Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-25 / 21. szám

1995. január 25., szerda Bűnügyi Kaleidoszkóp 7. oldal Enikő, a szép, de szigorú őrmester Enikő: - Olykor megpróbálnak udvarolni a szabályszegők... FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Vannak szakmák, amelyek ki­mondottan férfiasak. Fura lenne elképzelni például, ha mondjuk egy olvasztár - a feszített robot végeztével megszabadulva sú­lyos bőrgönceitől - tűsarkú ci­pőbe bújna, majd kifestené szemét-száját. így voltam én sokáig a rend­őrökkel is. Amikor az útszélen feltűnt a jellegzetes egyenruha, s közelebb érve kivehetővé vált a félreérthetetlen mozdulat, még a tudatalattimban sem ve­tődött fel, hogy rövidesen egy nővel - pláne bombázóval - ta­lálom szembe magam. Az ezt követő élmény - már amennyire annak nevezhető - minden esetben igazolta vára­kozásaimat. Odalépdelt - me­gint csak ismerős gesztusok! - a járgányhoz a szigorú közeg, nyújtottam az iratokat, s jött, aminek jönnie kellett. így zajlott ez - mint valami rossz forgatókönyv-klisében - egészen az elmúlt évekig. Egy­szer csak valami szokatlan, ed­dig elképzelhetetlen látvány ke­rült a mezőbe: a szakállas járőr képe. Furcsa volt, mint minden új, ám lassanként elfogadtuk. Értjük mi az idő szavát, nem félünk a reformoktól... Ezt a mesterséget csupa kápó űzi? Vagy - ha törékeny és csi­nos - tuti, hogy domina? Sza­márság, állítom utólag, s még a cáfolatért sem kell futkároz- nom, jön az magától is. De érkezik ám, éppen mel­lém áll az egyik hatvani parko­lóban. Ismerős a kocsi, már rendezem is gondolatban, hol szeghettem szabályt, amikor fo­tós kollégám oldalba bök: - Ezt figyeld...! S amint odanézek, még a tér­deim remegése is alábbhagy. Mert a sudár termet, a hosszú, barna haj, s a feszülő nadrág láttán sok minden eszembe jut - a büntetést kivéve.-Nem maga az egyetlen - mondja nevetve Hegedüsné Szanyi Enikő, a helyi közleke­désiek 23 éves őrmestere. Mert azt talán említenem se kell, hogy első pillantásra megfo­galmazódott bennem az interjú lehetősége, s a szolgálati út be­tartását - vagyis dr. Jusztin Fe­renc rendőrkapitány és Kovács József százados, az osztály ve­zetőjének a megkérdezését - követően létrejöhetett a „ran­devú”. — Csak azt ne mondja, hogy miközben ön beméri a szágul­dozó aszfaltzsonglőröket, azok­nak még van kedvük udvarolni! - csodálkozom, főleg saját ta­pasztalataimból merítve a tézis ellentettjét.- Na jó, odáig azért nem me­részkednek, de mindenképpen kedvesebbek. Persze, ha látják, hogy szigorú vagyok, alább­hagy a lelkesedésük. Elmagya­rázom, hogy a legtöbb baleset gyorshajtás következménye, s hogy a szabályok mindenkire vonatkoznak. (Kovács József százados: - Két női járőrünk közül az egyik éppen gyesen van. Kifejezetten jó velük dolgozni. Legalább annyira lehet számítani rájuk, mint a férfi kollégákra. Sőt, pontosabbak, rendszeretőbbek. Ez Enikőre is vonatkozik: aktív, szorgalmas kislány.) Ezt nincs okom kétségbe vonni. A parkolóba is éppen „bevetésről” érkezett, a csányi úton ügyelte a forgalmat. Az eredmény: egy fényképes felje­lentés, jelentős sebesség-túllé­pés miatt.- Valóban ennyire szágul­doznánk, Enikő? — Sajnos, van munkánk bő­ven. Októberben például a jászberényi úton - a 40-es táb­lánál - 109-cel mértem be egy illetőt. A büntetés mértéke egész biztos elgondolkodtatja, vajon megérte-e a „mutat­vány”? (Kovács százados: - Termé­szetesen ez kirívó eset. Kisebb mértékű szabálysértés alkalmá­val helyszíni bírsággal is meg­úszható az ügy. Enikőtől ezt jobban elfogadják, mosolyogva nyúlnak a pénztárcájukba. Va­lahogy nyugodtabbak...) Naná, bazsalygok magam­ban, egyáltalán nem mindegy, hogy ki szabadítja meg az em­bert néhány ezrestől. Ám arra is kíváncsi lennék, hogyan lesz valakiből - kivált, ha fiatal, csinos és nőnemű az illető - rendőr.- Hatvanban érettségiztem, a közgazdasági szakközépiskolá­ban - válaszolja beszélgetőtár­sam, aki időközben megvált mundérjától. A fehér ing, ha le­het, még jobban áll neki. - Egy ideig máshol dolgoztam, majd jelentkeztem a Budapesti Rendőr Szakközépiskolába, ahol az osztály 80 százaléka fiú volt... Nem hirtelen jött az el­képzelés, már kiskoromtól von­zódtam ehhez a pályához. A suli után a XVI. kerületben tel­jesítettem szolgálatot. Onnan jöttem át Hatvanba.- A jövőjét is egyenruhában képzeli el?- Mindenképpen. Szeretném elvégezni a főiskolát, ám a köz­lekedésrendészettel ezután sem szakítanék.-Ne haragudjon, de ha én történetesen udvarolnék egy lánynak, megrettennék, ha ki­derülne a szerelmemről, hogy rendőr...- Szerencsére a férjem nem ijedős. Tudta, mit vállal, így fogadott el. O a vendéglátó- iparban dolgozik, nem idegen számára a munkabeosztásom sem. A szüleim eleinte féltet­tek, de mára megbarátkoztak a hivatásommal, büszkék rám.- Pedig anyagilag - a hírek szerint - nem túl csalogató ez a szakma!-Nettó 17-18 ezer forintot keresek. Tény, hogy a végzett munkámhoz képest ez lehetne több is, de mit csináljak, ennyi­vel kell beérnem.- Ha letelik a szolgálat, ön is visszaváltozik civillé, aki úgy él, mint a korosztálya több­sége?- Hát persze - mosolyodik el kissé pironkodva Enikő őrmes­ter. - Felhúzom a farmert meg a csizmát, s még egy kis szórako­zásra is futja a férjemmel a ke­vés szabadidőmből. Néha mozi, tánc, mint másoknak. De azért szeretem az egyenruhát.-Azt meghiszem! — adok igazat. - Ha rajtam így állna, én is szeretném... Tari Ottó Jí ________________________ Í rt Mivel sokan járnak - üzleti utakon - Jász-Nagykun-Szol- nok megyében, ezért az ottani sebességmérők mozgását is fi­gyelemmel kísérhetik.-i; Január 27-én, 6-14 óra: IGyöngyös, Hatvan, Jászberény libelterület, Törökszentmiklós. 14-22 óra: Füzesabony, Szól­amok belterület, 3-33-as főút. .1 Január 28-án, 6-14 óra: Gyöngyös, Hatvan belterület, 3-21-es főút, Szolnok belterü­let-külterület. 14-22 óra: Eger belterület, 24—25-ös főút, Jászberény bel- és külterület. Január 29-én, 6-14 óra: Gyöngyös, Hatvan városok belterülete, 3-24-es, 3-as számú főút, 31-es számú főút Jászapáti. 14-22 óra: Eger vá­ros belterülete, 3-25-ös számú főút, valamint Szolnok külterü­lete. Január 30-án, 6-14 óra: Gyöngyös, Hatvan belterület, 4-es főút Szolnok, Kisújszál­lás. 14-22 óra: Eger város bel­területe, továbbá 32-es számú főút Jászberény, Túrkeve, Me­zőtúr. Január 30-án, 6-14 óra: Gyöngyös, Hatvan belterület, 44-es számú főút Kunszent- márton, Szolnok belterület. 14- 22 óra: Eger és Szolnok belte­rület és külterület, 31-es számú főút Jászberény. TOLLVÉGE1* / Állami tehetetlenség - olajcseppekben mérve Erdőbénye - az állami tehetetlenség tipikus példája. Hogy miért éppen ez a kis Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helység, amikor so­rolhatnánk hosszan más települések neveit? A válasz egyszerű és sajnálatos: azért, mert nagyon is jellemző az, ami ott történt a kö­zelmúltban. Lapunkban is hírt adtunk már róla, hogy a Vám- és Pénzügyőr­ség Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megyei Parancsnoksága által sikeresen lefoglalt - az alapos gyanú szerint szőkített - majdnem 192 ezer liter olajat tulajdonítottak el a fegyveresekkel őriztetett te­lepről! Az elveszett üzemanyag értéke megközelíti a 60 millió fo­rintot. Leginkább primitív embereket hintába ültető trükköt alkal­maztak az elkövetők: hatósági személyeknek adták ki magukat, s azt mondták, további azonosítás végett szállítják el onnan ezt a ha­talmas mennyiséget. Még hat tartálykocsit is vittek magukkal, azokba szivattyúzták át a motorhajtásra, fűtésre alkalmas sűrű fo­lyadékot, majd elegánsan távoztak. Azóta is homály fedi ki- és hol­létüket. Azt hiszem, nem kell különösképpen bizonygatni, milyen busás haszonra tesznek szert immár hosszú esztendők óta az olajjal va­lamiképpen manipulálok. „Természetesen” mindannyiunk hátrál nyára gazdagodnak, zsírosodnak, hiszen ügyeskedésükkel maximá­lisan kihasználják a lehetőségeket folytonos becsapásunkra épp­úgy, mint az egyébként újra elosztható adóbevételek elvonásárai Miközben a becsületes többséget egyre jobban szorítják a pénzügyi kormányzat mindinkább szigorodó intézkedései. Az állampolgárok - kétség sem férhet hozzá, hogy teljes joggal — azt várják, azt várnák, mielőbb megszülessenek végre azok a jogT szabályok, határozott lépések, amelyekkel elejét lehetne venni a mások ily módon történő kifosztása árán véghezvitt vagyongyaraT pításnak. Egyelőre azonban kizárólag szomorúak a tapasztalataink, ezen a téren. Olybá tűnik - még a nyilvánvaló részeredményekkel együtt is hogy az arra hivatottak képtelenek úrrá lenni a feszítő bajokon. Az erdőbényei eset ezek után azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert akár fordulópontnak is tekinthető. Különösen az abból a szempontból, hogy bebizonyosodott: a gátlástalanságnak immár semmi sem szabhat határt! Mi egyébnek lehet tartani azt a tényt, hogy a tettesek odáig me| részkedtek, hogy a feltételezések szerint szigorúan őrzött helyről is elvigyék azt, amit a magukénak gondolnak?! A módszer - ahogyan felléptek azon a telepen -, az éjszakai időpont mindenképpen pro­fizmusra vall. Már-már a nyugati gengsztervilág - hogy ne mond­jam: a maffia - stílusát idézi. Ez a fajta magabiztosság azonban bizonyos további következte­tésekre okot szolgáltathat. Vajon honnan tudhatták a még mindig ismeretlen elkövetők pontosan azt a hatósági jelszót, aminek halla­tán az őr esetleges kétélyeí menten elosztanak?! Egyáltalán, ho­gyan tudódhatott ki, hogy a titkosságra olyannyira kényes és vi­gyázó szervezetnek épp melyik telepére szállították a bűnjelként le­foglalt olajat?! Felettébb elgondolkodtató az is, vajon az éjjeliőr miért nem kérte legalább az egyik állítólagos hivatalos személytől igazolványa felmutatását! Az pedig már egyenesen megmagyaráz­hatatlannak tűnik, miért nem jegyezte fel az óriási mennyiségű üzemanyagot arról a helyről kivivő tartálykocsik rendszámát, ami­kor ez elemi kötelessége egy őrnek!? Még akkor is, ha már bepil­lantott az elszállítást igazoló okmányba, netán jól ismeri az akció lebonyolításában résztvevőket. Sokak számára máris adódik a válasz: leginkább az a valószínű, hogy vagy megvesztegették az illetőt, vagy maga is tagja a szállít­mánynak oly nagy fontosságot tulajdonító bűnbandának. Ha vi­szont ez utóbbiakra derül fény, akkor máris jön az újabb kérdés: kellő körültekintéssel választják-e ki az arra illetékesek ilyen fel­adatok ellátására az embereket?! Bármelyik oldalról is vizsgáljuk, értékeljük, elemezzük ezt a furcsa erdőbényei történetet, egyvalami - legalábbis a legtöbb jel; erre mutat - már teljességgel pótolhatatlan: a corpus delicti. Azaz a bűnjel, ami nélkül természetesen igen nehéz a bíróságot a bűncse­lekmény megvalósulásáról meggyőző, kétséget kizáró bizonyítás, sí ilyenformán a tettesek sem kapják majd meg egyébként jól megérí demelt büntetésüket. Az is bizonyára nyilvánvaló az ügyben valamilyen módon érin­tettek előtt, hogy az esetnek sajnos, példaértéke lehet. Mégpedig abban, hogy az állami tehetetlenség meghatározott szintjén bármi megtehető, semmi sem állhat a mai magyar „olajbárók” útjába... Sz. Z. I Vádemelési javaslat a gyöngyösi skinek ügyében Közveszélyokozás és garázdaság a fiatalok bűnlajstroma Az elmúlt esztendő kétséget kizáróan egyik igen emlékeze­tes éjszakája volt a november 11-i Gyöngyösön, a Jókai út 43. íszám alatti családi házban la­kóknak. Miként arról annak idején lapunkban részletesebben is beszámoltunk, ezen a bizonyos napon magukat skinheadeknek nevező fiatalok jelentek meg az említett címen, Farkas György helyi polgár lakásánál. Hogy fenyegető szándékkal érkeztek oda, azt mindjárt első cselekedeteik is bizonyították, hiszen a ház ablakait kövekkel bedobálták, majd ezután égő benzinespalackokat hajítottak be, aminek következtében kő­ik moly tűz keletkezett. Az akkori elsődleges rövid ténymegálla­pítás szerint szerencsére sze­mélyi sérülés nem történt, az anyagi kár elérte a 400 ezer fo­rintot. A rendőrség a nagy sajtó­nyilvánosságot kapott ügyben rendkívül kiterjedt, alapos nyomozást folytatott. Kiderült, hogy az esemény fő szervezője két fiatalkorú, O. J. és G. P. voltak. Összesen egyébként ti­zenhatan vettek részt ennek a bűncselekménynek az elköve­tésében. A vizsgálat eddigi megálla­pításai szerint O. J. vásárolta a később palackokba töltött lakkbenzint, s ő is osztotta szét társainak a gyújtogatásra al­kalmas eszközöket. Az ügy hátteréhez tartozik, hogy a tör­téntek előtt az ifjak a városbeli Orczy-kertben gyűltek össze, ott beszélték meg, mit óhajta­nak cselekedni, s az „akciót” követően ugyanott jöttek ösz- sze, hogy értékelést tartsanak. Az utóbb a kihallgatások so­rán magukat skinheadeknek valló gyöngyösi fiatalok tette korántsem tekinthető csínyte­vésnek. Annál inkább sem, hi­szen a megtámadottak lakásá­nak azon szobájában, ahová a gyúlékony anyagot hajították, hárman is tartózkodtak, köztük egy kétéves kisgyermek. Tulaj­donképpen az üvegcsörömpö­lésre és a berepülő égő palack előidézte fényességre riadtak fel, s ezután tudtak csak kime­nekülni abból a lakrészből. A lángokat a család tagjai fékez­ték meg a tűzoltóság megérke­zéséig. Tulajdonképpen ezzel akadályozták meg, hogy na­gyobb tűz keletkezzen. A vizsgálat során a vegyész szakértő szakvéleményében határozottan leírta: a bedobált üvegekben lakkbenzin marad­ványa volt kimutatható, ez [le­dig tűzveszélyes anyagnak mi­nősül. A tűzvizsgáló nézete szerint robbanással nem kellett számolni, ugyanis a lakásba bejutott mennyiség kevés volt ahhoz, hogy robbanó elegyet hozzon létre. Az kétségkívül csakis a véletlenen múlott, hogy a szobában tartózko­dókra nem csapódott egyetlen csepp se a tűzveszélyes folya­dékból. Mindezek alapján a ti­zenhat fiatallal szemben közve­szélyokozás bűntettének alapos gyanúja miatt folytatott a me­gyei rendőr-főkapitányság el­járást, s befejezvén a nyomo­zást, az ügyet vádemelési ja­vaslattal megküldte a fő­ügyészségnek. A büntetőeljárás közben arra is fény derült, hogy az említett eseményeket egy héttel meg­előzően, tavaly november 4-én ugyancsak a késő esti órákban O. J. és nyolc társa már próbál­koztak hasonló cselekménnyel. Akkor Gyöngyösön, az Egri út 28. szám alatti cigány család házába hajigáltak be hígítóval töltött palackokat, ezeket azonban nem gyújtották meg. Ez utóbbi esettel kapcsolatban szintén elvégezték a szükséges vizsgálatokat a szakértők és a rendőrségi munkatársak, s a benne résztvevőket garázda­ság bűntettével gyanúsítják alaposan. Énnek az ügynek is a végére jutottak már, s az iratokat a fő- kapitányság vizsgálati osztá­lyáról vádemelési javaslattal küldték meg a főügyészségnek. (-y) Visvázat. traffroax!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents