Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1995. január 10., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Ásványvíz a Marson? Az Antarktiszon talált meteoritok segítségével amerikai és angol tudósok újabb rejtélyre bukkantak a Marssal kapcsolatban. Az űrből érkezett „vendégek” a jégbe ékelve több százezer éven át érintetlenek maradtak. A texasi és a dél-angliai Milton Keynes egyetemén, valamint a londoni természet- tudományi múzeumban dolgozó kutatók egy meteoritdarab vizsgálata során megállapították, hogy szomszédos bolygónkon ásványvíz található. A legtöbb meteorit, amely Földünkre becsapódik, 4,5 millió éves, és a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő apró égitestekről származik. Az Antarktisz jegébe beágyazott, űrből érkezett kövek azonban sokkal fiatalabbak, és egy nagyobb bolygóról származnak. Monica Grady, a londoni múzeum munkatársa elmagyarázta a DPA német hírügynökség munkatársának, hogy csak kevés bolygó jöhet számításba, mint a meteorit „anyateste”. Ezek a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars. Az óriási Jupiter és a Szaturnusz vonzereje azonban olyan nagy, hogy onnan nem válhattak le a meteoritok. Maradt tehát a Mars. Az ALH 84 001 jelzésű meteorit vizsgálata során Monica Grady és kollégái szénsavat találtak. Amikor minták vettek belőle, szén-dioxid keletkezett. Bebizonyosodott, hogy ez a ve- gyület pontosan olyan, mint amilyet a Marsra leszállt Viking amerikai űrszonda műszerei találtak 1976-ban. Orosz hipnotizőr A Budapesten élő, s az Életfa Bt.-nél munkálkodó orosz orvos-hipnotizőr, dr. Ruszlán Magemodov találkozik az érdeklődőkkel - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - január 11-én, szerdán délután 4 órakor a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban (Eger, Ifjúság u. 2.). A vendéggel — aki Brezs- nyev egyik kezelője volt - sajátos gyógymódjáról, a hipnózis alkalmazásáról, a szellemvilággal való kapcsolatteremtésről, az eltűnt személyek keresésének fortélyairól, a reinkarnáció, a lélekvándorlás magasfokú erkölcsi rendjéről, annak békességteremtő, jellemnevelő, karakteredző erejéről beszélget Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője. A program zömét gyakorlati bemutatók teszik ki. Az egyesületi tagok a helyszínen megújított arcképes igazolványukkal ingyenesen vehetnek részt a programon. Ugyanitt új jelentkezőket is fogadnak. Összeköti őket a megbonthatatlan harmónia Négy éve őrzik a sértetlen harmóniát Utunk a parádfürdői öregek otthonába vezet megtudni, mi lett a sorsa annak az „ifjú párnak”, akik túl az ötvenen négy éve keltek egybe. Nagyon sokan úgy képzeljük, hogy az otthon gyámolított öregjei mennek reggelizni, ebédelni, vacsorázni, és mire felérnek szobájukba, takarított, meleg sarok várja őket. Ezzel aztán be is zárul számukra az élet. Nem. Ebben az otthonban az igazgatónő - Pákh Pétemé - szeme is figyelemmel kíséri a bentlakók napi életét, és egy esetben feltűnt neki, hogy a belső rend tiszteletben tartása mellett, rokon- szenv alapján, ha későre is, de egy pár egymásra talált. Hiába, időskorban is nyílhat szerelem. így történt 1990 őszén, amikor Tóth Júlia és Weiner István fedezik fel a kölcsönös vonzalmat. Mindig együtt vannak, elmaradhatatlan társakká válnak. A szavak botladozó keresgélése helyett egyenesebb, ha magát a boldog pár egyikét szólaltatjuk meg, Tóth Júliát, aki így meséli el a felejthetetlen eseményt:- Az igazgatónő észrevette, hogy elmaradhatatlan társak vagyunk. Közölte, hogy külön szobát ad, amit nagy örömmel fogadtunk. Múlt év március 31-én házasságot kötöttünk. Az otthon kis kápolnájában, az Úr asztalánál történt a polgári esküvő. Tiszteletét tette az igazgatónő, a főnővér és még sokan. Fénykép is készült. Azóta együtt vagyunk, és nem is hagyjuk el egymást soha. A kis szoba rendje is mutatja, hogy két lakója összetartozik. Azért mégis felteszem a kíváncsi kérdést:- Mindennek szívből örülök, de most az érdekelne, hogy a „mézeshetek” után milyen az életük?- Változatlanul jól élünk, csak folytatjuk, amit elkezdtünk. Minden reggel István ébreszt a kávéval, nagyon jó kávét főz, jó édes.- Ugyanilyen édes az István csókja is?- Úgy, ahogy adja. Nagyon jó.- A házastársak között véleménykülönbség is előfordulhat. Nem szoktak veszekedni?- Ó, az csak hülyéskedés. Sok mindenbe bele lehetne kötni, de én szeretem könnyedén fogni a dolgokat. Mindent megbeszélünk együtt, és azután teszünk valamit. István nélkül semmit.- Elhiszem, de ne haragudjék, Júlia, megkérdezem Istvánt is. Milyen hibát fedezett fel Júliában? István egy kicsit nehezen kezdi a beszédet, hiszen régebben voltak idegbántalmai, de feltűnő közlékenységgel nyilatkozik fél mosolyával:- Persze, hogy van hibája, nehezen kel fel... Én hozom a reggelit, de amikor kívánok valamit, azonnal megcsinálja, nagyon jól főz.- Hogyan ünnepeltek karácsonykor és újévkor? Erre Júlia veszi ki a szót István szájából:- Van egy kis teakonyhánk, ott készítettem el Istvánnak a tyúk mellehúsát, megtűzdeltem jó fokhagymásán, gombát pároltam melléje, húslevest főztem, igazi karácsonyunk volt! Egy kis fenyőt is díszítettünk. Csak már kezdett hullani... Újévre pedig egy kiló virslit főztem, nem tudtuk elfogyasztani, még a pezsgőből is maradt.- És a házassági évfordulót szokták-e ünnepelni?- Mi a szeptember 21-ét tartjuk, amióta megkaptuk a szobát a drága jó igazgatónőtől. Múlt évben is jól sikerült, akkor kirúgtunk a hámból.- Kirúgtak a hámból? Hogyan?- Vacsora után elmentünk, csak ketten, a presszóba, elkísért minket Nagyanyó.- Nagyanyó kísérte magukat?- Igen, az otthon fekete kutyája. Más nem volt velünk. Ézt a napot csak mi ketten ünnepeljük.- És a presszóban mit fogyasztottak?- Én csak két pohár Martinit, de István négyet. Egy évben egyszer nem túlzás. Azért vigyázunk a pénzre, főleg István.- Ki a kasszás a családban?- Kasszásak vagyunk mindketten, de István jobban tud vigyázni a pénzre, meg rám is. Mindig azt szeretné, hogy vele legyek. István haragszik, ha néha leragadok a barátnőimnél. Akkor értem jön.- Egyszer egyik barátnőm kezébe adta a botot, hogy azzal siettessen haza, persze csak tréfából. Nem emelne rám kezet, még viccből sem, csak fogja, mindig a kezemet fogja...- És meddig?- Immár örök életre... Istvánra nézek, és most szó helyett igenlő mosollyal válaszol, jobban szorítja Júlia kezét, amelyet nem enged el. Gál Elemér Aki előnyugdíjat kapott Nem is tudtam, hogy Európa és Afrika között csak egy mezsgye húzódik elválasztóvonalként, és ez a mezsgye éppen Eger, ha egy egri lakos szemével látjuk ezt a kis elválasztó földrajzi határt. Amikor először hallottam Hét i Ferenc szájából, hogy Afrika és Európa mezsgyéjén állok jelen pillanatban, felkaptam a fejem, éreztem, hogy a kijelentés mögött hosszú történet lappang, amit el kell mesélni. Rávettem, hogy mondjon el mindent, ami ezt a mezsgyét megmagyarázza, előzményeivel együtt. Kiderül, hogy egy egész élet rövidre fogott története kell ehhez, mire világossá válik minden. Héri Ferenc előnyugdíjas, múlt évben vonult nyugdíjba, de amíg ehhez a nyugalomhoz eljutott, ugyancsak mozgalmas élete volt, amelynek harcait futballpálya, kereskedelem, vágóhíd, hentesüzlet csataterein vívta meg, és mindenütt csatár volt, hogy a labdát a kapu felé vezesse, amíg gól nem lesz belőle. Mint minden jó szándékú ember, Héri Ferenc is népének lámpása szeretne lenni. Megkísérli a nyíregyházi tanítóképzőt, de családi gondok miatt nem fejezheti be. Rakamazon raktáros egy ideig, de hamarosan ráébred arra, hogy két lábbal vezetni a labdát a kapu felé sokkal gyorsabban viszi fel a megélhetés létráján. Sok tapsot kapott a pályán, jó csatárnak bizonyult, két év folyamán húsz gólt lőtt egy első osztályú csapatban. A katonaság után (1955—57) visszatér szülőföldjére, Gávavencsellőre, és a nyíregyházi vágóhídon kitanulja a hentesszakmát. A futballt nem tekinti foglalkozásnak, azt szeretetből űzi. Azért mégis számon tartják sportteljesítményét, és Ceglédre hívják a vágóhídhoz, hogy a vasutasok csapatában játsszék. A ceglédi Kossuth-gimnáziumban leérettségizik, és édesanyja hazahívó szavára hallgatva visszatér szülőföldjére. Ismét a nyíregyházi vágóhídon dolgozik, nem szakít a futballal, a Spartacus csapatának lesz a csatára. Szakmai tanulmányai alapján nemsokára üzemvezető. Jellemző magatartására, hogy mindig olyan állást keresett, ahol dolgozni kell, ne a futballista neve keresse a pénzt, hanem a végzett munka. Ezen a pályán is jól kezelte a labdát, itt is a kapu felé vezette, hogy a csapat teljesítménye egy egész várost szolgáljon minőségi áruval. Hentesként is eredményes csatárnak bizonyult... Ebben az időszakban jut lakáshoz, és 1962-ben megnősül, felesége Nagy Ilona. Utoljára a nyíregyházi Munkás csapatában játszik, de 1966-ban befejezi az aktív futballozást. Ezután felfelé ívelő pálya- módosítás következik, kereskedelmi szakmára tér, és a nyíregyházi Kisker Vállalat dolgozója. Majdnem véletlen folytán kerül Egerbe. Feleségével látogat ide egy baráti családhoz, és akkor merül fel a kertes ház vásárlásának a terve. A lehetőség testet ölt, és 1975-ben már Egerbe is költözik a Héri család. Egerbaktán dolgozik hentes-, kereskedő-ellenőrként, és 13 évi kereskedelmi szolgálat után részesül előnyugdíjazásban 1994-ben. Két leánya születik e házasságból, Zsuzsa (1963) és Márta (1966). Jelenleg mindketten Dél-Afrikában élnek, Fokvárosban, és így értjük meg, miért mondja nekünk Héri Ferenc, az egri előnyugdíjas, hogy Európa és Afrika mezsgyéjén áll. El akar menni leányaihoz, hogy abból a világból is merítsen valamit, ha már Szabolcs megáldotta a munkaszeretettel, és Heves a kemény helytállással, hátha ott is vár még rá valami, ami az életéből kimaradt. Ide már egy kérdés kívánkozik:- Ha jól értem, ki akarsz vándorolni az országból?- Csak egy időre. Végleg nem. Zsuzsa lányom Fokvárosban egy angol épületszobrász felesége, aki tudományos-fantasztikus filmek épületmakettjeit tervezte. Márta lányom ugyanitt testnevelő tanár, akinek férje, Kovács Gábor tornászedző. Őket akarom látói.,. Most két világrész között 'vagyok - Afrika és Európa között -, angolul tanulok, hogy ott se legyek az utolsó, ha már a nyugdíjasok klubjában is elfogadtak a zenekar prímásának.-Ha összefoglalom, három becsületes szakmádon kívül még prímhegedűs is vagy, talán csak nem írsz verseket is?- Bizony, írok. A szülőföld iránti szeretetet és Egerhez való ragaszkodásomat fejezi ki legtöbb versem... Munkahelyemen nem voltak gondjaim. Tudtam mindig alkalmazkodni, bár a szabolcsi ember nyíltabb, de az egri jobban próbára teszi az észt, ezért mindent jobban kell megfontolni és gyorsan... Párttag nem voltam, azt munkával pótoltam, szorgalommal és maradéktalan becsülettel. Bár még szerettem volna egy kicsit dolgozni, mégis előre küldtek nyugdíjba, de ebben legutolsónak hagytak, hogy legyen valami elismerésféle, de úgy érzem, még szükség van a munkámra valahol... Aki ennyire tudja magáról, hogy valahol még számítanak munkájára, az hozzánk is visz- szatér. Héri Ferenc elszáll a repülővel, elviszi a hajó Dél-Af- rika kéklő ege alá, de majd arra is fog emlékezni, hogy tavasz- szal, amikor a gólyák indulnak vissza Szabolcsba, Egerbe, akkor indulnia kell neki is egy belső hang hívására... Itthon többen várják vissza - a hazatérőt. (-gól-) Mikortól meddig illik, kell önfeledten farsangolni? A farsang időszaka köszöntött ránk. Ennek ideje ez évben január 6-tól február 28-ig tart. Kezdetét mindig vízkereszt napja jelöli ki, a „farsang farkát” viszont a húsvéttól visszaszámított 46. nap, amely csak keddre eshet. Mivel húsvét évente változik, más-más naptári napot jelöl ki, ezért a karnevál befejezése is évről évre változik. Nézzük meg a nálunk is meghonosodott karnevál kifejezés igazi jelentését. Olasz szóból ered (came = hús, le- vare = elhagy, elvet). A carne levare egyszerűsödött, átalakult, így lett belőle carnevál; - íme, ez a magyar húshagyó! Mivel az mindig keddi nap. ezért nevezi a mi népünk a farsang végét húshagyókeddnek. Ettől kezdve - szó szerint - elhagyták a húst, és 46 napig a nagyböjtbe kezdtek, hogy aztán majd húsvétkor ismét magukhoz vehessék a húst. Innen a húsvét. Mondhatnék, ilyen formában a karnevál szakrális ünnep...? A köztudatban mégis az él, hogy a farsang nem szentséges. A szélsőséges egyházi nézeteket vallók egyenesen pogány tőről fakadó ünneplésnek nevezik. Ebben van is igazságuk. Nem szükséges a nagyon is emberi dolgokat isteni színezetűvé tenni. A mai, egyéb információzuhatagos világunkban, ahol nem éppen könnyedén ismeri ki magát az ember, nem árt a gyökerekhez visszanyúlni, mert addig radikális (gyökeres) változás nem várható az e tekintetbeni szemléletben. Az nem a véletlen műve, hogy erre az időszakra esik az ökumenikus (egyetemes) imahét nyolc napja (január 15-22.)! És maga az ökumené. Mi akkor hát az a farsang...? És mit szabad akkor tenni? A régmúlt embere az eljegyzéseket akkor ünnepelte. A bálok valamelyikén megismerte jövendő aráját, és még a farsang idején kézfogót tartott. Mindenekelőtt az évkörben ilyenkor van helye a felszabadult életörömnek, a vigasságnak, a nagyszabású, parádés bálozásoknak, zenebonának, maszkabáloknak, pajkosság- nak, huncutságnak, a legbelsőbb emberünkből kikívánkozó - és máskor visszafogott - énünk teljes megnyilatkozásának. Eleink úgy tudták - vagy legalábbis úgy szerették volna tudni -, hogy farsang farkán „a pokolr összes ördöge kimenőt kap”. Épp ezért akkor tombol a legmagasabb hőfokon a világ legnagyobb és legkáprázatosabb karneválja, a Rio de Janeiró-i. De említhetnénk a nizzai, velencei karnevált is, csakúgy, mint a mohácsi busójárásunkat. Egy és ugyanazon a napon zajlanak a világ különböző pontjain. Azonos tőről fakadnak, és aki ezekben akarva sem találja meg a szakrális vonásokat, az egyéb területen sem fedezi fel, vagyis zárt gondolkozó. A karneváli forgatagba február 25- 26-27-én profán elemek is kerülnek - „az ördögök kibújhatnak” -, de az év napjaiból csak e három napon! Éppen ezért egyetlen istenfélő embernek se okozzon semmi problémát a farsang farka három napja; mert ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is! Ha megadatik valakinek, hogy eljusson Mohácsra, és népi hagyományaink gazdagságaival megismerkedjen, avagy Velencébe, Nizzába, netalán Rióba, ám tegye; e „zarándoklatok” miatt senkinek nem kell senki előtt sem magyarázkodnia. Mint ajándékot fogadhatja. A keresztény ember a színes, harsány farsangi kavalkádban is felismeri Isten áldását. A nem odaillő elemeket pedig kritikával illeti, és eleve távol tartja magát. S aki nem hagyja el lakóhelyét, és nem kel ilyen nagyszabású útra, az elkísérheti unokáit, gyermekeit az óvodai, iskolai farsangi bálokra, ha álarcosbált hirdetnek, hát a jelmezek készítésében is segíthet. A táncot kedvelők - de még a nyugdíjasok is - elő- vehetik legszebb báli ruhájukat; emlékképeikben a régi fényűző táncmulatságok hangulata inspirálóan megjelenhet, és követheti eleink elegáns, szép hagyományait. Mert ennek az évkörben most van itt az ideje. Tegyünk mindent a maga idejében, ne lépjünk ki a világ rendjéből, mert azt büntetlenül úgysem tehetjük. A nem kellő ismerettel rendelkező tervezők a kozmikus rendet borították j fel. Nem véletlen, hogy az időn túli rendezvény nem egészen jól sikerült. Kedves farsangi bálokat tervezők! A farsang ez évben február 28-ig tart, de feltehetően 25-én „működik” a legjobban. Idén már ne fussunk ki az időből, ne csússzunk át márciusba! Addig vigadjunk! Patkós Attila
