Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. január 4., szerda Utolsó simítások a kiállítás előtt... (Fotó: Kaposi Tamás) A katolikus lelkész újévi jókívánságai „A legsötétebb kapitalizmus...” Mesterszakácsok Lapjuk 1994. december 31-i, szilveszteri számában tudósítottak a Flóra Hotel szakácsának mesterré avatásáról. A rövid cikkben megemlítették, hogy megyénkben rajta kívül csak Herczeg József birtokolja ezt a megtisztelő címet. Kérem, szíveskedjenek helyesbítésként megjelentetni, hogy Szakálas Mihály és Faragó János egri lakosok szintén mestervizsgával rendelkeznek, melyre szintén büszkék lehetnek szűkebb pátriánk lakói. Egy régi olvasójuk: Kovácsáé Fűtés nélkül... Az 1994. december 28-án megjelent „Fűtés nélkül” című olvasói levélre a következőket válaszolom. Elnézését kérem Bodnár Flóriánnénak, hogy kazánját megjavítani nem tudtuk. Ismételt bejelentésére a szerelőnk másnap, azaz 17-én, én pedig személyesen 18-án kerestem fel a panaszost kazán megjavítása céljából. Sem a szerelőmet, sem engem 15-20 perces várakozás (csengő jó!) után nem engedtek be. Havonta több száz üzembe helyezést és javítást kell szervizünknek elvégezni, ez százszázalékosan leköti kapacitásunkat. Ezért szakembereinknek minden elvesztegetett ideje más, szintén sürgős javítástól veszi el a lehetőséget.- Megjegyzem, ez idáig nem volt tudomásom arról, hogy a Hírlap szervizüzemi hibafelvevő szolgálatot létesített, esetleg gázkészülék-javító szakembereket alkalmazna.- Ha alkalmaz, akkor számomra is érthető Bodnár Flóriánná panasza. Tóth József ht-ügyvezető Olvasószolgálat Eger Pf. 23 A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük, észrevételeikkel, panaszaikkal továbbra is forduljanak hozzánk bizalommal. Ha a levél tartalma nem közérdekű, akkor olvasóinknak személyesen válaszolunk levélben. Boldog űj évet kívánok, és benne olyan vezetőket, akik a sokszor megjárt magyar történelmi keresztuta- kon méltó Cyrenei Simonok és Veronikák tudnak lenni. Ha ugyan egyhamar országunk paradicsomi kert nem lesz, de reménykeltőén bezöldül a föld és nemesebb mezők illatát hozza a megújuló szél. Akik régi történelmi magyar nagyok után jelen körülmények között alkalmas szellemi, lelki, emberséges egyéniségükkel érzik a minél többet tenni akarás ritmusát Petőfi nyomán. Kívánok: olyan embereket, állampolgárokat és híveket, akik az ország szekerét együtt, közös erővel akarják húzni, mert ebben az országban élni és halni akarnak. Isten és emberek előtt most és itt akarják teljesíteni kötelességüket, akkor is, amikor csak kevés manna hull, és már nem jut hozzá bódító ital. Kívánok: a templomban olyan igaz híveket, akik nem merülnek ki csak a szépben, a karácsonyfa illatában, hanem a tartalom felé irányul érzékük, mely alap, és erre a komoly szemléletre épül a megmaradásunkat jelentő reményteljesebb jövő. A keresztségben elkötelezett hovatartozás együtt jár a szóval és a tettel. Kívánok: olyan egyházi vezetőket, akik a más vallások és a sok szekták világában, a mai társadalmi körülmények között Szent Péter szikláján szilárdan tudnak állni, védve a jézusi igaz hitet, toleráns eszközökkel, a Szentlélek Isten hét ajándékával. Minőségibb lelki munkával, a keresztény vallás pedagógiai eszközeivel, türelmes alázattal teljesítve hivatásbeli kötelességét, küldetését szolgáló szeretettel. Kívánok: olyan teológusokat, az egyházban tevékenykedőket, segítőket, akik az egyházból nemcsak megélni akarnak, hanem azért és Jézusért élnek, és nemes, lelkes szándékukkal, alázattal szolgálni akarnak Isten dicsőségére, az egyház, illetve az egyházközség javára. Kívánok: olyan családokat, amelyekben a szeretet, a békesség, nyugalom mindig hazaváró meleg otthona él. Ahol a Házi Áldás nemcsak egy falra akasztott kép, hanem élő valóság, amely összetart és sírig tartó jövőt ígér. Olyan Apákat, mint Szent József, aki igaz ember volt. Olyan Anyákat, mint Mária, tiszta, alázatos szolgáló, ki örömben és bánatban el tudta fogadni Isten akaratát. Olyan gyermekeket, mint Jézus, ki jóságos szüleinek 30 éves korig engedelmes volt, s közben is Isten akaratát teljesítette. Kívánok: olyan fiatalságot, kik idejekorán nem égetik magukból a kapott kincseket. Személyiségformáló igényük, érzékük és erejük is lesz hozzá, hogy szellemileg-lelki- leg is minél többet inkább gyűjtsenek, mint szétszórjanak, mely valamikor fájó siratása lehet a mulasztásokért. Kívánok: olyan öregeket, kik soha nem öregszenek meg, mert istengyermekségük hitével beleszenderülnek egy örökkévalóság boldog országába. Maradjanak meg keveset panaszkodó, de teherviselő keresztényeknek, kiknek példaképük Jézus, még ha testi-lelki bajuk egekig hatoló is volna. Vigasztalja őket Ő, ki pótolhatatlan Vigasztaló. Kívánok: a boldogtalanoknak is boldogságot! Magányosoknak, munkanélkülieknek, súlyos betegeknek, kiknek pesz- szimizmusukban itt van sajnos a realista jelen. A nehézségekben legyen nagyobb lelkierejük, hogy ne a személyiségük romboló eszközeit keressék még jobban lefelé a lejtőn, hanem a tartalék erőkkel és odafi- gyeltebb lehetőségek keresésében, reménykedve megtalálni életben, létben maradást. Kívánok: a munkában lévőknek, hogy a legtökéletesebben elvégzett minőségi munka a legnagyobb nyugalom. Tehát: bort, búzát, békességet! Kevesebb „bort”, de sok vetéssel olcsóbb kenyeret! Gyorsabb ritmust és minden lehető megtevést országunk felemelkedéséért. De mindig higgadt, türelmes fejeket a boldogabb jövő reményében. Kívánok: olyan paptársakat, akik a szentmise áldozatából alázatos áldozatokká tudnak válni, és elégnek a vágytól, hogy demokratikus világunkban el tudjanak számolni küldetésükkel az Isten és emberek előtt. Dolgozzanak az Atyának, a Fiú példájával és a Szentlélek segítségével. Tudják viselni a napnak terhét, mélyszántó munkájukkal, toleráns emberségükkel, leiké - szi türelmes modorukkal, hogy,- így a jövő méltó magvetői tudjanak lenni. Örök igazságokat érlelő jó stílusuk hozza meg azt a sokszoros százalékos termést, mely a másik dimenzióban értékelendő. Mag Mátyás nyugdíjas rám. kát. lelkész A Heves Megyei Hírlap 1994. október 22-i számában jelent meg: „Új munkahely egy Gyöngyös-széli üzemben...”. Szomorú apropója van, hogy a cikk előkeresésére kényszerültem. Az írás bemutat egy új kft.-t, szép ígéretekkel, amelyek közül semmi sem valósult meg. Sőt, a nyilatkozó COME BACK Kft. egyik vezetője, Csonka János „úr” már akkor is valótlanságot állított, és ezzel félrevezette a Hírlap olvasóit, a munkaügyi központot, akik a cégéhez több embert kiközvetítettek, és talán első helyen kellett volna említenem azt a kb. hetven „bepalizott” dolgozót, akiket akkor a cipőipari kft.-jük foglalkoztatott. Állításaimat a következőkkel szeretném alátámasztani: 1. A cikk október 22-én jelent meg, és Csonka „úr” még a szeptemberi munkabért akkor a dolgozóknak nem fizette ki, sőt a mai napig sem, és eddig egyetlen havi bért sem. Csak 1000-2000 forintot csurgatott havonta „előlegként”, zsebből, minden bérlap nélkül. Az eddig ki nem fizetett munkabér a mi esetünkben 48 ezer forint. 2. Kecsegtető hirdetésére az elkeseredett, már hónapok vagy évek óta munkanélküli emberek örömmel jelentkeztek, nem sejtve, hogy munkájukkal egy gátlástalan alak pénztárcáját gyarapítják, mert ők ebből egy fillért sem fognak látni. Csonka „úr” pedig tudta, hogy könnyű úgy ígérni, hogy nem kell, illetve nem fogja betartani. 3. Olyan munkaszerződéseket kötött (már akivel kötött), amely a Munka Törvénykönyvét, sőt minden jogszabályt a sárba tipor. 4. A dolgozók havi 400 órát dolgoztak, és nem egy 18 év alatti fiatalt 36 órás műszak teljesítésére kötelezett, esetenként szombat-vasámapos, heti hatnapos munkahétben, természetesen pótlék nélkül (eddig pedig bér nélkül!). Aki nem csinálja, annak nem kötelező itt dolgoznia alapon, valamint szép ígéretekkel, később a ki nem fizetett bérhez való hozzájutás reményében még az idősebb dolgozók is megcsinálták ezeket a rendkívüli műszakokat. 5. Bejelentette-e a Társadalombiztosításnak a dolgozóit, mert három hónap alatt nem volt ideje a kártyák kiadására, s ha nem, a be nem fizetett járulékkal mennyire károsította meg az államot, azaz mindany- nyiunkat? 6. Van olyan dolgozója, aki már a rendőrségen is próbálta feljelenteni. Az elkeseredés és az igazságérzetem vett rá arra, hogy ezen a fórumon is szóvá tegyem ezt az ügyet, és mert tudom, hogy mindezek ellenére sok dolgozó fél, és nem mer szót emelni saját igazáért. Ez az ember a legsötétebb kapitalizmust valósította meg a mi demokratikus államunkban, ahol ezek szerint az emberek így ki vannak szolgáltatva a szegénység fenyegető rémének és az ilyen ügyeskedőknek. Tisztelettel egy háromgyermekes anya, akinek 21 éves fia érintett az ügyben. Munkáé síné B. Teréz Gyöngyös Jó bor, jó egészség - avagy: nevetséges? A Heves Megyei Hírlap 1994. december 21-i számában közöl egy borhamisítási riportot. Igaz vagy nem, nem az én feladatom kivizsgálni. Az Országos Borminősítő Intézet (OBI) 1994. X. 31-én hamisítást gyanítva helyszíni ellenőrzést tartott Drahos Péter egri telepén. Ellenőrzésük tapasztalata alapján az Országos Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya bezáratta a telepet rossz minőségű bor forgalmazása és más bűncselekmény gyanúja miatt. Miért ez az elhamarkodott intézkedés? Helyesebb lett volna az ügy végét megvárni, és az igazat közölni a nyilvánossággal a sajtón keresztül. Valószínűleg dr. Lantos Bálint, Heves megye rendőrfőkapitánya is többet tud ennél, és a bíróság is többet tud az eset hátteréről. Szerintem valakinek azonban jól jött ez az intézkedés. Drahos Péter véleményem szerint az ország talpraállása érdekében cselekedett, versenyképes terméket szakszerűen állított elő. Ő nem kábítószert használt, hanem a mezőgazdasági termékből előállított cukrot, ami jól elkészítve tökéletesen feloldódik, és igen nehéz kimutatni a borban. A Drahos által alkalmazott módszert még Dancz Pál borforgalmi vezető is tudta. Államilag engedélyezett, borok kezelésére használt segédanyagokat, pl. cukrot, derítőt, ként stb. A világ összes bortermelő országa nyíltan is így cselekszik, versenyképessé, eladhatóvá teszi borát. Én nem ismerem Drahos urat, de ő biztosan fizetett minden kiadása után - például szőlő, bor, cukor, derítő, munkabér stb. Ráadásul még olcsóbban is adta a javított bort, mint mások. De biztosan sok a konkurense. Énszerintem Drahos úr jó úton jár. Lehet ugyan bírósági ítélettel elítélni, a bort megsemmisíteni, de ez nem az ország érdekét szolgálja. A külföld csak nevet az ilyen eseteken. Más országok bortermelői már rég túl vannak ezen, a modem technika minden vívmányát felhasználják az áru elkészítése, eladása és reklámozása érdekében. És nincs belőle semmi perpatvar. N. J. Eger (pontos név és cím a szerkesztőségben) *** Olvasónk véleményét tiszteletben tartva nem kívánunk vele vitatkozni. Nem kívánunk a Drahos-ügyben sem elhamarkodottan állást foglalni, az illetékes szervek a későbbiekben nyilván megteszik ezt szerkesztőségünk helyett. Mindössze arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az olvasónk által hivatkozott cikk éppen a Drahos Péter által elmondottakat foglalta ösz- sze. (A Szerk.) E G R I C S I L L A G 0 K Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő
