Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
Három évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését a Harlekin Bábszínház Egerben. Az akkori lelkes amatőr csapat már a kezdetek kezdetén sikerekkel dicsekedhetett, később aztán országos hírűvé „nőtte ki magát”, hogy aztán az évek során a Harlekin név külföldön is jól csengő legyen. Igazi otthonuknak azonban mindig Egert tekintették. A legtöbbször itt, ebben a városban született meg előadásonként a „csoda”, itt, ebben a városban szerették meg őket gyerekek és felnőttek egyaránt. Jubileumot ünnepel hát az idén a Harlekin. Méghozzá kettős évfordulót. Ugyanis ebben az évben lesz tíz éve annak is, hogy professzionális bábszínházként jegyzik. A vidéki társulatok között a pécsi Bóbita után mindjárt másodikként az egriek lettek e művészeti ág hivatásos képviselői. Mikes Márta és Kaposi Tamás riportja Jelenet a Dióbél királyfiból: Molnár Éva kezében kel életre a báb A király, Lovasy László tervezte figurája, aki a legutóbbi darab rendezője is egyben Bábszínház albérletben A Harlekin kettős jubileuma - keserű felhangokkal külföldön, mint ahogyan ezt elmondhattuk Egerben. És mindig újra és újra bizonyítani kellett.- Megtörtént a rendszerváltás...- Mindenki örült. Azt hittük, hogy egy kicsit jobban odafigyelnek majd ránk. Hát ebben tévedtünk.- Itt pénzről és szemléletről egyaránt szó van?- Mindenről. Ugyanis mi annak idején azért tettük meg azt a lépést, hogy úgymond profikká váljunk - nem szeretem ezt a szót -, hogy a körülményeink változzanak. Kapjunk színházat. És ez a kulcsmondat. Mert a többi emellett mind eltörpül. Ami a szomorú, amiben reménykedtünk, nem valósult meg. A mai napig albérletben vagyunk. „Megtűrt” emberek voltunk és vagyunk. Ez a mi legfőbb gondunk. Itt, a gyermek-szabadidőközpontban hallatlan primitív körülmények között dolgozunk, próbálunk. Eddig legalább ígéreteink voltak, már sanos azok sincsenek.- A város nem érzi magáénak a bábszínházát?- Úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy ez a bábszínház van, nincs, létezik, nem létezik, hogy él, hogy dolgozik itt a társulat. Amit itt a helyi önkormányzat nem tart fontosnak, az bele is halhat az igyekezetbe. A mi történetünk tulajdonképpen erről szól. Az országbán az utánunk megalakult bábszínházak mind jobb körülmények között vannak, tényleg élhetnek és létezhetnek. Mi viszont úgy érezhetjük magunkat, mint akiket „leírtak”. Úgy gondolhatja a város és a megye vezetése, mi úgyis tesszük a dolgunkat, marad a kézlegyintés. Erkölcsi elismerésben nincs is hiba, senki nem mondja, hogy ne működjünk, vagy színvonaltalanok lennénk. Arra, hogy színházat kapjunk, lett volna lehetőség. A Panakoszta-házat annak idején azért nem kaptuk meg, mert sokba került volna a felújítása. A Hibay Károly utcában lévő romos kis zsinagógát sem kaptuk meg. De szerintem még mindig lenne lehetőség. Ott van a Buttler-ház romokban, itt megy tönkre a Tábomok-ház. Ez utóbbiban alig kellene bármit is változtatni, felújítva tökéletes bábszínház lenne. Ehelyett itt nyomorog két intézmény egymás hegyén-hátán a gyermek-szabadidőközpontban, ahol nekünk még egy rendes próbatermünk sincs, egy irodánk sincs, és közös a színpad is... Ennek ellenére évente átlag 3 bemutatót tartunk - az idei jubíleuimi évadban négyet - átdlag 8-9 darabot tartunk műsoron mintegy 120 előadásban. Nézőszámunk évente 15-20 ezer. Nemcsak Egerben, hanem vidéken is tartunk előadásokat. * Eszembe jut Kecskemét, eszembe jut Győr, ahol olyan önálló színházakban báboz- nak, melyeknek csodájára lehet járni... De hiszen itt, Egerben is olyan előadások születnek, mint a Hófehérke, a Dióbél királyfi. De hiszen itt, Egerben is olyan előadások születnek, amelyeknek csodájára lehet járni..! Az egri Gárdonyi Géza Színház Harlekin Bábszínházának művészeti vezetője Demeter Zsuzsa beszélgetésünkkor előbb a Kezdeteket idézi.- Egy művészeti ágban tulajdonképpen nem sok harminc év, de ebben a műfajban nagyon is. Mert mindig is az volt a baj, hogy ebben az országban a bábjátékot mindig is valamiféle óvodai vagy gyerekműfajnak könyvelték el. Ez még nem volna nagy gond, csakhogy azt nem veszik észre, hogy a bábszínház, az színház. Éppen olyan, mint az élő, csak egy kicsit más. Merthogy az igazi bábjáték az nem gügyögés. Ha az, már régen rossz. Mert a gyereknek mondani valamit, az egyáltalán nem primitív. Valahol itt is egy óriási tévedés van. A gyereknek úgy kell adni bármit, hogy annak értelme legyen.-Nem nehezebb ilyen előítéletekkel, félreértésekkel művelni a bábjátékot?- Dehogynem. Az embernek örökké el kell fogadtatnia magát, a műfajt, a csapatát. Örök bizonyításból áll az élete. Előbb-utóbb egy kicsit bele is lehet fáradni. De nem szabad! A baj az, hogy Magyarországon különösen nehezen alakult a bábjáték, a bábszínházak sorsa, pedig nem lett volna ez törvényszerű. Hiszen nagyon sok olyan magyar törekvés volt, amely bizonyítja, hogy a bábjáték egy nagyon különleges és érdekes műfaj. Olyan szellemi nagyságok foglalkoztak vele, s akikről aztán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy gügyörésztek volna. A baj az volt, hogy nálunk egy hibás döntés folytán létrehoztak egy állami bábszínházát Budapesten, és úgy gondolta az akkori minisztériumi vezetés, hogy ez az egyetlen képes „ellátni” az _ országot. Nos, ez messze nem volt igaz. A környező országokban az elmúlt negyven év alatt mindenütt húsz-harminc bábszínház működött. Nálunk csak egy, s mellette működtek amatőr csoportok, akik kénytelenek voltak színházpótló szerepet vállalni. Ezelőtt tizenkét évvel a pécsi Bóbitának sikerült átvágnia ezt a falat, aztán nekünk, egrieknek. Pontosan húsz évig voltunk amatőr együttes.- Hogyan történt az áttörés, a hivatásossá válás?- Nem volt könnyű. Akkoriban még a minisztérium diktált mindent, s annak rendje-módja szerint a tanács, a helyi vezetés, mindenki beleszólt. Akkor már mégiscsak mögöttünk állt húsz sikeres év, s úgy tűnt, hogy megvan a kellő alap ahhoz, hogy bábszínház jöhessen létre. Akikkel elkezdtük, nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz. Az igazság az - s ez lenne a mondandóm lényege is -, hogy abban a bizonyos elmúlt rendszerben hozzászoktunk ahhoz, hogy ígéreteket kaptunk, aztán mindig az lett a vége: ettől sokkal fontosabb dolgok is vannak ebben a városban. Másra kell a pénz. És mégis. Azért lehetett araszolgatni, nagyon kicsit, de előrehaladni. Azért csurrant-cseppent. Ám sokkal hamarabb voltunk elismert bábegyüttes a város határain kívül, országosan vagy Lázár Attila nem csupán a bábmozgatásban, de a színészi alakításban is kiváló A színen a darab három szereplője: Friciu Viorel, Molnár Éva és Lázár Attila. A sikeres bemutató zeneszerzője: Szabó Viola
