Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-10 / 35. szám
4. oldal Hazai Tükör 1995. február 10., péntek Válsághelyzetben Hatvangazdálkodása A vonaljegy 35 Ft Röpködtek a milliók a hatvani képviselő-testület tegnapi tanácskozásán. Természetesen csak képletesen, és az elhangzott összegek sokkal inkább a hiányról és az adósságról, semmint a bevételről szóltak. Vajda Pál, az ülést levezető gazdálkodási bizottsági elnök tragikus képet festett a város idei pénzügyi helyzetéről. A 100 milliós hiány mellett legfeljebb azon lehet gondolkodni - mondta -, milyen kitörési pontokat találhatnának. Hiszen a mérleg folyamatosan rosszabbodik, így például a normatív támogatás 30 millióval kevesebb, mint azt a gyermeklétszám indokolná. Az összbevétel a tavalyihoz hasonló, ám a működési kiadások számottevően nőttek. Törleszteni kell az adósságot, így szükség lesz a költségek radikális visszaszorítására. Fontos - tette hozzá hogy az intézményvezetők partnerek legyenek a helyzet megoldásán. Adott esetben egyébként elképzelhető, hogy szükség lesz bizonyos átcsoportosításokra, s az sem lehetetlen, hogy némely egység bezárásra kényszerül. Vészhelyzet van, ami vészintézkedéseket követel - zárta mondandóját Vajda Pál. A testület egyébként három és fél órán át vitázott, a napirend végén az eredeti előterjesztés kapott bizalmat. Nehezítette a munkát, hogy - különösen az új tagok részéről - többen tájékozatlanságukról tettek tanúbizonyságot. Volt, aki először minden pénzt az oktatásügynek adott volna, néhány perc múlva pedig a pedagógusok munkanélküliségét helyezte kilátásba. Mások egyszerűen ötletbörzét tartottak, ami nem kapcsolódott a napirendhez. Végül abban maradtak, hogy a tervezetet a további munka megkönnyítése miatt megszavazzák, ám a véglegesítésről csak március elején határoznak. Döntés született arról is, hogy a városban az autó- busz-vonaljegyek árát 35 forintra emelik. Az egyvonalas bérlet 686, az összvonalas 890 forintba kerül majd. A tanulóknak és nyugdíjasoknak havonta 226 forintot kell fizetniük. (tari) Előadókörút Magyarországi útja során öt vidéki településen - Cegléden, Szolnokon, Lakitelken, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten - tart előadást február 10. és 12. között Habsburg Ottó, az Európai Parlament tagja, a Páneurópai Unió (PEU) elnöke. Miért kongatnak vészharangot? Tényekkel cáfol a direktor: nem csökkent a látogatottság Egerben Az Atyai ház - a nagyszínházban ma is táblás házzal fotó: kaposi tamás (Folytatás az 1. oldalról)- Szeretnénk hangsúlyozni: ez a színház, amelyikben az évad első felében másfél hónapig a soros kimerítő, jegyzőkönyvvel összekapcsolt vizsgálat folyt - mely kiterjedt a művészi munkára és a gazdasági tevékenységre pozitív eredményeket mondhat magáénak tartalmi, pénzügyi, működési kérdésekben egyaránt. Ezt maga a megyei közgyűlés elnöke igazolta vissza ezen az említett beszélgetésen.- Mennyivel emelkedett az intézmény költségvetése?- Ilyen infláció mellett is: nagyon mértékletesen. Ez elsősorban a bérekben mutatkozik meg. Azt hiszem, nem kel! kommentár ahhoz a lehetetlen állapothoz, hogy immár negyedik éve egy fillér fizetés- emelést nem kaptak az itt dolgozók. Másfelől itt áll az a tény, hogy a város negyedik éve szándékozik azt a húszmillió forintot adni, amely négy éve még egészen más összeget ért. Nos, ilyen körülmények között, miközben a nézőket igen súlyosan érinti az infláció, a Gárdonyi-színház az elmúlt évek során nemhogy csökkenő látogatottságról adna számot, hanem stabilizálta a nézőszámot, s emelkedés is kimutatható. Miközben az országos tendencia éppen ellenkező: a színházak látogatottsága csökken. Másik oldalról pedig: a 16,6 milliós bevételi tervünket 7 millióval teljesítettük túl csak az elmúlt évben. Itt nem arról van szó - hogy minden újságolvasó megértse -, hogy rosszul gazdálkodtunk volna, uram bocsá’: csődbe mentünk volna, vagy nem teljesítettük a bevételi tervet. Ellenkezőleg: a közönség visszaigazolja a műsortervünket, a bevételünk pedig nőtt.- Ön szerint miről van akkor itt szó?- Pontosan értem. Arról, hogy egy pénzügyi, költségvetési vitában a két önkormányzat nem tudván egymást meggyőzni, egy nem szerencsés irányba „kimenekülést akar”. De ennek a vitának nem lehet a színház az áldozata. Magyarul: nem lehet, hogy a színház „vigye el a balhét”. Ami valóban megdöbbentő számunkra: eddig olyan jó gazda gondoskodását éreztük a megyei ön- kormányzat részéről, miközben a város nem adta meg a megfelelő pénzeket hozzá, most a színház minden tagja azt olvasta a tegnapi lapban, hogy olyan labda vagyunk számára, amelyet másnak akar átpasszolni. Mélyen megérintett bennünket, hogy egyiknek se kellünk. És még valamit. A város húszmillióról beszél, a megye harmincötről. Ezt lehet úgy tekinteni, hogy ezek nagy összegek. Bocsánatot kérek, a színház huszonhárommillió forint bevételt hozott az elmúlt naptári évben. Többet, mint amennyivel a város támogat minket. A megyétől pedig 25 millió 293 ezer forintot kaptunk tavaly. Azt hiszem, ezen el lehet gondolkodni. Mindezek mellett nem ebből az 55 millióból áll a költségvetésünk, hanem az állam háromszor annyit ad a megyének, mint amennyivel a megyének meg kell pótolnia, és négyszer annyit, mint amennyivel a város hozzájárul. Tehát kilenc- venmillió forintot ad az állam, s mindemellett ott van a saját bevételünk.- Egyetért azzal a kategorikus kijelentéssel, hogy ezt a színházat csak az egriek látogatják?- Feltételezem, hogy ezt felelős ember nem mondhatta. Szerencsés esetben hiányzik a túlnyomórészt vagy az inkább jelző. Akinek csak egy kicsi rálátása van erre a területre, ilyet nem állíthat. Tudniillik, a tények beszélnek. Egyrészt a bérlők számában ki lehet mutatni, hogy hány egri és hány környékbeli van, de kimutatható ez a látogatók számából is. Erre tapasztalati adatok vannak. Mindemellett nem számíthatók mind egrieknek azok a diákok, akik ebben a városban tanulnak. Jó részük kollégista. Eger iskolaváros, s nagyon sokan járnak középiskolások, főiskolások színházba. A megyében rendeztünk kifejezetten tájdarabot, a számos tájelőadás mellett. Színházbuszok érkeznek Heves megye legtávolabbi pontjairól, mi több, a régiókba is kilépünk. Említhetjük Ózdot, Kazincbarcikát, Salgótarjánt és a többieket. így ezzel a megközelítéssel abszolút nem tudunk mit kezdeni.- Hogyan vélekedik arról a „tanácsról” vagy „álláspontról" , miszerint egy vidéki színház, történetesen az egri, kevesebb bemutatót tartson egy évadban, s olyanokat, amelyek nagyközönséget vonzanak?- Minden, szorult helyzetbe került fenntartó védekezésből, reflexszerűen ezt tanácsolja. Ez nemcsak egri és Heves megyei jelenség. Ebben az a gondolkodásmód van, hogy „ha ránk hallgattok, azt csináltok, amit akartok". Igen ám, de egy színház működésének belső törvényei is vannak. Ha meghirdet négy-öt bérleti előadást, még a kínálatról, az „á la carte”-ról is gondoskodni kell. Ez nem formai, hanem tartalmi kérdés. Nem minden nézőnek adhatjuk ugyanazt, s nem is erőszakolhatjuk rá minden látogatóra. De nevezzük nevén a dolgokat. Kevesebb bemutatót tartunk, és nem tudunk fizetésemelést adni az embereknek. Akkor mi a teendő? Hogyan gondolják? Azt a választ kaptam: el kell küldeni dolgozókat. Vagyis kapjon úgy béremelést ez a társulat, amelyiknek négy éve nem emelhettünk bért, oly módon, hogy küldjünk el embereket. Kiszámítottuk: ahhoz, hogy húszszázalékos fizetésemelést tudjunk adni, a társulat egy- harmadát el kellene küldeni. Akkor lényegesen kevesebb bemutatót és előadást tudunk tartani, és ez kevesebb bevételt fog hozni. És a lényeget vesztettük el. A nézőket is, így a színház lefelé épül. Azzal sem tudunk egyetérteni, hogy különbséget tegyünk közönség és közönség között. Itt nincsenek vájtfülü vagy buta nézők, itt nézők vannak. Egy színház kialakít bizonyos irányokat. Ez a színház Egerben nem dönthet úgy, hogy holnaptól kezdve a Vidám Színpad vagy a Mikroszkóp lesz. Nekünk mindenfélét kell játszanunk, olyat is, amely a tömegeket célozza, de olyat is, amely nemcsak azokat. Mert az végképp egy alkotóműhely magánügye, hogy a nézőket hogyan vonzza. S a mi nagyszínházunk látogatottsága évek óta 82-85 százalék között mozog. Amellett a legkeményebb időszakban sem volt arra példa, hogy egy fenntartó tartalmi kérdésekben beleszóljon egy művészeti intézmény életébe... Mikes Márta Lőrincinek van költségvetése A helyi képviselő-testület tegnap délutáni tanácskozásán elfogadta a város 1995-ös pénzügyi tervét. Éppen jókor, ugyanis a polgármesteri hivatalnak már fel kellett vennie az első idei hitelt, hogy kifizethessék dolgozóikat. Erre idáig nem volt lehetőség, éppen a pénzügyi terv véglegesítésének hiánya miatt. Igaz, a procedúra ezúttal sem volt zökkenőmentes. Dr. Kovács Mária háziorvos írásos előterjesztésében megpróbálta indokolni, miért kémek nagyobb támogatást, ám a képviselő-testület csupán a havi 20 ezer forintot hagyta jóvá. A többi viszont már könnyebben ment, így rátérhettek a személyi kérdésekre. Ennek értelmében a következő években Lőrinci összevont általános iskoláinak a vezetője Pádár Dénesné lesz. Az ugyancsak egyesített óvodák irányítására Ravaszné Kerek Zsuzsanna kapott megbízást. A könyvtáros továbbra is Papp Hajnalka marad. A városatyák elfogadták, melléálltak a szakképző intézet által kért céltámogatási igénynek, melyből a Csőszertől vásárolt irodaépületet szeretnék iskolává alakítani. A tanácskozás végén a Lőrinci Hírei című helyi lap szerkesztőbizottságáról döntöttek. Az elkövetkezendő időszakban Tari Ottó mellett Bényei Tamás és Szigeti Tamás neve fémjelzi a közkedvelt újságot. Ellopott valuta Felvágott légipostazsákok A Malév Rt. vezetése négy rakodó és hét rendész munkaviszonyát szüntette meg csütörtökön rendkívüli felmondással. Az Országos Rendőr-főkapitányság repülőtéri biztonsági főigazgatója 1995. február 8-án kelt levelében tájékoztatta a Malév Rt. vezérigazgatóját arról, hogy egy januári esemény kapcsán nyomozást rendeltek el ismeretlen tettes ellen légipostazsákok megdézsmálásának alapos gyanúja miatt. A nyomozás ugyanis megállapította, hogy a Malév alkalmazásában álló néhány rakodó és rendész több alkalommal pénzt tulajdonított el légiposta-küldeményekből, a Malév alkalmazottjai magánlevelekben elrejtett bankjegyeket tettek zsebre. A rendőri szerv hivatalos tájékoztatását követően szüntette meg felmondással a négy rakodó és hét rendész munkaviszonyát. (MTI) Kegyeleti ünnepség Kompokon - a túlélőkkel Tegnap kegyeleti ünnepség keretében koszorúzásra és megemlékező eseményekre került sor Kompokon, a templom előtti téren felállított hősi emlékműnél. Azokra emlékeztek a jelenlévők, akiket a hírhedt „málenkij robotra” vittek el 50 éve a községből, és nem tudtak a Szovjetunióból hazatérni. Szerencsére ez többeknek sikerült, akik részesei voltak az emlékezésnek. Sőt koszorút helyeztek el volt bajtársaik, szenvedő társaik emlékhelyénél. A Himnusz elhangzása után Farkas Pál, Kompolt polgár- mestere mondott köszöntő szavakat, majd a helyi általános iskolások műsorát követően Oroszi Pál, a SZÓRA- KESZ megyei szervezetének képviselője nyitotta meg az ünnepséget. Ezen az egyházak képviselői is részt vettek, főleg azok, akik abban az időben e területen látták el papi hivatásukat. Az esemény szónoka Men- czel Gusztáv, a SZÓRAKESZ országos elnöke volt, aki beszédében többek között felelevenítette az elmúlt világháborúk rémségeit, a lakosság szenvedéseit. így emlékezett a helybéliek mártíromságáról is, akiket 1945-ben elhajtottak „kis munkára” a volt Szovjetunióba, s vagy ott pusztultak el a távoli embertelen munkahelyeken, vagy szerencsésen, de betegen haza tudtak térni sokévi megpróbáltatásukból. Teljes szövegét ismertette az Alkotmánybíróság legutóbbi döntésének, amely egészen új megvilágításba helyezte a kényszermunkára elhurcoltak jogi helyzetét. A deportálás nem egyszerűen a szabadság elvesztését jelentette, hanem a hazából való elűzetést is. A beszédek elhangzása után koszorúzásra került sor, ahol a községi, a megyei és az országos szervek helyezték el a kegyelet virágait az emlékmű talapzatánál. Az ünnepség a Szózat hangjai mellett ért véget. A visszatértek nevében Bata Istvánná és Klein Péterné koszorúzott. fotó: perl Márton
