Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07-08 / 6. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 7-8., szombat - vasárnap Dr. Bárány István: Párizsba kerülésemkor szakadtam el Egertől, persze, csak testileg... (A szerző felvétele) „Lelkileg még ma is egri vagyok Korábban érkeznék a megbeszélt találkozóra, és ő elvárja a pontosságot. Még negyedóra - marad a séta a lakása előtt, a Vérmezőn. Személyes emlékeim, önmagáról és mások által róla írtak, eltervezett kérdéseim egyelőre még nagy összevisszaság­ban kavarognak bennem. Hallottam már róla gyer­mekkoromban, és látásból is­mertem a Csasziból. Aztán vá­ratlanul megjelent a gimnázi­umban, és többedmagammal beszervezett a Magyar Vörös- kereszt Ifjú vízbőlmentő tanfo­lyamára. Nemcsak fizikailag, szellemileg is megszerettette velünk a vizet, az úszást. Ennek már több mint harminc éve... Dr. Bárány István, Eger szü­lötte, barátoknak, sporttársak­nak „csak” Pista bácsi konti­nensünk első férfi úszója, aki 100 méter gyorson egy percen belül éri el a falat. Négyszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes. 1933 és ’38 kö­zött úszókapitány. Vetélytársa Jonny Weismüllernek, a film­beli Tarzannak, akit jó ideig példaképnek tekintett. Órámra nézek. Most már csengethetek. *- Nézd, arra a kérdésedre, hogy az egri rádiumos, radonos víz hatott-e rám, vagy másokra máshol, nem tudok válaszolni. Ezek számomra új dolgok. Mi „csak úsztunk” - válaszol kér­désemre. - A mellúszást pedig azért tartom a legfontosabb úszásnemnek, mert másokat a vízből kimenteni ezzel lehet. Igaza van. Megközelítés, szemlélet kérdése.- De ha már itt vagy... Be­széljünk másról!- Együtt utaztunk egyszer egy versenyre, és említést tettél édesapádról.- Mérnök volt, és az akkori műegyetem szabadelvű gon- golkodású diákjai közé tarto­zott... Elmesélte, hogy annak ide­jén, Vörösmarty Mihály szüle­tésének századik évfordulóján szülőháza előtt az egyetemi if­júság nevében mondott beszé­det. A mozgalmaktól csak ak­kor maradt el, amikor egy tün­tetésen megkardlapozták a rendőrök, és egyetlen kabátjá­nak az ujját kiszakították.- Nagyapámat pedig négy évig azért nem véglegesítették tanítóképzői igazgatói állásá­ban, mert azzal kezdte igazga­tói működését, hogy Kos- suth-ünnepélyt rendezett 1900-ban.- Még a századfordulón is ennyire Kossuth-ellenes volt Ferencz József?- Igen, akkor még nem volt Kossuth-szobor. A millenniumi emlékművön négy Habs- burg-király volt. Melyiket ver­ték szét legelőször...? Ferencz Jóska szobrát! Visszatérve apámra, ő már okleveles mérnökként költözött Csurgóról Egerbe. Mint a Mér­nöki Hivatal vezetője, sokat tett a városért. 1904 táján már víz­vezetéket akart csinálni. A Ta­nácsköztársaság idején két em­ber maradt a hivatalában, két mérnök. Apám és a villanytelep igazgatója, a mai polgármester nagyapja. Apámtól tanultam, hogy a közt szolgálni kell, ak­kor is, ha lenyakazzák az em­bert. Édesapám később az Egri Városfejlesztő Rt. mérnökeként építette át a Csillag csárda ud­varán lévő, az érsekség által lé­tesített kisméretű medencét 50 méteresre. Az uszodaavató ver­senyen, 1925-ben harmadik let­tem.- Hol tanultál meg úszni?- Ugyanazt kérdezed, mint a görög király Hajós Alfrédtől, és mint az első érmemet átadó tan- felügyelő igazgató tőlem. Uszodában! Ha azt kérdezed, kitől: Ádám bácsitól. A leggya­lázatosabb mellúszási módra tanított meg, úgyhogy abban nem is tudtam eredményt el­érni. Később én adtam neki úszómesteri oklevelet. A családról elmondanám még, hogy édesanyám az egri zárdában nevelkedett, nagy­bátyja az egri kanonok volt. A két ellentétes nevelés végigkí­sért egész gyermekkoromban. Anyámnak volt egy mondása: „Tudod, én apukádat sokat szi­dom, de ha valaki kívülről rosz- szat mond rá, kikaparom a szemét!” Egy igazi asszony volt!- Iskolai emlékeid?- Apám hatéves koromban íratott be a város egyetlen ál­lami iskolájába, de előtte már magántanuló voltam. így for­dulhatott elő, hogy már hu­szonegy és fél éves koromban doktor lettem, államtudomány­ból. Előtte még apám kérésére Bécsben elvégeztem a Keres­kedelmi Akadémiát, pedig olyan hatökör vagyok a keres­kedéshez, hogy az csuda. Sokat köszönhetek egri ma- gyamyelv-tanáromnak, nagyon szigorú volt, de remek tanító. Az érettségi évében megválasz­tottak a sportkör titkárának, és részt vettem az önképzőkör munkájában is. Én tartottam a március 15-i beszédet, nagyon nagy sikerrel. Voltam cserkész. Temettünk ingyen is. Emlék­szem, emiatt ki akarták tiltani Egerből a cserkészparancsno­kot.- Kérlek, beszélj sportpálya- futásod kezdeti időszakáról!- 1924-ben, a párizsi olimpia évében felvittek bennünket Bu­dapestre. Ott, a Császár uszo­dában nyertem első érmemet, az előző évben. A vízipólót • •• • ötös csapatokkal játszották, és mi, egriek megnyertük az or­szágos középiskolai bajnoksá­got. Nemigen értett az úszószö­vetség elnöke az úszáshoz, az úszóválogatott kerettagoknak megtiltotta a vízipóló-játékot.- A mostani egri polgármes­ter is vízipólós. Nem ő tehet róla, hogy összeugrottunk. A mérkőzés után rábeszéltek egy időre az úszásra. Nem volt versenyóra. Végre találtunk egy zsebórát, de le volt törve a má­sodpercmutatója. Amikor a mu­tató a hatvanasra ért, akkor in­dítottak. Egy perc öt másodper­cet mértek. Másnap Egerben volt verseny, 1:04-gyel nyertem meg a százas gyorsúszást. Ek­kor a magyar csúcseredmény 1:38 volt. Eperjesi Béla tartotta, bírósági írnok, és aki a húszas évek táján megvetette az egri úszósport alapját. Másnap tü­relmetlenül vártuk a Nemzeti Sportot. Megjött, és óriási cím: Turnovszky Endre megjavította a 100 méteres gyorsúszás csú­csát, 1:32 másodperccel. Jókai azt mondta, csak az elégedetlenség szül haladást. Én elégedetlen voltam eredmé­nyemmel.- Huszonnyolcban Párizsba utaztál...- A Magyar Labdarúgó Szö­vetség költségén küldtek ki Pá­rizsba. Amikor később lehető­ségem nyílt rá, igyekeztem meghálálni azzal, hogy meg­rendeztük Budapesten az isko­lai labdarúgó-bajnokságot. Pá­rizsba való elköltözésemkor szakadtam el végleg Egertől - persze testileg, mert „lelkileg ma is egri vagyok”.- Pista bácsi! Voltak az éle­tedben komolyabb konfliktu­sok?- A konfliktus helyett nem tudsz mást mondani? Beszélj magyarul...! Szeretem kimon­dani az igazságot: voltak hát. Kétszer kihívtak párbajra - az egyik egy vívómester volt. Idő­ben rájöttek arra, hogy igazam volt. Más vonatkozásban pedig mindig magam zártam ma­gamra az ajtót.- Hogyan telnek nyugdíjas­napjaid?- Nézem a televíziót - és mérgelődök, főleg a sportköz­vetítéseknél. Az én időmben minden sportágnak külön tudó­sítója volt, a sportág legjobbjai. Részt veszek még ma is a sport­lexikon szerkesztői munkáiban, és elküldtem a tévének egy álta­lam összeállított évfordulónap­tárt. Nehéz húszezer forint nyugdíjból Pesten megélni, ta­lán adnak valamit. * Dr. Bárány István december 20-án töltötte be 87. életévét.- Kedves Pista bácsi! Na­gyon boldog életet...! Takács István Antal Eger széltében-hosszában Miért szeretem ezt a Várost? A januári idő Egerben is keményebbre fogta a hőmérőt, betéliesedett a világ. Az emberek ezért szaporábban kapkodják a lábukat. Itt, ezekben a hetekben még felerősítettebb ritmus­ban forog a bennlakó és az idegen. Én is azon veszem észre magamat, amikor egyik templomból ki, a másikba be, egyik hangversenyhívástól zavarva, a másiktól meg megmágnesezve futok időpontokra és színhe­lyekre. Mert nem illik lemaradnom, mert en­gem, mint közönséget, mint egrit és mint a he­lyi kulturális élet egyik mérték nélküli rajongó­ját, ott akarnak tudni, ahol a lélek „zengi a ma­gáét.” Így hát beosztom a napot, az órát, a város egynémely szeletét, utcáját, közét, terét, hogy átvágjam magam a téren és az időn, ahová ép­pen menni kell, ahová a kötelesség szólít. Pedig nem is most veszem észre, hogy itt fekszik előttem, kitárulkozva az ezeréves törté­nelem, meg az azelőtti. Mert például a Francis- kánusok altemploma, meg az azalatti rész, már ide várták a nyugati egyház keresztényeit 1000 előtt, mert előbb bazilita, tehát bizánci foganta­tásé szerzetesek tudták, hogyan kell élni Isten dicsőségére. Aztán itt vannak az egri utcák, mint például a mai Széchenyi utca, amit anno decummal Hosszú utcának neveztek. Itt van a várban, bár romokban az Árpád-kori székesegyház. De áll maga a vár, az 1552-es vitézségével együtt, ahogyan némely részlete fényárban úszik. Az­tán itt van a barokk csoda, a Minorita-templom, vagy a Ciszterciek főoltára, a pompázó barokk hangos, talán túl hangos égrekiáltása. Itt jelent mementót az egyetemről álmodozóknak a Lyceum, ha már Eszterházy rááldozta a vagyo­nát, noha a feladattal mit sem törődő utódai még csak elképzelni sem akarják, minőt lehetett volna, lehetne kezdeni az épülettel és a megbi- csakló gondolattal. Ránk néz a bazilika. Most már kivilágítják, és ragyog is teljes, nyugodt harmóniájában, mindannak stílusellentéteként, ami itt barokk. Takács István freskói óta eddig a fényárig, a felújításon túl nem sok művészi gyarapodás esett a Hild-remeklésen. Folytat­hatnám a látványt, de hát itt, ebben a történelmi állapotban is emberek élnek, akik a várossal, Egerrel való lelki rokonságukat ki akarják mu­tatni. Nem mindig sikeresen. Lelkileg. Nekem ez a falakból, utcákból, tor­nyokból, kupolákból, temetőkből, lakóházakból és szőlőhegyekből álló együttes a város. Az urbs, a civitas, a közösség, a communic. Aho­gyan lélek szerint is hiszik, vallják az itt lakók, legalábbis a nagy többség. Lehet itt akármilyen főség a Város tetején, úgy, hatalmilag, itt min­den évben, mindenütt, karácsony előtt minden­nap felhangzik a zene. Kórusok, zenekarok, szólisták, ilyen-olyan közösségek idézik a sze- retetet, azt a Gyermeket, aki istállóban világra- jöttével világtörténelmet csinált. Mert a lelke­ket példabeszédeivel, imáival, a nyolc boldog­ságról szóló szavaival új gondolkodásra, hitre és szeretetre terelte. Erről énekelnek a hidegre fordult egri estében a kicsinyek, a tizenévesek, a középiskolások és a főiskolások is, a felnőtte­ket is beleértve. Mert Eger iskolaváros, a tanár éppúgy fo­lyamatában éli meg és fogja át azt, ami itt évez­redes liturgia és követhető hagyomány. Nem tette időszerűtlenné ezt a karácsonyi ünneplést és ég felé áradozást negyven év, bár akadtak évek, amikor csak a nagymamák és titkosan, ti­tokban meséltek a Jászolról meg arról a Csodá­ról, amiről az írások szólnak. Mára énekelnek a kórusok, a Cantus Agrien- sis, a Movendo, a Kolping-énekkar, innen származó vagy ide látogató régi egri diákok, akik mára operisták, mint Pászthy Júlia vagy Szüle Tamás, éneklik az ünnepkört díszítő him­nuszokat, imádságokat. Hangszeres művészek, élükön az Egri Szimfonikus Zenekarral, a kise­gyüttesekkel, de a szólisták is, Marik Erzsébet, Gábos Judit, Radnóti Tibor, Viltnar Agnes, Bó- diné Vincze Teréz, Kalmár Gyula - nem érték­rend, ahogy sorolom őket, vagy nem hántás, ha kihagyok jó néhányat -, a Szepesi trió is fárad­hatatlanul, ahányszor csak megkérik őket, ki­állnak a pódiumra, és teszik a magukét, az élő és megmaradó zene érdekében. Hogy az egri orgonákról ne is beszéljek. Szólót énekeltek itt sokan, mert az iskolák szinte öntudatlanul is ontják a tehetségeket. Legutóbb felfigyeltünk a főiskolán Almássy Er­zsébet hangjára, noha a Wesendonk-dalok - Wagner nagyszerű dalsorozata - nem éppen a Jászol mellé való; de fel kell említenünk, mert a dalban a szenvedély forróságával valahol meg­int csak a szeretetről vallott a szerző. És meg­szólalnak itt zeneszerzők - Tar Lőrinc kórusa fogadta be Kátai László ősbemutatóját -, sőt itt van egész életművéből egy fontos szeletet fel­vonultató karnagy, dr. Valentin Kálmán, aki li­turgikus témákkal és profán hangulatokkal lepte meg Eger társadalmát. Noha tudtuk róla, ilyen mélységben még nem tárulkozott ki. A Művelődési Központ egész sorozatot állí­tott össze zenei estékből, a Helyőrségi Klubban, a Saárossy-Blaskó házaspár, a Gárdonyi Géza Színház művészei, a fuvolás Wiltner Ágnessel, Soproni Jánossal gyújtott karácsonyi gyertyát, eredeti és átvitt értelemben vetett fényt a városi polgárok elébe. Hogy még néhány kiállításról csak kutyafuttában essék szó. Dr. Gál megújuló festészete, Kishonthy portréi, Korponay Margó pesti sikere, Birizdó Gabriella képcsamoki tün­döklése, Némethy Judit tájképei mintha körül­vennék mindazt, ami ebben a kisvárosi, ám meghitt környezetben átélhető. Es még csak most jutottam mondandóm ele­jére: szeretem ezt a várost. Egyszer még him­nuszt is írok róla... Farkas András Fodor Gábor miniszter leveleket vár A tapasztalatok alapján módosítanak... A másfél éve elfogadott közoktatási törvény módosítása szere­pel a kormány programjában is. Mikor fogják a Parlament elé terjeszteni a módosító törvényjavaslatot? - kérdeztük dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási minisztert.- Szeretnénk, ha az év első felében a Parlament elé ke­rülhetnének a módosító javas­latok. Megőriznénk a törvény jelenlegi szerkezetét, egy­két helyen azonban jelentő­sebb változtatásokra lesz szük­ség.- Például?- Biztos, hogy a Tankerületi Oktatási Központokat meg fog­juk szüntetni, bizonyos feladata­ikat a megyei pedagógiai inté­zetek veszik majd át. A peda­gógusok, a szülők és a szakmai szervezetek véleményét is sze­retnénk beépíteni a módosítá­sokba. Több pedagógusfóru­mon jártam, ahol sokféle prob­lémát szóba hoztak. Szeretném, ha a pedagógusok megírnák nekünk tapasztalataikat, a tör­vény melyik rendelkezése állta ki a gyakorlat próbáját, és me­lyekről bizonyította az élet, hogy nem használható. Szeret­ném, ha megosztanák velünk mindazt a tudást, ami a törvény működtetésével kapcsolatban felgyülemlett bennük.- Miben segíthetnek a szü­lök?- Szülői szemmel nagyon sok mindent észre lehet venni, amit esetleg mi nem látunk, vagy éppen nem láthatunk. Gondolok itt az iskolaszékek működésére, vagy a diákok jo­gaival kapcsolatos tapasztalata­ikra. De magával az iskolarend­szeri struktúrával kapcsolatban is hasznos tanácsokat adhatnak. Minden okos javaslatot szeret­nénk beépíteni a törvénybe, ezért egy kutatóintézetet kér­tünk fel a beérkező észrevéte­lek feldolgozására. (koós) Ki mit csinál... ...a Paradicsomban? ...avagy a Pokolban? A Paradicsomban angolok lesznek a rendőrök, olaszok a szakácsok, németek a szerelők, franciák a szeretők - és mindent a svájciak rendeznek el. Ezzel szemben a Pokolban angolok a szakácsok, németek a rendőrök, franciák a szerelők, sváj­ciak a szeretők - és az egészet az olaszok szervezik meg. Addig is itt a Földön - marad minden a régiben... (FEB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents