 év, a legtöbb dolgozónk több szak­vizsgával is rendelkezik. Vi­szont sajnos az is igaz, hogy a fizetésük a jelenlegi viszo­nyok között nincs arányban a felelősséggel. Például a for­galmi szolgálattevőink átlagos havi bére bruttó 33 ezer forint.- Hogyan készülnek a 125 éves jubileumra?- A város önkormányzatá­val együttműködve készülünk erre az eseményre. Az állomás épülete az összes berendezés­sel együtt még az évszázados hagyományokat őrzi. Az épü­let 125 éves, az ajtók és az ab­lakok is eredetiek. Az utolsó tatarozás 1960-ban volt. Ezért az évfordulóra az állomás épü­letének felújítását kértük a felső szerveinktől. A tervek már elkészültek, és ez év tava­szán elkezdődik a munka. Re­méljük, hogy a vasutasnapra átadásra is kerül a felújított vasútállomás. Ez nem műem­lék épület, hanem „csupán” a múlt század végén épült jel­legzetes típusú vasútállomás, amelynek formáját szeretnénk továbbra is megőrizni. Csupán tetőcserét és külső színes va­kolást végeznek rajta.- Melyek a további terveik?- Az önkormányzattal tör­ténő jó együttműködés ered­ményeként szerepel a város- fejlesztési tervben a vasút to­vábbi sorsa is. Az állomás vá­ros felőli oldalán egy közleke­dési csomópont kialakítását tervezzük. így egy helyen lenne az állomása a nagyvas­ának, a mátrai kisvasúinak és a helyközi autóbuszok egy ré­szének is. Ide érkeznének és innen indulnának a különböző járatok, amelyek a továbbiak­ban mentesítenék a belvárost a jelenlegi túlzott forgalomtól. Minden vágyam, hogy ez va­lóra váljon! - mondta befeje­zésül Németh László állomás­főnök. Horváth Mihály Várakozók az állomás peronján FOTÓ: KAPOSI TAMÁS A városi Kolping Család hétköznapjai és ünnepei Mozgalmas és eredményes esz­tendőt zárt a Kolping Család Gyöngyösön. Mint Kovács Gyulától, az egyházmegyei szövetség, egyben pedig a vá­rosi szervezet titkárától meg­tudtuk: egyrészt a nyári, sás-tói táborozás maradt emlékezetes csoportjaiknak - összesen 9 ezer éjszakát töltöttek a Mátrá­ban -, másrészt a külföldi fiata­lok vendéglátása, országjáráso­kon történt kalauzolása feledhe­tetlen. Az ősztől további két osztállyal sikerült bővíteni isko­lájukat, egy harmadik teremhez pedig berendezést vásároltak. A munkanélküli leányokból válo­gatott tanulók közül 14-en má­sodikosok, az idén végeznek, míg 48-an a két első osztályban bővítik ismereteiket. A nők számára külünösen fontos fő­zés, illetve ruhakészítés tudo­mányát próbálják elsajátítani egyéb hasznos tudnivalók mel­lett. A fejlesztéseknél az oktatási program kidolgozói természe­tesen már többre is gondoltak: bevezetik a szakmát adó kép­zést. A vendéglátóipar számára gyorsétkeztetési eladókat, a ru­házati területre pedig varró­munkásokat nevelnek. S mind­emellett azon vannak, hogy a jövőben - a növekvő kereslet miatt - felkészült dajkákat is ki- bocsássanak a sajátos intézet­ből. A német vezetők elképzelé­seihez igazodva tervezik, hogy a négy éve még az állami szakmunkásképző intézetbe te­lepített gépeket is a Török Ignác utcai központi telepre vonják össze, új műhelyt építvén szá­mukra. így a körülmények al­kalmasabbak lesznek az eredeti célkitűzések megvalósítására, nem utolsósorban áttekinthe­tőbbé válik az iskola működése. A liechtensteiniektől kapott élelmiszerekből és használt ru­hákból nem kevesebb, mint 900 csomagot formáltak a rászoru­lóknak egyenként 600-700, a Kolping-tagoknak kétezer fo­rintos értékben karácsonyra, hogy a szép téli ünnep derűsebb legyen a megajándékozottak számára. Az idén a régi legényegyleti tagok januári találkozója volt nevezetesebb esemény a Kol­ping Család életében. A kedves összejövetelre még Gyöngyö­sön jóval túlról, s igen idős korban is érkeztek felelevení­teni az egykori élményeket, megörvendeztetni egymást né­hány régi verssel. Megható volt a vendégek ragaszkodása a ha­gyományokhoz: többen is kije­lentették, hogy Kolping-tagok lesznek. A család egyébként - a legutóbbi felvételekkel - már közel száz személyt számlál. E hét végén - szombaton - farsangi bálra várják az érdek­lődőket, közöttük a másutt élő testvérszervezeti vendégeket. Míg február 25-én országos rendezvényen vesznek részt a mulatni vágyók Budapesten, autóbusznyian - közöttük a fel­lépésre is jelentkezett Ördög­szekér együttessel - képvisel­vén a gyöngyösieket. A németországi memminge- niek tavalyi üdülését hasonló, tíznapos külföldi kirándulással viszonozzák. Idei nyári mátrai táborukba pedig - többi között - a kézdivásárhelyieket várják. Készül a Kolping Család a városi Katolikus Legényegylet megalakulásának 130. évfordu­lójára is. Még inkább csak be­szélgetnek róla, nincs kidolgo­zott program, de szeretnék, ha az ünnepség is méltó lenne a tradíciókhoz. (-ni) Nyugdíjasok Ki mit tud?-ja, ismét felső korhatár nélkül A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ szervezésében már ha­gyományos a nyugdíjasok Ki mit tud?-ja, amit ilyenformán az idén március 11-én is élvez­hetnek az érdeklődők. Énekkel, verssel, mesével szerepelhetnek az előadók egyénileg, legfeljebb 5 cso­portban, 10 perces műsor kere­tében - ha február 15-ig jelent­keznek a rendezőknél. A je­lentkezési lapokhoz is itt jut­hatnak a még hátralévő időben. A minden bizonnyal ismét élénk részvétel mellett sorra ke­rülő vetélkedőről természetesen most is többet megtudhat mindaz, aki előzőleg személye­sen vagy telefonon Mérai An­namáriát keresi a gyöngyösi in­tézményben. A szereplésre e helyről is csak biztatni tudjuk a vállalko­zókat, akiknél különben - mint megtudtuk még - nincs felső korhatár. Ez utóbbi így - gondolha- tóan - még inkább feléleszti a szereplési kedvet az egyébként is valahogy vállalkozóbb ked- vűeknek ismert idősebb embe­rekben, akikhez hasonlóknak már az elmúlt esztendőkben is annyiszor tapsoltunk. Mi tagadás, megint szeret­nénk ilyenekkel találkozni a színházteremben, ahonnan biz­tosan most sem hiányzik majd a népes közönség. Az átszűrt valóság varázsa - a galéria mostani tárlatán Hogyan indult el, s jutott el mai önmagához, milyen ál­lomásai voltak, erről részle­tesen hallhattunk Fehér Mik­lóstól a kiállítás megnyitása­kor. Precíz, pontos, lelkiisme­retes életrajzot kaptunk Bö­szörményi Gábor festőről, aki nemcsak kis hazánk külön­böző helységeiben ért el ko­moly sikereket, hanem a vi­lág más részein is. Az már a sors fintora, hogy bár alkotá­sait szinte szétkapkodták, tu­catszámra vitte el egy-egy mű­kereskedő a kiállított képeit más-más égtájakra - olykor elfelejtették a vételárat megfi­zetni a művésznek. Böszörményi Gábor mun­kái február 16-ig láthatók Gyöngyösön, a Pincegalériá­ban. A képek megkívánják, hogy elegendő időt töltsünk előttük. Ha frappáns, tömör meghatározást kellene ad­nom a festő jellemzésére, zavarba esnék. A könnyebb­ség kedvéért ugyan bizonyos stílusirányzatokat alakított a művészetelmélet, ezeknek valamelyikére rá is lehet erő­szakolni általában a műve­ket, de ez a megoldás nem teljes, hiszen minden alkotás egyedi és megismételhetetlen. Az egyéniség jellegzetes sa­játosságának kell átsütnie rajta. Hozzátéve: a művészet maga is csoda, olyan varázs­lat, amely a tárgyi valóságot önmagán átszűrve tükrözi. A művész egyik vonása, hogy a részletek, a kontűros rajzosságra való törekvések az ő számára másodrendűek. Pedig grafikai képességeit bizonyítja az a ceruzarajz-so- rozat, ami különböző aktokat ábrázol, sokszor egy-két vo­nal segítségével, hogy ne a részletek uralkodjanak, ha­nem a meztelen emberi test érzéki valósága, vonzó szép­sége. Olajképeinek jellegzetes­sége az anyag használatának nagyvonalúsága. Mintha ecsetet nem is használna. A színeket vastag rétegben hordja fel, keni a vásznon. A háttér mély sötétségéből iz­zanak elő a mélytüzű vörö­sek, a barnák és a sötétzöl­dek. Bár a Balatont olyan vi­lágos színekkel tudja meg­örökíteni, hogy elárulja: sze­reti ennek a tájnak a vidám­ságát, derűjét. Példa erre a Csopaki tavasz című kép. A Dáliák vagy a két Virágcsen­délet pedig azt mutatja, hogy mennyire csak a hangulat vezeti az alkotót. Megint más jellegzetes­sége van a Faluvég című al­kotásnak, amelyben égnek a színek, valósággal lángolnak az egyes részletek, és a néző összegezőkészségére van szükség ahhoz, hogy az egymáshoz búvó házacskák körvonalai előtűnjenek a tó­nusok varázslatából. Ide tartozik a nagyobb mé­retű Akt című kép is. Bennem rögtön a reneszánsz dús testű asszonyainak képzetét kel­tette fel ez a vörösben felfes­tett „ősanya” vagy a „vágyak asszonya” jelenség. A kiállí­tott képek alapján az a sejtés körvonalazódott ki, hogy Böszörményi az eltelt évti­zedek során alapvetően hű maradt önmagához, látókész­ségéhez, festői technikájá­hoz, művészi felfogásához. A képeinek keletkezését ugyanis évszámok bizonyít­ják. Annyit hadd jegyezzek még meg, hogy a mostani ki­állításnak az alkotója ugyan az alföldi síkságról indult el, de ma már Gyöngyöshöz is kö­tődik családi kapcsolatai ré­vén. Egy kicsit ennek a város­nak is a polgára. Jólesik ezt hangsúlyozni. G. Molnár Ferenc Új szeretetotthon nyílik - Füreden Lapunk korábbi számában fog­lalkoztunk már a Máltai Szere­tetszolgálat támogatásával Mátrafüredre tervezett új - sa­játos — szociális otthon kialakí­tásának gondolatával. Azóta az álmok teljes megvalósításuk­hoz közelednek. Az egykori magánnyaralóból kellemes, kedves hajlék születik rövide­sen az idős emberek osztatlan örömére. A munkákkal olyany- nyira előrehaladtak, hogy ápri­lisban a létesítmény átadás-át­vételére számíthatunk. Addig - talán egyébbel is si­kerül barátságosabbá tenni az otthont. A Máltai Szeretetszol­gálat ugyanis időközben még a Gyöngyösi Műhely segítségét kérte. Olyan remekeket vár ajándékba, amikkel tovább szépíthetik a helyiségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents