Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. január 9., hétfő Xantus János halálára Elelmiszercsomagok a rászoruló családoknak A Családsegítő Intézet, valamint Eger város szociális segítő szervezetei 1994 karácsonyára kétszáz rászoruló család részére élelmiszercsomagot juttattak el, hogy így tegyék számukra kellemesebbé az ünnepeket. A családok kiválasztása a segítő szervezetek ajánlása alapján történt. Mintegy százezer forint értékű csomag kiszállítása során sokaknak sikerült meglepetést szereznünk, s néhány idős ember szeme könnyes lett a meghatottságtól. Mivel saját erőből nem lettünk volna képesek mindezt megvalósítani, így ezúton szeretnénk köszönetét mondani azoknak a cégeknek, intézményeknek és magánszemélyeknek, akik anyagilag támogattak bennünket, név szerint: az EV AT Rt.-nek, a Tranzit Tü- zépnek, az AB-Aegon Állami Biztosítónak, az Eger-Invest Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-nek, a Mozgássérültek Megyei Egyesületének, az Egri Malomipari Vállalatnak, a SZETA-nak, az MSZP és a Vöröskereszt területi szervezetének, Povisel Istvánnénak, Simon Lajosnénak, Szepesi Lajosnak, dr. Hunyadiné Búzás Ágnesnek és Szabóné Berkó Erzsébetnek. Köszönetét mondunk továbbá az EgRiport, a Heves Megyei Szuperinfo, a Heves Megyei Hírlap, a Heves Megyei Nap, az Észak-magyarországi Extra szerkesztőségének közreműködésükért. Farkas Zsuzsanna igazgató Családsegítő Intézet *** A Családsegítő Intézet Belvárosi Családsegítő Csoportja karácsonyi játszóházat rendezett működő gyermekcsoportjai és az érdeklődő gyerekek számára. Az ünnepi hangulatot az Angolkisasszonyok Sancta Maria Leánygimnáziumának betlehemes játéka teremtette meg. Érdekes és hasznos ajándékok készítése mellett a gyermekek összemérhették szellemi tudásukat a szerencsekerék-játékban, testi ügyességüket a limbó-versenyen. Akinek még ezek után maradt „ereje”, az az új, ajándékba kapott társasjátékokat is kipróbálhatta. A rendezvény anyagi támogatását az M-VÉD Bt. biztosította, melyet ezúton szeretnénk megköszönni. Lázárné Bujdosó Judit a Családsegítő Intézet Belvárosi Családsegítő Csoportjának vezetője Szeretnénk mi is nézni ha tudnánk fogni Gyöngyösön az adást Száz esztendővel ezelőtt nemzeti díszpompával temették el kalandos életű nagy tudósunkat, a Budapesti Állatkert és a Néprajzi Múzeum alapítóját, Xantus Jánost. A dunántúli ügyvédből lett ’48-as honvédtiszt egy évtizedes amerikai emigrációja idején szinte az egész kontinenst bebarangolta, a legkülönbözőbb indián törzsek kultúrájával megismerkedett. __ Az Egyesült Államok zsoldoskatonájaként jelentős természettudományi gyűjtőmunkát végzett. A Magyar Nemzeti Múzeumnak számos emlős- és madárpreparátumot küldött. Á Magyar Tudományos Eger vezetése 1995. január 1-jén, délelőtt 9 óra tájban besétáltam az újságoshoz, de kissé korán érkeztem. A bodega még zárva volt. Gondoltam egyet, hogy az idő gyorsabban múljon, megkerültem a posta épületét, s a piacnál lyukadtam ki. Bár ne tettem volna, mert a látvány lelombozó hatással volt rám. A csatatéren a harcok elülte után bizonyosan ilyen képet szokott a pusztítás mutatni. Hirtelen, talán rosszindulatúság tőlem, de Szarajevó és a csecsen- föld jutott eszembe. Látom, a fémből készült hulladékgyűjtők egytől egyig föl vannak borogatva. A szemét mesterien szétszórva. A nagyobbacska fóliadarabok és papírdarabok szét- cibálva. Én legalábbis úgy éreztem, a rendetlenség neveletlen kisördögei gúnyos vigyori arcukat felém fordították, és incselkedve röhögtek: no, tetszik az egri divat, polgártárs? Talán újnak már nem is igen mondható - gondoltam magamban -, hiszen legalább húsz éve élek Egerben, de ez a látvány gyakran ismétlődik. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni. A Nap című megyei napilap az ünnepeket megelőző napon közölte olvasóival, hogy az évek óta megszokott petárdázás most és mindenkorra betiltva. Ha valaki mégis netán gyakorolná, feltétlen számolnia kell minimum 30 ezer forintos büntetéssel. Nos, én úgy gondoltam, talán mások is, hogy végre egy olyan december 31-e lesz, amikor nem idegesít bennünket - Eger jó palócait - a konfrontációs országokra jellemző ellentmondásos helyzet, és végül is úgy búcsúztathatjuk az óesztendőt, ahogy azt minden normálisnak látszó ember elképzeli. Sajnos azonban megint tévedtünk, mint már oly sokszor, Akadémia 1859-ben tagjai sorába választotta. Sokrétű kutatómunkáját még az Egyesült Államok mexikói konzuljaként is folytatta. 1864-ben végleg hazatelepült, nagy energiával fogott hozzá régi álma megvalósításához. 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a Budapesti Állatkert, melynek ő lett az első igazgatója. Két év után lemondott, és csatlakozott az 1868-ban induló nagy kelet-ázsiai expedícióhoz, melynek során bejárta Ceylont, eljutott Kínába és Japánba, Bomeóba. 1871-ben tért haza 165 ezer darabot meghaladó természetrajzi és néprajzi anyaggal. mert január 1-jén kivilágos reggelig úgy tűnt, mintha a szellemek suhogó szárnyán ide tévedtek volna a jó rácok, támadva a tízemeletes bérházakat, s onnan pedig az emeletről vadul szórták a kézigránáthoz hasonló félelmet kiváltó robbanótölteteket (petárdákat). Nos, talán következtetéseket levonni fölösleges fáradtság is lenne. A megoldás kompetenciája egyáltalán nem a mi tarsolyunkban van, egyszerű embereknél. A tisztelt rendőrségnél és az önkormányzat nagytiszte- letü szenátor uraiméknál. Ha e két, hatalommal rendelkező szervezet megkísérelne együttműködni, akkor nagyon gyorsan hurokra kerülne az a néhány gonosztevő, akik gyakorlatilag rontják Eger város tekintélyét, de az ifjúságét is, és újra meg újra rengeteg kárt okoznak az elöljáróságnak, vagy inkább nekünk, egyszerű adófizetőknek. Egyébként az ifjúság nagyobbik része nem bőrfejű és nem kártevő. A Malom úti iskola előtt levő telefonnal megint csak jól elbántak, s a tettesek magabiztosan röhöghetnek a markukba, mert akiknek már réges-régóta lépni kellett volna bizonyos megoldás felé, azok nyugodtan alszanak kényelmes kuckóikban, mintha Egerben minden a legnagyobb rendben lenne, holott káosz uralkodik. Úgy gondolom, én a nyugdíjas és sokan mások is, hogy miután a helyhatósági választások már megvoltak, aligha van félnivalója a tisztelt vezetésnek az esetleges voksok miatt. Kérdezem a magam nevében is: vajon miért nem csapnak oda az urak, ahol a banditizmus gócát feltételezik? Ne tegyenek úgy, mintha nem tudnák, mi a teendő?! Szepesi Józsej Eger Tisztelt Olvasószolgálat! Több, velem történt eset kapcsán gondoltam már arra, hogy ez a téma megérdemelne egy cikket, de úgy érzem, ez a mostani nemcsak engem háborít fel, hanem még pár ezer más gyöngyösi lakost is. Szépen fejlődő városkánkban megjelent a Satumus Rádió, amit sokakkal együtt szívesen hallgatok, mert rólunk, az itteni, illetve környékünk életével foglalkozik. Örömünkre szolgál a Városi Televízió megjelenése is, hiszen ez is nekünk, illetve értünk szól... szólna, ha tudnánk fogni az adást. Tudomásom szerint ezt a létesítményt a mi pénzünkből, az adózó gyöngyösi polgárok pénzéből hozták létre. Akik a központi parabola- rendszer, vagy parabolaklub tagjai, azok sajnos nem élvezhetik e műsort, pedig a parabola bevezetésekor pár ezer forintot fizettünk, illetve a mai napig havi díjat is fizetünk. Ki itt a hibás?- Mi pár ezren, akik fizetünk, de nem is tudjuk valójában, mire? Vagy talán még ezért is mi fizessünk?- Talán a kábeltelevízió üzemeltetői szándékosan akarnak pár ezer embernek borsot tömi az orra alá? Vagy nincs idejük beállítani ezt a csatornát? Többen örülnénk, ha ezekre választ kaphatnánk, de válasz helyett az adásnak örülnénk igazán. Antalné F. Mária Gyöngyös, Csalogány u. 30. Köszönjük! Köszönetem nem is tudom, kihez címezzem: A polgármesterhez, a városi hivatalhoz, az illetékes kft. vezetőjéhez - vagy főleg az ő dolgozóinak —, mindenesetre többünk véleményét is közzé- tenném, mikor megköszönöm az Északi-lakótelep parkjainak, tereinek tisztaságát. Sehol szemét, papír. Jólesik az ünnepekre biztosított rend. Jólesik itt sétálni, s érezni az itt lakókkal való törődést. Remélem, ez mindig így is lesz - s hátha közülünk is kevesebben dobálnak el ezt-azt, ami megbontja ezt a megnyugtató tisztaságot. Minden illetékesnek jó egészséget, további toleranciát és boldog új évet kíván egy Malomárok utcai lakos: Dr. V. T.-né Várják az adományt Néhány éve autóbaleset érte Mészáros Ildikó tízéves apci kislányt. Sokat betegeskedett, és ez év januárjában súlyos műtéten fog átesni. A kislány és családja megsegítésére átutalási betétszámlát nyitottak. Ide várják azok adományait, akik segíteni szeretnének: 883 számú átutalási betétszámla - Apci Takarékszövetkezet. A pénz postai úton is feladható. Papír, ami elérhető Nem kívánok mások frappáns ötletével villogni, de más - jobb - nem jutott eszembe. Történt, hogy január 3-án hivatalos ügyem volt a Kereskedelmi Bank Rt. egri, Barkóczy utcai igazgatóságán. Udvarias ügyintézés közepette megdöbbenve láttam, hogy két asszony eredeti nejionos gyűjtőcsomagolásból határozott mozdulattal porciózza íróasztalonként (ügyintézőnként) a Crepto WC-papírt. Elgondolkoztam, és megnéztem a naptárt. Tényleg 1995-öt írunk? Ma úgymond a banktisztviselő elegáns, becsületes, megbízható, hozzáértő. Lehet, hogy WC-papír ügyben megbízhatatlan? Gondolom, az íróasztal fiókja már így van kialakítva, hogy oda ügyirat ne, csak Crepto férjen be. Ennyire sz...-ban vagyunk 1995-ben, hogy a banktisztviselőknek már január elején ki kell osztani a tisztára törlő segédeszközt? Vagy még mindig hat a múlt kísértete? Megfújhatják a WC-papírt? Szégyelltem magam helyettük is, a szappanosztást már nem vártam meg... „iGy" Eger Nem szorul védelemre... Tisztelt X. Y.! Sajnálom, de Ön tévesen ítéli meg a tanítókat, költőket és (újság)írókat! Bár G. Molnár Ferenc - nyugdíjas újságíró - nem szorul védelemre, mert életpályája tisztességes és becsületes munkával telt el, de most mégis kivételt teszek. Hogy miért? Azért, mert Ön, Tisztelt X. Y., szakmai munkába „ütötte bele az orrát” - laikusként! Másik. „Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul” - mondják a kabaréban. Azaz, ha Ön nem ért a kritikához, akkor ne kritizáljon, pláne akkor, ha nem is látta óyöngyö- sön a szóban forgó kiállítást. Azt én nem vonom kétségbe, hogy Ön egy jó szándékkal kikövezett „Teréz anya”, vagy „Kozma atya”, de ez még nem ok arra, hogy arabusul beszéljen. Azt viszont csak helyeselni tudom, biztosan felkutatja a művészt (sok szerencsét a kutatáshoz), és tehetségéhez mérten szponzorálja. Leszögezhetjük: az újságíró és a megbírált művész elérték céljukat. (Szomorúan konstatálhatjuk: ez ritkán adatik meg tollforgatóval - sajnos!) Mert nem az eszköz a fontos, hanem a cél. Itt e mondás célba talál, hogy stílszerű legyek. Látja, Tisztelt X. Y.! Mégis tudta G. Molnár Feri, hogy mit írjon. Egyébként nem lehetett volna újságíró a „nem könnyű” Kádár-korszakban. Persze, az újságírás nemcsak kritikából áll - szerencsére. Elsősorban „történetírásból”. Megírni a megtörténteket; tudósítani az Élet sűrűjéből! Hogy Ön a „mellékállást” vette górcső alá, az a véletlen műve. Egy életművet nem részletében, hanem globálisan illik értékelni. Én a magam részéről nem értek egyet „egyoldalú kritikájával”, egyetértek viszont azzal, hogy a Hírlap lehozza G. Molnár Ferenc írásait már több mint negyven éve. Bár nem vagyok gyöngyösi, de ezután is szívesen olvasom írásait - esetleg Önnel ellentétben, tisztelt X. Y.! Higgye el, nehéz mesterség az újságírás, s ezt csak az tudja, aki próbálta. Aki nem hiszi, próbálja meg, nem negyven, csak egy évig. Maradok G. Molnár Ferenc tisztelője és olvasója: Szarvas János, Eger miért tűri a banditizmust...? E G R I C S I L L A G 0 K Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő
