Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök Gazdaság 9. oldal Visszafogottabb útépítések - de Bécsig elkészül a pálya A zene mindannyiunknak különös jelentőségű, stílustól függetlenül. A megye- székhely első magántulajdonú lemezboltja, az Accord Zenebarlang nemrég ünnepelte alapításának első évfordulóját. Mint Milibák Zsolt üzletvezető elmondta, a bolt elsősorban a fiatalok kedvelt helye, ám a széles stílusválasztéknak köszönhetően minden érdeklődő megtalálja kedvenc felvételeit CD-lemezen, illetve kazettán. (Fotó: Kaposi Tamás) Exportunk és importunk is növekedett A külkereskedelmi áruforgalom vámstatisztikai egyenlege 3 milliárd 435 millió dolláros passzívumot mutatott múlt év no­vember végén, amelyből 2,687 milliárd dollár terheli a fizetési mérleget. Az év első 11 hónapjában a magyar kivitel értéke el­érte a 9 milliárd 469 millió dollárt, míg a behozatal csaknem 13 milliárd dollárt tett ki. Az export az előző év azonos időszaká­hoz képest 17,8 százalékkal, az import pedig 19,3 százalékkal növekedett. Erről az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Saj­tóosztálya tájékoztatta az MTI-t. Az idén nem épül tovább a fő­várost elkerülő MO-ás körgyűrű - annak ellenére sem, hogy a megemelt benzinárban literen­ként 3 forint 50 fillérrel növe­kedett az Útalap összege. Kissé meghökkentő a hír, de amint Szécsi László, az Autópá­lya-igazgatóság beruházási fő­mérnöke az MTI munkatársá­nak elmondta: a látszólagos el­lentmondás abból adódik, hogy az idén várhatóan összegyűlő 34-35 milliárd forintnyi Út­alapból 11 milliárdot a korábbi kölcsönök visszafizetésére kell fordítani. Újabb külföldi köl­csönökre pedig egyelőre nem lehet számítani ezen a területen. A fennmaradó 24 milliárd forint nagyobb része - az érte­sülések szerint - különböző in­tézmények fenntartásához és a már megkezdett beruházások fedezéséül szolgál, így csupán 8 milliárd forintot fordíthatnak újabb utak építésére. Ezek közé tartozik a 2-es út Budapest-Vác közötti része, amelynek építése Vácnál kez­dődik, a várost elkerülő szakasz kialakításával. Információk alapján Buda­pest közelében hozzálátnak a 4-es utat az 5-ös autópályával összekötő 15 kilométeres sza­kasz megépítéséhez is. Annak elkészülte után lehe­tővé válik, hogy Szolnokról a főváros érintése nélkül tovább lehessen autózni az MO-ás kör­gyűrűn át Győr irányába. Az idei munkálatok közé tar­tozik az MO-ás leendő körgyűrű északi szakaszán a 3-as autó­pályát a 11-es úttal összekötő 11 kilométeres szelvény kiépíté­sének előkészítése a jövő évre. Ott - egyebek mellett - régé­szeti feltárásokat végeznek majd, és különböző hatósági el­járásokra is szükség lesz. Ez az útszakasz a szentendrei szige­ten átívelő leendő híd építési költségeit is beleértve a jelen­legi áron számolva 18 milliárd forintba kerülne. Tovább épül a Győr és He­gyeshalom közötti 42 kilométe­res autópálya, azonban nem az Útalap pénzeiből, hanem egy koncessziós társaság beruházá­sával. A terv szerint ezt az utat ez év decemberében adják át, és azután Budapest-Bécs között végig autópályán lehet majd közlekedni. Ebből kitűnik, hogy a kivite­lünk 73 százaléka a fejlett or­szágokba irányult, és az előző évinél ez öt százalékponttal magasabb részarány. Csökkent viszont az exportból a volt szo­cialista és a fejlődő országok részesedése. Az előbbi 23 szá­zalékot tett ki, míg az utóbbi országoké 4 százalék volt. A kivitel a fejlett országokba 25 százalékkal, a volt szocialista országokba pedig közel 3 szá­zalékkal haladta meg az előző évi mértéket. A fejlődő orszá­gokba viszont 11 százalékkal A devizapiac a hétfői jegybanki leértékeléssel ellentétben nem devalválta a keddi üzletköté­sekben a forintot - tájékoztatta Pásztor Csaba, a Magyar Nem­zeti Bank igazgatója az MTI-t. A jegybanki szakértő elmondta, hogy kedden a hétfőinek meg­felelő árfolyamon kötötték az üzleteket a bankközi devizapia­con. Eközben a forgalom is el­maradt az átlagos mértéktől. Ez véleményé szerint érdekes ta­pasztalatnak számít. A négy és fél százalékos sá­kevesebb magyar árut adtak el, mint 1993 első 11 hónapjában. Az összes magyar import 70 százaléka a fejlett országokból, 25 százaléka a volt szocialista országokból, míg öt százaléka a fejlődő országokból szárma­zott. A behozatal növekedése a fejlett országokból elmaradt a kivitel növekedésének mértéké­től, míg a többi országcsoport tekintetében ez a mutatószám ellenkező előjelű. Az értékelő adatok szerint az Európai Unió országaiba a ma­gyar kivitel 52 százaléka irá­von belül, szabadon a kereslet és a kínálat hatására mozog a piacon a forint árfolyama. Vol­tak szép számmal, akik az el­múlt napokban devizát vásárol­tak, a leértékelést várva. Az igazgató érzései szerint most többen el szeretnék adni a megvásárolt devizát, mert azt látják jobb megoldásnak. A szakértő viszont úgy látja: nyilvánvaló, hogy hosszabb tá­von a likvid pénzeket érdeme­sebb forintban tartani, hiszen a forinthozam még a devalvációt nyúlt, míg beszerzéseink 45 százalékának forrása e térség. Legnagyobb kereskedelmi partnereink: Németország, Ausztria, a volt szovjet köztár­saságok, valamint Olaszország. Az összes export 77 százalé­kát az ipar, 23 százalékát pedig az agrárgazdaság adta. Minden ágazat kivitele - ha jelentős el­térésekkel is, de - emelkedett. Átlagon felüli volt az export növekedése a gép- és a könnyű­iparban, átlag alatti viszont a mezőgazdaságban. Az aktív bérmunka aránya az összes ex­porton belül 23 százalékos volt, növekedési üteme pedig elérte a 35 százalékot. A legnagyobb mennyiségű bérmunkát a könnyűiparban végezték az érintettek. A legdi­namikusabban viszont a gép­iparban, a kohászatban és az élelmiszer-gazdaságban nőtt ez a tevékenység. figyelembe véve továbbra is kedvezőbb, mint a devizaka­mat. Ezt erősíti az, hogy a meg­hirdetett árfolyam-politikának megfelelően már 1990 óta kö­vetkezetesen a termelői árin­dex-különbségeket figyelembe véve értékeli le a Magyar Nem­zeti Bank a forintot. Ez azt je­lenti, hogy éves átlagban - 1990 óta - 10-13 százalékos volt a leértékelés. A folyamat az idén sem igen változik majd, hanem ebben az ütemben törté­nik a devalváció. Osztrákoknak - befektetésre Mindenekelőtt osztrák befekte­tőknek szánja érdekes ajánlatát a kormány. A Magyar Nemzeti Bankon keresztül a Pénzügymi­nisztérium hazai államkötvény kibocsátásába kezd. A Wirt­schafts Woche című gazdasági hetilap értesülése szerint a köt­vényt schillingben jegyzik 100,4 százalékos kibocsátási kurzuson, 9,63 százalékos ka­maton. A befektetői hozam 9,54 százalékos, ami egyhar- maddal több ugyan, mint amennyi a hasonló osztrák köt­vényen elérhető, de kevesebb, mint amennyi az igazán kocká­zatos papírok után számítódik. A mintegy kilenc és fél száza­lékos kamatból két és fél a koc­kázati díj. Az adósok fizetőképességét vizsgáló nemzetközi cégek Magyarországot sokkal rosz- szabbul értékelik, mint Auszt­riát, ezért a kötvény sem minő­sül befektetési fokozatnak, ha­nem spekulatív invesztíciós le­hetőségnek, de azon belül a leg­jobb spekulációs fokon. A ja­nuár 23-i valutanapig a kötvé­nyeket az osztrák vásárlók saját bankjuknál a kibocsátási áron vehetik meg. Hiteles könyvlapok a mai agrárvilágról Földszeretet és földelhagyás, reményekkel teli vagy a tőkehi­ány miatt egy helyben topogó kisgazdaságok és szövetkeze­tek, a kárpótlás feletti eufórikus öröm és kiábrándultság, széE hullott és újra összeállni akaró" falusi társadalom, elvesztett éS „feltámadófélben” lévő egzisz­tenciák, kifulladás egy törté­nelmi tulajdonváltás túlzott iramától. Erőgyűjtés, okos tör­vények, ösztönzések várása az újbóli életképességhez... Mindez csak gyors és elnagyolt „röntgenképe” Rab László Mélyszántás (Agrár- és falukép 1990-1994) című, minap meg­jelent riport-dokumentumköte- tének. Ez a munka hiteles do­kumentum-együttes, amely a jelenről szól, felvázolva a mai agrárvilágot. A szociográfiai igényességű, s az ország nagy részét „feltér­képező” könyv a magyar falu és mezőgazdaság gazdasági, társadalmi és lelki kórrajzát, az átalakulás drámáját tárja az olvasó elé. Megvilágítja a tör­vénykezési hátteret, a szigorú statisztikák mögötti napi való­ságot. Mindezek alátámasztá­sára idéz és mégszólaltat mi­nisztériumi tisztviselőt, or­szággyűlési képviselőt, egykori cseléd tsz-tagot, kiváró vagy új terveket szövő vállalkozót és tanácstalan magángazdát. Az érdekes és tanulságos mű szerzője, Rab László, maga is „agrárius” környezetben él, új­ságíró, a Népszabadság Zala megyei tudósítója. Ma már csak emlék...! J 'alán elsősorban az idősek emlékeznek ma is elég élesen egy ma már csak sajtó- és gazdaságtörténeti különlegességnek számító újságra, a Tolnai Világlapjára. Cikkeivel széles rétegeknek nyúj­tott hétről hétre szórakozást, nem kevésbé az új ismeretek igazi tárházát is jelentette. Ezeket a gondolatokat egy szomorú évforduló kapcsán írjuk, hi­szen nemrég volt fél évszázada, hogy a népszerű folyóirat alapítója és kiadója. Tolnai Simon a mauthauseni haláltáborban fejezte be életét. Az 1944-es német megszállást követően az akkor 76 éves vállalkozót oda szállították, és gázkamrában végezte. Az egykori nagyváradi születésű férfi korán kezdte a munkát, és több szakmá­val is megpróbálkozott. Volt cukrász, kalapos, parkettás és rőfös. A jobb megélhetés érdekében ment Budapestre, ahol hírlaptovábbí­tóként adta az újságokat a kávéház-tulajdonosoknak. Hamar nevet szerzett a fővárosi lapterjesztők körében, és nyom­dát is nyitott. Akkoriban határozta el, hogy egy igazi, modern képes hetilapot indít útjára. Igazi vállalkozóként először a piacot mérte fel, csaknem két éven át járta az országot, és nyolcszáz bizomá­nyossal állapodott meg, akik vállalták az előfizetők gyűjtését és a példányonkénti árusítást is. A Tolnai Világlapja 1901-ben jelent meg, és néhány hét alatt meghódította az olvasókat. A példány­száma pedig túlszárnyalta az ötvenezret. A lap nagy erénye volt, hogy mindig a lehető legnagyobb tárgyilagosság mellett követhette nyomon az olvasó a bel- és a világpolitika aktuális eseményeit. Tolnai Simon nem kötelezte el magát, és nem fogadott el semmi­lyen anyagi támogatást a kormányoktól. Talán a nyomorban eltöl­tött ifjúsága volt az oka, de a lap sokat foglalkozott szociális kérdé­sekkel és a kisemberek helyzetével. Minden jelentős író és költő he­lyet kapott a lapban, amelynek erőssége a tudományos ismeretter­jesztés, de ugyanakkor évente félezer vers, novella is került az ol­vasó asztalára. A vállalkozás sikerének egyik része volt a solféle melléklet, a kis könyvek, füzetek és ajándékok választéka. Például a Tolnai Világsorozata nyitotta meg az akkori olcsó sorozatokat. Naptárát „mindentudó kalendáriumnak” nevezték. Kiadta még a Bazár, illetve a Párizsi Divat című lapokat és a Délibáb című heti­lapot, amely az akkori Színházi Elet versenytársa volt. A Tolnai Világlapja 1945 után egy darabig még megjelent, utóbb Dolgozók Világlapja néven, de ebből már hiányzott a nagy alapító szelleme. A polgári sajtó más képviselőivel együtt szűnt meg az 1950-es évek elején. Azóta sincs utóda, igaz, néhány könyvtárban őrzik az egykori számok megkopott példányait, de ez már a múlté, és csak gazdaságtörténeti emlék. Mentusz Károly A devizapiac nem értékelte le a forintot VALUTA vételi eladási Pénznem árf. 1 egységre forintban Angol font 173,99 177,47 Ausztrál dollár 86,15 87,75 Dán korona 18,21 18,57 Finn márka 23,40 23,86 Francia frank 20,74 21,16 Görög drachma (100) 46,07 46,99 Holland forint 63,81 65,07 ír font 171,75 175,21 Japán yen (100) 110,36 112,56 Kanadai dollár 79,47 81,02 Kuvaiti dinár 372,31 379,55 Német márka 71,48 72,90 Norvég korona 16,39 16,71 Olasz líra (1000) 68,59 69,99 Oszt. schilling 10,16 10,36 Spanyol peseta (100) 84,24 85,96 Svájci frank 84,69 86,39 Svéd korona 14,94 15,24 USA dollár 111,67 113,81 ECU (Közös Piac) 136,05 138,77 A GAZDASÁG HÍREI Megfigyelési rendszer behozott termékekre Január 1-jétöl többféle élel­miszer - legyen az bármilyen országból származó - behoza­talát úgynevezett megfigyelési rendszer keretében regisztrál­ják. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által elrendelt szabályozás alapján bizonyos agrártermékek esetében nap­rakészen kívánják a behozatalt áttekinteni, egyes importcik­keknek ugyanis olyan mértékű a támogatása, hogy dömpingá­ron érkezhetnek az országba. Amennyiben a rendszer azt jelzi, hogy a behozatal túllép bizonyos kritikus mennyisé­get, a GATT-szabályok értel­mében mérlegelhetik a szigo­rúbb vámszabályozást. A megfigyelt termékek behoza­talát megelőzően az importő­röknek a szakminisztérium en­gedélyezési főosztályán kell a kereskedelmi okmányokat re­gisztráltatni. Megkétszerezték a teljesítményüket Megkétszerezi palackozótelje­sítményét a Kékkút Ásványvíz Rt., amely száz százalékban angol családi vállalkozás, a Lucienne Investments Limited tulajdonában van. Négy évvel ezelőtt vásárolták meg a kék­kúti üzemet, azóta a nyeresé­get nem vették ki, hanem visz- szaforgatták a fejlesztésre. Mintegy 100 millió forintos költséggel már felépült az új 3000 négyzetméteres alapterü­letű csarnok, amelybe a tava­szi hónapokban 260 millió fo­rint értékű palackozó gépsort telepítenek. A vállalkozás a 700 millió forintos forgalmát idén 1,4 milliárd forintra nö­veli. Összesen mintegy negy­venmillió palack ásványvizet szállítanak a hazai piacra, és megduplázzák az eddigi öt- százalékos exportjukat is. Továbbra is Svájc a leggazdagabb ország Továbbra is Svájc a világ leg­gazdagabb országa: 1993-ban az egy főre jutó nemzeti össz­termék 36.410 dollár volt. Mozambik viszont fejenként 80 dolláros össztermékkel a legszegényebb. A statisztikai adatokat a Világbank által közzétett Atlas című kiadvány tartalmazza. A gazdag alpesi országot Luxemburg követi 35.850 dolláros össztermék­kel. Sorrendben ezután Japán 31.450, Dánia 26.510 dollár­ral. A vásárlóerőt tekintve Lu­xemburg áll az első helyen, a második az Egyesült Államok. Drasztikusan csökkentek a műszaki fejlesztés forrásai Az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság átmenetileg szü­netelteti a pályázatok elfogadá­sát és az ehhez kapcsolódó dön­tések meghozatalát. Az erre vonatkozó döntést az OMFB miniszterelnök által kinevezett tanácsa hozta megalakulása utáni első ülésén. A testület ugyanakkor elfogadta ügyrend­jét, megvizsgálta a központi műszaki fejlesztési alap helyze­tét, és megismerkedett az OMFB által kezelt, jelenleg futó pályázati rendszerekkel. A tanács megállapította, hogy a korábbi évekhez képest a központi műszaki fejlesztésre fordítható anyagi források drasztikusan csökkentek. Az idei költségvetési törvény isme­retében sürgető feladatnak te­kinti annak vizsgálatát, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni a pályázati alapon fel­osztható központi források fel- használását. A testület a súlyos gazdasági problémák ismereté­ben is alapvető fontosságúnak tartja, hogy mind a kormány­zati, mind pedig a vállalkozói szférában felismerjék a műszaki fejlesztés meghatározó szerepét a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének növelésé­ben. A tanács tagjai azonban tisztában vannak azzal is, hogy az innováció, a műszaki fejlesz­tés megfelelő gazdasági súlya csak hosszabb távon érhető el. A középtávú gazdaságfej­lesztési program keretében áp­rilis 30-áig javaslatot kíván tenni a kormányzati szerepvál­lalás koncepcionális kérdései­nek kidolgozásához.

Next

/
Thumbnails
Contents