Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-13 / 11. szám

1995. január 13., péntek , i Eger És Körzete 5. oldal A magyar irodalom párizsi „nagykövete” Virág Ibolya még sok-sok tervet ápolgat... A szociális otthonért alapítvány adományai Az egri közgyűlés két évvel ez­előtt alapítványt hozott létre „Egri Szociális Otthonért” el­nevezéssel. A nemrégen meg­újult kuratórium ismét meg­kezdte működését, és számla­számára - 725-012257-9 - várja pénz- vagy természetbeli juttatásokat bármely bel- és külföldi jogi személytől, szer­vezettől. Céljuk, hogy az egri, 50 férőhelyes Idősek Berva— völgyi Otthonában élőket segít­sék, mindennapjaikat színe­sebbé tegyék. Az alapítvány székhelye a néhány hónapja avatott intézmény: 3304 Eger Berva, II. ltp. számú épület. Tanári segédkönyv a környezetbarátoknak Az országos Kaán Károly ter­mészet- és kömyezetismereti verseny szervezői hasznos kis füzetet jelentettek meg taná­roknak, valamint 5-6. osztályo­soknak. A kiadványban megta­lálható Kaán Károly élete, munkássága, és azok a felada­tok is, amelyeket a verseny so­rán meg kellett oldaniuk a gye­rekeknek. A stílusosan környe­zetbarát papírra nyomtatott könyvecskében nevezési lap is található a következő megmére­téshez. A tartalmas segéd­anyaghoz az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola környe­zet- és természetvédelmi okta­tóközpontjában juthatnak hozzá az érdeklődők. Ki is a régió legjobb diákprogramozója? Holnap délelőtt 11-kor „eldör­dül” a képzeletbeli startpisz­toly, és az egri „lila” iskolában kezdetét veszi a területi számí­tógépes verseny. A találkozón csaknem félszáz diák ad számot felkészültségéről, tudásáról. Családi táncház a szabadidőközpontban Az egri Forrás Gyermek-Sza­badidőközpont táncháza ismét kitárja kapuját, és ma délután 5 órakor a családokat invitálják az összejövetelre. Az anyukák, az apukák, netán a nagyszülők a gyerekekkel együtt ismerked­hetnek meg a különféle táncstí­lusokkal, s közösen tehetik meg az első lépéseket. A talpaláva- lót a Gajdos népzenei együttes húzza. Egriek a világ négy táján című sorozatunk következő szerep­lője, Virág Ibolya Párizsban él. Amikor 14 évvel ezelőtt meg­érkezett a fények városába, el­határozta, „meghódítja” a fran­ciákat. Nos, ez olyannyira sike­rült neki, hogy nemrégen a francia irodalom és művészetek lovagjává avatták. Legutóbb, amikor hazaláto­gatott - érettségi találkozóra invitálták barátai - a megyei könyvtárban bukkantunk rá, ahová mindig betér ittlétekor. Az irodalom iránti rajongása, szeretete immár életre szóló, és a szülői házhoz - elsősorban édesapja révén - kötődnek az első irodalmi élményei.- Édesapám rimaszombati születésű, és 1947-ben - sok honfitársához hasonlóan - el kellett hagynia a Felvidéket - idézi fel egri honosodásuk előzményeit Ibolya. - A csalá­dunkban voltak költők, festők, édesapám még tizennyolc éves sem volt, amikor már verseskö­tete jelent meg, amit még kettő követett szülővárosában. Egy ideig pedig újságírással kereste kenyerét. Kedves irodalmi em­lékeim fűződnek egri tanár- nőmhöz, Várkonyi Magdi né­nihez, aki olyan nagyszerűen „oltotta” belénk a magyar nyelv szeretetét, hogy még a dolgozatírások is örömet, él­ményt jelentettek, nem pedig kötelező feladatot. A következő állomás a Szilágyi Erzsébet Gimnázium volt, ahol két ki­tűnő pedagógus, Habis tanár úr és Ladó Erzsi néni kezei alatt teljesedett ki az a tudás, amit az általános iskolában remekül megalapoztunk.- Mégsem vált belőled ma­gyartanár...- Szerencsémre a nyelveket is nagyon könnyen tanultam. Nagy esemény volt a család­ban, amikor 12 évesen szüleim felültettek a vonatra, és útnak indítottak Kelet-Berlinbe néme­tet tanulni. A gimnáziumban pedig Nahóczky tanár úr ked- veltette meg velem a francia nyelvet. Az egyetemen még tö­rökül is tanultam, amire Gárdo­nyi különös könyvei, titkosírá­sai ösztönöztek. Az egyetem elvégzése után azért egy kis időre - az Eötvös-kollégium- ban - belekóstoltam a tanári hi­vatásba, és nagyon tetszett.- Aztán Párizs következett, az Albin Michel Kiadó...- Ez ezért nem volt ilyen egyszerű, de tény, először Pá­rizsban gondoltam arra, jó lenne egy kiadónál dolgozni. Egy közép-európai könyvsoro­zat tervével tudtam áttömi a ki­adó eléggé zárt miliőjét. Az első munkám - hiszen a fordí­tásomban jelent meg - Krúdy Gyula N. N. című regénye, de a nevemhez fűződik Esterházy Péter első könyvének, a Függő­nek a kiadása is. Azért válasz­tottam először Krúdyt, mert úgy gondolom, a kortárs iro­dalmat nem lehet az elődök nélkül megérteni. Szerintem a modem prózát Magyarorszá­gon ő indította el. A sorban az­után Kosztolányi-, Márai-, Bibó-kötetek következtek. Nagy örömömre a franciák egyre inkább keresik a magyar írók regényeit, novelláit. Remé­lem, nagy álmom az idén végre valóra válhat: egy magyar származású francia nő nagyon jó fordításában jelentetjük meg Kosztolányi művét, az Esti Koméit, és már újabb terveket szövögetek..., de erről majd legközelebb. Szüle Rita Zoltán atya pihenni tért... Elment közülünk egy ember, egy pap, akiről szinte senki sem tudta, mennyire beteg. Talán csak az volt szokatlan a híveinek, hogy prédiká­ciói rövidebben szóltak, s ő fáradtabbnak, meg- törtebbnek látszott az utóbbi időben, amit min­denki idős korának tulajdonított. Csendben, tü­relmesen küzdött a súlyos teherként ránehezedő kórral. Sohasem panaszkodott. Purszky Zoltán - akit legtöbben esperes úr­nak szólítottak - 1917. május 22-én született Temesváron. Gyermekkorát már Egerben töl­tötte. Édesapja korai halála miatt az árvák ke­serű sorsát hamar megismerte a négy testvér. Legidősebb gyermek lévén, az apa nélkül ma­radt családról neki kellett gondoskodnia. Val­lásos környezetben nőtt fel, családfenntartói szerepe mellett fokozatosan érlelődött benne a papi hivatás is. Teológiai tanulmányai végezté­vel 1941-ben szentelték pappá, majd 1961-ben Egerbaktára került plébánosnak. Zoltán atya a faluban töltött 33 év alatt sok mindent átélt. Az egyház nehéz időszakaiban a megaláztatások ellenére is lelkiismeretesen végezte munkáját. Teljesen a hivatásának élt. Nagy szeretettel fog­lalkozott a gyerekekkel és a fiatalokkal. Min­denkinek tudott tanácsot adni, vigasztalást nyújtani. Saját érdekeit háttérbe szorítva, a rá- bízottakért élt. Magabiztos, határozott jelleme a testvéri szeretettel ötvöződött. Gazdag, tar­talmas életutat hagyott maga mögött. Szolgála­tát kitartó hűséggel végezte, szinte az utolsó percekig. Purszky Zoltán esperest Egerbaktán ma kísé­rik utolsó útjára. Karóczkai Júlia Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat SZILVÁSVÁRAD polgármestere: Egri Zoltán (független) Szatmárnémetiben született 1942-ben. Egyetemi tanulmá­nyainak befejezése után Bábol­nán, Enyingen, majd pedig Szilvásváradon dolgozott mint ménesvezető, illetve gazdaság­vezető. 1990-ben választották meg első alkalommal a telepü­lést irányító testület élére, így már második ciklusban pol­gármester. Nős, feleségével há­rom gyermeket nevelnek. A képviselő-testület tagjai: Hócza László, ifj. Csorna Gábor, Soós Lajos, Hajmási András, Sáfrány Tiborné, Bárdos József, Bíró István, Szilvási László, Kovács László (függetlenek). NŐSZ VAJ polgármestere: Pintér Elemér (független) 1946-ban született Noszvajon. Az általános iskolát helyben, a szakmunkásképzőt Egerben, a gépipari technikumot Miskol­con végezte. A Finomszerel- vénygyárban dolgozott előbb szakmunkásként, 1969-től gé­pésztechnikusként. 1990-ben választották először polgármes­terré. 5lős, három leány és két fiúgyermek édesapja. Szabad­idejében kertészkedéssel fog­lalkozik. A képviselő-testület tagjai: Csufor Sándor Béla, Fülep Kál- mánné, dr. Koncz Andor, Kővári Tibor, Magyar Balázs, Maj- nár Gyula, Nagy Miklós, Szabó Elemér (függetlenek), Ömböli Ernő (MDF). NAGYVISNYÓ polgármestere: Molnár Albertné (független) 1948-ban született. Az általá­nos iskolát szülőfalujában, a középiskolát az egri Gárdonyi gimnáziumban végezte, majd felsőfokú szaktechnikusi képe­sítést szerzett Putnokon. Dol­gozott a Heves Megyei Sütő­ipari Vállalatnál és a szilvásvá­rad! községi tanácsnál, később polgármesteri hivatalnál, ahol megválasztásáig gazdálkodási előadó volt. Két gyermeke van. A képviselő-testület tagjai: Báli András, Bodolóczki Ferencné, Csikász Zoltánná, Nagy Ádámné, Nagy Lajos László, Papp Jó- zsefné, Patkó András (függetlenek). Új táplálkozási program A világhírű Herbalife program­ról nemcsak milliók beszélnek a Földön, hanem milliók ki is próbálták. Az úgynevezett sejt­táplálási rendszert azért fejlesz­tették ki a kutatók, hogy a szer­vezetet az élethez szükséges mikrotápanyagokkal ellássák. Ez a módszer nemcsak arra al­kalmas, hogy fittek és energi­kusak legyünk, hogy testsú­lyunkat növeljük, hanem arra is, hogy megszabaduljunk fe­lesleges kilóinktól. Egerben első alkalommal rendeznek e témáról előadást, ahol a résztvevők orvos-szak­emberektől hallhatnak a tapasz­talatokról. A rendezvénynek holnap délelőtt 9-től az Eszter­házy Károly Tanárképző Főis­kola „B” épülete ad otthont. Egy polihisztor lány, farmeringben Bortnyák Ági: „Mindig újabb célokat tűzök magam elé” Mire elég tizennyolc esztendő? Arra mindenképp, hogy felnő­jön egy ember, esetleg leérett­ségizzen, aztán - majd meglát­juk. Vagy ennyire azért még­sem egyszerű? Bortnyák Ági esetében egyáltalán nem. Ha valakiről már nagykorúsága hajnalán elmondható, hogy polihisztor, akkor egész biztos: összetett megközelítést igényel. Éppen ezért magam is erre készültem.- Húha - mondtam, amikor végre találkoztunk. Mert a várt szemüveges, penészszín arcú könyvmoly helyett egy életvi­dám, sudár tini toppant elém lezser farmeringben és -nad­rágban, lapos sarkú csizmában, hátrafésült, befont hajjal. Azért mégis visszafogtam álmélko- dásomat, s csak dünnyögtem: - Az árgyélusát! Mert egy ilyen lánnyal csín­ján bánjon az emberfia! Ha va­laki nem tudná, ez a negyedi­kes, „dobós” gimnazista - aki amúgy Ludason lakik - min­den versenyt megnyert, ahol csak elindult. Legyen az angol, orosz, szépkiejtési vagy vers­mondó. Legutóbb például azért vett részt egy kulturális viada­lon, mert hallotta: a fődíj egy moszkvai utazás. Jött, látott - és már ülhetett is a repülőre.- A drámapedagógia hozott ebbe az iskolába - mondta be­szélgetésünk elején, amikor azt is megtudtam róla: színésznő­nek készül. Már rövid ismeret­ségünk alatt megállapíthattam: teljesülnek álmai. Eljön még az az idő, amikor ingyenjegyért folyamodom hozzá a Nemzeti művészbejárójánál.- Aztán ez a tagozat meg­szűnt, de azért nem maradtam hűtlen az elképzeléseimhez. Segítettek a versek, az iroda­lom, no meg Moys Klára ta­nárnő, akire mindenben szá­míthattam, mind a tanulmánya­imban, mind pedig az életben. Hát igen, az élet az, amiről nagyon sokat lehetne beszél­getni, még egy ilyen fiatal te­remtéssel is. Például arról, mit jelent számára a boldogság?- Ilyenkor nagy szavakat kellene mondani, ugye? Szá­momra a boldogsághoz min­denképpen cél kell. Es ha elér­tem a kitűzött feladatot, mindig újabbra és újabbra vágyom. Sokszor az apró dolgok is fel­dobnak. Egy-egy pillanatnyi hangulat, érzés, megjegyzés.- Foglalkoztatnak a korosz­tályodra jellemző kérdések is?- Mármint a divat, a frizura, vagy a tánc? Az az igazság, hogy egyáltalán nem. Mindig az emberi, a belső tényezők ér­dekeltek.- Nem vagy túl komoly?- Dehogy! Inkább szétszórt­nak ismernek. Talán a kelleté­nél jobban lekötnek a gondola­taim.- A versenyek előtt izgulsz?- Többnyire igen, ám ez nem hat bénítólag rám, sőt in­kább doppingol.-Ha példáid egy lakatlan szigetre utaznál...- ...magammal vinném a húgomat, Gréta kutyámat és a Jane Eyre című könyvet.- És mit hagynál minden­képpen itthon?- A szomorúságot és a bána­tot. Tari Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents